2015. december 6., vasárnap

A győztes - Tizenegyedik fejezet

Sziasztok!


Megint sűrű elnézést kell kérnem a késedelemért. :$ Mivel már nincs sok hátra (5 fejezet), és a harmadik könyv átirata sem túl hosszú (14 fejezet), eljött a pont, amikor elhatároztam, hogy nekidurálom magam, és megcsinálom. :)


Boldog Mikulást mindenkinek! :)



~Emma


Amikor felébredek, napfény ömlik a szobába, és kell pár másodperc, hogy kipislogjam az álmot a szememből. Szinte újnak hat az érzés, hogy végigaludtam az éjszakát. Elmosolyodom, amikor Katniss megmozdul mellettem.
- Nem voltak rémálmaid - állapítom meg.
- De nem ám - helyesel Katniss. - És neked?
- Nekem sem. Már nem is emlékeztem, hogy milyen jó, ha az ember átalussza az éjszakát - ismerem be.
Egy ideig csak fekszünk egymás mellett, és élvezzük egymás társaságát. Kényelmes így, örömmel töltenék el ezzel minden reggelt. Semmi kedvem felkelni, mert az azt jelenti, hogy kezdődik a felkészülés az interjúra: járkálni kell Effie-nek, és minden pillanatban arra emlékeztetnek, hogy néhány napon belül halott leszek. De aztán félénken belép a szobába a vörös hajú Avox lány, és átad Katnissnak egy üzenetet Effie-től, aki felolvassa nekem. Úgy tűnik, Haymitch-csel egyetértettek abban, hogy a nemrégiben tartott Győzelmi Körútra való tekintettel nincs szükségünk különösebb felkészítésre. A mai tréning elmarad, kaptunk egy egész napot.
- Nem mondod?! - hitetlenkedem, és gyorsan átfutom a szöveget. - Tudod, hogy ez mit jelent? Az egész napot együtt tölthetjük.
- Kár, hogy nem mehetünk sehová - sóhajt Katniss.
- Ezt meg ki mondta? - kérdezem mosolyogva.
Talán nem mehetünk ki az épületből, hogy felfedezzük a várost, de még mindig ott van nekünk a tető. Rendelünk egy határ kaját, felkapunk pár pokrócot, és felmegyünk a tetőre egy egész napos piknikre. A kis szélharangok csilingelnek, mi pedig heverészünk a napon. Katniss a csomózást gyakorolja az indákkal, én pedig portrékat rajzolok róla. Az erőtérrel és almákkal játszunk, és megeszünk mindent, amit rendeltünk.
Amikor újra lepihenünk, Katniss az ölemben pihenteti a fejét, miközben virágokból fon koronát. Elkezdem csavargatni a haját, és amikor megkérdezi, mit csinálok, azt felelem, hogy a csomózást gyakorlom. Annyira lenyűgöz, hogy milyen kellemes ez az egész, hogy megáll a kezem.
- Mi van? - kérdezi Katniss, amikor észreveszi, hogy már nem babrálom a haját.
- Bárcsak meg tudnám állítani az időt, hogy örökké ebben a pillanatban élhessünk - vallom be, mire gondolok.
- Rendben - mondja hirtelen Katniss. Meglep, de megengedek magamnak egy mosolyt.
- Szóval nincs kifogásod ellene?
- Nincs kifogásom ellene.
Az ujjaim visszatérnek a hajához, és tovább fonom a kis csomókat, még azután is, hogy elalszik. Finoman megrázom a vállát, amikor a Nap kezd lenyugodni, mert fantasztikus látványt nyújt a színes kapitóliumi horizonton.
- Gondoltam, hogy nem akarod kihagyni - mondom, amikor felébred.
- Kösz.
Ülünk és élvezzük a látványt, végignézzük, ahogy az ég sötétségbe borul, de a város továbbra is fényárban úszik. A tetőn maradunk, és megkönnyebbülünk, hogy senki nem jött értünk, hogy vacsorázni hívjon.
- Nem is baj - mondom Katnissnak. - Nagyon elegem van, hogy mindenki totál ki van borulva. Mindenki bőg. Haymitch meg... - hagyom a levegőben lógni a mondatot, mert tudom, hogy Katniss érti, mire gondolok. Egyetértőn bólint.
Egészen addig a tetőn maradunk, amíg úgy nem döntünk, most már ideje aludni. Ekkor csendesen leosonunk Katniss szobájába. Senkivel sem találkozunk útközben. Szinte azonnal elalszunk, és békésen szundikálunk mindaddig, amíg Katniss előkészítő csapata fel nem ébreszt. Egyikük - nem tudom a nevét - könnyekben tör ki, amikor meglát minket együtt.
- Nem emlékszel, mit mondott Cinna? - szól rá egy másik, mire kiviharzik a szobából.
Katniss nem tűnik meglepettnek, én viszont elbizonytalanodom.
- Az lesz a legjobb, ha visszamegyek a szobámba - mondom, miközben lassan felkelek. Úgy érzem, egy hirtelen mozdulat is túl sok lehet a csapat maradék két tagjának. Amikor belépek a szobámba, az előkészítő csapatom természetesen már vár rám.
- Hát itt vagy! Hol kódorogtál? - kérnek számon.
- Bocsi, Katniss-szel aludtam - mondom. Meglepetten felvinnyognak, és olyan... szomorúak lesznek. Az egyikük a szájára tapasztja a kezét és tágra nyílt szemekkel néz rám.
- Ó, ez annyira igazságtalan! - Jaj, ne kezdjék már ők is, sóhajtok magamban.
- Nincs ma semmi tennivalónk? - kérdezem, hogy emlékeztessem őket, miért vannak itt. Azonnal munkához látnak és tüsténkedni kezdenek körülöttem, hogy készen legyek az interjúra. Megkönnyebbülök, amikor végre távoznak, mert a könnyeik, és a sírás elfojtására tett kísérleteik már igazán kezdenek idegesíteni. Mert az én torkomban is gombóc lesz tőlük. Úgy tűnik, ez a három fura, szószátyár, felszínes kapitóliumi polgár, akik a kezdetektől mellettem voltak, hatással van rám, és én is rájuk. Ekkor Portia lép be a szobába egy hosszú zsákkal, amiben a ruhámat hozza. Nem szól semmit, és kemény kifejezés ül az arcán, mintha mérges lenne, vagy ilyesmi. Remélem, nem kezd ő is sírni, mert azt már nem lennék képes elviselni.
Amikor szétcipzározza a ruhazsákot, megértem, mi a probléma. Fekete szmoking, fehér kesztyűvel. A kapitóliumi szokás szerint a vőlegény ezt viseli az esküvőn.
- Jaj ne... Ne... - suttogom, mire Portia felém fordul. - Katniss mit fog viselni? Az egyik... - Portia bólint. Tudja, mire célzok.
- Snow elnök utasítása volt. Nem hagyott választást - mondja. Nem vagyok meglepve. Menyasszonyként és vőlegényként kell megjelennünk az interjún, hogy még jobban megalázzon minket. Így emlékeztet, hogy soha nem lesz esküvőnk. Ekkor eszembe jut valami az interjúra. Új szintre kell emelkednem a tavalyihoz képest, és azt hiszem, már tudom, hogy fogom csinálni. A közönség úgy ismer és szeret minket, mint "elátkozott szerelmeseket"; erre fogok játszani.
Lemegyünk, hogy találkozzunk a többiekkel, és teljesen levesz a lábamról Katniss látványa. Lenyűgözően néz ki, és nagyon hasonlít arra, ahogyan álmaimban láttam. Igyekszem kiverni ezt a fejemből, mert már így is őrülten kavarognak bennem az érzések. Portia sírni kezdett, amikor segített felöltözni, és nagy erőfeszítésembe került, hogy ne kezdjek vele együtt szipogni. Arra később is lesz idő.
Amikor Katniss és én odaérünk a többi kiválasztotthoz, hirtelen minden beszélgetés elhal, és minden szempár felénk fordul. Mindenki Katnisst csodálja a menyasszonyi ruhájában. Hosszú, néma szünet áll be, amíg Finnick végül meg nem töri a varázst.
- El sem hiszem, hogy Cinna ezt a ruhát adta rád.
- Nem volt választása, utasítást kapott Snow elnöktől - védi meg gyorsan Katniss a stylistot.
- Mindegy, akkor is röhejesen nézel ki! - morog Cashmere, és magával húzza a bátyját, hogy elfoglalják a helyüket a sorban. Mindenki sorba rendeződik, de néhányan megállnak, hogy együttérzésükről biztosítva vállon veregessenek. Johanna is megáll, és megigazítja Katniss nyakláncát.
- Ne aggódj, ezért még meg fog fizetni.
Katniss bólint, de nem hiszem, hogy tudja, mire gondolt Johanna.
Felmegyünk a színpadra és leülünk, majd csendben figyeljük, ahogy Caesar Flickerman elkezdi a műsort. A kiválasztottaknak az én tervemhez hasonló taktikát követnek az interjúk során. Szinte mindenkin érezni a haragot, amiért a Kapitólium elárulta őket. Sikerül úgy előadniuk magukat, hogy a végén a kormány és Snow elnök tűnjön fel rossz színben. Beszélnek a mély kötődésről, ami a győztesek és a nézők között alakult ki, és felteszik a kérdést, hogy miért nem tehetünk semmit? Hogyan engedhetik a döntéshozók, hogy ez a kötelék ilyen kegyetlenül szakadjon szét? Megkérdőjelezik a Mészárlás létjogosultságát, és ha Snow elnök olyan erős, miért nem változtatja meg a szabályokat? Fantasztikus, ahogy a tömeg feldühödik és változtatást követel.
Teljes a káosz, mire Katniss sorra kerül, és majdnem három percbe kerül, mire a közönség lecsendesül annyira, hogy Caesar feltehesse az első kérdését. A nézők legtöbbje hisztérikus állapotba kerül, amikor meglátja Katnisst az esküvői ruhájában, és ráébrednek, hogy a Nagy Mészárlással vége lesz Katnissnak, a kapcsolatunknak, és nem lesz esküvő, ami miatt mindannyian olyan izgatottak voltak.
- Nos, Katniss, jól látszik, hogy ma este az érzelmeké a főszerep. Van valami, amit mindenképpen szeretnél elmondani nekünk? - kérdezi Caesar, amikor végre mindenki elcsendesedik a stúdióban.
- Csak azt, hogy nagyon sajnálom, hogy nem lehetnek ott az esküvőmön... annak viszont örülök, hogy legalább a menyasszonyi ruhámat megmutathatom. Láttak már ennél... csodálatosabb dolgot?
Forogni kezd, és felemeli a kezét a közönségnek. Kiáltások és sikolyok hangoznak fel, mert Katniss lába körül füst kezd felszállni. A füst felhullámzik körülötte, és egyre sűrűbb lesz, és úgy tűnik, a lángok felemésztik az esküvői ruhát. Erőt kell vennem magamon, és megragadom a szék karfáját, hogy ne pattanjak fel eloltani a lángokat.
De a helyemen maradok, mert tudom, hogy ez Cinna műve. Gyorsan a közönségre pillantok, hogy megkeressem. Nyugodtnak tűnik, ami megerősíti a gyanúmat, hogy ez a terv része. A füst végül felszáll, és Katniss többé már nem visel menyasszonyi ruhát. Fekete tollak borítják, a hátán szárnyakkal, fehér foltokkal. A fehér fejdísz helyén már fekete fátyol van, egybeolvadva a ruha hátával.
- Tollak - szólal meg Caesar ábrándosan, és kinyújtja a kezét, hogy megérintse a ruhát. - Úgy nézel ki, mint egy madár.
- Egy fecsegőposzáta, ha jól látom - pontosít Katniss. - Ez a madár volt a dísztűn, amit az előző Viadalon viseltem. - És egyben a forradalom jelképe. Cinna soha semmit nem tesz véletlenül.
- Nos, le a kalappal a stylistod előtt. Szerintem senki sem vitatja, hogy ennél lenyűgözőbb öltözetet soha egyetlen interjúalanyon sem láttunk még. Cinna, kérlek, állj fel, és hajolj meg!
A kamerák Cinnát keresik, ő pedig meghajol. A döbbent közönség tapsviharban tör ki, majd megszólal a csengő.
Most én jövök.
Felkelek és a színpad felé indulok. Amikor Katnisszal elmegyünk egymás mellett, nem tudok a szemébe nézni. Talán el kellett volna mondanom neki, mit forralok a fejemben, még akkor is, ha csak egy órája találtam ki. Caesarral jól elpoénkodunk a tűzről, és odaégett szárnyasokról, hogy elnyerjem a közönség figyelmét, és oldjam a hangulatot. Habár, ha minden jól megy, a tervemnek hála hamarosan ismét romlani fog a közhangulat. Fészkelődni kezdek, mert el akarom kezdeni az igazi beszélgetést, még mielőtt lejárna az időm.
- Nos, Peeta, mit éreztél, amikor azok után, amin keresztülmentetek, kiderült, részt kell vennetek a Nagy Mészárláson?
- Eléggé sokkolt a dolog. Úgy értem, egyik percben még Katnisst néztem, és arra gondoltam, milyen gyönyörű azokban a menyasszonyi ruhákban, a következő pillanatban... - nem fejezem be a mondatot, inkább hagyom, hogy Caesar vegye fel a fonalat.
- Rádöbbentél, hogy sosem fogjátok megtartani az esküvőt? - kérdezi a showman. Sokáig nem válaszolok, úgy teszek, mintha mérlegelném, megtegyek-e valamit. A közönségre pillantok, majd a padlóra szegezem a tekintetem, végül felnézek Caesarra.
- Mit gondolsz, Caesar, a barátaink tudnak titkot tartani? - A közönség zavartan nevetgél, de érzem, hogy kíváncsivá tettem őket.
- Biztosan.
- Az a helyzet, hogy már összeházasodtunk - mondom halkan.
- De... ez hogyan lehetséges? - kérdezi Caesar.
- Igazából ez nem hivatalos házasság. Nem a Törvényszéken kötöttük, vagy ilyesmi. De a Tizenkettedik Körzetben van egy szertartás, amit a párok végig szoktak csinálni. Nem tudom, hogy a többi körzetben ismerik-e, de mi így csináljuk. A párok meggyújtják az első tüzet a közös otthonukban, hogy megpirítanak egy kis kenyeret, amit megosztanak egymással. Csak egy kis szertartás, de a Tizenkettedikben minden friss házas megcsinálja az esküvője estéjén.
- A rokonaitok jelen voltak?
Ha igent mondok, a tévések megjelennek ott a kamerákkal, hogy meginterjúvolják őket, és nem tudom, mit tenne velük az elnök.
- Nem, nem szóltunk senkinek. Még Haymitchnek sem. Katniss anyukája úgysem adta volna rá az áldását soha. De mi tudtuk, ha a Kapitóliumban lesz az esküvő, akkor a kenyérpirítás elmarad. És egyikünk sem akarta nagyon halogatni a dolgot. Ezért aztán egyik nap fogtuk magunkat, és megcsináltuk. Számunkra ez a szertartás többet jelent, mint egy darab papír vagy egy nagy lakodalom.
- Szóval ez még azelőtt volt, hogy megtudtátok, részt kell vennetek a Nagy Mészárláson? - kérdezi Caesar.
- Természetesen. Nem hiszem, hogy utána is megcsináltuk volna - mondom, és elcsuklik a hangom. - De hát ki látta előre, hogy ez fog történni? Senki. Végigharcoltuk a Viadalt, győztünk, úgy tűnt, mindenki nagyon örül, hogy összejöttünk, aztán egyszer csak, mint derült égből a villámcsapás... Szóval ilyesmire aztán végképp nem számítottunk.
- Ez érthető, Peeta - mondja Caesar, és vigasztalón átkarolja a vállam. - Erre senki sem számított. De be kell vallanom, én azért örülök, hogy legalább néhány boldog hónapot együtt tölthettetek. - Erre a közönség tapsolni kezd.
- Én viszont nem örülök - mondom a hangzavaron keresztül. - Már bánom, hogy nem vártuk meg, amíg hivatalosan össze nem házasodunk. - mondom, szemmel láthatólag meghökkentve Caesart a vallomással.
- Pedig azt hinné az ember, hogy egy kevés boldogság még mindig jobb, mint a semmi. 
- Talán egyet tudnék érteni veled, Caesar - itt keserű hangvételt veszek a hatás kedvéért, ami nem nehéz, tekintve, milyen dühös vagyok -, ha nem lenne a baba - teszem hozzá.
A közönségnek hosszú idejébe telik feldolgozni, mit jelentenek az elhangzottak. Elindul a sugdolózás, az emberek egymástól várnak megerősítést. És aztán jönnek a sikolyok és az óbégatás. A tömeg olyan hangerővel tiltakozik, hogy még Caesar sem képes megfékezni. Megszólal a csengő, ami jelzi, hogy lejárt az időm. Bólintok a közönségnek, és elindulok a helyemre. Amikor felállunk, azonnal megfogom Katniss kezét, aki nem tiltakozik. A könnyek, amiket az elmúlt néhány napban kordában tartottam, most kiszabadulnak és végigfolynak az arcomon. Ezt is szeretik a kamerák.
És hirtelen minden győztes megfogja a mellette álló társai kezét, néhányan határozottan, néhányan kissé bizonytalanul. De amikor a himnusznak vége, mind ott állunk, egymás kezét fogva, a körzetek közötti egységben. A képernyők elsötétülnek, de nem időben. Mindenki látta Panemben. A színpadi fények is kialszanak, és elég nagy a káosz, de valahogy összeszedem magam annyira, hogy Katnisszal a liftek felé vegyük az irányt. Egy Békeőr elállja Finnick és Johanna útját, amikor megpróbálnak beszállni mellénk a liftünkbe, így csak ketten megyünk fel.
Amikor kilépünk, azonnal megragadom Katniss vállát.
- Nincs sok időnk, úgyhogy légyszi, most válaszolj nekem. Csináltam bármi olyat, amivel megbántottalak, és bocsánatot kellene kérnem miatta? - kérdezem. Aggódom, hogy megint felidegesítettem.
- Nem - mondja azonnal, mire megkönnyebbülten sóhajtok. Feszülten várjuk, hogy a többiek is megérkezzenek, de csak Haymitch száll ki a liftből.
- Teljes a zűrzavar odakint. Mindenkit hazaküldtek, és nem fogják megismételni az interjúkat a tévében -jelenti.
Katnisszal az ablakhoz szaladunk, hogy lenézzünk az alant elterülő városra, ahol teljes a káosz.
- Mit skandálnak? Azt követelik az elnöktől, hogy fújja le a Viadalt? - kérdezem, talán egy kicsit túlságosan is reménykedve.
- Szerintem maguk sem tudják, hogy mit követeljenek. Ilyesmire eddig még nem volt példa. Ezek az emberek már attól teljesen megkeveredtek, hogy felrúgták a Kapitólium előzetes programtervét. De kizárt, hogy Snow lefújja a Viadalt. Ezt tudjátok, ugye? - kérdezi lassan. Tudom; hát persze, hogy tudom.
- A többiek hazamentek? - kérdezi Katniss.
- Hazaküldték őket. Nem tudom, sikerül-e átverekedniük magukat a csőcseléken.
- Akkor Effie-vel már nem fogunk találkozni - állapítom meg. - Haymitch, mondja meg neki, hogy mindent köszönünk.
- Nyugodtan cifrázza csak ki. Ne fogja vissza magát. Elvégre Effieről van szó - teszi hozzá Katniss. - Mondja meg neki, milyen hálásak vagyunk, és hogy ő a világ legjobb kísérője, és... azt is mondja meg neki, hogy szeretettel gondolunk rá.
Egy darabig csak állunk ott, egyikünk sem akar megszólalni vagy megmozdulni. Végül Haymitch mondja ki, amire egyikünk sem akar gondolni.
- Azt hiszem, eljött a búcsú ideje.
- Nem akar még utoljára valami jó tanáccsal szolgálni? - kérdezem.
- Maradjatok életben - morogja Haymitch. Gyorsan megölel mindkettőnket. - Menjetek aludni. Szükségetek van a pihenésre.
- Vigyázzon magára, Haymitch! - Mindazok után, amin keresztülmentünk, ez minden, amit mondani tudok. Már így is túlcsordultak az érzelmek a szobában. Katnisszal átvágunk a helyiségen, de Haymitch megállít minket.
- Katniss, amikor az arénában leszel... - mondja, aztán grimaszolva elhallgat.
- Mit csináljak?
- Ne feledd, ki az ellenséged. Ez minden. Most pedig nyomás. Tűnjetek el!
Végigsétálunk a folyosón, és megállok a szobám előtt.
- Gyorsan lezuhanyozom, és megszabadulok a sminktől. Pár perc múlva találkozunk, rendben? - javaslom, de Katniss megrázza a fejét, és nem engedi el a kezem. Behúz a szobájába, és az ő zuhanyzóját használom.
Csak fekszünk az ágyban, és csendben öleljük egymást, hogy ne zavarjuk a másikat, ha esetleg sikerül elaludnia. Nem tudom, sikerül-e elaludnom, de talán időnként elszundítok egy kicsit. Aztán a hajnallal együtt megérkezik Cinna és Portia is. Felkelek, és gyorsan megcsókolom Katnisst. Nem mehetünk együtt az arénába, Portiával kell mennem, hogy felkészüljek. Nem lelkesedem a gondolatért, hogy otthagyjam Katnisst, de szeretnék egy kis időt Portiával is tölteni, hogy elbúcsúzhassak.
- Szia, Katniss, hamarosan találkozunk.
- Szia, Peeta.
Megfordulok és átmegyek a saját szobámba Portiával. Még kis ideig várunk, aztán felmegyünk a tetőre. Fellépek a légpárnás létrájára, ami megbénít, amíg felhúznak. Megjön az orvos, és beülteti a nyomkövetőt a karomba. Emiatt nem vagyok olyan ideges, mint tavaly, bár még mindig nem szeretem a tűket. Többnyire csendben utazunk Portiával, csak akkor szólalunk meg, amikor rávesz, hogy egyek pár falat kenyeret, és igyak egy kis vizet. Nem valami fenséges lakoma, de ez minden, amit le tudok gyűrni. Az idegességtől görcsbe rándul a gyomrom, és attól tartok, ha többet ennék, kidobnám a taccsot.
Most rosszabb, mint előző évben. Persze akkor is ideges voltam, útban az ismeretlen felé. De idén más, mert már tudom, milyen - bizonyos mértékben. Tudom, milyen végignézni valaki halálát, tudom, milyen látni, ahogy valaki elveszi egy másik ember életét. Amikor tavaly mentem az arénába, erősen kötődtem Katnisshoz, nagyon erősen. Most őrülten szerelmes vagyok belé, és fogalmam sincs, mi fog történni. Annyi biztos, hogy mindent meg fogok tenni, hogy életben tartsam, csak úgy, mint tavaly. Az az egyetlen különbség, hogy Snow elnök gyűlöli Katnisst, és valószínűleg meghagyta a Játékmestereknek, hogy kövessenek el mindent a halálának érdekében. Az elnökkel kell megküzdenem, hogy életben tartsam.
Belépünk az Indítószobába, ahol gyorsan letusolok, mert tisztában vagyok vele, hogy egy örökkévalóságnak fog tűnni, mire legközelebb zuhanyzóba kerülök. Portia segít felvenni a kék kezeslábast. Találgatjuk, mit jelenthet a ruha az arénára nézve, bár nem értem, mire való a lila, bélelt öv. Portia előhúz valamit a zsebéből, valami aranyosan fénylőt. Megcsillan rajta a fény, mire meglátom az elejébe gravírozott fecsegőposzátát. Jó húzás. Csendben átadja, én pedig gyorsan kinyitom a zárat, hogy vessek egy pillantást a mosolygó Mrs Everdeen, Prim és Gale fényképeire. Idén ezt viszem magammal kabalaként.
- Köszönöm! - mosolygok Portiára, de sokkal több jelentés is van a szó mögött. Portia szemmel láthatóan küzd a sírás ellen, mire szorosan megölelem.  Belém kapaszkodik, és sokáig így állunk. - Nagyon jó barát voltál, Portia. Köszönök mindent! - mondom remegő hangon.
- Ugyan, kérlek! Tönkreteszed a sminkem - próbálja elviccelni, de csak félszívvel. Elhúzódom tőle, és vigasztalón a vállára teszem a kezem.
- Ne aggódj, Portia - próbálok mosolyogni, de nem járok sok sikerrel.
- Hogy a fenébe ne aggódnék, amikor tudom.. tudom, hogy... hogy te nem... - most már nem harcol a könnyek ellen, és be kell harapnom az ajkam, nehogy én is sírva fakadjak.
Egy hang félbeszakít minket, amint közli, hogy fel kell készülnöm a kilövésre. Portia a szemeit és arcát törölgetve odasétál velem a fémlemezhez. Még utoljára gyorsan megölel, mielőtt ráállnék a lemezre.
- Találkozunk a másik oldalon - mondom hamis mosollyal, ő pedig hátralép, amikor az üveghenger leereszkedik.
Ő már nem mond semmit, csak a könnyeit törölgeti. Semmi sem történik. Ráncolom a homlokom, és Portia is olyan tanácstalannak tűnik, mint én vagyok. Egy-két percig így várakozunk, aztán a lemez emelkedni kezd. Gyorsan az üvegnek támasztom a kezem, és elköszönök a stylist-omtól. Ahogy a fémlemez egyre feljebb és feljebb emelkedik, Portia eltűnik. Elképzelem a vállamon a régi jó liszteszsákom, és kihúzom magam.

Eredeti nyelven: fanfiction.net

2015. május 31., vasárnap

A győztes - Tizedik fejezet (part II.)

Sziasztooook!
Szégyen és gyalázat, hogy majd' egy évvel azután jelentkezem újra, hogy legutóbb frissítettem, tisztában vagyok ezzel. Ahogy időm engedi, megpróbálok rendszeresebben jelentkezni újabb fejezetekkel. :)
Köszönöm mindenkinek, aki megvárta az újabb részt, és megértem azokat is, akik nem. :)
Észrevehetitek, hogy ez még nem a tizenegyedik fejezet; amikor a tizediket fordítottam, sajnos nem volt időm rendesen befejezni, ezért önkényesen elvágtam egy ponton, amiről azt gondoltam, hogy megteszi a rész zárásaként. Most meghoztam a maradékot. Nem sok, de tavaly tényleg nem tudtam már megcsinálni. (A pék fiához hasonlóan A győztest is felteszem majd egészében, egy dokumentumként, ha elkészült, ott természetesen nem lesz elválasztva.)
A tizenegyedik fejezettel nem tudom, mikor érkezem, de majd iparkodom a történet befejezésével, ahogy időm engedi.
Remélem, mindenki jól van! :)
~ Emma


A kiképzésre szánt idő gyorsan telik, és hiába törekszem arra, hogy ne nagyon barátkozzak össze a többi kiválasztottal, a legtöbbjüket mégis megkedvelem. Ám ez nem változtat azon, hogy nekik meg kell halniuk azért, hogy Katniss jöhessen ki élve az arénából.
Pillanatok alatt elérkezik az utolsó nap, amikor a privát bemutatókat tartjuk a Játékmestereknek. Fogalmam sincs, mit fogok csinálni, hiszen már úgyis tisztában vannak a képességeimmel. Ami azt illeti, mindenki képességeivel tisztában vannak, szóval ötletem sincs, hogy a többiek vajon mihez kezdenek. Ebéd közben is mindenki azon viccelődik, hogy mit mutasson be. Sokan felvetik az éneklést és a táncot, Mags pedig azt mondja, szundítani fog egyet. Ez a legjobb ötlet, amit hallottam. Haymitch azt mondja, meg kell próbálnunk meglepni őket, ha tudjuk, én pedig egész délután azon töröm a fejem, mivel rukkolhatnék elő. Azzal nem jutok előrébb, ha súlyokat dobálok, hiszen tavaly is ezt csináltam. Ezen kívül nincsenek extra képességeim, kivéve talán az álcázást. Ha lennének bent hozzávalók és egy kemence, megsüthetném a legfinomabb tortát, amit valaha kóstoltak.
Amikor már csak Katniss és én várunk a bemutatónkra, átnyúlok az asztalon és megfogom a kezét.
- Kitaláltad már, hogy mit fogsz csinálni? - kérdezem. Megrázza a fejét.
- Idén sajnos nem tudok lőgyakorlatot tartani. Jól kiszúrtak velem ezzel az erőtérrel. Talán csinálok egy horgot. És te?
- Gőzöm sincs. Szívesen sütnék valami finomságot - mondom.
- Mutass be valami álcázási gyakorlatot - javasolja. Ez már az én fejemben is megfordult.
- Jó ötlet, csak az a bibi, hogy a morflingfüggők elhasználták az összes alapanyagot. Csúnyán beragadtak annál az állomásnál, egész nap nem lehetett kirobbantani őket onnan.
Csend telepszik ránk.
- Hogyan végezzünk ezekkel az emberekkel, Peeta? - teszi fel a kérdést Katniss, amire próbálok nem gondolni.
- Nem tudom. - Előrehajolok és összekulcsolt kezünkre támasztom a homlokom.
- Nem akarok szövetséget kötni senkivel. Miért ragaszkodott hozzá Haymitch, hogy megismerkedjünk velük? Így sokkal nehezebb dolgunk lesz, mint az előző Viadalon. Kivéve persze Rutát. De őt úgysem tudtam volna megölni. Annyira hasonlított Primre.
Felnézek rá.
- Az ő halála fájt a legjobban, ugye? - kérdem. Hirtelen már nem is akarom lenyűgözni a Játékmestereket.
- Egyik sem volt valami felemelő.
Mielőtt válaszolhatnék, szólítanak a bemutatóra. Bemegyek a helyiségbe, ahol a Játékmesterek ülnek. Most több figyelmet fordítanak rám, mint előző alkalommal, de még mindig borospoharakat tartanak a kezükben és kaja veszi őket körül. Néhányan izgatottan cseverésznek. Odamegyek az álcázási állomáshoz, és örömmel konstatálom, hogy van elég festékanyag ahhoz, amit tervezek.
Néhány tálkát magammal viszek a terem közepére, majd a festékbe mártom az ujjaimat és hosszú vonalakat rajzolok a padlóra. Lassan egy kép kezd kirajzolódni a munkám nyomán. Sok sárgát használok a széleknél, itt-ott hozzáadva más színeket is. Amikor elkészülök, lassan felállok és oldalra lépek, hogy a Játékmesterek teljes egészében láthassák a festményt. Mély csend üli meg a termet, néhányan levegőért kapnak. Mindannyian a képre merednek, ahogy Ruta testét körülveszik a virágok. Tudják, hogy a halálát festettem meg. Keményen nézek fel rájuk. A ti hibátok volt. A vére a ti kezeteken szárad, üzenem nekik némán.
- Elmehetsz - mondja Plutarch Heavensbee, mire a lifthez sétálok.
Mielőtt az ajtó bezárul, kiáltást hallok magam mögött.
- Takarítsák ezt fel! És hozzanak még bort!
A lift kilő, és felrepít a tizenkettedik emeletre. Sokáig állok a zuhany alatt, és többször is tisztára suvickolom magam, a kezeimen viszont még mindig látszanak a festéknyomok. Felöltözöm és az ágyamon ülve várok. Végül kopognak az ajtón és vacsorázni hívnak. Haymitch kikérdez minket, amint tálalják a levest, de valahogy nem érzem a vágyat, hogy megosszam vele, mit csináltam.
- Na, akkor most meséljétek el, hogy sikerült a kis magánszámotok, rendben?
Katnisszal egymásra pillantunk, és látszólag ő is azzal a problémával küzd, mint én.
- Előbb te. Biztos valami különleges dolgot csináltál. Negyven percig várattak, mire bemehettem - mondja Katniss. Biztosan azért, mert időbe telt feltakarítani a képemet.
- Hát, én... én azt az álcázást mutattam be, amit javasoltál, Katniss. - Egy pillanatra megállok. - Illetve nem egészen. Úgy értem, a festékeket használtam.
- És mégis mire? - érdeklődik kíváncsian Portia.
- Festettél valamit, ugye? Egy képet - mondja Katniss. Felnézek rá.
- Láttad?
- Nem. De nagyon igyekeztek, hogy eltüntessék a nyomait. - Nem vagyok meglepve.
- Ilyenkor ez a szokás. A kiválasztottak nem tudhatják, hogy a többiek mit csinálnak - mondja Effie. - Mit festettél, Peeta? Katnissről festettél egy képet?
- Minek festene rólam képet, Effie? - csattan fel Katniss.
- Hogy megmutassa, bármire képes, hogy megvédjen téged. A Kapitóliumban különben is mindenki ezt várja tőle. Hiszen önként jelentkezett, hogy veled mehessen az arénába, nem igaz? - magyarázza Effie Portia a levesét bámulja.
- Ami azt illeti. Rutát festettem meg. Azt, amikor Katniss beborította virágokkal - vallom be végül, hiszen semmi értelme elhallgatni a történteket. Szünet áll be.
- Elárulod, hogy ezzel meg mi a fészkes fenét akartál elérni? - kérdezi Haymitch. Úgy hangzik, minden önuralmára szüksége van, hogy megőrizze a hidegvérét.
- Igazából nem tudom - ismerem be. - Csak szerettem volna a tudtukra adni, hogy Ruta halála az ő lelkükön szárad. Ők a gyilkosai annak a kislánynak.
- Ez rettenetes - mondja Effie olyan hangon, mint aki menten sírva fakad. - Ilyesmire még gondolni is... tilos, Peeta. Szigorúan tilos. Ezzel csak ártasz magadnak és Katnissnak.
- Kivételesen egyetértek Effie-vel - szólal meg Haymitch. Mindenki komoran hallgat.
- Talán nem ez a legmegfelelőbb pillanat, de be kell vallanom, hogy én meg felakasztottam egy bábut, és ráfestettem Seneca Crane nevét - közli Katniss. Döbbenten bámulok rá.
- Te... felakasztottad... Seneca Crane-t? - kérdezi lassan Cinna.
- Igen. Meg akartam mutatni nekik, hogy milyen jól megy a kötélcsomózás, és a végén valahogy a bábu nyakára került a csúszóhurok.
- Ó, Katniss. Egyáltalán honnan tudtál róla, hogy mi történt vele? - kérdezi halkan Effie.
- Miért, talán titok? Mindenesetre Snow elnök nagyon igyekezett, hogy a tudtomra adja. - Effie kiviharzik az ebédlőből, egy szalvétával takarva el a könnyeit. - Most jól kiakasztottam Effie-t. Hazudnom kellett volna, jobb lett volna, ha azt mondom, hogy a bemutatón megint az íjammal trükköztem.
- Még azt hittétek volna, hogy összebeszéltünk - mondom halvány mosollyal.
- Miért, nem? - kérdezi Portia. Úgy fest, mintha fejfájással küzdene.
- Nem. Mielőtt bementünk, még nem tudtuk, mit fogunk csinálni - felel Katniss.
- És van még valami, Haymitch. Úgy döntöttünk, nem akarunk több szövetségest az arénában - közlöm.
- Jó. Akkor legalább nem én leszek a felelős, amiért a hülyeségeitek miatt meghalnak a barátaim - feleli.
- Mi is pont így okoskodtunk - mondja Katniss.
A vacsora hátralévő része néma csendben zajlik, majd a tévészobába vonulunk, hogy megnézzük a pontokat. Effie összeszedi magát annyira, hogy csatlakozhasson hozzánk, bár a szemei még mindig vörösek.
- Volt már olyan, hogy valakinek nulla pontot adtak? - kérdezi Katniss, amikor mi következünk.
- Nem, de még bármi előfordulhat - feleli Cinna.
Feszülten nézem a képernyőt. A fényképem néz vissza rám, ami alatt egy tizenkettes szám villog. Senki sem ünnepel, a hangulat inkább komor. Mindketten tizenkét pontot kapunk, ami példátlan a Viadal történetében.
- Miért csinálták ezt? - kérdezi Katniss.
- Hogy a többiek tudják, ki ellen kell összefogniuk – morogja Haymitch. – És most tűnés, látni se bírlak titeket. Menjetek, feküdjetek le.
A szobájához kísérem Katnisst, ő pedig megölel és a mellkasomra hajtja a fejét. Magamhoz húzom és a hátát simogatom, az arcomat pedig a fejéhez hajtom.
- Sajnálom, hogy megint ekkora galibát csináltam - motyogja a pólómba.
- Azért most én is kitettem magamért. Egyébként miért csináltad?
- Nem tudom. Talán hogy megmutassam nekik, nem csak egy alkatrész vagyok ebben a rohadt gépezetben - mondja, mire halkan felnevetek a beszélgetés emlékére, amikor előző évben én mondtam neki ugyanezt.
- Én is ezért csináltam. De azért megpróbállak hazajuttatni innen. Ha teljesen őszinte akarok lenni...
- Ha teljesen őszinte akarsz lenni, akkor számolnod kell vele, hogy Snow elnök utasítást adott a Játékmestereknek, gondoskodjanak róla, hogy mindenképpen az arénában végezzük - mondja ki Katniss a gondolataimat.
- Igen, ez már nekem is megfordult a fejemben - ismerem be. - De ha ez a helyzet, akkor is mindenki tudni fogja, hogy nem adtuk fel, hanem harcoltunk, ugye?
- Igen, mindenki tudni fogja - mondja. - Van valami jó tipped, hogy mit csináljunk életünk utolsó néhány napján? - kérdezi később. Számomra csak egy válasz létezik erre a kérdésre.
- Én annak örülnék a legjobban, ha a hátralévő napjaim minden percét veled tölthetném - vallom be. Nem számít, milyen hosszú ez az élet.
- Akkor gyere - mondja, és behúz a szobájába. Azon az éjszakán Katnisszal a karjaimban alszom el.

2014. június 15., vasárnap

A győztes - Tizedik fejezet

Haymitch odalép Katnisshoz és megfogja a csuklóját, mintha arra számítana, hogy a lány majd előreveti magát, vagy valami hasonló meggondolatlanságot csinál, és nem is tűnik teljesen alaptalannak az aggodalma. Katniss egy pillanatra ledermed, aztán kitépi a karját Haymitch szorításából és beviharzik a szobájába.
- Mi az ördög ütött ebbe a lányba? - sápítozik Effie. Haymitch-csel egyszerre szólalunk meg.
- Semmi, Effie. - Egymásra nézünk, majd megtöröm a szemkontaktust, és én is a szobámba megyek. Ugyanúgy néz ki, ahogy tavaly. Beállok a zuhany alá, hogy lemossak a sminket, amit Portia kent rám, aztán csak áztatom magam a forró vízben. Dáriust kiosztani mellénk Avoxként rideg és számító lépés volt. Kétségtelen, hogy egyenesen Snow elnöktől jött az utasítás. Mi nem álltunk kapcsolatban, de Katniss sok időt töltött a volt Békeőrrel a Zugban, és biztosra veszem, hogy jól ismerte.
Effie bekopog, és vacsorázni hív. Elzárom a vizet és megszárítkozom. Felcsatolom a műlábam, aztán előveszek néhány tiszta ruhát. Portia, Cinna és Haymitch már az asztalnál ülnek, üdvözlöm őket, miközben helyet foglalok. Effie is befut, a nyomában Katnisszal. A vacsora nagyrészt eseménytelenül zajlik, mindenki a megnyitóról beszél - Katnisst leszámítva, aki mogorván ül és csendben eszik. Az egyetlen említésre méltó dolog, hogy Katniss lever az asztalról egy borsós tálat, és lehajol, hogy felszedje. Dárius máris mellette terem, hogy segítsen, Effie pedig a fejét rázza.
- Ez nem a te dolgod, Katniss! - Felszúrom a villámra a húst a tányéromról, és emlékeztetem magam, hogy Effie nem rossz ember.
Vacsora után átmegyünk a nappaliba, hogy megnézzük az ünnepség ismétlését a tévében. Katniss Cinna és Haymitch közé fészkeli magát a kanapén. Úgy érzem, valamiért megint mérges rám, valószínűleg azért, hogy a liftben kinevettem. Megrázom a fejem, Portia pedig együttérzőn vállon vereget. Erőtlenül rámosolygok, aztán visszafordulok a képernyő felé. Elég szomorú az idős kiválasztottakat nézni, amint jelmezekbe bújva gurulnak a szekereken. Idén Katniss és én vagyunk a legfiatalabb játékosok. Nagyrészt csendesen nézzük, csak néhány megjegyzést teszünk. Amint a képernyő elsötétül, Katniss feláll, megköszöni Cinna és Portia munkáját, majd bevonul a szobájába. Effie még utánaszól, hogy emlékeztesse, reggel korán kell kelnie.
Várok néhány percet, mielőtt én is felállnék. Portia megfogja a kezem, de mosolyogva megrázom a fejem. Ma este nincs kedvem beszélgetni. Portia bólint, jelezvén, hogy megértette, és elenged. Hallom, hogy a többiek beszélgetnek mögöttem, de nem tudom, mit mondanak. Megállok a szobám ajtajában és visszafordulok, Katniss hálója felé indulva. Nem tudom, van-e bármi, amit mondhatok neki, de legalább meg kell próbálnom. Szelíden kopogok az ajtaján, de nem jön válasz, még csak motoszkálni sem hallom odabent. Nehéz szívvel visszamegyek a szobámba és bezuhanok az ágyba.
Ezen az éjszakán újraélek egy emléket, amibe beleszövi magát a rémálmom. Újra gyerek vagyok, az anyámnak segítek a pékségben. Kiabál valakivel a hátsó udvaron, én pedig leselkedem, hogy lássam, mi történik. A konyha fényében egy kicsi, rongyos lányt látok, aki nagy szemekkel néz ránk. A kukában matatott, mint sokan mások. De felismerem a lányt a befont hajáról. Anyám újra rákiabál, aztán visszalök a konyhába, és rám ripakodik, hogy figyeljek a kenyérre. Amikor nem figyel, két cipót túl mélyre tolok a lángok közé a kemencébe, így megégnek. Kiveszem a sütőből a megperzselődött kenyereket, és megérzem anyám tenyerét az arcomon.
- Te ostoba fiú! Nézd meg, mit csináltál, így nem tudjuk eladni! - Hát persze, erről szól az egész.
- Sajnálom, anya! - próbálok bűnbánónak hangzani, de ő tovább átkozódik.
- Menj lefeküdni, te semmirekellő!
- Mi lesz a kenyérrel? Adjam oda a disznóknak? - kérdezem, és a hátsó ajtóra pillantok.
- A disznóknak? Ez lesz a holnapi vacsorád. Ez minden, amit kapsz! - csattan fel, és félreteszi a két cipót. Nem, ez így nincs rendjén. Ki kell vinnem őket, oda kell dobnom a lánynak. - Süket vagy? Azt mondtam, menj aludni! - Nincs más választásom, a lábaim automatikusan elindulnak. A kép változik, és egy temetésen találom magam. Az emberek szipognak. A koporsóban egy fiatal lány fekszik, aki tüdőgyulladásban halt meg egy esős, sötét éjszakán a Mellark Pékség mögött. A rémálmomban ő nem létezik.
- Peeta Mellark! - A nevem hallom, amint kisorsolnak az aratáson. Prim mellettem áll a színpadon, és próbál bátornak mutatkozni. Meg kell védenem ezt a kislányt, aki arra emlékeztet, akit nem védtem meg. Bent vagyok az arénában, és nem tudom, mit tegyek. Előttem van Cato, Clove-val az oldalán. Az arcuk torz, ember és farkas keveréke, és a végtagjaik sem arányosak. Néhány kiválasztott a földön kúszik, mások futni próbálnak, de elesnek a túlméretezett karjaikban. Valaki megtámad, a kezemben pedig kés van. Végighúzom a torkán a pengét, és érzem, ahogy beterít a vér. Katniss néz rám sokkolva, a karja kinyújtva, a nevemmel a véres ajkain.
- NE! - kiáltom. Ő nem lehet itt. Ő nem létezik. Nem mentettem meg. Az aréna eltűnik. Katniss menyasszonyi ruhában van, abban, amelyiket már láttam korábban. Az emberek sikítoznak körülöttem, valaki eltol, de lerázom őket. Vissza kell mennem Katnisshoz. Nem lehet Katniss. Kezek kulcsolódnak a torkomra, és félrerántanak. Kiáltok érte, de túl sok a vér. Beszennyezi a fehér ruhát. Felnézek, és Gale gyűlölettel telt szemeivel találom szembe magam.
- Nem kellene itt lenned, Peeta. Ez a mi esküvőnk, nem a tiéd.
Zihálva felülök és még mielőtt megállíthatnám, kitör belőlem a zokogás. Az egész testem verejtékben fürdik, ki kell törölnöm a könnyeket a szememből. Szükségem van néhány másodperce, hogy megnyugodjak. Csak egy álom volt, egy újabb lidércnyomás. Nagy sóhajjal fekszem vissza, nem akarom újra kitenni magam a megpróbáltatásoknak. Az éjszaka hátralévő részét az ágyban töltöm, azon töprengek, mit festenék ezek után, ha otthon lennék, és igyekszem nem elaludni. Amikor a fény kezdi megtölteni a szobát, felkelek és lezuhanyzok. Én vagyok az első a reggelizőasztalnál. Felkapok mindent, amit csak magamba tudok tömni, és leülök. Haymitch is bebotorkál az étkezőbe, és ő is összeválogat magának némi reggelit, bár nem sokat. Cinna és Portia szinte egyszerre jelenik meg, majd Effie is befut.
- Hol van Katniss? - kérdezi Haymitch. Effie idegesnek tűnik.
- Nem tudom. Megmondtam neki, hogy legyen itt időben. Már bekopogtam hozzá, bármelyik percben megérkezhet.
De továbbra sem bukkan fel, Haymitch pedig egyre többet iszik, s ezzel párhuzamosan egyre idegesebb lesz.
- Ó, van valamim a számára! - mondja Effie Haymitchnek, és elővesz egy lángnyelvekkel díszített arany karperecet. Haymitch a lelkesedés legkisebb jele nélkül veszi el, de azért felteszi a csuklójára. Már egy óra is eltelt, Cinnának és Portiának pedig dolga van, így elbúcsúznak. Nemsokára Effie-nek is indulnia kell. Csendben ülünk Haymitchcsel, és a folyosót fixírozzuk, ahonnan Katniss szobája nyílik. Újabb fél óra elteltével Haymitch talpra szökken és elviharzik Katniss szobája felé. Hallom, ahogy dörömböl az ajtaján, és rádörren, hogy azonnal jöjjön ki az étkezőbe. Katniss végül kelletlenül bevánszorog az ebédlőbe, de nem nézek rá; az ujjaimmal a faasztal mintáit rajzolgatom.
- Elkéstél - mordul fel Haymitch.
- Bocsánat. Rémálmaim voltak, alig hunytam le a szemem egész éjjel, reggel meg elaludtam - feleli. Kezdetben keményen beszél, de a mondat végére elcsuklik a hangja. Én megöltelek álmomban, gondolom komoran.
- Jól van, semmi baj. Ma az edzésen két feladatotok lesz - kezdi Haymitch. - Az első, hogy szerelmesek maradjatok - ez elég nyilvánvaló.
- Rendben van - nyugtázza Katnis.
- A második, hogy új barátokat szerezzetek - folytatja Haymitch.
- Nem - vágja rá Katniss. - Egyikükben sem bízom, a legtöbbjüket pedig ki nem állhatom, jobban örülnék, ha csak Peetával kellene összedolgoznom.
- Először én is ezt mondtam, de... - kezdem.
- De az nem lesz elég - szól közbe Haymitch. - Ezúttal több szövetségesre lesz szükségetek, ha életben akartok maradni az arénában.
- Miért? - kérdezi Katniss.
- Mert hatalmas hátrányban vagytok a többi kiválasztottal szemben. Sokan közülük évek óta ismerik egymást. Mit gondolsz, ki lesz az első számú célpontjuk?
- Hát mi. De úgysem tudnánk tönkretenni ezeket a régi barátságokat. Akkor meg minek strapáljuk magunkat? - Ez logikus kérdés.
- Mert tudtok harcolni. És a közönség imád titeket. Ez elég lehet ahhoz, hogy a többiek vonzó szövetségest lássanak bennetek. De ez csak akkor működik, ha a többiek értésére adjátok, hogy hajlandóak lennétek szövetséget kötni velük. - Ez még logikusabb.
- Szóval azt akarja, hogy beálljunk a Hivatásosak közé? - kérdezi Katniss nyilvánvaló undorral.
- Eddig is ez volt a stratégiánk, nem igaz? Úgy készültünk, mintha Hivatásosak lennénk. Azt viszont általában már a küzdelem előtt el szokták dönteni, ki kerülhet be a Hivatásosak csapatába. Tavaly Peetának sikerült bekerülni közéjük. - Katniss gondolkozni kezd.
- Szóval próbáljunk összehaverkodni Finnickkel meg Brutusszal? Ezt akarja mondani? - Elgondolkozom, vajon szándékosan próbálja-e még egy kicsit nehezebbé a dolgokat.
- Nem feltétlenül. Itt csak győztesek vannak. Alakíthattok saját csapatot, ha inkább ahhoz van kedvetek. Azt választotok, akit akartok. Én első körben Chaffet és Seedert ajánlanám. Habár Finnickről sem szabad megfeledkezni. - Tényleg nehéz róla megfeledkezni, főleg úgy, hogy mindig belemászik valakinek az arcába. Arról nem is beszélve, hogy Panem legvonzóbb pasijaként tartják számon. Rájövök, hogy elkalandoztak a gondolataim, és újra a beszélgetésre irányítom a figyelmem. - Olyan társakat keressetek, akiknek hasznát vehetitek az arénában. Ne feledjétek, ezúttal nem egy csapat rettegő kisgyerekkel lesztek összezárva. Ezek az emberek mind gyakorlott gyilkosok, függetlenül attól, hogy éppen milyen formában vannak - folytatja Haymitch.
- Rendben van, megpróbálom - sóhajt Katniss. Felbukkan Effie, hogy lekísérjen minket az edzésre, de Haymitch azt mondja, jobb lenne, ha magunk mennénk le. Mi vagyunk a legfiatalabbak, ha elkísérne, azt a látszatot keltené, mintha bébiszitterre lenne szükségünk. Így aztán Katnisszal kettesben szállunk be a liftbe, és egy szót sem szólunk, amíg leérünk. Félúton megfogom a kezét, mert el kell játszanunk a szerelmespárt. Még mindig nem szólal meg, még csak rám sem néz. Elég elkeserítő. Amikor az ajtó kinyílik, azt látjuk, hogy csak ketten várakoznak az edzőteremben. Az óra elüti a tizet, de csak a kiválasztottak fele jelent meg. A kiképző ettől függetlenül elkezdi az eligazítást, majd amikor utunkra bocsát minket, Katniss rám néz.
- Külön kellene válnunk, mert úgy többre mehetünk a többiekkel - javasolja, én pedig nem vitatkozom, így aztán más és más irányba indulunk. Egyenesen a súlyok felé indulok, mert tudom, hogy egy kellemes edzés segít legyőzni az idegességet. Nincs értelme takargatni a képességeimet a többiek előtt, ahogy tavaly, hiszen most már mindenki tisztában van velük egész Panemben. Elhajítok néhány nehéz golyót, és máris jobban érzem magam. Most már arra kell koncentrálnom, hogy szövetségeseket szerezzek. Megfordulok, és azt veszem észre, hogy Johanna engem néz.
- Helló, Johanna - köszönök udvariasan, és közben azon gondolkozom, melyik állomásra kellene mennem.
- Micsoda született úriember - mondja, mire ismét rápillantok.
- Miért is?
- Amikor a liftben voltunk, egyszer sem kalandozott el a tekinteted, végig a cuki kis pofikámon tartottad. - Oldalra billenti a fejét, és töprengő arckifejezést ölt.
- Na és? - kuncogok, és akaratlanul is gyorsan Katnissra pillantok. Valamiért nem akarom, hogy lásson Johannával csevegni.
- Á - veszi észre a gyors pillantást. - Azt hiszem, tényleg bele vagy zúgva. Így van, te kis Hősszerelmes? - kérdezi pimaszul vigyorogva.
- Ne nevezz így! - csattanok fel, mert eszembe jut Clove és Cato.
Ahhoz az állomáshogy megyek, ahol a késdobást lehet gyakorolni. Páran már vannak ott, Johanna pedig követ.
- Elbűvölő - mondja mögöttem, én pedig minden tőlem telhetőt megteszek, hogy ne vegyek róla tudomást. - A menyasszonyod érdekes társaságot választott - folytatja. A tekintetemmel újra megkeresem Katnisst, aki a tűzgyújtást gyakorolja a Harmadik Körzet kiválasztottjaival. Onnan egy idősebb páros érkezett. Johanna észreveszi, hogy őket figyelem. - Wiress és Beetee, habár inkább Gyogyósként és Feszkósként ismerik őket. Feltalálók, de nincs ki nekik mind a négy - jegyzi meg, mielőtt egy másik állomáshoz somfordál.
A késekre fordítom a figyelmem. Szerencsére a gyakorlás Katnisszal és Haymitchcsel megtette a hatását, fejlődtem ezen a téren. Legtöbbször sikerül eltalálnom a célpontot. Beszélgetésbe elegyedek a többiekkel; hamarosan már kedélyesen csevegünk, és igyekszünk úgy tenni, mintha csinálnánk valamit. Nyilvánvaló, hogy mindenki azért van itt, hogy kapcsolatokat építsen, és készen álljon a csapat a Viadalra. Nem dönthetek Katniss nélkül, de próbálok közel kerülni azokhoz, akik hasznos szövetségesek lehetnek.
Mindenki ebédelni indul, és néhányan azok közül, akikkel eddig beszélgettem, az összetolják az asztalokat, hogy mindenki együtt egyen. Sokkal barátibb a hangulat, mint tavaly, amikor kettesben ettünk Katnisszal. És akkor sem álltunk beszélőviszonyban.
Körbenézek, hogy hol lehet, és odamegyek hozzá a kajától roskadozó kocsikhoz.
- Na hogy ment? - kérdezem.
- Jól. Szuperül. A két győztes a Harmadik Körzetből elég jó fejnek tűnik - mondja Katniss. - Wiress és Beetee.
- Ne szívass már! A többiek lúzernek tartják őket. - Eszembe jutnak a viccek, amiket a többiek sütnek el a kárukra. Az a benyomásom volt, hogy teljesen haszontalanok.
- Ez aztán a váratlan fordulat - gúnyolódik Katniss. Az ajkamba harapok.
- Johanna csak úgy hívja őket, hogy a Gyogyós meg a Feszkós. Ha jól értettem, a nő a Gyogyós, a fickó meg a Feszkós.
- Én pedig hülye vagyok, mert azt hittem, hasznukat vehetjük. Csak azért, mert Johanna Mason benyögött valami baromságot, miközben a cicijét olajozta a birkózás előtt - csattan fel Katniss, én pedig leküzdöm a késztetést, hogy sóhajtsak egy nagyot. Pont, mint tavaly. Próbálok összedolgozni, és csapatként együttműködni, ahogy kellene, Katniss pedig a személye ellen intézett támadásnak tekint mindent.
- Igazából úgy tudom, ez a becenév már évekkel ezelőtt rajtuk ragadt. És eszem ágában sem volt, hogy megbántsalak. Csak megosztottam veled az infót 
- Az a helyzet, hogy Wiress és Beetee nagyon penge. Feltalálók. Kiszúrták, hogy erőtérrel választották el a Játékmesterek tribünjét. Ha muszáj szövetségeseket keresnünk, akkor őket akarom.
Katniss belevágja az edénybe a merőkanalat, mire beterít a szaft.
- Most meg miért vagy ilyen dühös? - kérdezem. - Az a bajod, hogy ugrattalak a liftben? Ne haragudj, nem akartalak megbántani. Azt hittem, te is röhögni fogsz.
- Felejtsük el - rázza a fejét. - Egy csomó minden összejött.
- Dárius  - mondom.
- Dárius. A Viadal. Meg hogy Haymitch össze akar minket boronálni a többi kiválasztottal.
- Ha akarod, ketten is alakíthatunk csapatot, csak te meg én - próbálom megnyugtatni.
- Tudom. De lehet, hogy Haymitchnek mégis igaza van. Nehogy visszamondd neki, de szinte mindig igaza van. Legalábbis ami a Viadalt illeti.
- Rendben van, a végső döntés a tiéd. De én egyelőre arra hajlok, hogy válasszuk inkább Chaffet és Seedert. - Mindketten erősek, és nem is rémes alakok.
- Seederrel semmi bajom, Chaff viszont nem lopta be magát a szívembe. Legalábbis eddig még nem. - Eltűnődöm, vajon van-e ennek bármi köze az első találkozásukhoz.
- Gyere, ebédelj velünk. Ígérem, nem hagyom, hogy megint lesmároljon - mondom, és elfojtok egy mosolyt.
Mindenki együtt eszik, és alapvetően jó a hangulat. Szinte meg is feledkezünk róla, hogy egyikünket leszámítva hamarosan mindenki halott lesz. Szinte. Ebéd után visszamegyünk a kiképzésre. Megnézek még néhány állomást, és összebarátkozom még néhány kiválasztottal. Egy ponton Finnick is feltűnik mellettem. Indulni készülök, de vele van egy idős néni is. Mags-ként mutatja be, de úgy tűnik, ő maga nem képes kinyögni egy értelmes mondatot.
Az edzés fénypontja az, amikor Katniss odaér az íjászpályára. Sorjában az összes kiválasztott megáll, és megbabonázva figyeli, ahogy leszed néhány műmadarat. Mind az ötöt eltalálja röptében, majd megfordul, amikor feltűnik neki a nagy csend. Elpirul, amikor azzal szembesül, hogy mindannyian őt bámuljuk - csodálattal, irigykedve, vagy épp gyűlölettel. Még soha nem láttam rendesen lőni, de teljesen le vagyok nyűgözve. Kivételes íjász.
Miután a kiképzésnek vége, Katnisszal a társalgóban ejtőzünk, amíg vacsorázni hívnak. Haymitch nem vesztegeti az idejét, mielőtt támadást intéz Katniss ellen.
- Úgy hallottam, a győztesek legalább fele azért könyörgött a mentorának, hogy téged kérjen fel szövetségesnek. Tudom, hogy ez nem az elbűvölő személyiségednek köszönhető.
- Látták, hogyan bánik az íjjal - mondom mosolyogva. - Ami azt illeti, én is most láttam először rendesen lőni. És szeretnék hivatalosan is szövetségesnek jelentkezni - tréfálkozom.
- Tényleg ilyen ügyes vagy? - húzza fel Haymitch a szemöldökét. - Még Brutus is veled akar egy csapatba kerülni.
- Én viszont nem akarok egy csapatba kerülni Brutusszal - feleli Katniss egy vállrándítással. - Én Magst és a Harmadik Körzet kiválasztottjait akarom.
- Hát persze - morogja Haymitch, és rendel egy üveg bort. - Majd megmondom a többieknek, hogy még gondolkozol - sóhajt.
Aznap este Portia meglátogat a szobámban.
- Á, Portia! Épp meg akartalak keresni - mondom, miközben felkelek az ágyról. Kinyitom az éjjeli szekrényt, és kiveszem a két fotót, amit elrejtettem. Az egyiken Gale van, a másikon pedig Prim és Mrs Everdeen, amit az aratás előtt néhány nappal szereztem. - Ezek azok a képek, amiket a medálba akarok tenni. Persze majd át kell őket méretezni - mondom kedvesen.
- Nem tervezed, hogy kijössz onnan, igaz? - kérdezi Portia csendesen, miután megvizsgálta a képeket. Megdermedek, kinyitom a számat, hogy mondjak valamit, de a szavak cserben hagynak. Portia felemeli a fejét és rám néz, de most nincsenek könnyek a szemében. - Csak ezért lehet szükséged ezekre a fotókra. Azokról az emberekről, akiket Katniss szeret. Így akarod meggyőzni, hogy nyerjen, ugye? - Nyelek egyet és lassan bólintok.
- Igen, így van. - Portia bólint, és újra a képeket kezdi nézni. - Sajnálom, Portia. - Felmosolyog rám.
- Mit? Hogy szerelmes vagy? - félszívvel nevet, majd futólag megölel, mielőtt kimegy. Nem sokkal később lefekszem.


Eredeti nyelven: fanfiction.net

2014. május 12., hétfő

A győztes - Kilencedik fejezet

Sziasztok!
Tudom, hogy tegnap estére ígértem a frissítést, de csak kb. a fejezet harmadáig jutottam, mielőtt elcsábított a WTCC, majd a Barca-meccs (habár nem vesztettem volna sokat, ha ezt a játékot nem látom), utána pedig elaludtam, mert egész délután szörnyen hasogatott a fejem.
És azért is bocsi, hogy előző héten megint kimaradt a frissítés, de elég húzós vizsgaidőszakom van, ezért a szokottnál is kevesebb időm van. :(
De most már nem szaporítom tovább a szót, izgi dolgok történnek, úgyhogy jöjjön a fejezet. :)
~ Emma


Egyik este a konyhában ülünk Haymitch-csel. Csüggedten néz rám, mintha próbálna kitalálni valamit.
- Katniss próbál majd megmenteni, ugye? - kérdezem, Haymitch pedig csak bólint egyet. Furcsa úgy beszélgetni vele, hogy józan, és azt veszem észre, hogy egyre többször látogatom meg, hogy ne legyen egyedül. Még akkor is rémképekkel harcol, amikor ébren van. - Sejtettem - motyogom, és kihörpintem a csészémből az utolsó korty teát is.
- Az ő számítása szerint még mindig tartozik neked. Mindketten tartozunk, fiam. - Élesen felpillantok, kétségbeesve, hogy talán meggondolta magát.
- Megígérte, Haymitch! Ne feledje, a szavát adta, hogy segít megmenteni őt.
- Tudom, fiam. Tudom - motyogja, kerülve a tekintetem. Ekkor jövök rá, hogy ezek ketten kifőztek valamit, hogy segítsenek rajtam.
Másnap reggel felhívom Portiát, és megkérem, hogy végezzen el egy különleges küldetést. Először kicsit zavart, de miután mindent elmagyaráztam, beleegyezik, hogy segít. Este felkeresem Gale házát. Egész nap a bányában van, így olyankor nincs értelme odamenni. Akkor van esélyem, amikor a bányászokat már hazaengedték a munkából. Hazelle nyit ajtót, és láthatóan meglepi, hogy engem talál a küszöbön ácsorogni.
- Peeta! - Egy pillanatig csak bámul rám, aztán eszébe jut az udvariasság. - Bocsáss meg. Mit keresel itt? Minden rendben?
- Igen... Nos, igen, minden rendben. Beszélhetnék Gale-lel?
- Szólok neki. Gyere be! - Belépek a házba, és becsukom magam után az ajtót, majd feszengve állok a folyosón, mialatt Hazelle bekiabál Gale-nek, mire egy kisebb gyerek szól vissza. Gale meglát az ajtóban, és érzelmek egész skálája villan át a szemén. Nyilván nem tanulta meg úgy elrejteni a gondolatait, mint Katniss. Volt benne meglepetés, hogy lát engem, egy kemény pillantás, valami, amit nem tudok beazonosítani, aztán aggodalom.
- Peeta, mi a helyzet? Katniss jól van? - kérdezi gyorsan, én pedig rájövök, mit jelenthet számára az ittlétem.
- Ó, igen, vele minden rendben, azt hiszem. Én csak... kérnék egy szívességet. - Most nem tudja, mit mondjon. Hátrál egy lépést és a falnak támaszkodik, a karját összefonja a mellkasa előtt, ahogy méreget.
- Miféle szívességet?
- Kell valami, hogy... emlékeztessem Katnisst, hogy miért kell hazajönnie. Szükségem van egy téged ábrázoló fényképre - dadogom, Gale homloka pedig ráncokba szalad.
- Egy fotó? Miért adnék neked egy fotót? - teszi fel a kérdést, én pedig elfolytok egy ingerült sóhajtást.
- Akarod, hogy visszajöjjön, vagy nem? - Fogalmam sincs, meddig nézünk farkasszemet, ám végül sóhajt egy nagyot.
- Egy perc és jövök. - Bólintok, és várok. Nem értem miért vagyok ilyen ideges a jelenlétében. Őrlődöm, mert nem kedvelem, ugyanakkor az jár a fejemben, hogy más körülmények között akár barátok is lehetnénk. Visszatér egy kis képpel, bár Portia majd úgyis átméretezi, amikor megérkezünk a Kapitóliumba. Átadja a fotót, ám a pillanat törtrészére megáll a keze. Felnézek az arcára.
- Sokkal könnyebb lenne, ha utálni tudnálak - motyogja, én pedig bólintok. Pontosan értem, mire gondol. Gale nem rossz ember, csak úgy esett, hogy mindketten ugyanazt a lányt akarjuk. Nem szólalok meg, mert semmi nem jut eszembe. A zsebembe csúsztatom a képet és megfordulok. Kinyitom az ajtót, és kilépek, ám Gale hangjára megtorpanok. - Peeta! Sajnálom. - Kérdő tekintettel nézek vissza rá. - Tudom, hogy bántó dolgokat mondtam. Sajnálom. - Most is csak bólintok. Becsukom az ajtót, és elindulok haza. Vár az ágyam. Holnap lesz az Aratás napja.

*

Az aratást hamar lezavarjuk. Effie nem a megszokott, harsány önmaga, bár színlel némi lelkesedést a kamerák kedvéért. Nem értem, miért kellett beletenni egyetlen papírt a nagy üveggömbbe, amit Effie kihúz, hiszen úgyis mindenki tudja, kinek a neve van azon a fecnin. És a tömegből senki sem jelentkezhet helyette. Mindannyian végignézzük, ahogy Effie odasétál a másik gömbhöz, és belenyúl.
Kérlek, Haymitch legyen, Haymitch legyen, kérlek...
- Haymitch Abernathy! - megkönnyebbülten felsóhajtok, előrelépek, és önkéntesnek jelentkezem a helyére. Nem lehetek benne teljesen biztos, hogy Haymitch tartotta volna magát a megállapodásunkhoz, ha az én nevem húzzák ki. Ha fordítva történik a dolog, nem utasíthatnám vissza a jelentkezését. Miután letudtuk a sorsolást, arra gondolok, hogyan köszönjek el. El kell mondanom a családomnak, mennyire szeretem őket, és fel kell készítenem őket az elkerülhetetlenre. Ezúttal nem fogok visszatérni, nekik pedig tovább kell lépniük. Valószínűleg nem fog sokáig tartani. Talán majd gyászolnak egy ideig, de az élet megy tovább nélkülem is. Lukail feleségül veszi a kedvesét, Gareth pedig a pékségben marad, hogy segítsen. A szüleim megöregszenek, és az egyik bátyám megörökli a pékséget. És ez nélkülem is menni fog.
Thread vár ránk a Törvényszék épületében, szélesen vigyorogva.
- Megváltozott az eljárásrend - közli, mire a gyomrom szaltózik egyet. Nem állunk meg, de a Békeőrök kitaszigálnak minket egy kocsiba a hátsó ajtón át, ami egyenesen a vasútállomásra visz minket. Felszállunk a vonatra, anélkül, hogy emberek vagy kamerák vennének körbe minket. Haymitch és Effie is feltűnik mellettünk, őket is katonák ösztökélik gyorsabb haladásra. A vonat kerekei mozgásba lendülnek, és egyik kezemmel meg kell támaszkodnom a falban, hogy ne veszítsem el az egyensúlyomat. Katniss is ugyanolyan döbbentnek látszik, mint amilyennek én is érzem magam, csak néz ki az ablakon, ahogy a Tizenkettedik Körzet eltűnik. Egy ideig még ott maradunk, még azután is, hogy már rég magunk mögött hagytuk a körzetünket.
- Írjunk nekik levelet, Katniss - hívom fel magamra a figyelmét. - Jobb is lesz így. Legalább lesz, ami életben tartja bennük a reményt. Majd Haymitch eljuttatja nekik, ha... egyáltalán szükség lesz rá. - Bólint, és szó nélkül magamra hagy a folyosón. A fülkémbe megyek és egy darabig üldögélek az ágyon, a szemközti falat bámulva. Azokra a beszélgetésekre gondolok, amiket korábban terveztem. Kigondoltam minden egyes szót, amit mondani fogok, de most semmit sem jelentenek. Semmi jelentőségük nem lenne, ha leírnám őket, az életük úgyis megy tovább.
Az életük majd megy tovább, az életük majd megy tovább... Ezt ismételgetem magamban, mint egy mantrát. Ez az egyetlen csekély vigasz, amit megengedhetek magamnak. Összerezzenek, amikor kopognak az ajtón. Effie az, vacsorázni hív. Nem vesződöm azzal, hogy átöltözzek, csak átsétálok az étkezőkocsiba, ahol már ott ül Haymitch. Komornak tűnik, és észreveszem, hogy még mindig nem ivott. Amikor Effie-nek is feltűnik, megkéri a pincért, hogy vigye el a borral teli poharát. Tudom, hogy Haymitch szívesen vedelne, és ha lehetősége lenne jelentkezni, hogy visszamehessen az arénába, nem lehetne megállítani.
Az egész vacsora komor hangulatban telik, csak Effie és én teszünk meddő kísérleteket, hogy beszélgetést kezdeményezzünk, de Haymitch és Katniss jobbára tudomást sem vesz rólunk. Hosszúra nyúlik a csend, csak az evőeszközök hangja hallatszik. Megkönnyebbülök, amikor végzünk az evéssel, és Effie javasolja, hogy nézzük meg az aratás ismétlését. Mindenki beleegyezik, én pedig felkapom a jegyzetfüzetem, hogy felírhassak néhány dolgot, ami eszünkbe jut. Leülünk a tévé elé, és nézzük az összefoglalót. Csak Effie beszél, minden kiválasztottnál tesz valamilyen megjegyzést, és rendszeresen sóhajtozik. Csillaggal jelölöm a füzetben azokat a győzteseket, akik ott lesznek az arénában.
Amikor az adás véget ér, Haymitch feláll és szó nélkül távozik. Effie még tesz néhány megjegyzést, majd jó éjszakát kíván, mielőtt elindul lefeküdni. Kitépem a füzetből azokat a lapokat, amikre nem lesz szükségünk, mialatt Katniss csendben ül a másik kanapén.
- Miért nem mész aludni? - kérdezem, ő pedig egy pillanatig habozik.
- Te mit csinálsz? - kérdez vissza. Magam is ezen tűnődöm. Egyelőre nem akarok aludni. Lenézek a jegyzeteimre.
- Még egyszer átnézem a jegyzeteimet. Szeretnék képbe kerülni, hogy mi vár ránk az arénában. Menj, feküdj le, Katniss - mondom. Legutóbb, amikor a vonaton voltunk, együtt töltöttük az éjszakákat, miközben hozzám simult. Segített kivédeni a rémálmokat, de alig beszéltünk azóta az este óta, amikor Gale-t megkorbácsolták. Katniss magamra hagy, én pedig órákat töltök azzal, hogy újra és újra átolvasom a feljegyzéseimet, ameddig kívülről nem fújom az egészet. Ezután előveszem a felvételeket a korábbi győztesekről, és visszanézem azokat, amelyeken az ellenfeleink vannak. Katniss belép a kocsiba, én pedig felpattanok és megállítom a videót.
- Nem tudsz aludni? - kérdezem.
- Nem nagyon megy - mondja, és szorosabbra húzza magán a köntösét.
- Akarsz róla beszélni? - érdeklődöm, tudva, hogy rosszat álmodott. Megrázza a fejét, és elveszik a gondolataiban - valószínűleg az álmát idézi fel. Kitárom a karom, ő pedig gondolkodás nélkül hozzám bújik. A karjaimba zárom, és ráeszmélek, hogy a bejelentés óta most először mutatunk egymás iránt némi gyengédséget. A nyakam köré fonja a karjait, és szorosan magamhoz húzom. Az arcom a nyakába temetem, és finom csókot lehelek rá. Engedélyezek magamnak egy gyenge pillanatot; hogy érezzem az illatát, hogy közel érezzem magamhoz, hogy szeressem.
Nem akarok elszakadni tőle, és ő is szorosan ölel, nem úgy tűnik, hogy el akar engedni. Egy kapitóliumi kísérő jelenik meg, ezért szétrebbenünk. Egy tálcát hoz, rajta egy kancsó meleg tejjel és két bögrével.
- Hoztam még egy bögrét - mondja és rám villan a tekintete.
- Köszönöm - feleli Katniss.
- Tettem egy kis mézet a tejbe. Hogy édesebb legyen. Meg egy kevés fűszert - folytatja a kísérő. Úgy néz ránk, mintha mondani akarna még valamit, de aztán megrázza a fejét, és kimegy.
- Ennek meg mi baja? - teszi fel a kérdést Katniss.
- Szerintem miattunk ilyen szomorú - mormolom.
- Na persze. - Katniss tölt a tejből.
- Nem hülyéskedem, Katniss. Az az érzésem, hogy a Kapitóliumban sem felhőtlenül boldogok az emberek, hogy vissza kell mennünk az arénába. A többi győztessel együtt. Megszerették a bajnokaikat.
- Ne aggódj, egy pillanat alatt túlteszik rajta magukat, amint elkezdődik a vérfürdő - közli Katniss érzelemmentes hangon. - Újra megnézed az összes kazettát? - érdeklődik egy pillanatnyi szünet után.
- Á, dehogy. Csak belenézek itt-ott, hogy lássam, ki milyen harci technikákat alkalmaz - vonogatom a vállam, és felveszem a kazettákat tartalmazó dobozt.
- Ki legyen a következő?
- Válassz - nyújtom felé a dobozt. Beletúr, majd kivesz egyet; látom a nevet a címkén: Haymitch Abernathy.
- Ezt eddig még nem láttuk - mondja. Megrázom a fejem.
- Nem. Tudtam, hogy Haymitch nem akarta volna. Ahogy mi sem akartuk újra átélni a saját Viadalunkat. És mivel egy csapatban játszunk, úgy voltam vele, hogy nem fontos megnéznünk.
- A huszonötödik évforduló győztese ott lesz?
- Nem hiszem. Szerintem ő már halott, és Effie csak azokról a győztesekről gyűjtött anyagot, akikkel összekerülhetünk az arénában - magyarázom, a kezemben tartva a kazettát. - Miért? Szerinted megnézzük?
- Ez az egyetlen Mészárlás, amiről van anyagunk. Talán sikerül valamit kiderítenünk, és lesz valami képünk arról, hogy mennek ott a dolgok - érvel Katniss. Mindkettőnknek ugyanaz jár a fejében. Ezzel súlyosan megsértenénk Haymitch magánszféráját. - Majd nem mondjuk el Haymitchnek, hogy megnéztük.
- Rendben - bólintok rá, majd a kanapéra kuporodunk, hogy megnézzük a felvételt. A Viadal megvágott összefoglalóját látjuk, és elképesztő mennyiségű gyerek lesz kiválasztott, mire elérjük a Tizenkettedik körzetet. Kétszerannyian vannak, mint egyébként, de többnek tűnik. A Tizenkettedikhez érünk, és a kamera egy fiatal lányra zoomol a tömegben, akit Maysilee-nek hívtak.
- Ó! Ő anya barátnője volt. - Egy másik fiatal lány öleli meg Maysilee-t, és felismerem az arcát, habár most már idősebb.
- Szerintem az ott az anyukád lesz, most öleli meg - jegyzem meg halkan. Még egy lány látszik a képernyőn, ő is megöleli Maysilee-t.
- Madge.
- Ez az anyukája. Maysilee és ő ikertestvérek voltak. Ezt az apám mesélte egyszer.
Utoljára Haymitch neve kerül elő, és a felvételen annyira máshogy néz ki. Egy életerős fiatalember, akinek veszélyesen villog a szeme.
- Ó Peeta, ugye, nem ő ölte meg Maysileet? - kérdezi hirtelen Katniss.
- Negyvennyolc résztvevővel? Nem sok esély van rá, hogy finoman fogalmazzak - próbálom megvigasztalni.
Mivel negyvennyolc résztvevő van, a készítőknek kétszer annyi anyagból kellett összevágni a filmet, ezért az elején különböző felvételek villanásaiból áll. Mivel a Viadalt Haymitch nyerte, neki nagyobb figyelmet szentelnek. Többnyire csendben nézzük a filmet, de az a rész, amikor Haymitch köveket kezd dobálni az erőmezőre, felkelti az érdeklődésem. Emlékszem, ahogy a Kiképzőközpont tetején állok, és Cinna megmutatja, hogy löki vissza a kezünket. Amikor a filmnek vége, kikapcsolom a videót. Egy ideig mindketten csendben ülünk.
- A szakadék mélyén pont olyan energiamező volt, mint a Kiképzőközpontban. Tudod, amelyik visszadob, ha öngyilkos akarsz lenni, és leveted magad a mélybe. Haymitch rájött, hogyan lehet fegyverként használni az energiamezőt - gondolkodom hangosan, hogy elejét vegyem, hogy a csend túl hosszúra nyúljon.
– Nemcsak a többi kiválasztott, hanem a Kapitólium ellen is. Erre senki sem számított. Elméletileg az már nem is tartozott az arénához. Nem gondolták, hogy bárkinek eszébe jut majd fegyverkent használni. Haymitch ezzel a kis akcióval csúnyán lejáratta a Kapitóliumot. Gondolom, sokat törték a fejüket, hogyan lehetne eltussolni a dolgot. Ezért nem láttuk soha ezt a jelenetet a tévében. Haymitch ugyanis legalább annyira kiszúrt a Kapitóliummal, mint amikor mi a mérges bogyókkal trükköztünk.
Újabb emlék jut eszembe, ezúttal Haymitchről. Úgy tűnt, megérti, mit érzek Katniss iránt. Azon tűnődtem, vajon neki is voltak-e szerettei. Megölte őket a Kapitólium, hogy megbüntessék Haymitchet? Katniss hirtelen nevetésben tör ki, én pedig megrázom a fejem. Azt hiszem, kezdi elveszíteni a józan eszét.
- Majdnem, de mégsem annyira - jön Haymitch hangja a hátunk mögül, mire összerezzenek. Mindketten megfordulunk, hogy ránézzünk. Vigyorog, és nagyot húz a borosüvegéből. Látszólag nincs teljesen rendben az egyensúlyérzéke. Hát, ennyit a józan mentorunkról.

*

Az előkészítő csapatom közel áll a hisztériához, amikor odaérünk a Kiképzőközpontba, és egyre rosszabbra fordul a helyzet, amikor dolgozni kezdenek. Már hozzászoktam a rutinhoz, alig veszem észre, hogy fogdosnak, és szőrtelenítenek. Bár azt egy kicsit nehéz figyelmen kívül hagyni. Kizárom a sírást, és a nyivákolást, hogy ezt nem tudják elhinni, és hogy ez mennyire nem tisztességes. Csak akkor engedem el magam, amikor Portia beviharzik a szobába, és elhessegeti a csapat tagjait.
- Jaj, annyira örülök, hogy látlak - sóhajtom, és gyorsan megölelem. Nevet, és bátortalanul viszonozza az ölelést, majd gyengéden eltol.
- Peeta, édesem, azt hiszem, fel kellene venned a köntösöd - húzza fel az egyik szemöldökét, én pedig hátraugrok, és érzem, hogy az arcom vörös színt ölt. Megöleltem. Pucéran.
Felveszem a köntöst, és közben kerülöm a nevetgélő Portia tekintetét. Amikor kaját rendel, feloldódom, és miközben eszünk, olyasmikről beszélgetünk, amiből nem lehet baj. Azt hiszem, fel kell vinnem őt a tetőre, hogy rendesen beszélhessünk, és elmondhassak neki mindent, ami nyomaszt.
- Szóval hagysz még szenvedni, vagy elmondod, mit fogok viselni ma? - kérdezem, miután végeztem a repetával is. - Nem fogsz megint felgyújtani, vagy igen? - szegezem neki a kérdést gyanakodva. Portia nevetve megrázza a fejét.
- Nem csinálhatjuk megint ugyanazt, akkor nem jegyeznének meg. Bár Cinnával sokat figyeltük a tüzet. - Sóhajtok és megrázom a fejem.
- Rendben, vessünk ennek véget. Tudom, hogy majd' meghalsz, hogy megmutathasd. - Portia vidáman felnevet és talpra ugrik. Mérsékelt lelkesedéssel követem, aztán zavarodottan grimaszolok, amikor meglátom a fekete kezeslábast. Elég egyszerűnek látszik, ebből tudom, hogy van benne valami turpisság. Portia segítségével gyorsan felöltözöm, beállítja a hajam a tavalyról ismert ragaccsal, majd varázsol rám némi sminket is. Kétségtelen, hogy ettől különös fényben fog ragyogni a bőröm. Utolsó simításként egy fekete, fém koronát kapok, ahhoz hasonlót, amit győztesként kaptunk tavaly.
- És most... show time! - trillázza Portia. Lekapcsolja a fényt, és megnyom egy gombot a csuklómnál. A ruha azon nyomban életre kel: lágy, aranyszínű fénnyel kezd izzani, aztán átalakul az égő parázs narancsos-vöröses árnyalatába. Lenyűgöző. Azon kapom magam, hogy megbabonázva bámulom a színeket.
- Ez elképesztő, Portia! Fantasztikus tervezők vagytok - tör ki belőlem. Portia kuncog, odalép hozzám, és puha, manikűrözött kezeibe fogja az arcom.
- Minden rendben lesz, Peeta. Biztos vagyok benne, hogy minden rendben lesz - mondja határozottan. Nem mesélem el neki, hogy a túlélés nem szerepel a hosszú távú terveim között. Legalábbis még nem most. Annak is eljön majd az ideje.
Csend telepszik ránk, majd Portia lekapcsolja a világítást a ruha ujjánál.
- Nem akarjuk, hogy már az út felénél lemerüljön, igaz? - mondja csendesen, és hirtelen rosszul érzem magam, bár magam sem tudom az okát. - Ma nem akarjuk, hogy mosolyogj és integess. Ma az erős, elszánt arcotokat kell mutatnotok. Viselkedjetek úgy, mintha a tömeg az alattvalótok lenne. - Bólintok, miközben az ujjaimmal a lábamon dobolok. - Nos, nekem még ellenőriznem kell néhány dolgot, de te lemehetsz az Átalakító Központba, ha akarsz. - Nem értem teljesen az érzelmeket, amik elöntik Portiát, ezért határozottan a vállára teszem a kezem.
- Porita, mondd, jól vagy? - Könnyes szemekkel fordul felém, és hirtelen szorosan átölel.
- Nagyon aggódom miattad! Ó, miért kellett ezt tenniük? Ez nem igazságos, egyikőtökkel szemben sem. - Most már egyértelműen sír. Egy pillanatra átölelem, aztán elengedem, hogy összeszedjem magam.
- Ne már, ugye nem akarod, hogy tönkretegyem ezt a csúcs sminket, ugye? - kérdezem. Próbálok rémültnek hangzani, ami megnevetteti Portiát. Végül megnyugszik, és elindulok az Átalakító Központba, a gyülekezőhelyre. Amikor kilépek, észreveszem, hogy mennyire más a légkör a tavalyihoz képest. Úgy tűnik, közvetlenebb az egész, néhányan ide-oda libbennek, hogy a többiekkel beszélgessenek. Eszembe jut, hogy ezek az emberek barátok, és sokan közülük régóta ismerik egymást. Végigpásztázom a tömeget Katnisst keresve, és meg is találom a szekerünk mellett, a lovaknál. És a meztelen pasi is feltűnik, aki vele van.
Finnick.
Nem lehet összetéveszteni senkivel az állítólag gyönyörű férfit, aki elrabolta Isten tudja, hány nő szívét a Kapitóliumban. Egyesek azt rebesgetik, kivételes státusa van Panemben, amiért annyi nő vágyálma. Megannyi összetört szívet hagyott már hátra. Katniss felé hajol, a pillantását az arcára tapasztja, és az ajkai lassan mozognak, ahogy súg valamit, amitől Katniss elpirul. Megpróbálom elnyomni a féltékenységet, ahogy elindulok feléjük. Finnick észrevesz; még mond valamit Katnissnak, majd odébbáll.
- Mit akart tőled Finnick Odair? - kérdezem Katnisst, amikor odaérek mellé. Felém fordul, az ajka csak centikre van az enyémtől, és lesüti a szemét. Egyszerre zavaró és magával ragadó. Kíváncsi vagyok, vajon ő is hallja-e a szívem dörömbölését.
- Megkínált kockacukorral, és szerette volna megtudni a titkaimat - mondja mély, csábító hangon. Azt kívánom, bár abbahagyná ezt, ugyanakkor... mégsem.
- Ajjaj. Ez komolyan hangzik - mondom, és nyelek egy nagyot. Katniss elhúzódik, mire elpárolog belőlem némi feszültség.
- Majd mesélek, ha már nem futkározik a hátamon a hideg. - Hát, legalább nem vonzódik hozzá, ez is valami.
- Szerinted akkor is itt végezzük, ha csak az egyikünk győz a Viadalon? - filozofálok, miközben a többieket pásztázom. - Akkor is itt végezzük a szörnyszülöttek parádéján?
- Az tuti. Te legalábbis biztosan. - Elmosolyodom.
- Ó. Ezt meg hogy érted?
- Úgy értem, hogy te odavagy a szép dolgokért, én meg nem. Téged elcsábított volna a Kapitólium, és teljesen elvesztél volna benne. - Nem téved túl nagyot, már ami a szép dolgokat illeti. Katniss az egyik legnagyobb gyengeségem, és a leggyönyörűbb teremtés, akit valaha láttam.
- Abból, hogy van szépérzékem, még nem következik egyenesen, hogy gyenge is vagyok. - mondom. - Kivéve talán veled kapcsolatban. - A zene elindul, megmentve Katnisst a válaszadástól. - Indulhatunk? - Felsegítem a szekérre, ő pedig kinyújtja a kezét, hogy engem is felhúzzon.
- Maradj nyugton egy pillanatra - mondja, és megigazítja a koronát a fejemen. - Láttad már bekapcsolva a ruhádat? Cinna megint valami meséset alkotott. Nagy sikerünk lesz.
- Az biztos. Bár Portia azt mondta, viselkedjünk fensőbbségesen. Ne integessünk, vagy ilyesmi. Tényleg, nem láttad őket? - Csak most tűnik fel, hogy nyomuk sincs, pedig tavaly végig mellettünk voltak.
- Nem tudom, hol lehetnek. Jobb lenne, ha előremennénk, és bekapcsolnánk a ruháinkat.
Mindketten a ruhánk ujjához nyúlunk, és benyomjuk a gombokat. Az emberek máris mutogatnak ránk és izgatottan csiripelnek. Portia és Cinna még mindig nincs sehol.
- Szerinted idén is fogjuk egymás kezét? - kérdezi Katniss.
- Nagyon úgy fest, hogy ezúttal nekünk kell dönteni.
Katniss felém fordítja a fejét, és összekapcsolódik a tekintetünk. Elveszek a szürke szemekben, azon tűnődve, mire gondolhat. Nem szólunk semmit, de a kezünk egymásra talál, az ujjaink szorosan összefűződnek.
A kocsi kigurul a fénybe, és olybá tűnik, mintha a tömeg felrobbanna az üdvrivalgásban, mégsem élvezzük annyira, mint előző évben. Egyenesen magam elé meredek, érzelemmentes arccal, keményen, és Katniss is ugyanígy tesz. A kivetítőre pillantok. Erősnek, sötétnek, és könyörtelennek látszunk mindattól, amin keresztülmentünk. Körbemegyünk a Köröndön, ahol felsorakozik az összes szekér. Előttünk is van néhány kiválasztott, akiket világító jelmezbe kényszerítettek, de mind csak harmatgyenge utánzata Cinna és Portia varázslatának. Egy pillanatig nagyon büszke vagyok kapitóliumi barátaimra. Továbbra is magam elé meredek, amikor Snow elnök kilép az erkélyre, és köszönt minket a Nagy Mészárláson. Lejátsszák a himnuszt, majd a Kiképzőközpontba vezető úton is végig keményen nézek előre. Cinna és Portia már odabent várnak, hogy gratuláljanak az előadáshoz. Haymitch a Tizenegyedik Körzet kocsija mellett áll, és biccent felénk, amikor észrevesz minket. A két kiválasztott a Tizenegyedikből követi őt hozzánk. A férfi, Chaff hirtelen szájon csókolja Katnisst, aki hátraugrik meglepetésében. Próbálom figyelmen kívül hagyni az incidenst. A nő, Seeder egy szó nélkül megöleli Katnisst, aztán hallom, hogy sugdolóznak. Nem jutottak el hozzám a szavak, de úgy érzem, tudom, mit kérdezett Katniss.
Egy kapitóliumi kísérő a lifthez terel minket, és ráeszmélek, hogy valószínűleg furcsa lehet számukra azt látni, hogy a kiválasztottak barátkoznak és ölelgetik egymást. Katniss még mindig a kezem szorongatja, miközben a többiek nyomában lépkedünk. Katniss mellett feltűnik egy lány, kihúzza a hajából a díszt, és elhajítja a háta mögé. Johanna Masonként azonosítom. Érdekes karakter.
A szemeit forgatva beszélni kezd: - Szörnyű ez a gönc, mi? Kifogtam a leghülyébb stylistot a Kapitóliumban. Mióta megkapta a körzetünket, minden kiválasztottat fának öltöztet. Bárcsak Cinnához kerültem volna! Csodálatosan nézel ki!
- Igen, Cinna sokat segített, amikor megterveztem a kollekciómat. Látnod kéne, mennyire ért a bársonyhoz - feleli Katniss, én pedig komoly háborút vívok az arcizmaimmal, hogy ne kezdjek el vigyorogni. Az anyagokról cseverésző Katniss nagyon furcsa.
- Láttam már. A Győzelmi Körúton. Az a pánt nélküli cucc, ami a Második Körzetben volt rajtad... Tudod, az a gyémántokkal kirakott sötétkék ruha. Az olyan pazar volt, hogy be akartam nyúlni a tévé képernyőjébe, hogy letépjem rólad. - Felszalad a szemöldököm, de nem néznek rám. Próbálok nem gondolni arra, hogy bárki is letépi a ruhát Katnissról.
Johanna kicipzározza a ruháját, hagyja, hogy a földre hulljon, majd undorodva félrerúgja.
- Na, így már mindjárt jobb - sóhajtja. Előre szegezem a pillantásom.
Beszállunk a liftbe, és természetesen Johanna is velünk tart. Katniss nem tudja, hová nézzen, és elönti a vér az arcát. Johanna a festményeim felől érdeklődik, én pedig megválaszolom a kérdéseit, megköszönöm a dicséreteit, és az arcán tartom a tekintetem. Előbb Finnick, az aranyszínű, csomózott ágyékkötőjében, aztán Chaff, a váratlan csókjaival, most pedig Johanna, egy szál semmiben. Azt hiszem, mindenki emlékszik, hogy tavaly az arénában Katniss nem volt hajlandó rám nézni, amikor meztelen voltam. Amikor Johanna kiszáll a felvonóból, nem tudom visszafogni a vigyorgást. A tizenegyedik szinten Chaff és Seeder is kiszáll, kettesben hagyva minket. Kitépi a kezét az enyémből, belőlem pedig kirobban a nevetés.
- Mi van? - követel választ, amikor kiszállunk az emeletünkön, és én még mindig kuncogok.
- Ez az egész miattad van, Katniss. Hát nem látod?
- Hogyhogy miattam?
- Miattad viselkednek ilyen idétlenül. Finnick a kockacukorral, Chaff a cuppanós smacival, Johanna a sztriptízzel - magyarázom, és igyekszem komoly hangon beszélni. Nem jön össze. - Azért szórakoznak veled, mert olyan... hisz tudod.
- Nem, Peeta, nem tudom - mondja konokul.
- Emlékszel, hogy amikor félholtan feküdtem az arénában, semmi pénzért nem lettél volna hajlandó rám nézni, mert meztelen voltam. Te olyan... tiszta vagy.
- Ez nem igaz! A Viadal óta nem hagytam ki egyetlen alkalmat sem, hogy letépjem rólad a ruhát, ha kamera volt a közelben - méltatlankodik Katniss.
- Igen, de... úgy értem, a Kapitólium szemében akkor is tiszta vagy. De szerintem tökéletes vagy. Ezért szekálnak a hülyeségeikkel.
- Csak röhögnek rajtam, ahogyan te is!
- Nem - rázom meg a fejem, és küzdök egy mosollyal. Katniss nem felel. A másik lift ajtaja is kinyílik. Haymitch és Effie is kiszáll, ám néhány másodperc múlva Haymitch elkomorul. Egy pillanatra összezavarodok, aztán rájövök, hogy nem Katnissra vagy rám néz, hanem mögöttünk lát valamit. Effie ugyanabba az irányba pislog.
- Úgy látszik, idén sikerült ízlésesen összeválogatni a szolgálókat - jegyzi meg Effie, mintha csak holmi ruhákat vagy bútordarabokat minősítene. Megfordulunk, és látjuk, hogy két Avox vár ránk az ajtónál. Minketten vörös hajúak, ahogy Effie említette. A lány ugyanaz, aki tavaly is itt volt. Aztán a férfire siklik a tekintetem, és úgy érzem, mintha egy szikla zuhant volna a gyomromba. Darius néz vissza ránk. Nem gondoltam, hogy valaha látjuk még.

Eredeti nyelven: fanfiction.net

2014. április 26., szombat

A győztes - Nyolcadik fejezet

Az édesanyja utasítását követve Katniss ágyban tölti ideje nagy részét. Most az egyszer nem vitatkozik velünk, sőt, még azt is megengedi Mrs Everdeen-nek, hogy ápolja. Azt hiszem, kissé csüggedté vált.
Egyik délután elballagok a pékségbe. Feltűnik, hogy nem zümmög a kerítés, a Békeőrök pedig megpróbálják a kerítés alját a talajhoz rögzíteni. Ez egyben azt is jelenti, hogy kevesebb rendfenntartó van a téren.
Családi vacsi van a pékségben, még a bátyáim is megjelentek, és mindannyian jó hangulatban vannak.
- Peeta! Jó ideje nem toltad ide a képed - bődül el Gareth, amikor belépek, ami nevetésre fakaszt.
- Bocs, zajlik az élet mostanság. Most itt vagyok.
- Épp idejében. Lemaradtál a nagy hírről. - Grimaszolva gondolkodni kezdek, vajon mi lehet az. Egy röpke pillanatra eltűnődöm, hogy talán köze lehet a dolognak Katnisshoz és a Békeőrökhöz, de aztán a szélesen vigyorgó Lukail lép be az étkezőbe. Boldogabbnak látszik, mint bárki, akit az utóbbi időben láttam.
- Eljegyeztem magam, öcskös.
Kell egy pillanat, hogy felfogjam, de aztán nevetni kezdek meglepetésemben és örömömben. Annyira lefoglalt a saját dolgom Katnisszal és a többiekkel, hogy teljesen megfeledkeztem róla, hogy a családom is éli a saját életét.
- Ez fantasztikus, Lukail! Meg kell ünnepelnünk! - Anyám ciccegni kezd és megrázza a fejét a konyha túlsó végén, nyilvánvalóvá téve a véleményét. Remélem, a bátyám menyasszonya előtt nem viselkedik így. Megölelem a bátyámat és mindannyian leülünk az asztalhoz, hogy vacsorázzunk, és még anyámnak is sikerül valahogy barátságosan viselkednie. Bár izgatott és boldog vagyok a bátyám miatt, az agyam egy kis szegletében azért ott bujkál a féltékenység. Egy olyan nőt jegyzett el, aki tiszta szívből szereti őt. Kétség sem férhet hozzá, mennyire szeretik egymást, és boldog házasságban fognak élni. Elmerengek, vajon Katniss és az én számomra mit tartogat a jövő, és hogy van-e némi arra, hogy akár csak egy kicsit is boldogok legyünk.

Másnap reggel meglátogatom Katnisst egy adag frissen sült sajtos zsemlével. Sokat csinálok, mióta rájöttem, hogy az a kedvence. Az ágya mellett ülök egy széken, és figyelem, ahogy majszol.
- Kikapcsolták a kerítést - mondom, ő pedig rám néz és felvonja a szemöldökét. - A földhöz rögzítik a drótháló alját. Thread biztosan azt hiszi, valahogy át tudtál mászni alatta - somolygok, és ő is elvigyorodik.
- Peeta, tudnál segíteni... valamiben? - kérdezi félénken, és felvesz valamit az éjjeliszekrényéről.
- Persze, ha tudok - válaszolom azonnal vállvonogatva. Átadja a könyvet, amit a kezében tartott. Átfutom a régi lapokat, amelyeken különböző növényeket ábrázoltak. A rajzok mellett magyarázatok vannak, némelyikhez extra megjegyzéseket is fűztek számomra ismeretlen kézírással.
- Arra gondoltam, te talán segíthetnél nekem lerajzolni néhány növényt, amit szeretnék hozzátenni. Én nem tudok rajzolni, de leírom azokat, amiket nem ismersz, és van néhány préselt mintánk is - gyorsan és idegesen beszél, mintha attól félne, hogy visszautasítom. Micsoda abszurd feltételezés!
- Természetesen segítek - nevetgélek melegen, mire az ő arcán is megjelenik a mosoly szikrája. - Egyébként mi ez? - kérdezem, megfordítva a könyvet a kezemben.
- Anya egyik felmenője kezdte írni. Lerajzolta a növényeket, amiket gyógyításra használtak, aztán apa hozzátette azokat, amik ehetők. Kezdetben nagy segítségemre volt. Ennek köszönhetjük, hogy nem haltunk éhen. - Figyelem őt, mialatt magyaráz, és látom a fájdalmat az arcán, amikor az apját említi. Felpillant; valószínűleg csak most veszi észre, hogy nézem. Gyorsan elkapta a pillantását, és elkezd magyarázni az első növényről, amit hozzá akar tenni.

A következő néhány napot azzal töltöm, hogy reggel segítek apának a pékségben, aztán rohanok Katnisshoz néhány sajtos zsemlével és a festékeimmel. Órákat töltünk a gyógynövényes könyv felett. Először külön lapokra készülnek vázlatok a növényekről, és amikor elégedett az eredménnyel, berajzolom a könyvbe. Amikor a rajz elkészül, Katniss leír mindent, amit tud a növényről. Ezek a csendes órák, amíg Katniss nézi, ahogy rajzolok, aztán én nézem őt, ahogy ír, a legboldogabb időszakok. Egyik délután befejezem az árnyékolást az egyik növényen, és felnézek Katnissra. Régóta érzem magamon a tekintetét, ahogy általában, amikor rajzolok. Amikor hirtelen felnézek rá, összerezzen.
- Szerintem most először csinálunk valami normális dolgot együtt - mélázok.
- Igazad van. Fő a változatosság - feleli, mire egyetértőn bólintok, és arra gondolok, mennyire más most a kapcsolatunk; már nem szól minden a Viadalról. Délutánonként, amikor végzünk a könyvel, leviszem Katnisst a lépcsőn, és gyakran bekapcsolja a tévét. Nem tudom, mire számít, amikor a képernyő életre kel. Próbálok a lehető legkevesebbet járni a városba; nem megyek be, ha nem feltétlenül szükséges. Haymitch néha beugrik, és híreket hoz arról, hogy egyre többen kapnak büntetést, és hogy egyre többen vannak az éhhalál szélén. A helyzet folyamatosan romlik a körzetben.

- Ma este kötelező adás lesz a tévében - mondja apa, mintegy mellékesen, miközben dolgozunk. Homlokráncolva nézek rá, a kezem megáll a tésztadagasztásban.
- Miért? - kérdezem, és visszatérek a puha tésztához.
- Senki nem tudja biztosan, bár néhányan találgatnak. Egyesek úgy gondolják, köze van a dolognak a menyasszonyod esküvői ruhájához. - Nincs nyilvánvaló érzelem az arcán, de a hangja feszült. Ő ismeri minden gondolatomat ezzel az esküvővel kapcsolatban, és valószínűleg - Katnisst és Haymitch-et leszámítva - ő az egyetlen a körzetben, aki tisztában van a helyzettel.
- Nézhetem én azt egyáltalán? Azt hittem, a vőlegény nem láthatja a ruhát az esküvő előtt - gondolkozom hangosan, apa pedig csak megvonja a vállát és mormog valamit.
- Valószínűleg lesz valami bejelentés is. Tudod, milyen az elnök.. szereti túldramatizálni a dolgokat. - Kipréselek magamból egy félmosolyt, majd a sütőbe teszem a két cipót, amit elkészítettünk. Hirtelen rám néz. - Nem akarsz itt maradni? - Azt is értem, amit nem mondott ki. Szükségem van a családom támogatására?
- Minden rendben, majd otthon nézem - mondom mosolyogva. Bólint, és mást már nem fűz hozzá a témához.

Aznap este a pattogó tűz előtt ülök, és a nappalim sarkában álló tévé be van kapcsolva, villódzó fénnyel töltve be a szobát. Időnként belekortyolok a kihűlőfélben lévő teámba, majd Caesar Flickerman jelenik meg a képernyőn, és a különböző ruhákról készült képekről beszél. Látni bennük Katnisst izgatottá tesz, ugyanakkor rosszul is vagyok. Egy esküvő. Ahol Katniss a menyasszonyom. Egy frigy, amit egyikünk sem akar különösebben. Nem akarom ezt az ál-mennyegzőt, a látszat miatt, a Kapitólium és az elnök kedvéért. Felállok, hogy kikapcsoljam a készüléket, mert eleget láttam, de Caesar megállít. Bejelenti a közönségnek, hogy még egy nagy esemény következik.
- Idén hetvenötödik alkalommal kerül megrendezésre az Éhezők Viadala, ami azt jelenti, hogy ez egyben a harmadik Nagy Mészárlás éve is - kiáltja az izgatott tömegnek. Visszazuhanok a fotelbe és a képernyőre meredek. A következő Viadalig még hónapok vannak hátra. Hirtelen idegessé válok. Győztes vagyok, Katniss is győztes, többé már nem kell részt vennünk a Viadalon. Mentorok leszünk a Kiválasztottak számára, és a ma esti bejelentés érinteni fogja őket.
Egyszerre Snow elnök jelenik meg a képernyőn, ami majdnem elég, hogy kikapcsoljam. Egy fiatal, fehér ruhás fiú követi, aki egy fadobozt tart. Abban a dobozban van a kártya, ami elárulja, mi lesz az idei Nagy Mészárláson. Az elnök a Viadalról beszél, és felidézi, mi történt az előző két Mészárláson. A fiú előrelép, és az elnök felé nyújtja a nyitott dobozt, ami a borítékokat rejti. A férfi habozás nélkül olvassa fel a kártyán lévő szavakat.
- A hetvenötödik évfordulón, emlékeztetőül, hogy még a legerősebb lázadó sem győzheti le a Kapitóliumot, a kiválasztottakat a Viadal eddigi győztesei közül sorsoljuk ki.
A bögre kiesik a kezemből, a langyos tea pedig beborítja a padlót és a közeli falat. A képernyőre meredek, ahogy az elnök szavai visszhangoznak a fejemben.
... a Viadal eddigi győztesei közül... Győztesek. Ez azt jelenti, hogy hárman vagyunk: Haymitch, Katniss és én. Ami azt jelenti, hogy Katniss visszamegy az arénába. Talpra ugrok és kiviharzok a házból, még arra sem pazarlok időt, hogy kabátot vagy csizmát húzzak. Alig érzem a kavicsokat a talpam alatt, ahogy átsétálok az utcán és bemegyek Haymitch házába. Fényt látok a folyosón a konyhából, és hallom, hogy a tévé elnémul. Fel sem néz, amikor belépek a konyhájába. Azonnal meglátom a fehérszeszes üvegeget a kezében, egy másikat pedig a pulton.
- Tehát igaz a hír, hogy Ripper visszatért - jegyzem meg, de nem méltat válaszra. Csak az ajkaihoz emeli az üveget és meghúzza. - Látta a bejelentést. - Ez nem kérdés, és Haymitch még mindig nem szól semmit. l- Tudja, miért vagyok itt - teszek előre egy lépést, és végre rám néz. Még stabilan ül a széken, mert csak néhány kortynyi pia hiányzik az üvegből. Még azelőtt érkeztem, hogy alkoholos mámorba süppedt.
- Meg akarod menteni - mondja, mire bólintok.
- Én akarok menni az arénába, hogy megvédhessem. - Haymitch éles nevetésre fakad, és újra meghúzza az üveget.
- Hát persze. Miből gondolod, hogy én nem tudom megtenni ugyanezt? - kérdezi hangosan, rám mutatva az üveggel. Majdnem kiönti a tartalmát az asztalra.
- Mert valószínűleg szenvedni fog az elvonási tünetektől, és csak összegömbölyödne az aréna sarkában - dörrenek rá. A haragom kezd kicsúszni az irányításom alól, koncentrálnom kell, hogy megtarthassam a kontrollt. Most sem kapok választ. Újabb korty pia. Ha tartja ezt a tempót, néhány órán belül kidől. - Tartozik nekem, Haymitch! - Felvonja a szemöldökét és kinyitja a száját, valószínűleg azért, hogy visszavágjon, vagy hogy megkérdezze, hogy jöttem rá. - Legutóbb őt választotta, engem magamra hagyott meghalni. Szóval most nekem kell szívességet tennie. Én akarok visszamenni vele az arénába.
Haymitch a szemembe néz.
- Jól átgondoltad, fiam?
- Ha magát sorsolják ki, jelentkezni fogok. De ha én leszek a Kiválasztott, ne váltson ki - tisztázom a szabályokat. Bólint, majd ismét a távolba réved. Megfordulok, hogy elhagyjam a házat, és egyenesem hazamegyek. Nekidőlök az ajtónak és bezárom magam után. Kiveszem a konyhaszekrényből a kis üvegcsét az altatóval, és legurítom a tartalmát. Keserű, összerándulok az ízétől. De nem sokkal később elálmosodom, így elmegyek lefeküdni. Ma éjjel nem akarok rémálmokat, mert tudom, miről fognak szólni. Ma éjjel nem akarom meglátogatni az arénát, és újra végignézni Katniss halálát. Szinte azonnal elönt az öntudatlanság, amint a fejem a párnához ér.

Másnap reggel álmosan ébredek, és túlzottan melegben. Nem nyitottam ki az ablakot, mielőtt elaludtam, és mindig utáltam hőségben ébredni. Sokkal jobb, ha egy kis hűs szellő söpör végig a szobán. Felülök, és az első utam a fürdőszobába vezet. Egy gyors zuhany után meleg ruhákat veszek és elhagyom a házat. Késő reggel van, így beugrok Katniss házába, hogy megnézzem, hogy viseli az esti híreket. Mrs Everdeen nyit ajtót, amikor halkan bekopogok, és félénken néz rám.
- Ó, Peeta. Jó reggelt!
- Jó reggelt, Mrs Everdeen! Gondoltam átjövök, és megnézem, hogy van Katniss.
- Nos, még mindig ágyban van, és van egy olyan érzésem, hogy még néhány órát ott is marad. - Zavarodott arckifejezésemet látva Mrs Everdeen sóhajt egyet. - Tegnap este átment Haymitch-hez... a bejelentés után. Részegen jött haza.
Meglepetésemben felszalad a szemöldököm. Próbálom kitalálni, mit mondjak erre.
- Ó... - krákogom - nos, akkor majd visszajövök később. - Kipréselek egy mosolyt, és megfordulok, hogy elinduljak. Megállok az utcán, és azon tűnődöm, mit csináljak. Be akarok rohanni Haymitch házába, hogy leordítsam a fejét, amiért hagyta, hogy Katniss leigya magát. De semmi haszna sem lenne, biztosan Katniss saját döntése volt. Haymitch csak a szeszt adta. Fogcsikorgatva elindulok a városba.

- P-Peeta! Meglepő itt látni téged. Haymitch eléggé bevásárolt magának - mondja Ripper, miután berobbanok az otthonába. Majdnem egy órába telt, mire megtaláltam, hol lakik.
- Nem ezért jöttem, Ripper. Ennél kevésbé... kellemes a téma - mondom, hirtelen elbizonytalanodva. De aztán eszembe jut az elnök bejelentése, kihúzom magam, és egyenesen a nő szemébe nézek. - Mostantól nem árulhatsz Haymitch-nek. És Katnissnak sem - jelentem ki, meglepően nyugodt hangon.
- Na várjunk csak... mi a csudáról beszélsz, fiacskám? Azt hiszed, hogy csak azért, mert megnyerted a Viadalt, idejöhetsz, és utasítgathatsz, és... - kezdi sértődötten.
- Biztos vagyok benne, hogy a Békeőrök érdekesnek találnák az üzleted. - A fenyegetés hallatán azonnal elhallgat, és új szemmel kezd méregetni. Nem akarom bántani ezt a nőt, de ez az egyetlen megoldás. Haymitch-nek le kell állnia a piáról, és Katniss sem kezdhet el vedelni.
- Fenyegetsz? - kérdezi vadul villogó szemekkel.
- Igen, mert csak ez használ. Ha továbbra is szeszt adsz el Haymitch-nek vagy Katnissnak, kénytelen leszek beszámolni a Békeőröknek arról, milyen üzletet vezetsz idehaza. - A zsebembe nyúlok, és a kezébe nyomok némi pénzt. - Itt egy kis kárpótlás a kiesésért. Megegyeztünk? - kérdem felvont szemöldökkel. Sóhajt, diszkréten megszámolja a pénzt, majd zsebre vágja az érméket.
- Úgy tűnik, nem hagysz más választást. Haymitch nem kap tőlem szeszt - mondja, én pedig elégedetten bólintok.
- Még valami - van egy kartondobozod, amit használhatnék?
A dobozzal a kezemben elindulok a Győztesek Falujába, és egyenesen besétálok Haymitch házába. Felemeli a fejét az asztalról, homályos tekintettel rám néz, aztán visszadől. Tudomást sem veszek róla, csak előszedem a fehérszeszes üvegeit a szekrényből, és kiöntöm a tartalmukat a mosogatóba, az üres üvegeket pedig a dobozba teszem. Átnézem a házat, mindenhonnan összeszedem az üvegeket. Ismerem néhány rejtekhelyét, de a többi zugba is benézek pia után kutatva. Sokáig tart, és miután végeztem, lemegyek  Haymitch-hez. Most már ébren van, és Katniss is ott ül mellette az asztalnál. Az asztalra dobom az üres üvegekkel teli dobozt.
- Ennyi, vége.
Haymitch alig látja, mi van előtte. Még csak abban sem vagyok biztos, hogy észrevette.
- Mi történt? - kérdezi Katniss.
- A lefolyóba öntöttem az összes piát - közlöm velük. Haymitch felpattan, és kiszedi az üvegeket a dobozból, a szesz nyomait kutatva.
- Hogy mi?
- Kiöntöttem a szajrét.
- Vesz helyette másikat - mondja Katniss.
- Nem, nem fog. Ma reggel megkerestem Rippert, és megmondtam neki, hogy abban a pillanatban felnyomom, amint megtudom, hogy piát adott el nektek. A biztonság kedvéért még le is fizettem, de nem hiszem, hogy szeretné, ha a közeljövőben megint bekasztliznák a Békeőrök.
Haymitch nekem támad a késsel, amit általában magánál tart, de olyan lassú és bizonytalan a mozgása, hogy könnyedén kitérek az útjából.
- Mégis mi közöd hozzá, hogy mit csinál? - csattan fel dühösen Katniss.
- Nagyon is sok közöm van hozzá. Bárhogy alakul a helyzet, ketten megint bemegyünk az arénába, a harmadik pedig mentor lesz. Nem engedhetjük meg, hogy piások legyenek a csapatban. Főleg te nem piálhatsz, Katniss - mondom, és jelentőségteljes pillantást vetek rá.
- Mi van? - háborodik fel. Meglepettnek tűnik, és látszólag zavarban van. - Tegnap éjjel rúgtam be életemben először.
- Igen, azt tudom, de nézd csak meg, hogy elintézted magad. - Most nincs idő udvariaskodni. Katniss Haymitch-hoz fordul.
- Ne aggódjon, majd én szerzek piát - mondja neki, nekem pedig vissza kell nyelnem a mérgem.
- Akkor mindkettőtöket feljelentelek. Majd a zárkában kijózanodtok.
- És mit akarsz elérni ezzel? - kérdezi Haymitch.
- Azt, hogy hármunkból ketten hazatérjenek a Kapitóliumból. Egy mentor és egy győztes. Effie már elküldte nekem a felvételeket az összes még élő győztesről. Megnézzük a Viadalokat, amiken szerepeltek, és mindent megtudunk a harcmodorukról. Felhizlaljuk és kigyúrjuk magunkat. Úgy csinálunk, mint a hivatásos kiválasztottak. És az egyikünk megint megnyeri a Viadalt, akár tetszik nektek, akár nem! - Azzal kicsörtetek a házból és bevágom magam mögött az ajtót. Azt mondtam, egyikünk, de úgy értettem, hogy Katniss és Haymitch fog hazatérni. Minden erőmmel azon leszek, hogy ez megtörténjen, és ez azt is jelenti, hogy át kell vennem az irányítást. Ráeszmélek, hogy tulajdonképpen még fel sem hívtam Effie-t, így felkapom a kagylót, amint hazaérek.

- Peeta! Édes Istenkém, Peeta, el sem hiszem! - sápítozik Effie a telefonban, miután bemutatkoztam. Beletelik néhány percbe, hogy lenyugodjon annyira, hogy beszélhessek vele.
- Effie, szükségem lenne a segítségedre valamiben. Kellenének a felvételek az összes élő győztesről, hogy tanulmányozhassuk a harcmodorukat.
- Ó, természetesen, ebben segíthetek. Máris megszerzem és elküldöm őket.
- Köszönöm, Effie! - sóhajtok megkönnyebbülten, mert legalább már ez sínen van.
- Na és hogy vise... - kezdi Effie, de közbevágok.
- Ne haragudj, de most mennem kell. Hamarosan beszélünk - mondom gyorsan, aztán leteszem. Nem akarok arról beszélni, hogy viselem. Nem akarok még csak gondolni sem arra, hogy mi történik. A nap hátralévő részét a pékségben töltöm.

Beletelik pár napra, de végül Haymitch és Katniss beleegyezik, hogy együtt dolgozzunk, megismerjük a többi győztest, és úgy készüljünk, akár a Hivatásosak. A szabadidőm legnagyobb részét a szalagok tanulmányozásával töltöm, amiket Effie küldött, és lejegyzetelem az információkat, amiket összegyűjtök. Haymitch felajánlja, hogy személyes tapasztalatokat is megoszt a többiekről, ami szintén segít, hiszen ő sokszor találkozott már velük az évek során. Kezdjük megjegyezni az alapvető információkat azokról az emberekről, akikkel néhány hónap múlva meg kell küzdenünk.
Általános gyakorlatikat végzünk, hogy a fizikumunkat is formában tartsuk és megerősödjünk. Reggelente edzünk, délután pedig a harcot gyakoroljuk, és fegyverekkel készülünk. Senki nem próbálja megakadályozni, hogy tréningezzünk, habár hivatalosan nem szabadna. Talán nem tudják, mit is csinálunk, bár nem hiszem, hogy bárki is mérges lenne érte. Ahogy várható volt, Haymitchnek a legnehezebb. A rövid futás után is rendesen kifullad, bár láthatóan még mindig erős. A keze folyamatosan remeg, így a harci feladatokban alig talál el valamit szándékosan. Katniss és én nagyon jól haladunk, és a hozzánk legközelebb állók igyekeznek megadni minden segítséget, amit csak tudnak. Mrs Everdeen kézben tartja az étrendünket, hogy izmosabbak legyünk és lefogyjunk, Madge pedig csúsztat kapitóliumi újságokat, amiket az apjától szerez. Prim masszírozza a fájó izmainkat a különösen kemény edzések után, Gale pedig megtanítja nekünk a hurokcsomózást. Az, hogy Gale is jelen volt, először kissé kínos volt, de aztán szinte barátságosan viselkedünk egymással. Még mindig érezhető némi feszültség, de azt hiszem, csak saját magunkat okolhatjuk, amiért kétségbeesetten próbáljuk gyűlölni a másikat. Amikor nincs belőve, Gale egész jó fej.

Eredeti nyelven: fanfiction.net