Sziasztok!
Megint sűrű elnézést kell kérnem a késedelemért. :$ Mivel már nincs sok hátra (5 fejezet), és a harmadik könyv átirata sem túl hosszú (14 fejezet), eljött a pont, amikor elhatároztam, hogy nekidurálom magam, és megcsinálom. :)
Boldog Mikulást mindenkinek! :)
~Emma
Amikor felébredek, napfény ömlik a szobába, és kell pár másodperc, hogy kipislogjam az álmot a szememből. Szinte újnak hat az érzés, hogy végigaludtam az éjszakát. Elmosolyodom, amikor Katniss megmozdul mellettem.
- Nem voltak rémálmaid - állapítom meg.
- De nem ám - helyesel Katniss. - És neked?
- Nekem sem. Már nem is emlékeztem, hogy milyen jó, ha az ember
átalussza az éjszakát - ismerem be.
Egy ideig csak fekszünk egymás mellett, és élvezzük egymás társaságát. Kényelmes így, örömmel töltenék el ezzel minden reggelt. Semmi kedvem felkelni, mert az azt jelenti, hogy kezdődik a felkészülés az interjúra: járkálni kell Effie-nek, és minden pillanatban arra emlékeztetnek, hogy néhány napon belül halott leszek. De aztán félénken belép a szobába a vörös hajú Avox lány, és átad Katnissnak egy üzenetet Effie-től, aki felolvassa nekem. Úgy tűnik, Haymitch-csel egyetértettek abban, hogy a nemrégiben tartott Győzelmi Körútra való tekintettel nincs szükségünk különösebb felkészítésre. A mai tréning elmarad, kaptunk egy egész napot.
- Nem mondod?! - hitetlenkedem, és gyorsan átfutom a szöveget. - Tudod, hogy ez mit jelent? Az egész napot együtt
tölthetjük.
- Kár, hogy nem mehetünk sehová - sóhajt Katniss.
- Ezt meg ki mondta? - kérdezem mosolyogva.
Talán nem mehetünk ki az épületből, hogy felfedezzük a várost, de még mindig ott van nekünk a tető. Rendelünk egy határ kaját, felkapunk pár pokrócot, és felmegyünk a tetőre egy egész napos piknikre. A kis szélharangok csilingelnek, mi pedig heverészünk a napon. Katniss a csomózást gyakorolja az indákkal, én pedig portrékat rajzolok róla. Az erőtérrel és almákkal játszunk, és megeszünk mindent, amit rendeltünk.
Amikor újra lepihenünk, Katniss az ölemben pihenteti a fejét, miközben virágokból fon koronát. Elkezdem csavargatni a haját, és amikor megkérdezi, mit csinálok, azt felelem, hogy a csomózást gyakorlom. Annyira lenyűgöz, hogy milyen kellemes ez az egész, hogy megáll a kezem.
- Mi van? - kérdezi Katniss, amikor észreveszi, hogy már nem babrálom a haját.
- Bárcsak meg tudnám állítani az időt, hogy örökké ebben a pillanatban élhessünk - vallom be, mire gondolok.
- Rendben - mondja hirtelen Katniss. Meglep, de megengedek magamnak egy mosolyt.
- Szóval nincs kifogásod ellene?
- Nincs kifogásom ellene.
Az ujjaim visszatérnek a hajához, és tovább fonom a kis csomókat, még azután is, hogy elalszik. Finoman megrázom a vállát, amikor a Nap kezd lenyugodni, mert fantasztikus látványt nyújt a színes kapitóliumi horizonton.
- Gondoltam, hogy nem akarod kihagyni - mondom, amikor felébred.
- Kösz.
Ülünk és élvezzük a látványt, végignézzük, ahogy az ég sötétségbe borul, de a város továbbra is fényárban úszik. A tetőn maradunk, és megkönnyebbülünk, hogy senki nem jött értünk, hogy vacsorázni hívjon.
- Nem is baj - mondom Katnissnak. - Nagyon elegem van, hogy mindenki totál ki van borulva. Mindenki bőg. Haymitch meg... - hagyom a levegőben lógni a mondatot, mert tudom, hogy Katniss érti, mire gondolok. Egyetértőn bólint.
Egészen addig a tetőn maradunk, amíg úgy nem döntünk, most már ideje aludni. Ekkor csendesen leosonunk Katniss szobájába. Senkivel sem találkozunk útközben. Szinte azonnal elalszunk, és békésen szundikálunk mindaddig, amíg Katniss előkészítő csapata fel nem ébreszt. Egyikük - nem tudom a nevét - könnyekben tör ki, amikor meglát minket együtt.
- Nem emlékszel, mit mondott Cinna? - szól rá egy másik, mire kiviharzik a szobából.
Katniss nem tűnik meglepettnek, én viszont elbizonytalanodom.
- Az lesz a legjobb, ha visszamegyek a szobámba - mondom, miközben lassan felkelek. Úgy érzem, egy hirtelen mozdulat is túl sok lehet a csapat maradék két tagjának. Amikor belépek a szobámba, az előkészítő csapatom természetesen már vár rám.
- Hát itt vagy! Hol kódorogtál? - kérnek számon.
- Bocsi, Katniss-szel aludtam - mondom. Meglepetten felvinnyognak, és olyan... szomorúak lesznek. Az egyikük a szájára tapasztja a kezét és tágra nyílt szemekkel néz rám.
- Ó, ez annyira igazságtalan! - Jaj, ne kezdjék már ők is, sóhajtok magamban.
- Nincs ma semmi tennivalónk? - kérdezem, hogy emlékeztessem őket, miért vannak itt. Azonnal munkához látnak és tüsténkedni kezdenek körülöttem, hogy készen legyek az interjúra. Megkönnyebbülök, amikor végre távoznak, mert a könnyeik, és a sírás elfojtására tett kísérleteik már igazán kezdenek idegesíteni. Mert az én torkomban is gombóc lesz tőlük. Úgy tűnik, ez a három fura, szószátyár, felszínes kapitóliumi polgár, akik a kezdetektől mellettem voltak, hatással van rám, és én is rájuk. Ekkor Portia lép be a szobába egy hosszú zsákkal, amiben a ruhámat hozza. Nem szól semmit, és kemény kifejezés ül az arcán, mintha mérges lenne, vagy ilyesmi. Remélem, nem kezd ő is sírni, mert azt már nem lennék képes elviselni.
Amikor szétcipzározza a ruhazsákot, megértem, mi a probléma. Fekete szmoking, fehér kesztyűvel. A kapitóliumi szokás szerint a vőlegény ezt viseli az esküvőn.
- Jaj ne... Ne... - suttogom, mire Portia felém fordul. - Katniss mit fog viselni? Az egyik... - Portia bólint. Tudja, mire célzok.
- Snow elnök utasítása volt. Nem hagyott választást - mondja. Nem vagyok meglepve. Menyasszonyként és vőlegényként kell megjelennünk az interjún, hogy még jobban megalázzon minket. Így emlékeztet, hogy soha nem lesz esküvőnk. Ekkor eszembe jut valami az interjúra. Új szintre kell emelkednem a tavalyihoz képest, és azt hiszem, már tudom, hogy fogom csinálni. A közönség úgy ismer és szeret minket, mint "elátkozott szerelmeseket"; erre fogok játszani.
Lemegyünk, hogy találkozzunk a többiekkel, és teljesen levesz a lábamról Katniss látványa. Lenyűgözően néz ki, és nagyon hasonlít arra, ahogyan álmaimban láttam. Igyekszem kiverni ezt a fejemből, mert már így is őrülten kavarognak bennem az érzések. Portia sírni kezdett, amikor segített felöltözni, és nagy erőfeszítésembe került, hogy ne kezdjek vele együtt szipogni. Arra később is lesz idő.
Amikor Katniss és én odaérünk a többi kiválasztotthoz, hirtelen minden beszélgetés elhal, és minden szempár felénk fordul. Mindenki Katnisst csodálja a menyasszonyi ruhájában. Hosszú, néma szünet áll be, amíg Finnick végül meg nem töri a varázst.
- El sem hiszem, hogy Cinna ezt a ruhát adta rád.
- Nem volt választása, utasítást kapott Snow elnöktől - védi meg gyorsan Katniss a stylistot.
- Mindegy, akkor is röhejesen nézel ki! - morog Cashmere, és magával húzza a bátyját, hogy elfoglalják a helyüket a sorban. Mindenki sorba rendeződik, de néhányan megállnak, hogy együttérzésükről biztosítva vállon veregessenek. Johanna is megáll, és megigazítja Katniss nyakláncát.
- Ne aggódj, ezért még meg fog fizetni.
Katniss bólint, de nem hiszem, hogy tudja, mire gondolt Johanna.
Felmegyünk a színpadra és leülünk, majd csendben figyeljük, ahogy Caesar Flickerman elkezdi a műsort. A kiválasztottaknak az én tervemhez hasonló taktikát követnek az interjúk során. Szinte mindenkin érezni a haragot, amiért a Kapitólium elárulta őket. Sikerül úgy előadniuk magukat, hogy a végén a kormány és Snow elnök tűnjön fel rossz színben. Beszélnek a mély kötődésről, ami a győztesek és a nézők között alakult ki, és felteszik a kérdést, hogy miért nem tehetünk semmit? Hogyan engedhetik a döntéshozók, hogy ez a kötelék ilyen kegyetlenül szakadjon szét? Megkérdőjelezik a Mészárlás létjogosultságát, és ha Snow elnök olyan erős, miért nem változtatja meg a szabályokat? Fantasztikus, ahogy a tömeg feldühödik és változtatást követel.
Teljes a káosz, mire Katniss sorra kerül, és majdnem három percbe kerül, mire a közönség lecsendesül annyira, hogy Caesar feltehesse az első kérdését. A nézők legtöbbje hisztérikus állapotba kerül, amikor meglátja Katnisst az esküvői ruhájában, és ráébrednek, hogy a Nagy Mészárlással vége lesz Katnissnak, a kapcsolatunknak, és nem lesz esküvő, ami miatt mindannyian olyan izgatottak voltak.
- Nos, Katniss, jól látszik, hogy ma este az érzelmeké a
főszerep. Van valami, amit mindenképpen szeretnél elmondani nekünk? - kérdezi Caesar, amikor végre mindenki elcsendesedik a stúdióban.
- Csak azt, hogy nagyon sajnálom,
hogy nem lehetnek ott az esküvőmön... annak viszont örülök, hogy
legalább a menyasszonyi ruhámat megmutathatom. Láttak már ennél...
csodálatosabb dolgot?
Forogni kezd, és felemeli a kezét a közönségnek. Kiáltások és sikolyok hangoznak fel, mert Katniss lába körül füst kezd felszállni. A füst felhullámzik körülötte, és egyre sűrűbb lesz, és úgy tűnik, a lángok felemésztik az esküvői ruhát. Erőt kell vennem magamon, és megragadom a szék karfáját, hogy ne pattanjak fel eloltani a lángokat.
De a helyemen maradok, mert tudom, hogy ez Cinna műve. Gyorsan a közönségre pillantok, hogy megkeressem. Nyugodtnak tűnik, ami megerősíti a gyanúmat, hogy ez a terv része. A füst végül felszáll, és Katniss többé már nem visel menyasszonyi ruhát. Fekete tollak borítják, a hátán szárnyakkal, fehér foltokkal. A fehér fejdísz helyén már fekete fátyol van, egybeolvadva a ruha hátával.
- Tollak - szólal meg Caesar ábrándosan, és kinyújtja a kezét, hogy megérintse a ruhát. - Úgy nézel ki, mint egy madár.
- Egy fecsegőposzáta, ha jól látom - pontosít Katniss. - Ez a madár volt a dísztűn, amit az előző Viadalon
viseltem. - És egyben a forradalom jelképe. Cinna soha semmit nem tesz véletlenül.
- Nos, le a kalappal a stylistod előtt. Szerintem senki sem vitatja,
hogy ennél lenyűgözőbb öltözetet soha egyetlen interjúalanyon sem
láttunk még. Cinna, kérlek, állj fel, és hajolj meg!
A kamerák Cinnát keresik, ő pedig meghajol. A döbbent közönség tapsviharban tör ki, majd megszólal a csengő.
Most én jövök.
Felkelek és a színpad felé indulok. Amikor Katnisszal elmegyünk egymás mellett, nem tudok a szemébe nézni. Talán el kellett volna mondanom neki, mit forralok a fejemben, még akkor is, ha csak egy órája találtam ki. Caesarral jól elpoénkodunk a tűzről, és odaégett szárnyasokról, hogy elnyerjem a közönség figyelmét, és oldjam a hangulatot. Habár, ha minden jól megy, a tervemnek hála hamarosan ismét romlani fog a közhangulat. Fészkelődni kezdek, mert el akarom kezdeni az igazi beszélgetést, még mielőtt lejárna az időm.
- Nos, Peeta, mit éreztél, amikor azok után, amin keresztülmentetek,
kiderült, részt kell vennetek a Nagy Mészárláson?
- Eléggé sokkolt a dolog. Úgy értem, egyik percben még Katnisst
néztem, és arra gondoltam, milyen gyönyörű azokban a menyasszonyi
ruhákban, a következő pillanatban... - nem fejezem be a mondatot, inkább hagyom, hogy Caesar vegye fel a fonalat.
- Rádöbbentél, hogy sosem fogjátok megtartani az esküvőt? - kérdezi a showman. Sokáig nem válaszolok, úgy teszek, mintha mérlegelném, megtegyek-e valamit. A közönségre pillantok, majd a padlóra szegezem a tekintetem, végül felnézek Caesarra.
- Mit
gondolsz, Caesar, a barátaink tudnak titkot tartani? - A közönség zavartan nevetgél, de érzem, hogy kíváncsivá tettem őket.
- Biztosan.
- Az a helyzet, hogy már összeházasodtunk - mondom halkan.
- De... ez hogyan lehetséges? - kérdezi Caesar.
- Igazából ez nem hivatalos házasság. Nem a Törvényszéken
kötöttük, vagy ilyesmi. De a Tizenkettedik Körzetben van egy
szertartás, amit a párok végig szoktak csinálni. Nem tudom, hogy a
többi körzetben ismerik-e, de mi így csináljuk. A párok meggyújtják az első tüzet a közös otthonukban, hogy megpirítanak egy kis kenyeret, amit megosztanak egymással. Csak egy kis szertartás, de a Tizenkettedikben minden friss házas megcsinálja az esküvője estéjén.
- A rokonaitok jelen voltak?
Ha igent mondok, a tévések megjelennek ott a kamerákkal, hogy meginterjúvolják őket, és nem tudom, mit tenne velük az elnök.
- Nem, nem szóltunk senkinek. Még Haymitchnek sem. Katniss
anyukája úgysem adta volna rá az áldását soha. De mi tudtuk, ha a
Kapitóliumban lesz az esküvő, akkor a kenyérpirítás elmarad. És
egyikünk sem akarta nagyon halogatni a dolgot. Ezért aztán egyik nap
fogtuk magunkat, és megcsináltuk. Számunkra ez a
szertartás többet jelent, mint egy darab papír vagy egy nagy lakodalom.
- Szóval ez még azelőtt volt, hogy megtudtátok, részt kell vennetek a
Nagy Mészárláson? - kérdezi Caesar.
- Természetesen. Nem hiszem, hogy utána is megcsináltuk volna - mondom, és elcsuklik a hangom. - De hát ki
látta előre, hogy ez fog történni? Senki. Végigharcoltuk a Viadalt,
győztünk, úgy tűnt, mindenki nagyon örül, hogy összejöttünk, aztán
egyszer csak, mint derült égből a villámcsapás... Szóval ilyesmire aztán
végképp nem számítottunk.
- Ez érthető, Peeta - mondja Caesar, és vigasztalón átkarolja a vállam. - Erre
senki sem számított. De be kell vallanom, én azért örülök, hogy
legalább néhány boldog hónapot együtt tölthettetek. - Erre a közönség tapsolni kezd.
- Én viszont nem örülök - mondom a hangzavaron keresztül. - Már bánom, hogy nem
vártuk meg, amíg hivatalosan össze nem házasodunk. - mondom, szemmel láthatólag meghökkentve Caesart a vallomással.
- Pedig azt
hinné az ember, hogy egy kevés boldogság még mindig jobb, mint a
semmi.
- Talán egyet tudnék érteni veled, Caesar - itt keserű hangvételt veszek a hatás kedvéért, ami nem nehéz, tekintve, milyen dühös vagyok -, ha nem lenne a baba - teszem hozzá.
A közönségnek hosszú idejébe telik feldolgozni, mit jelentenek az elhangzottak. Elindul a sugdolózás, az emberek egymástól várnak megerősítést. És aztán jönnek a sikolyok és az óbégatás. A tömeg olyan hangerővel tiltakozik, hogy még Caesar sem képes megfékezni. Megszólal a csengő, ami jelzi, hogy lejárt az időm. Bólintok a közönségnek, és elindulok a helyemre. Amikor felállunk, azonnal megfogom Katniss kezét, aki nem tiltakozik. A könnyek, amiket az elmúlt néhány napban kordában tartottam, most kiszabadulnak és végigfolynak az arcomon. Ezt is szeretik a kamerák.
És hirtelen minden győztes megfogja a mellette álló társai kezét, néhányan határozottan, néhányan kissé bizonytalanul. De amikor a himnusznak vége, mind ott állunk, egymás kezét fogva, a körzetek közötti egységben. A képernyők elsötétülnek, de nem időben. Mindenki látta Panemben. A színpadi fények is kialszanak, és elég nagy a káosz, de valahogy összeszedem magam annyira, hogy Katnisszal a liftek felé vegyük az irányt. Egy Békeőr elállja Finnick és Johanna útját, amikor megpróbálnak beszállni mellénk a liftünkbe, így csak ketten megyünk fel.
Amikor kilépünk, azonnal megragadom Katniss vállát.
- Nincs sok
időnk, úgyhogy légyszi, most válaszolj nekem. Csináltam bármi olyat,
amivel megbántottalak, és bocsánatot kellene kérnem miatta? - kérdezem. Aggódom, hogy megint felidegesítettem.
- Nem - mondja azonnal, mire megkönnyebbülten sóhajtok. Feszülten várjuk, hogy a többiek is megérkezzenek, de csak Haymitch száll ki a liftből.
- Teljes a zűrzavar odakint.
Mindenkit hazaküldtek, és nem fogják megismételni az interjúkat a
tévében -jelenti.
Katnisszal az ablakhoz szaladunk, hogy lenézzünk az alant elterülő városra, ahol teljes a káosz.
- Mit skandálnak? Azt
követelik az elnöktől, hogy fújja le a Viadalt? - kérdezem, talán egy kicsit túlságosan is reménykedve.
- Szerintem maguk sem tudják, hogy mit követeljenek. Ilyesmire
eddig még nem volt példa. Ezek az emberek már attól teljesen
megkeveredtek, hogy felrúgták a Kapitólium előzetes programtervét. De kizárt, hogy Snow lefújja a Viadalt. Ezt
tudjátok, ugye? - kérdezi lassan. Tudom; hát persze, hogy tudom.
- A többiek hazamentek? - kérdezi Katniss.
- Hazaküldték őket. Nem tudom, sikerül-e átverekedniük magukat a
csőcseléken.
- Akkor Effie-vel már nem fogunk találkozni - állapítom meg. - Haymitch, mondja meg neki,
hogy mindent köszönünk.
- Nyugodtan cifrázza csak ki. Ne fogja vissza magát. Elvégre Effieről
van szó - teszi hozzá Katniss. - Mondja meg neki, milyen hálásak vagyunk, és hogy ő a világ legjobb kísérője, és... azt is mondja meg neki, hogy
szeretettel gondolunk rá.
Egy darabig csak állunk ott, egyikünk sem akar megszólalni vagy megmozdulni. Végül Haymitch mondja ki, amire egyikünk sem akar gondolni.
- Azt hiszem, eljött a búcsú ideje.
- Nem akar még utoljára valami jó tanáccsal szolgálni? - kérdezem.
- Maradjatok életben - morogja Haymitch. Gyorsan megölel mindkettőnket. - Menjetek aludni.
Szükségetek van a pihenésre.
- Vigyázzon magára, Haymitch! - Mindazok után, amin keresztülmentünk, ez minden, amit mondani tudok. Már így is túlcsordultak az érzelmek a szobában. Katnisszal átvágunk a helyiségen, de Haymitch megállít minket.
- Katniss, amikor az arénában leszel... - mondja, aztán grimaszolva elhallgat.
- Mit csináljak?
- Ne feledd, ki az ellenséged. Ez
minden. Most pedig nyomás. Tűnjetek el!
Végigsétálunk a folyosón, és megállok a szobám előtt.
- Gyorsan lezuhanyozom, és megszabadulok a sminktől. Pár perc múlva találkozunk, rendben? - javaslom, de Katniss megrázza a fejét, és nem engedi el a kezem. Behúz a szobájába, és az ő zuhanyzóját használom.
Csak fekszünk az ágyban, és csendben öleljük egymást, hogy ne zavarjuk a másikat, ha esetleg sikerül elaludnia. Nem tudom, sikerül-e elaludnom, de talán időnként elszundítok egy kicsit. Aztán a hajnallal együtt megérkezik Cinna és Portia is. Felkelek, és gyorsan megcsókolom Katnisst. Nem mehetünk együtt az arénába, Portiával kell mennem, hogy felkészüljek. Nem lelkesedem a gondolatért, hogy otthagyjam Katnisst, de szeretnék egy kis időt Portiával is tölteni, hogy elbúcsúzhassak.
- Szia, Katniss, hamarosan találkozunk.
- Szia, Peeta.
Megfordulok és átmegyek a saját szobámba Portiával. Még kis ideig várunk, aztán felmegyünk a tetőre. Fellépek a légpárnás létrájára, ami megbénít, amíg felhúznak. Megjön az orvos, és beülteti a nyomkövetőt a karomba. Emiatt nem vagyok olyan ideges, mint tavaly, bár még mindig nem szeretem a tűket. Többnyire csendben utazunk Portiával, csak akkor szólalunk meg, amikor rávesz, hogy egyek pár falat kenyeret, és igyak egy kis vizet. Nem valami fenséges lakoma, de ez minden, amit le tudok gyűrni. Az idegességtől görcsbe rándul a gyomrom, és attól tartok, ha többet ennék, kidobnám a taccsot.
Most rosszabb, mint előző évben. Persze akkor is ideges voltam, útban az ismeretlen felé. De idén más, mert már tudom, milyen - bizonyos mértékben. Tudom, milyen végignézni valaki halálát, tudom, milyen látni, ahogy valaki elveszi egy másik ember életét. Amikor tavaly mentem az arénába, erősen kötődtem Katnisshoz, nagyon erősen. Most őrülten szerelmes vagyok belé, és fogalmam sincs, mi fog történni. Annyi biztos, hogy mindent meg fogok tenni, hogy életben tartsam, csak úgy, mint tavaly. Az az egyetlen különbség, hogy Snow elnök gyűlöli Katnisst, és valószínűleg meghagyta a Játékmestereknek, hogy kövessenek el mindent a halálának érdekében. Az elnökkel kell megküzdenem, hogy életben tartsam.
Belépünk az Indítószobába, ahol gyorsan letusolok, mert tisztában vagyok vele, hogy egy örökkévalóságnak fog tűnni, mire legközelebb zuhanyzóba kerülök. Portia segít felvenni a kék kezeslábast. Találgatjuk, mit jelenthet a ruha az arénára nézve, bár nem értem, mire való a lila, bélelt öv. Portia előhúz valamit a zsebéből, valami aranyosan fénylőt. Megcsillan rajta a fény, mire meglátom az elejébe gravírozott fecsegőposzátát. Jó húzás. Csendben átadja, én pedig gyorsan kinyitom a zárat, hogy vessek egy pillantást a mosolygó Mrs Everdeen, Prim és Gale fényképeire. Idén ezt viszem magammal kabalaként.
- Köszönöm! - mosolygok Portiára, de sokkal több jelentés is van a szó mögött. Portia szemmel láthatóan küzd a sírás ellen, mire szorosan megölelem. Belém kapaszkodik, és sokáig így állunk. - Nagyon jó barát voltál, Portia. Köszönök mindent! - mondom remegő hangon.
- Ugyan, kérlek! Tönkreteszed a sminkem - próbálja elviccelni, de csak félszívvel. Elhúzódom tőle, és vigasztalón a vállára teszem a kezem.
- Ne aggódj, Portia - próbálok mosolyogni, de nem járok sok sikerrel.
- Hogy a fenébe ne aggódnék, amikor tudom.. tudom, hogy... hogy te nem... - most már nem harcol a könnyek ellen, és be kell harapnom az ajkam, nehogy én is sírva fakadjak.
Egy hang félbeszakít minket, amint közli, hogy fel kell készülnöm a kilövésre. Portia a szemeit és arcát törölgetve odasétál velem a fémlemezhez. Még utoljára gyorsan megölel, mielőtt ráállnék a lemezre.
- Találkozunk a másik oldalon - mondom hamis mosollyal, ő pedig hátralép, amikor az üveghenger leereszkedik.
Ő már nem mond semmit, csak a könnyeit törölgeti. Semmi sem történik. Ráncolom a homlokom, és Portia is olyan tanácstalannak tűnik, mint én vagyok. Egy-két percig így várakozunk, aztán a lemez emelkedni kezd. Gyorsan az üvegnek támasztom a kezem, és elköszönök a stylist-omtól. Ahogy a fémlemez egyre feljebb és feljebb emelkedik, Portia eltűnik. Elképzelem a vállamon a régi jó liszteszsákom, és kihúzom magam.
Eredeti nyelven: fanfiction.net
