A győztes - Tizedik fejezet

Haymitch odalép Katnisshoz és megfogja a csuklóját, mintha arra számítana, hogy a lány majd előreveti magát, vagy valami hasonló meggondolatlanságot csinál, és nem is tűnik teljesen alaptalannak az aggodalma. Katniss egy pillanatra ledermed, aztán kitépi a karját Haymitch szorításából és beviharzik a szobájába.

- Mi az ördög ütött ebbe a lányba? - sápítozik Effie. Haymitch-csel egyszerre szólalunk meg.

- Semmi, Effie. - Egymásra nézünk, majd megtöröm a szemkontaktust, és én is a szobámba megyek. Ugyanúgy néz ki, ahogy tavaly. Beállok a zuhany alá, hogy lemossak a sminket, amit Portia kent rám, aztán csak áztatom magam a forró vízben. Dáriust kiosztani mellénk Avoxként rideg és számító lépés volt. Kétségtelen, hogy egyenesen Snow elnöktől jött az utasítás. Mi nem álltunk kapcsolatban, de Katniss sok időt töltött a volt Békeőrrel a Zugban, és biztosra veszem, hogy jól ismerte.

Effie bekopog, és vacsorázni hív. Elzárom a vizet és megszárítkozom. Felcsatolom a műlábam, aztán előveszek néhány tiszta ruhát. Portia, Cinna és Haymitch már az asztalnál ülnek, üdvözlöm őket, miközben helyet foglalok. Effie is befut, a nyomában Katnisszal. A vacsora nagyrészt eseménytelenül zajlik, mindenki a megnyitóról beszél - Katnisst leszámítva, aki mogorván ül és csendben eszik. Az egyetlen említésre méltó dolog, hogy Katniss lever az asztalról egy borsós tálat, és lehajol, hogy felszedje. Dárius máris mellette terem, hogy segítsen, Effie pedig a fejét rázza.

- Ez nem a te dolgod, Katniss! - Felszúrom a villámra a húst a tányéromról, és emlékeztetem magam, hogy Effie nem rossz ember.

Vacsora után átmegyünk a nappaliba, hogy megnézzük az ünnepség ismétlését a tévében. Katniss Cinna és Haymitch közé fészkeli magát a kanapén. Úgy érzem, valamiért megint mérges rám, valószínűleg azért, hogy a liftben kinevettem. Megrázom a fejem, Portia pedig együttérzőn vállon vereget. Erőtlenül rámosolygok, aztán visszafordulok a képernyő felé. Elég szomorú az idős kiválasztottakat nézni, amint jelmezekbe bújva gurulnak a szekereken. Idén Katniss és én vagyunk a legfiatalabb játékosok. Nagyrészt csendesen nézzük, csak néhány megjegyzést teszünk. Amint a képernyő elsötétül, Katniss feláll, megköszöni Cinna és Portia munkáját, majd bevonul a szobájába. Effie még utánaszól, hogy emlékeztesse, reggel korán kell kelnie.

Várok néhány percet, mielőtt én is felállnék. Portia megfogja a kezem, de mosolyogva megrázom a fejem. Ma este nincs kedvem beszélgetni. Portia bólint, jelezvén, hogy megértette, és elenged. Hallom, hogy a többiek beszélgetnek mögöttem, de nem tudom, mit mondanak. Megállok a szobám ajtajában és visszafordulok, Katniss hálója felé indulva. Nem tudom, van-e bármi, amit mondhatok neki, de legalább meg kell próbálnom. Szelíden kopogok az ajtaján, de nem jön válasz, még csak motoszkálni sem hallom odabent. Nehéz szívvel visszamegyek a szobámba és bezuhanok az ágyba.

Ezen az éjszakán újraélek egy emléket, amibe beleszövi magát a rémálmom. Újra gyerek vagyok, az anyámnak segítek a pékségben. Kiabál valakivel a hátsó udvaron, én pedig leselkedem, hogy lássam, mi történik. A konyha fényében egy kicsi, rongyos lányt látok, aki nagy szemekkel néz ránk. A kukában matatott, mint sokan mások. De felismerem a lányt a befont hajáról. Anyám újra rákiabál, aztán visszalök a konyhába, és rám ripakodik, hogy figyeljek a kenyérre. Amikor nem figyel, két cipót túl mélyre tolok a lángok közé a kemencébe, így megégnek. Kiveszem a sütőből a megperzselődött kenyereket, és megérzem anyám tenyerét az arcomon.

- Te ostoba fiú! Nézd meg, mit csináltál, így nem tudjuk eladni! - Hát persze, erről szól az egész.

- Sajnálom, anya! - próbálok bűnbánónak hangzani, de ő tovább átkozódik.

- Menj lefeküdni, te semmirekellő!

- Mi lesz a kenyérrel? Adjam oda a disznóknak? - kérdezem, és a hátsó ajtóra pillantok.

- A disznóknak? Ez lesz a holnapi vacsorád. Ez minden, amit kapsz! - csattan fel, és félreteszi a két cipót. Nem, ez így nincs rendjén. Ki kell vinnem őket, oda kell dobnom a lánynak. - Süket vagy? Azt mondtam, menj aludni! - Nincs más választásom, a lábaim automatikusan elindulnak. A kép változik, és egy temetésen találom magam. Az emberek szipognak. A koporsóban egy fiatal lány fekszik, aki tüdőgyulladásban halt meg egy esős, sötét éjszakán a Mellark Pékség mögött. A rémálmomban ő nem létezik.

- Peeta Mellark! - A nevem hallom, amint kisorsolnak az aratáson. Prim mellettem áll a színpadon, és próbál bátornak mutatkozni. Meg kell védenem ezt a kislányt, aki arra emlékeztet, akit nem védtem meg. Bent vagyok az arénában, és nem tudom, mit tegyek. Előttem van Cato, Clove-val az oldalán. Az arcuk torz, ember és farkas keveréke, és a végtagjaik sem arányosak. Néhány kiválasztott a földön kúszik, mások futni próbálnak, de elesnek a túlméretezett karjaikban. Valaki megtámad, a kezemben pedig kés van. Végighúzom a torkán a pengét, és érzem, ahogy beterít a vér. Katniss néz rám sokkolva, a karja kinyújtva, a nevemmel a véres ajkain.

- NE! - kiáltom. Ő nem lehet itt. Ő nem létezik. Nem mentettem meg. Az aréna eltűnik. Katniss menyasszonyi ruhában van, abban, amelyiket már láttam korábban. Az emberek sikítoznak körülöttem, valaki eltol, de lerázom őket. Vissza kell mennem Katnisshoz. Nem lehet Katniss. Kezek kulcsolódnak a torkomra, és félrerántanak. Kiáltok érte, de túl sok a vér. Beszennyezi a fehér ruhát. Felnézek, és Gale gyűlölettel telt szemeivel találom szembe magam.

- Nem kellene itt lenned, Peeta. Ez a mi esküvőnk, nem a tiéd.

Zihálva felülök és még mielőtt megállíthatnám, kitör belőlem a zokogás. Az egész testem verejtékben fürdik, ki kell törölnöm a könnyeket a szememből. Szükségem van néhány másodperce, hogy megnyugodjak. Csak egy álom volt, egy újabb lidércnyomás. Nagy sóhajjal fekszem vissza, nem akarom újra kitenni magam a megpróbáltatásoknak. Az éjszaka hátralévő részét az ágyban töltöm, azon töprengek, mit festenék ezek után, ha otthon lennék, és igyekszem nem elaludni. Amikor a fény kezdi megtölteni a szobát, felkelek és lezuhanyzok. Én vagyok az első a reggelizőasztalnál. Felkapok mindent, amit csak magamba tudok tömni, és leülök. Haymitch is bebotorkál az étkezőbe, és ő is összeválogat magának némi reggelit, bár nem sokat. Cinna és Portia szinte egyszerre jelenik meg, majd Effie is befut.
- Hol van Katniss? - kérdezi Haymitch. Effie idegesnek tűnik.
- Nem tudom. Megmondtam neki, hogy legyen itt időben. Már bekopogtam hozzá, bármelyik percben megérkezhet.
De továbbra sem bukkan fel, Haymitch pedig egyre többet iszik, s ezzel párhuzamosan egyre idegesebb lesz.
- Ó, van valamim a számára! - mondja Effie Haymitchnek, és elővesz egy lángnyelvekkel díszített arany karperecet. Haymitch a lelkesedés legkisebb jele nélkül veszi el, de azért felteszi a csuklójára. Már egy óra is eltelt, Cinnának és Portiának pedig dolga van, így elbúcsúznak. Nemsokára Effie-nek is indulnia kell. Csendben ülünk Haymitchcsel, és a folyosót fixírozzuk, ahonnan Katniss szobája nyílik. Újabb fél óra elteltével Haymitch talpra szökken és elviharzik Katniss szobája felé. Hallom, ahogy dörömböl az ajtaján, és rádörren, hogy azonnal jöjjön ki az étkezőbe. Katniss végül kelletlenül bevánszorog az ebédlőbe, de nem nézek rá; az ujjaimmal a faasztal mintáit rajzolgatom.

- Elkéstél - mordul fel Haymitch.
- Bocsánat. Rémálmaim voltak, alig hunytam le a szemem egész éjjel, reggel meg elaludtam - feleli. Kezdetben keményen beszél, de a mondat végére elcsuklik a hangja. Én megöltelek álmomban, gondolom komoran.
- Jól van, semmi baj. Ma az edzésen két feladatotok lesz - kezdi Haymitch. - Az első, hogy szerelmesek maradjatok - ez elég nyilvánvaló.
- Rendben van - nyugtázza Katnis.
- A második, hogy új barátokat szerezzetek - folytatja Haymitch.
- Nem - vágja rá Katniss. - Egyikükben sem bízom, a legtöbbjüket pedig ki nem állhatom, jobban örülnék, ha csak Peetával kellene összedolgoznom.
- Először én is ezt mondtam, de... - kezdem.
- De az nem lesz elég - szól közbe Haymitch. - Ezúttal több szövetségesre lesz szükségetek, ha életben akartok maradni az arénában.
- Miért? - kérdezi Katniss.
- Mert hatalmas hátrányban vagytok a többi kiválasztottal szemben. Sokan közülük évek óta ismerik egymást. Mit gondolsz, ki lesz az első számú célpontjuk?
- Hát mi. De úgysem tudnánk tönkretenni ezeket a régi barátságokat. Akkor meg minek strapáljuk magunkat? - Ez logikus kérdés.
- Mert tudtok harcolni. És a közönség imád titeket. Ez elég lehet ahhoz, hogy a többiek vonzó szövetségest lássanak bennetek. De ez csak akkor működik, ha a többiek értésére adjátok, hogy hajlandóak lennétek szövetséget kötni velük. - Ez még logikusabb.
- Szóval azt akarja, hogy beálljunk a Hivatásosak közé? - kérdezi Katniss nyilvánvaló undorral.
- Eddig is ez volt a stratégiánk, nem igaz? Úgy készültünk, mintha Hivatásosak lennénk. Azt viszont általában már a küzdelem előtt el szokták dönteni, ki kerülhet be a Hivatásosak csapatába. Tavaly Peetának sikerült bekerülni közéjük. - Katniss gondolkozni kezd.
- Szóval próbáljunk összehaverkodni Finnickkel meg Brutusszal? Ezt akarja mondani? - Elgondolkozom, vajon szándékosan próbálja-e még egy kicsit nehezebbé a dolgokat.
- Nem feltétlenül. Itt csak győztesek vannak. Alakíthattok saját csapatot, ha inkább ahhoz van kedvetek. Azt választotok, akit akartok. Én első körben Chaffet és Seedert ajánlanám. Habár Finnickről sem szabad megfeledkezni. - Tényleg nehéz róla megfeledkezni, főleg úgy, hogy mindig belemászik valakinek az arcába. Arról nem is beszélve, hogy Panem legvonzóbb pasijaként tartják számon. Rájövök, hogy elkalandoztak a gondolataim, és újra a beszélgetésre irányítom a figyelmem. - Olyan társakat keressetek, akiknek hasznát vehetitek az arénában. Ne feledjétek, ezúttal nem egy csapat rettegő kisgyerekkel lesztek összezárva. Ezek az emberek mind gyakorlott gyilkosok, függetlenül attól, hogy éppen milyen formában vannak - folytatja Haymitch.
- Rendben van, megpróbálom - sóhajt Katniss. Felbukkan Effie, hogy lekísérjen minket az edzésre, de Haymitch azt mondja, jobb lenne, ha magunk mennénk le. Mi vagyunk a legfiatalabbak, ha elkísérne, azt a látszatot keltené, mintha bébiszitterre lenne szükségünk. Így aztán Katnisszal kettesben szállunk be a liftbe, és egy szót sem szólunk, amíg leérünk. Félúton megfogom a kezét, mert el kell játszanunk a szerelmespárt. Még mindig nem szólal meg, még csak rám sem néz. Elég elkeserítő. Amikor az ajtó kinyílik, azt látjuk, hogy csak ketten várakoznak az edzőteremben. Az óra elüti a tizet, de csak a kiválasztottak fele jelent meg. A kiképző ettől függetlenül elkezdi az eligazítást, majd amikor utunkra bocsát minket, Katniss rám néz.

- Külön kellene válnunk, mert úgy többre mehetünk a többiekkel - javasolja, én pedig nem vitatkozom, így aztán más és más irányba indulunk. Egyenesen a súlyok felé indulok, mert tudom, hogy egy kellemes edzés segít legyőzni az idegességet. Nincs értelme takargatni a képességeimet a többiek előtt, ahogy tavaly, hiszen most már mindenki tisztában van velük egész Panemben. Elhajítok néhány nehéz golyót, és máris jobban érzem magam. Most már arra kell koncentrálnom, hogy szövetségeseket szerezzek. Megfordulok, és azt veszem észre, hogy Johanna engem néz.
- Helló, Johanna - köszönök udvariasan, és közben azon gondolkozom, melyik állomásra kellene mennem.
- Micsoda született úriember - mondja, mire ismét rápillantok.
- Miért is?
- Amikor a liftben voltunk, egyszer sem kalandozott el a tekinteted, végig a cuki kis pofikámon tartottad. - Oldalra billenti a fejét, és töprengő arckifejezést ölt.
- Na és? - kuncogok, és akaratlanul is gyorsan Katnissra pillantok. Valamiért nem akarom, hogy lásson Johannával csevegni.
- Á - veszi észre a gyors pillantást. - Azt hiszem, tényleg bele vagy zúgva. Így van, te kis Hősszerelmes? - kérdezi pimaszul vigyorogva.
- Ne nevezz így! - csattanok fel, mert eszembe jut Clove és Cato.
Ahhoz az állomáshogy megyek, ahol a késdobást lehet gyakorolni. Páran már vannak ott, Johanna pedig követ.
- Elbűvölő - mondja mögöttem, én pedig minden tőlem telhetőt megteszek, hogy ne vegyek róla tudomást. - A menyasszonyod érdekes társaságot választott - folytatja. A tekintetemmel újra megkeresem Katnisst, aki a tűzgyújtást gyakorolja a Harmadik Körzet kiválasztottjaival. Onnan egy idősebb páros érkezett. Johanna észreveszi, hogy őket figyelem. - Wiress és Beetee, habár inkább Gyogyósként és Feszkósként ismerik őket. Feltalálók, de nincs ki nekik mind a négy - jegyzi meg, mielőtt egy másik állomáshoz somfordál.
A késekre fordítom a figyelmem. Szerencsére a gyakorlás Katnisszal és Haymitchcsel megtette a hatását, fejlődtem ezen a téren. Legtöbbször sikerül eltalálnom a célpontot. Beszélgetésbe elegyedek a többiekkel; hamarosan már kedélyesen csevegünk, és igyekszünk úgy tenni, mintha csinálnánk valamit. Nyilvánvaló, hogy mindenki azért van itt, hogy kapcsolatokat építsen, és készen álljon a csapat a Viadalra. Nem dönthetek Katniss nélkül, de próbálok közel kerülni azokhoz, akik hasznos szövetségesek lehetnek.
Mindenki ebédelni indul, és néhányan azok közül, akikkel eddig beszélgettem, az összetolják az asztalokat, hogy mindenki együtt egyen. Sokkal barátibb a hangulat, mint tavaly, amikor kettesben ettünk Katnisszal. És akkor sem álltunk beszélőviszonyban.
Körbenézek, hogy hol lehet, és odamegyek hozzá a kajától roskadozó kocsikhoz.
- Na hogy ment? - kérdezem.
- Jól. Szuperül. A két győztes a Harmadik Körzetből elég jó fejnek tűnik - mondja Katniss. - Wiress és Beetee.
- Ne szívass már! A többiek lúzernek tartják őket. - Eszembe jutnak a viccek, amiket a többiek sütnek el a kárukra. Az a benyomásom volt, hogy teljesen haszontalanok.
- Ez aztán a váratlan fordulat - gúnyolódik Katniss. Az ajkamba harapok.
- Johanna csak úgy hívja őket, hogy a Gyogyós meg a Feszkós. Ha jól értettem, a nő a Gyogyós, a fickó meg a Feszkós.
- Én pedig hülye vagyok, mert azt hittem, hasznukat vehetjük. Csak azért, mert Johanna Mason benyögött valami baromságot, miközben a cicijét olajozta a birkózás előtt - csattan fel Katniss, én pedig leküzdöm a késztetést, hogy sóhajtsak egy nagyot. Pont, mint tavaly. Próbálok összedolgozni, és csapatként együttműködni, ahogy kellene, Katniss pedig a személye ellen intézett támadásnak tekint mindent.
- Igazából úgy tudom, ez a becenév már évekkel ezelőtt rajtuk ragadt. És eszem ágában sem volt, hogy megbántsalak. Csak megosztottam veled az infót 

- Az a helyzet, hogy Wiress és Beetee nagyon penge. Feltalálók. Kiszúrták, hogy erőtérrel választották el a Játékmesterek tribünjét. Ha muszáj szövetségeseket keresnünk, akkor őket akarom.
Katniss belevágja az edénybe a merőkanalat, mire beterít a szaft.
- Most meg miért vagy ilyen dühös? - kérdezem. - Az a bajod, hogy ugrattalak a liftben? Ne haragudj, nem akartalak megbántani. Azt hittem, te is röhögni fogsz.
- Felejtsük el - rázza a fejét. - Egy csomó minden összejött.
- Dárius  - mondom.
- Dárius. A Viadal. Meg hogy Haymitch össze akar minket boronálni a többi kiválasztottal.
- Ha akarod, ketten is alakíthatunk csapatot, csak te meg én - próbálom megnyugtatni.
- Tudom. De lehet, hogy Haymitchnek mégis igaza van. Nehogy visszamondd neki, de szinte mindig igaza van. Legalábbis ami a Viadalt illeti.

- Rendben van, a végső döntés a tiéd. De én egyelőre arra hajlok, hogy válasszuk inkább Chaffet és Seedert. - Mindketten erősek, és nem is rémes alakok.
- Seederrel semmi bajom, Chaff viszont nem lopta be magát a szívembe. Legalábbis eddig még nem. - Eltűnődöm, vajon van-e ennek bármi köze az első találkozásukhoz.
- Gyere, ebédelj velünk. Ígérem, nem hagyom, hogy megint lesmároljon - mondom, és elfojtok egy mosolyt.
Mindenki együtt eszik, és alapvetően jó a hangulat. Szinte meg is feledkezünk róla, hogy egyikünket leszámítva hamarosan mindenki halott lesz. Szinte. Ebéd után visszamegyünk a kiképzésre. Megnézek még néhány állomást, és összebarátkozom még néhány kiválasztottal. Egy ponton Finnick is feltűnik mellettem. Indulni készülök, de vele van egy idős néni is. Mags-ként mutatja be, de úgy tűnik, ő maga nem képes kinyögni egy értelmes mondatot.

Az edzés fénypontja az, amikor Katniss odaér az íjászpályára. Sorjában az összes kiválasztott megáll, és megbabonázva figyeli, ahogy leszed néhány műmadarat. Mind az ötöt eltalálja röptében, majd megfordul, amikor feltűnik neki a nagy csend. Elpirul, amikor azzal szembesül, hogy mindannyian őt bámuljuk - csodálattal, irigykedve, vagy épp gyűlölettel. Még soha nem láttam rendesen lőni, de teljesen le vagyok nyűgözve. Kivételes íjász.
Miután a kiképzésnek vége, Katnisszal a társalgóban ejtőzünk, amíg vacsorázni hívnak. Haymitch nem vesztegeti az idejét, mielőtt támadást intéz Katniss ellen.
- Úgy hallottam, a győztesek legalább fele azért könyörgött a mentorának, hogy téged kérjen fel szövetségesnek. Tudom, hogy ez nem az elbűvölő személyiségednek köszönhető.

- Látták, hogyan bánik az íjjal - mondom mosolyogva. - Ami azt illeti, én is most láttam először rendesen lőni. És szeretnék hivatalosan is szövetségesnek jelentkezni - tréfálkozom.
- Tényleg ilyen ügyes vagy? - húzza fel Haymitch a szemöldökét. - Még Brutus is veled akar egy csapatba kerülni.
- Én viszont nem akarok egy csapatba kerülni Brutusszal - feleli Katniss egy vállrándítással. - Én Magst és a Harmadik Körzet kiválasztottjait akarom.
- Hát persze - morogja Haymitch, és rendel egy üveg bort. - Majd megmondom a többieknek, hogy még gondolkozol - sóhajt.
Aznap este Portia meglátogat a szobámban.
- Á, Portia! Épp meg akartalak keresni - mondom, miközben felkelek az ágyról. Kinyitom az éjjeli szekrényt, és kiveszem a két fotót, amit elrejtettem. Az egyiken Gale van, a másikon pedig Prim és Mrs Everdeen, amit az aratás előtt néhány nappal szereztem. - Ezek azok a képek, amiket a medálba akarok tenni. Persze majd át kell őket méretezni - mondom kedvesen.
- Nem tervezed, hogy kijössz onnan, igaz? - kérdezi Portia csendesen, miután megvizsgálta a képeket. Megdermedek, kinyitom a számat, hogy mondjak valamit, de a szavak cserben hagynak. Portia felemeli a fejét és rám néz, de most nincsenek könnyek a szemében. - Csak ezért lehet szükséged ezekre a fotókra. Azokról az emberekről, akiket Katniss szeret. Így akarod meggyőzni, hogy nyerjen, ugye? - Nyelek egyet és lassan bólintok.

- Igen, így van. - Portia bólint, és újra a képeket kezdi nézni. - Sajnálom, Portia. - Felmosolyog rám.
- Mit? Hogy szerelmes vagy? - félszívvel nevet, majd futólag megölel, mielőtt kimegy. Nem sokkal később lefekszem.

Eredeti nyelven: fanfiction.net

A győztes - Kilencedik fejezet

Sziasztok!
Tudom, hogy tegnap estére ígértem a frissítést, de csak kb. a fejezet harmadáig jutottam, mielőtt elcsábított a WTCC, majd a Barca-meccs (habár nem vesztettem volna sokat, ha ezt a játékot nem látom), utána pedig elaludtam, mert egész délután szörnyen hasogatott a fejem.
És azért is bocsi, hogy előző héten megint kimaradt a frissítés, de elég húzós vizsgaidőszakom van, ezért a szokottnál is kevesebb időm van. :(
De most már nem szaporítom tovább a szót, izgi dolgok történnek, úgyhogy jöjjön a fejezet. :)
~ Emma


Egyik este a konyhában ülünk Haymitch-csel. Csüggedten néz rám, mintha próbálna kitalálni valamit.

- Katniss próbál majd megmenteni, ugye? - kérdezem, Haymitch pedig csak bólint egyet. Furcsa úgy beszélgetni vele, hogy józan, és azt veszem észre, hogy egyre többször látogatom meg, hogy ne legyen egyedül. Még akkor is rémképekkel harcol, amikor ébren van. - Sejtettem - motyogom, és kihörpintem a csészémből az utolsó korty teát is.

- Az ő számítása szerint még mindig tartozik neked. Mindketten tartozunk, fiam. - Élesen felpillantok, kétségbeesve, hogy talán meggondolta magát.

- Megígérte, Haymitch! Ne feledje, a szavát adta, hogy segít megmenteni őt.

- Tudom, fiam. Tudom - motyogja, kerülve a tekintetem. Ekkor jövök rá, hogy ezek ketten kifőztek valamit, hogy segítsenek rajtam.

Másnap reggel felhívom Portiát, és megkérem, hogy végezzen el egy különleges küldetést. Először kicsit zavart, de miután mindent elmagyaráztam, beleegyezik, hogy segít. Este felkeresem Gale házát. Egész nap a bányában van, így olyankor nincs értelme odamenni. Akkor van esélyem, amikor a bányászokat már hazaengedték a munkából. Hazelle nyit ajtót, és láthatóan meglepi, hogy engem talál a küszöbön ácsorogni.

- Peeta! - Egy pillanatig csak bámul rám, aztán eszébe jut az udvariasság. - Bocsáss meg. Mit keresel itt? Minden rendben?

- Igen... Nos, igen, minden rendben. Beszélhetnék Gale-lel?

- Szólok neki. Gyere be! - Belépek a házba, és becsukom magam után az ajtót, majd feszengve állok a folyosón, mialatt Hazelle bekiabál Gale-nek, mire egy kisebb gyerek szól vissza. Gale meglát az ajtóban, és érzelmek egész skálája villan át a szemén. Nyilván nem tanulta meg úgy elrejteni a gondolatait, mint Katniss. Volt benne meglepetés, hogy lát engem, egy kemény pillantás, valami, amit nem tudok beazonosítani, aztán aggodalom.

- Peeta, mi a helyzet? Katniss jól van? - kérdezi gyorsan, én pedig rájövök, mit jelenthet számára az ittlétem.

- Ó, igen, vele minden rendben, azt hiszem. Én csak... kérnék egy szívességet. - Most nem tudja, mit mondjon. Hátrál egy lépést és a falnak támaszkodik, a karját összefonja a mellkasa előtt, ahogy méreget.

- Miféle szívességet?

- Kell valami, hogy... emlékeztessem Katnisst, hogy miért kell hazajönnie. Szükségem van egy téged ábrázoló fényképre - dadogom, Gale homloka pedig ráncokba szalad.

- Egy fotó? Miért adnék neked egy fotót? - teszi fel a kérdést, én pedig elfolytok egy ingerült sóhajtást.

- Akarod, hogy visszajöjjön, vagy nem? - Fogalmam sincs, meddig nézünk farkasszemet, ám végül sóhajt egy nagyot.

- Egy perc és jövök. - Bólintok, és várok. Nem értem miért vagyok ilyen ideges a jelenlétében. Őrlődöm, mert nem kedvelem, ugyanakkor az jár a fejemben, hogy más körülmények között akár barátok is lehetnénk. Visszatér egy kis képpel, bár Portia majd úgyis átméretezi, amikor megérkezünk a Kapitóliumba. Átadja a fotót, ám a pillanat törtrészére megáll a keze. Felnézek az arcára.

- Sokkal könnyebb lenne, ha utálni tudnálak - motyogja, én pedig bólintok. Pontosan értem, mire gondol. Gale nem rossz ember, csak úgy esett, hogy mindketten ugyanazt a lányt akarjuk. Nem szólalok meg, mert semmi nem jut eszembe. A zsebembe csúsztatom a képet és megfordulok. Kinyitom az ajtót, és kilépek, ám Gale hangjára megtorpanok. - Peeta! Sajnálom. - Kérdő tekintettel nézek vissza rá. - Tudom, hogy bántó dolgokat mondtam. Sajnálom. - Most is csak bólintok. Becsukom az ajtót, és elindulok haza. Vár az ágyam. Holnap lesz az Aratás napja.

*

Az aratást hamar lezavarjuk. Effie nem a megszokott, harsány önmaga, bár színlel némi lelkesedést a kamerák kedvéért. Nem értem, miért kellett beletenni egyetlen papírt a nagy üveggömbbe, amit Effie kihúz, hiszen úgyis mindenki tudja, kinek a neve van azon a fecnin. És a tömegből senki sem jelentkezhet helyette. Mindannyian végignézzük, ahogy Effie odasétál a másik gömbhöz, és belenyúl.

Kérlek, Haymitch legyen, Haymitch legyen, kérlek...

- Haymitch Abernathy! - megkönnyebbülten felsóhajtok, előrelépek, és önkéntesnek jelentkezem a helyére. Nem lehetek benne teljesen biztos, hogy Haymitch tartotta volna magát a megállapodásunkhoz, ha az én nevem húzzák ki. Ha fordítva történik a dolog, nem utasíthatnám vissza a jelentkezését. Miután letudtuk a sorsolást, arra gondolok, hogyan köszönjek el. El kell mondanom a családomnak, mennyire szeretem őket, és fel kell készítenem őket az elkerülhetetlenre. Ezúttal nem fogok visszatérni, nekik pedig tovább kell lépniük. Valószínűleg nem fog sokáig tartani. Talán majd gyászolnak egy ideig, de az élet megy tovább nélkülem is. Lukail feleségül veszi a kedvesét, Gareth pedig a pékségben marad, hogy segítsen. A szüleim megöregszenek, és az egyik bátyám megörökli a pékséget. És ez nélkülem is menni fog.

Thread vár ránk a Törvényszék épületében, szélesen vigyorogva.

- Megváltozott az eljárásrend - közli, mire a gyomrom szaltózik egyet. Nem állunk meg, de a Békeőrök kitaszigálnak minket egy kocsiba a hátsó ajtón át, ami egyenesen a vasútállomásra visz minket. Felszállunk a vonatra, anélkül, hogy emberek vagy kamerák vennének körbe minket. Haymitch és Effie is feltűnik mellettünk, őket is katonák ösztökélik gyorsabb haladásra. A vonat kerekei mozgásba lendülnek, és egyik kezemmel meg kell támaszkodnom a falban, hogy ne veszítsem el az egyensúlyomat. Katniss is ugyanolyan döbbentnek látszik, mint amilyennek én is érzem magam, csak néz ki az ablakon, ahogy a Tizenkettedik Körzet eltűnik. Egy ideig még ott maradunk, még azután is, hogy már rég magunk mögött hagytuk a körzetünket.

- Írjunk nekik levelet, Katniss - hívom fel magamra a figyelmét. - Jobb is lesz így. Legalább lesz, ami életben tartja bennük a reményt. Majd Haymitch eljuttatja nekik, ha... egyáltalán szükség lesz rá. - Bólint, és szó nélkül magamra hagy a folyosón. A fülkémbe megyek és egy darabig üldögélek az ágyon, a szemközti falat bámulva. Azokra a beszélgetésekre gondolok, amiket korábban terveztem. Kigondoltam minden egyes szót, amit mondani fogok, de most semmit sem jelentenek. Semmi jelentőségük nem lenne, ha leírnám őket, az életük úgyis megy tovább.

Az életük majd megy tovább, az életük majd megy tovább... Ezt ismételgetem magamban, mint egy mantrát. Ez az egyetlen csekély vigasz, amit megengedhetek magamnak. Összerezzenek, amikor kopognak az ajtón. Effie az, vacsorázni hív. Nem vesződöm azzal, hogy átöltözzek, csak átsétálok az étkezőkocsiba, ahol már ott ül Haymitch. Komornak tűnik, és észreveszem, hogy még mindig nem ivott. Amikor Effie-nek is feltűnik, megkéri a pincért, hogy vigye el a borral teli poharát. Tudom, hogy Haymitch szívesen vedelne, és ha lehetősége lenne jelentkezni, hogy visszamehessen az arénába, nem lehetne megállítani.
Az egész vacsora komor hangulatban telik, csak Effie és én teszünk meddő kísérleteket, hogy beszélgetést kezdeményezzünk, de Haymitch és Katniss jobbára tudomást sem vesz rólunk. Hosszúra nyúlik a csend, csak az evőeszközök hangja hallatszik. Megkönnyebbülök, amikor végzünk az evéssel, és Effie javasolja, hogy nézzük meg az aratás ismétlését. Mindenki beleegyezik, én pedig felkapom a jegyzetfüzetem, hogy felírhassak néhány dolgot, ami eszünkbe jut. Leülünk a tévé elé, és nézzük az összefoglalót. Csak Effie beszél, minden kiválasztottnál tesz valamilyen megjegyzést, és rendszeresen sóhajtozik. Csillaggal jelölöm a füzetben azokat a győzteseket, akik ott lesznek az arénában.
Amikor az adás véget ér, Haymitch feláll és szó nélkül távozik. Effie még tesz néhány megjegyzést, majd jó éjszakát kíván, mielőtt elindul lefeküdni. Kitépem a füzetből azokat a lapokat, amikre nem lesz szükségünk, mialatt Katniss csendben ül a másik kanapén.
- Miért nem mész aludni? - kérdezem, ő pedig egy pillanatig habozik.
- Te mit csinálsz? - kérdez vissza. Magam is ezen tűnődöm. Egyelőre nem akarok aludni. Lenézek a jegyzeteimre.
- Még egyszer átnézem a jegyzeteimet. Szeretnék képbe kerülni, hogy mi vár ránk az arénában. Menj, feküdj le, Katniss - mondom. Legutóbb, amikor a vonaton voltunk, együtt töltöttük az éjszakákat, miközben hozzám simult. Segített kivédeni a rémálmokat, de alig beszéltünk azóta az este óta, amikor Gale-t megkorbácsolták. Katniss magamra hagy, én pedig órákat töltök azzal, hogy újra és újra átolvasom a feljegyzéseimet, ameddig kívülről nem fújom az egészet. Ezután előveszem a felvételeket a korábbi győztesekről, és visszanézem azokat, amelyeken az ellenfeleink vannak. Katniss belép a kocsiba, én pedig felpattanok és megállítom a videót.
- Nem tudsz aludni? - kérdezem.
- Nem nagyon megy - mondja, és szorosabbra húzza magán a köntösét.
- Akarsz róla beszélni? - érdeklődöm, tudva, hogy rosszat álmodott. Megrázza a fejét, és elveszik a gondolataiban - valószínűleg az álmát idézi fel. Kitárom a karom, ő pedig gondolkodás nélkül hozzám bújik. A karjaimba zárom, és ráeszmélek, hogy a bejelentés óta most először mutatunk egymás iránt némi gyengédséget. A nyakam köré fonja a karjait, és szorosan magamhoz húzom. Az arcom a nyakába temetem, és finom csókot lehelek rá. Engedélyezek magamnak egy gyenge pillanatot; hogy érezzem az illatát, hogy közel érezzem magamhoz, hogy szeressem.
Nem akarok elszakadni tőle, és ő is szorosan ölel, nem úgy tűnik, hogy el akar engedni. Egy kapitóliumi kísérő jelenik meg, ezért szétrebbenünk. Egy tálcát hoz, rajta egy kancsó meleg tejjel és két bögrével.
- Hoztam még egy bögrét - mondja és rám villan a tekintete.
- Köszönöm - feleli Katniss.
- Tettem egy kis mézet a tejbe. Hogy édesebb legyen. Meg egy kevés fűszert - folytatja a kísérő. Úgy néz ránk, mintha mondani akarna még valamit, de aztán megrázza a fejét, és kimegy.
- Ennek meg mi baja? - teszi fel a kérdést Katniss.
- Szerintem miattunk ilyen szomorú - mormolom.
- Na persze. - Katniss tölt a tejből.
- Nem hülyéskedem, Katniss. Az az érzésem, hogy a Kapitóliumban sem felhőtlenül boldogok az emberek, hogy vissza kell mennünk az arénába. A többi győztessel együtt. Megszerették a bajnokaikat.
- Ne aggódj, egy pillanat alatt túlteszik rajta magukat, amint elkezdődik a vérfürdő - közli Katniss érzelemmentes hangon. - Újra megnézed az összes kazettát? - érdeklődik egy pillanatnyi szünet után.
- Á, dehogy. Csak belenézek itt-ott, hogy lássam, ki milyen harci technikákat alkalmaz - vonogatom a vállam, és felveszem a kazettákat tartalmazó dobozt.
- Ki legyen a következő?
- Válassz - nyújtom felé a dobozt. Beletúr, majd kivesz egyet; látom a nevet a címkén: Haymitch Abernathy.
- Ezt eddig még nem láttuk - mondja. Megrázom a fejem.
- Nem. Tudtam, hogy Haymitch nem akarta volna. Ahogy mi sem akartuk újra átélni a saját Viadalunkat. És mivel egy csapatban játszunk, úgy voltam vele, hogy nem fontos megnéznünk.
- A huszonötödik évforduló győztese ott lesz?
- Nem hiszem. Szerintem ő már halott, és Effie csak azokról a győztesekről gyűjtött anyagot, akikkel összekerülhetünk az arénában - magyarázom, a kezemben tartva a kazettát. - Miért? Szerinted megnézzük?
- Ez az egyetlen Mészárlás, amiről van anyagunk. Talán sikerül valamit kiderítenünk, és lesz valami képünk arról, hogy mennek ott a dolgok - érvel Katniss. Mindkettőnknek ugyanaz jár a fejében. Ezzel súlyosan megsértenénk Haymitch magánszféráját. - Majd nem mondjuk el Haymitchnek, hogy megnéztük.
- Rendben - bólintok rá, majd a kanapéra kuporodunk, hogy megnézzük a felvételt. A Viadal megvágott összefoglalóját látjuk, és elképesztő mennyiségű gyerek lesz kiválasztott, mire elérjük a Tizenkettedik körzetet. Kétszerannyian vannak, mint egyébként, de többnek tűnik. A Tizenkettedikhez érünk, és a kamera egy fiatal lányra zoomol a tömegben, akit Maysilee-nek hívtak.
- Ó! Ő anya barátnője volt. - Egy másik fiatal lány öleli meg Maysilee-t, és felismerem az arcát, habár most már idősebb.
- Szerintem az ott az anyukád lesz, most öleli meg - jegyzem meg halkan. Még egy lány látszik a képernyőn, ő is megöleli Maysilee-t.
- Madge.
- Ez az anyukája. Maysilee és ő ikertestvérek voltak. Ezt az apám mesélte egyszer.
Utoljára Haymitch neve kerül elő, és a felvételen annyira máshogy néz ki. Egy életerős fiatalember, akinek veszélyesen villog a szeme.
- Ó Peeta, ugye, nem ő ölte meg Maysileet? - kérdezi hirtelen Katniss.
- Negyvennyolc résztvevővel? Nem sok esély van rá, hogy finoman fogalmazzak - próbálom megvigasztalni.
Mivel negyvennyolc résztvevő van, a készítőknek kétszer annyi anyagból kellett összevágni a filmet, ezért az elején különböző felvételek villanásaiból áll. Mivel a Viadalt Haymitch nyerte, neki nagyobb figyelmet szentelnek. Többnyire csendben nézzük a filmet, de az a rész, amikor Haymitch köveket kezd dobálni az erőmezőre, felkelti az érdeklődésem. Emlékszem, ahogy a Kiképzőközpont tetején állok, és Cinna megmutatja, hogy löki vissza a kezünket. Amikor a filmnek vége, kikapcsolom a videót. Egy ideig mindketten csendben ülünk.

- A szakadék mélyén pont olyan energiamező volt, mint a Kiképzőközpontban. Tudod, amelyik visszadob, ha öngyilkos akarsz lenni, és leveted magad a mélybe. Haymitch rájött, hogyan lehet fegyverként használni az energiamezőt - gondolkodom hangosan, hogy elejét vegyem, hogy a csend túl hosszúra nyúljon.
– Nemcsak a többi kiválasztott, hanem a Kapitólium ellen is. Erre senki sem számított. Elméletileg az már nem is tartozott az arénához. Nem gondolták, hogy bárkinek eszébe jut majd fegyverkent használni. Haymitch ezzel a kis akcióval csúnyán lejáratta a Kapitóliumot. Gondolom, sokat törték a fejüket, hogyan lehetne eltussolni a dolgot. Ezért nem láttuk soha ezt a jelenetet a tévében. Haymitch ugyanis legalább annyira kiszúrt a Kapitóliummal, mint amikor mi a mérges bogyókkal trükköztünk.
Újabb emlék jut eszembe, ezúttal Haymitchről. Úgy tűnt, megérti, mit érzek Katniss iránt. Azon tűnődtem, vajon neki is voltak-e szerettei. Megölte őket a Kapitólium, hogy megbüntessék Haymitchet? Katniss hirtelen nevetésben tör ki, én pedig megrázom a fejem. Azt hiszem, kezdi elveszíteni a józan eszét.
- Majdnem, de mégsem annyira - jön Haymitch hangja a hátunk mögül, mire összerezzenek. Mindketten megfordulunk, hogy ránézzünk. Vigyorog, és nagyot húz a borosüvegéből. Látszólag nincs teljesen rendben az egyensúlyérzéke. Hát, ennyit a józan mentorunkról.

*

Az előkészítő csapatom közel áll a hisztériához, amikor odaérünk a Kiképzőközpontba, és egyre rosszabbra fordul a helyzet, amikor dolgozni kezdenek. Már hozzászoktam a rutinhoz, alig veszem észre, hogy fogdosnak, és szőrtelenítenek. Bár azt egy kicsit nehéz figyelmen kívül hagyni. Kizárom a sírást, és a nyivákolást, hogy ezt nem tudják elhinni, és hogy ez mennyire nem tisztességes. Csak akkor engedem el magam, amikor Portia beviharzik a szobába, és elhessegeti a csapat tagjait.
- Jaj, annyira örülök, hogy látlak - sóhajtom, és gyorsan megölelem. Nevet, és bátortalanul viszonozza az ölelést, majd gyengéden eltol.
- Peeta, édesem, azt hiszem, fel kellene venned a köntösöd - húzza fel az egyik szemöldökét, én pedig hátraugrok, és érzem, hogy az arcom vörös színt ölt. Megöleltem. Pucéran.
Felveszem a köntöst, és közben kerülöm a nevetgélő Portia tekintetét. Amikor kaját rendel, feloldódom, és miközben eszünk, olyasmikről beszélgetünk, amiből nem lehet baj. Azt hiszem, fel kell vinnem őt a tetőre, hogy rendesen beszélhessünk, és elmondhassak neki mindent, ami nyomaszt.
- Szóval hagysz még szenvedni, vagy elmondod, mit fogok viselni ma? - kérdezem, miután végeztem a repetával is. - Nem fogsz megint felgyújtani, vagy igen? - szegezem neki a kérdést gyanakodva. Portia nevetve megrázza a fejét.

- Nem csinálhatjuk megint ugyanazt, akkor nem jegyeznének meg. Bár Cinnával sokat figyeltük a tüzet. - Sóhajtok és megrázom a fejem.
- Rendben, vessünk ennek véget. Tudom, hogy majd' meghalsz, hogy megmutathasd. - Portia vidáman felnevet és talpra ugrik. Mérsékelt lelkesedéssel követem, aztán zavarodottan grimaszolok, amikor meglátom a fekete kezeslábast. Elég egyszerűnek látszik, ebből tudom, hogy van benne valami turpisság. Portia segítségével gyorsan felöltözöm, beállítja a hajam a tavalyról ismert ragaccsal, majd varázsol rám némi sminket is. Kétségtelen, hogy ettől különös fényben fog ragyogni a bőröm. Utolsó simításként egy fekete, fém koronát kapok, ahhoz hasonlót, amit győztesként kaptunk tavaly.

- És most... show time! - trillázza Portia. Lekapcsolja a fényt, és megnyom egy gombot a csuklómnál. A ruha azon nyomban életre kel: lágy, aranyszínű fénnyel kezd izzani, aztán átalakul az égő parázs narancsos-vöröses árnyalatába. Lenyűgöző. Azon kapom magam, hogy megbabonázva bámulom a színeket.
- Ez elképesztő, Portia! Fantasztikus tervezők vagytok - tör ki belőlem. Portia kuncog, odalép hozzám, és puha, manikűrözött kezeibe fogja az arcom.
- Minden rendben lesz, Peeta. Biztos vagyok benne, hogy minden rendben lesz - mondja határozottan. Nem mesélem el neki, hogy a túlélés nem szerepel a hosszú távú terveim között. Legalábbis még nem most. Annak is eljön majd az ideje.
Csend telepszik ránk, majd Portia lekapcsolja a világítást a ruha ujjánál.
- Nem akarjuk, hogy már az út felénél lemerüljön, igaz? - mondja csendesen, és hirtelen rosszul érzem magam, bár magam sem tudom az okát. - Ma nem akarjuk, hogy mosolyogj és integess. Ma az erős, elszánt arcotokat kell mutatnotok. Viselkedjetek úgy, mintha a tömeg az alattvalótok lenne. - Bólintok, miközben az ujjaimmal a lábamon dobolok. - Nos, nekem még ellenőriznem kell néhány dolgot, de te lemehetsz az Átalakító Központba, ha akarsz. - Nem értem teljesen az érzelmeket, amik elöntik Portiát, ezért határozottan a vállára teszem a kezem.
- Porita, mondd, jól vagy? - Könnyes szemekkel fordul felém, és hirtelen szorosan átölel.
- Nagyon aggódom miattad! Ó, miért kellett ezt tenniük? Ez nem igazságos, egyikőtökkel szemben sem. - Most már egyértelműen sír. Egy pillanatra átölelem, aztán elengedem, hogy összeszedjem magam.
- Ne már, ugye nem akarod, hogy tönkretegyem ezt a csúcs sminket, ugye? - kérdezem. Próbálok rémültnek hangzani, ami megnevetteti Portiát. Végül megnyugszik, és elindulok az Átalakító Központba, a gyülekezőhelyre. Amikor kilépek, észreveszem, hogy mennyire más a légkör a tavalyihoz képest. Úgy tűnik, közvetlenebb az egész, néhányan ide-oda libbennek, hogy a többiekkel beszélgessenek. Eszembe jut, hogy ezek az emberek barátok, és sokan közülük régóta ismerik egymást. Végigpásztázom a tömeget Katnisst keresve, és meg is találom a szekerünk mellett, a lovaknál. És a meztelen pasi is feltűnik, aki vele van.
Finnick.

Nem lehet összetéveszteni senkivel az állítólag gyönyörű férfit, aki elrabolta Isten tudja, hány nő szívét a Kapitóliumban. Egyesek azt rebesgetik, kivételes státusa van Panemben, amiért annyi nő vágyálma. Megannyi összetört szívet hagyott már hátra. Katniss felé hajol, a pillantását az arcára tapasztja, és az ajkai lassan mozognak, ahogy súg valamit, amitől Katniss elpirul. Megpróbálom elnyomni a féltékenységet, ahogy elindulok feléjük. Finnick észrevesz; még mond valamit Katnissnak, majd odébbáll.
- Mit akart tőled Finnick Odair? - kérdezem Katnisst, amikor odaérek mellé. Felém fordul, az ajka csak centikre van az enyémtől, és lesüti a szemét. Egyszerre zavaró és magával ragadó. Kíváncsi vagyok, vajon ő is hallja-e a szívem dörömbölését.
- Megkínált kockacukorral, és szerette volna megtudni a titkaimat - mondja mély, csábító hangon. Azt kívánom, bár abbahagyná ezt, ugyanakkor... mégsem.
- Ajjaj. Ez komolyan hangzik - mondom, és nyelek egy nagyot. Katniss elhúzódik, mire elpárolog belőlem némi feszültség.
- Majd mesélek, ha már nem futkározik a hátamon a hideg. - Hát, legalább nem vonzódik hozzá, ez is valami.
- Szerinted akkor is itt végezzük, ha csak az egyikünk győz a Viadalon? - filozofálok, miközben a többieket pásztázom. - Akkor is itt végezzük a szörnyszülöttek parádéján?
- Az tuti. Te legalábbis biztosan. - Elmosolyodom.
- Ó. Ezt meg hogy érted?
- Úgy értem, hogy te odavagy a szép dolgokért, én meg nem. Téged elcsábított volna a Kapitólium, és teljesen elvesztél volna benne. - Nem téved túl nagyot, már ami a szép dolgokat illeti. Katniss az egyik legnagyobb gyengeségem, és a leggyönyörűbb teremtés, akit valaha láttam.
- Abból, hogy van szépérzékem, még nem következik egyenesen, hogy gyenge is vagyok. - mondom. - Kivéve talán veled kapcsolatban. - A zene elindul, megmentve Katnisst a válaszadástól. - Indulhatunk? - Felsegítem a szekérre, ő pedig kinyújtja a kezét, hogy engem is felhúzzon.
- Maradj nyugton egy pillanatra - mondja, és megigazítja a koronát a fejemen. - Láttad már bekapcsolva a ruhádat? Cinna megint valami meséset alkotott. Nagy sikerünk lesz.
- Az biztos. Bár Portia azt mondta, viselkedjünk fensőbbségesen. Ne integessünk, vagy ilyesmi. Tényleg, nem láttad őket? - Csak most tűnik fel, hogy nyomuk sincs, pedig tavaly végig mellettünk voltak.
- Nem tudom, hol lehetnek. Jobb lenne, ha előremennénk, és bekapcsolnánk a ruháinkat.
Mindketten a ruhánk ujjához nyúlunk, és benyomjuk a gombokat. Az emberek máris mutogatnak ránk és izgatottan csiripelnek. Portia és Cinna még mindig nincs sehol.
- Szerinted idén is fogjuk egymás kezét? - kérdezi Katniss.
- Nagyon úgy fest, hogy ezúttal nekünk kell dönteni.
Katniss felém fordítja a fejét, és összekapcsolódik a tekintetünk. Elveszek a szürke szemekben, azon tűnődve, mire gondolhat. Nem szólunk semmit, de a kezünk egymásra talál, az ujjaink szorosan összefűződnek.

A kocsi kigurul a fénybe, és olybá tűnik, mintha a tömeg felrobbanna az üdvrivalgásban, mégsem élvezzük annyira, mint előző évben. Egyenesen magam elé meredek, érzelemmentes arccal, keményen, és Katniss is ugyanígy tesz. A kivetítőre pillantok. Erősnek, sötétnek, és könyörtelennek látszunk mindattól, amin keresztülmentünk. Körbemegyünk a Köröndön, ahol felsorakozik az összes szekér. Előttünk is van néhány kiválasztott, akiket világító jelmezbe kényszerítettek, de mind csak harmatgyenge utánzata Cinna és Portia varázslatának. Egy pillanatig nagyon büszke vagyok kapitóliumi barátaimra. Továbbra is magam elé meredek, amikor Snow elnök kilép az erkélyre, és köszönt minket a Nagy Mészárláson. Lejátsszák a himnuszt, majd a Kiképzőközpontba vezető úton is végig keményen nézek előre. Cinna és Portia már odabent várnak, hogy gratuláljanak az előadáshoz. Haymitch a Tizenegyedik Körzet kocsija mellett áll, és biccent felénk, amikor észrevesz minket. A két kiválasztott a Tizenegyedikből követi őt hozzánk. A férfi, Chaff hirtelen szájon csókolja Katnisst, aki hátraugrik meglepetésében. Próbálom figyelmen kívül hagyni az incidenst. A nő, Seeder egy szó nélkül megöleli Katnisst, aztán hallom, hogy sugdolóznak. Nem jutottak el hozzám a szavak, de úgy érzem, tudom, mit kérdezett Katniss.

Egy kapitóliumi kísérő a lifthez terel minket, és ráeszmélek, hogy valószínűleg furcsa lehet számukra azt látni, hogy a kiválasztottak barátkoznak és ölelgetik egymást. Katniss még mindig a kezem szorongatja, miközben a többiek nyomában lépkedünk. Katniss mellett feltűnik egy lány, kihúzza a hajából a díszt, és elhajítja a háta mögé. Johanna Masonként azonosítom. Érdekes karakter.
A szemeit forgatva beszélni kezd: - Szörnyű ez a gönc, mi? Kifogtam a leghülyébb stylistot a Kapitóliumban. Mióta megkapta a körzetünket, minden kiválasztottat fának öltöztet. Bárcsak Cinnához kerültem volna! Csodálatosan nézel ki!
- Igen, Cinna sokat segített, amikor megterveztem a kollekciómat. Látnod kéne, mennyire ért a bársonyhoz - feleli Katniss, én pedig komoly háborút vívok az arcizmaimmal, hogy ne kezdjek el vigyorogni. Az anyagokról cseverésző Katniss nagyon furcsa.
- Láttam már. A Győzelmi Körúton. Az a pánt nélküli cucc, ami a Második Körzetben volt rajtad... Tudod, az a gyémántokkal kirakott sötétkék ruha. Az olyan pazar volt, hogy be akartam nyúlni a tévé képernyőjébe, hogy letépjem rólad. - Felszalad a szemöldököm, de nem néznek rám. Próbálok nem gondolni arra, hogy bárki is letépi a ruhát Katnissról.
Johanna kicipzározza a ruháját, hagyja, hogy a földre hulljon, majd undorodva félrerúgja.
- Na, így már mindjárt jobb - sóhajtja. Előre szegezem a pillantásom.
Beszállunk a liftbe, és természetesen Johanna is velünk tart. Katniss nem tudja, hová nézzen, és elönti a vér az arcát. Johanna a festményeim felől érdeklődik, én pedig megválaszolom a kérdéseit, megköszönöm a dicséreteit, és az arcán tartom a tekintetem. Előbb Finnick, az aranyszínű, csomózott ágyékkötőjében, aztán Chaff, a váratlan csókjaival, most pedig Johanna, egy szál semmiben. Azt hiszem, mindenki emlékszik, hogy tavaly az arénában Katniss nem volt hajlandó rám nézni, amikor meztelen voltam. Amikor Johanna kiszáll a felvonóból, nem tudom visszafogni a vigyorgást. A tizenegyedik szinten Chaff és Seeder is kiszáll, kettesben hagyva minket. Kitépi a kezét az enyémből, belőlem pedig kirobban a nevetés.
- Mi van? - követel választ, amikor kiszállunk az emeletünkön, és én még mindig kuncogok.
- Ez az egész miattad van, Katniss. Hát nem látod?
- Hogyhogy miattam?
- Miattad viselkednek ilyen idétlenül. Finnick a kockacukorral, Chaff a cuppanós smacival, Johanna a sztriptízzel - magyarázom, és igyekszem komoly hangon beszélni. Nem jön össze. - Azért szórakoznak veled, mert olyan... hisz tudod.
- Nem, Peeta, nem tudom - mondja konokul.
- Emlékszel, hogy amikor félholtan feküdtem az arénában, semmi pénzért nem lettél volna hajlandó rám nézni, mert meztelen voltam. Te olyan... tiszta vagy.
- Ez nem igaz! A Viadal óta nem hagytam ki egyetlen alkalmat sem, hogy letépjem rólad a ruhát, ha kamera volt a közelben - méltatlankodik Katniss.
- Igen, de... úgy értem, a Kapitólium szemében akkor is tiszta vagy. De szerintem tökéletes vagy. Ezért szekálnak a hülyeségeikkel.
- Csak röhögnek rajtam, ahogyan te is!
- Nem - rázom meg a fejem, és küzdök egy mosollyal. Katniss nem felel. A másik lift ajtaja is kinyílik. Haymitch és Effie is kiszáll, ám néhány másodperc múlva Haymitch elkomorul. Egy pillanatra összezavarodok, aztán rájövök, hogy nem Katnissra vagy rám néz, hanem mögöttünk lát valamit. Effie ugyanabba az irányba pislog.
- Úgy látszik, idén sikerült ízlésesen összeválogatni a szolgálókat - jegyzi meg Effie, mintha csak holmi ruhákat vagy bútordarabokat minősítene. Megfordulunk, és látjuk, hogy két Avox vár ránk az ajtónál. Minketten vörös hajúak, ahogy Effie említette. A lány ugyanaz, aki tavaly is itt volt. Aztán a férfire siklik a tekintetem, és úgy érzem, mintha egy szikla zuhant volna a gyomromba. Darius néz vissza ránk. Nem gondoltam, hogy valaha látjuk még.

Eredeti nyelven: fanfiction.net

A győztes - Nyolcadik fejezet

Az édesanyja utasítását követve Katniss ágyban tölti ideje nagy részét. Most az egyszer nem vitatkozik velünk, sőt, még azt is megengedi Mrs Everdeen-nek, hogy ápolja. Azt hiszem, kissé csüggedté vált.

Egyik délután elballagok a pékségbe. Feltűnik, hogy nem zümmög a kerítés, a Békeőrök pedig megpróbálják a kerítés alját a talajhoz rögzíteni. Ez egyben azt is jelenti, hogy kevesebb rendfenntartó van a téren.

Családi vacsi van a pékségben, még a bátyáim is megjelentek, és mindannyian jó hangulatban vannak.

- Peeta! Jó ideje nem toltad ide a képed - bődül el Gareth, amikor belépek, ami nevetésre fakaszt.

- Bocs, zajlik az élet mostanság. Most itt vagyok.

- Épp idejében. Lemaradtál a nagy hírről. - Grimaszolva gondolkodni kezdek, vajon mi lehet az. Egy röpke pillanatra eltűnődöm, hogy talán köze lehet a dolognak Katnisshoz és a Békeőrökhöz, de aztán a szélesen vigyorgó Lukail lép be az étkezőbe. Boldogabbnak látszik, mint bárki, akit az utóbbi időben láttam.

- Eljegyeztem magam, öcskös.

Kell egy pillanat, hogy felfogjam, de aztán nevetni kezdek meglepetésemben és örömömben. Annyira lefoglalt a saját dolgom Katnisszal és a többiekkel, hogy teljesen megfeledkeztem róla, hogy a családom is éli a saját életét.

- Ez fantasztikus, Lukail! Meg kell ünnepelnünk! - Anyám ciccegni kezd és megrázza a fejét a konyha túlsó végén, nyilvánvalóvá téve a véleményét. Remélem, a bátyám menyasszonya előtt nem viselkedik így. Megölelem a bátyámat és mindannyian leülünk az asztalhoz, hogy vacsorázzunk, és még anyámnak is sikerül valahogy barátságosan viselkednie. Bár izgatott és boldog vagyok a bátyám miatt, az agyam egy kis szegletében azért ott bujkál a féltékenység. Egy olyan nőt jegyzett el, aki tiszta szívből szereti őt. Kétség sem férhet hozzá, mennyire szeretik egymást, és boldog házasságban fognak élni. Elmerengek, vajon Katniss és az én számomra mit tartogat a jövő, és hogy van-e némi arra, hogy akár csak egy kicsit is boldogok legyünk.

Másnap reggel meglátogatom Katnisst egy adag frissen sült sajtos zsemlével. Sokat csinálok, mióta rájöttem, hogy az a kedvence. Az ágya mellett ülök egy széken, és figyelem, ahogy majszol.

- Kikapcsolták a kerítést - mondom, ő pedig rám néz és felvonja a szemöldökét. - A földhöz rögzítik a drótháló alját. Thread biztosan azt hiszi, valahogy át tudtál mászni alatta - somolygok, és ő is elvigyorodik.

- Peeta, tudnál segíteni... valamiben? - kérdezi félénken, és felvesz valamit az éjjeliszekrényéről.

- Persze, ha tudok - válaszolom azonnal vállvonogatva. Átadja a könyvet, amit a kezében tartott. Átfutom a régi lapokat, amelyeken különböző növényeket ábrázoltak. A rajzok mellett magyarázatok vannak, némelyikhez extra megjegyzéseket is fűztek számomra ismeretlen kézírással.

- Arra gondoltam, te talán segíthetnél nekem lerajzolni néhány növényt, amit szeretnék hozzátenni. Én nem tudok rajzolni, de leírom azokat, amiket nem ismersz, és van néhány préselt mintánk is - gyorsan és idegesen beszél, mintha attól félne, hogy visszautasítom. Micsoda abszurd feltételezés!

- Természetesen segítek - nevetgélek melegen, mire az ő arcán is megjelenik a mosoly szikrája. - Egyébként mi ez? - kérdezem, megfordítva a könyvet a kezemben.

- Anya egyik felmenője kezdte írni. Lerajzolta a növényeket, amiket gyógyításra használtak, aztán apa hozzátette azokat, amik ehetők. Kezdetben nagy segítségemre volt. Ennek köszönhetjük, hogy nem haltunk éhen. - Figyelem őt, mialatt magyaráz, és látom a fájdalmat az arcán, amikor az apját említi. Felpillant; valószínűleg csak most veszi észre, hogy nézem. Gyorsan elkapta a pillantását, és elkezd magyarázni az első növényről, amit hozzá akar tenni.

A következő néhány napot azzal töltöm, hogy reggel segítek apának a pékségben, aztán rohanok Katnisshoz néhány sajtos zsemlével és a festékeimmel. Órákat töltünk a gyógynövényes könyv felett. Először külön lapokra készülnek vázlatok a növényekről, és amikor elégedett az eredménnyel, berajzolom a könyvbe. Amikor a rajz elkészül, Katniss leír mindent, amit tud a növényről. Ezek a csendes órák, amíg Katniss nézi, ahogy rajzolok, aztán én nézem őt, ahogy ír, a legboldogabb időszakok. Egyik délután befejezem az árnyékolást az egyik növényen, és felnézek Katnissra. Régóta érzem magamon a tekintetét, ahogy általában, amikor rajzolok. Amikor hirtelen felnézek rá, összerezzen.

- Szerintem most először csinálunk valami normális dolgot együtt - mélázok.

- Igazad van. Fő a változatosság - feleli, mire egyetértőn bólintok, és arra gondolok, mennyire más most a kapcsolatunk; már nem szól minden a Viadalról. Délutánonként, amikor végzünk a könyvel, leviszem Katnisst a lépcsőn, és gyakran bekapcsolja a tévét. Nem tudom, mire számít, amikor a képernyő életre kel. Próbálok a lehető legkevesebbet járni a városba; nem megyek be, ha nem feltétlenül szükséges. Haymitch néha beugrik, és híreket hoz arról, hogy egyre többen kapnak büntetést, és hogy egyre többen vannak az éhhalál szélén. A helyzet folyamatosan romlik a körzetben.

- Ma este kötelező adás lesz a tévében - mondja apa, mintegy mellékesen, miközben dolgozunk. Homlokráncolva nézek rá, a kezem megáll a tésztadagasztásban.

- Miért? - kérdezem, és visszatérek a puha tésztához.

- Senki nem tudja biztosan, bár néhányan találgatnak. Egyesek úgy gondolják, köze van a dolognak a menyasszonyod esküvői ruhájához. - Nincs nyilvánvaló érzelem az arcán, de a hangja feszült. Ő ismeri minden gondolatomat ezzel az esküvővel kapcsolatban, és valószínűleg - Katnisst és Haymitch-et leszámítva - ő az egyetlen a körzetben, aki tisztában van a helyzettel.

- Nézhetem én azt egyáltalán? Azt hittem, a vőlegény nem láthatja a ruhát az esküvő előtt - gondolkozom hangosan, apa pedig csak megvonja a vállát és mormog valamit.

- Valószínűleg lesz valami bejelentés is. Tudod, milyen az elnök.. szereti túldramatizálni a dolgokat. - Kipréselek magamból egy félmosolyt, majd a sütőbe teszem a két cipót, amit elkészítettünk. Hirtelen rám néz. - Nem akarsz itt maradni? - Azt is értem, amit nem mondott ki. Szükségem van a családom támogatására?

- Minden rendben, majd otthon nézem - mondom mosolyogva. Bólint, és mást már nem fűz hozzá a témához.

Aznap este a pattogó tűz előtt ülök, és a nappalim sarkában álló tévé be van kapcsolva, villódzó fénnyel töltve be a szobát. Időnként belekortyolok a kihűlőfélben lévő teámba, majd Caesar Flickerman jelenik meg a képernyőn, és a különböző ruhákról készült képekről beszél. Látni bennük Katnisst izgatottá tesz, ugyanakkor rosszul is vagyok. Egy esküvő. Ahol Katniss a menyasszonyom. Egy frigy, amit egyikünk sem akar különösebben. Nem akarom ezt az ál-mennyegzőt, a látszat miatt, a Kapitólium és az elnök kedvéért. Felállok, hogy kikapcsoljam a készüléket, mert eleget láttam, de Caesar megállít. Bejelenti a közönségnek, hogy még egy nagy esemény következik.

- Idén hetvenötödik alkalommal kerül megrendezésre az Éhezők Viadala, ami azt jelenti, hogy ez egyben a harmadik Nagy Mészárlás éve is - kiáltja az izgatott tömegnek. Visszazuhanok a fotelbe és a képernyőre meredek. A következő Viadalig még hónapok vannak hátra. Hirtelen idegessé válok. Győztes vagyok, Katniss is győztes, többé már nem kell részt vennünk a Viadalon. Mentorok leszünk a Kiválasztottak számára, és a ma esti bejelentés érinteni fogja őket.

Egyszerre Snow elnök jelenik meg a képernyőn, ami majdnem elég, hogy kikapcsoljam. Egy fiatal, fehér ruhás fiú követi, aki egy fadobozt tart. Abban a dobozban van a kártya, ami elárulja, mi lesz az idei Nagy Mészárláson. Az elnök a Viadalról beszél, és felidézi, mi történt az előző két Mészárláson. A fiú előrelép, és az elnök felé nyújtja a nyitott dobozt, ami a borítékokat rejti. A férfi habozás nélkül olvassa fel a kártyán lévő szavakat.

- A hetvenötödik évfordulón, emlékeztetőül, hogy még a legerősebb lázadó sem győzheti le a Kapitóliumot, a kiválasztottakat a Viadal eddigi győztesei közül sorsoljuk ki.

A bögre kiesik a kezemből, a langyos tea pedig beborítja a padlót és a közeli falat. A képernyőre meredek, ahogy az elnök szavai visszhangoznak a fejemben.

... a Viadal eddigi győztesei közül... Győztesek. Ez azt jelenti, hogy hárman vagyunk: Haymitch, Katniss és én. Ami azt jelenti, hogy Katniss visszamegy az arénába. Talpra ugrok és kiviharzok a házból, még arra sem pazarlok időt, hogy kabátot vagy csizmát húzzak. Alig érzem a kavicsokat a talpam alatt, ahogy átsétálok az utcán és bemegyek Haymitch házába. Fényt látok a folyosón a konyhából, és hallom, hogy a tévé elnémul. Fel sem néz, amikor belépek a konyhájába. Azonnal meglátom a fehérszeszes üvegeget a kezében, egy másikat pedig a pulton.

- Tehát igaz a hír, hogy Ripper visszatért - jegyzem meg, de nem méltat válaszra. Csak az ajkaihoz emeli az üveget és meghúzza. - Látta a bejelentést. - Ez nem kérdés, és Haymitch még mindig nem szól semmit. l- Tudja, miért vagyok itt - teszek előre egy lépést, és végre rám néz. Még stabilan ül a széken, mert csak néhány kortynyi pia hiányzik az üvegből. Még azelőtt érkeztem, hogy alkoholos mámorba süppedt.

- Meg akarod menteni - mondja, mire bólintok.

- Én akarok menni az arénába, hogy megvédhessem. - Haymitch éles nevetésre fakad, és újra meghúzza az üveget.

- Hát persze. Miből gondolod, hogy én nem tudom megtenni ugyanezt? - kérdezi hangosan, rám mutatva az üveggel. Majdnem kiönti a tartalmát az asztalra.

- Mert valószínűleg szenvedni fog az elvonási tünetektől, és csak összegömbölyödne az aréna sarkában - dörrenek rá. A haragom kezd kicsúszni az irányításom alól, koncentrálnom kell, hogy megtarthassam a kontrollt. Most sem kapok választ. Újabb korty pia. Ha tartja ezt a tempót, néhány órán belül kidől. - Tartozik nekem, Haymitch! - Felvonja a szemöldökét és kinyitja a száját, valószínűleg azért, hogy visszavágjon, vagy hogy megkérdezze, hogy jöttem rá. - Legutóbb őt választotta, engem magamra hagyott meghalni. Szóval most nekem kell szívességet tennie. Én akarok visszamenni vele az arénába.

Haymitch a szemembe néz.

- Jól átgondoltad, fiam?

- Ha magát sorsolják ki, jelentkezni fogok. De ha én leszek a Kiválasztott, ne váltson ki - tisztázom a szabályokat. Bólint, majd ismét a távolba réved. Megfordulok, hogy elhagyjam a házat, és egyenesem hazamegyek. Nekidőlök az ajtónak és bezárom magam után. Kiveszem a konyhaszekrényből a kis üvegcsét az altatóval, és legurítom a tartalmát. Keserű, összerándulok az ízétől. De nem sokkal később elálmosodom, így elmegyek lefeküdni. Ma éjjel nem akarok rémálmokat, mert tudom, miről fognak szólni. Ma éjjel nem akarom meglátogatni az arénát, és újra végignézni Katniss halálát. Szinte azonnal elönt az öntudatlanság, amint a fejem a párnához ér.

Másnap reggel álmosan ébredek, és túlzottan melegben. Nem nyitottam ki az ablakot, mielőtt elaludtam, és mindig utáltam hőségben ébredni. Sokkal jobb, ha egy kis hűs szellő söpör végig a szobán. Felülök, és az első utam a fürdőszobába vezet. Egy gyors zuhany után meleg ruhákat veszek és elhagyom a házat. Késő reggel van, így beugrok Katniss házába, hogy megnézzem, hogy viseli az esti híreket. Mrs Everdeen nyit ajtót, amikor halkan bekopogok, és félénken néz rám.

- Ó, Peeta. Jó reggelt!

- Jó reggelt, Mrs Everdeen! Gondoltam átjövök, és megnézem, hogy van Katniss.

- Nos, még mindig ágyban van, és van egy olyan érzésem, hogy még néhány órát ott is marad. - Zavarodott arckifejezésemet látva Mrs Everdeen sóhajt egyet. - Tegnap este átment Haymitch-hez... a bejelentés után. Részegen jött haza.

Meglepetésemben felszalad a szemöldököm. Próbálom kitalálni, mit mondjak erre.

- Ó... - krákogom - nos, akkor majd visszajövök később. - Kipréselek egy mosolyt, és megfordulok, hogy elinduljak. Megállok az utcán, és azon tűnődöm, mit csináljak. Be akarok rohanni Haymitch házába, hogy leordítsam a fejét, amiért hagyta, hogy Katniss leigya magát. De semmi haszna sem lenne, biztosan Katniss saját döntése volt. Haymitch csak a szeszt adta. Fogcsikorgatva elindulok a városba.

- P-Peeta! Meglepő itt látni téged. Haymitch eléggé bevásárolt magának - mondja Ripper, miután berobbanok az otthonába. Majdnem egy órába telt, mire megtaláltam, hol lakik.

- Nem ezért jöttem, Ripper. Ennél kevésbé... kellemes a téma - mondom, hirtelen elbizonytalanodva. De aztán eszembe jut az elnök bejelentése, kihúzom magam, és egyenesen a nő szemébe nézek. - Mostantól nem árulhatsz Haymitch-nek. És Katnissnak sem - jelentem ki, meglepően nyugodt hangon.

- Na várjunk csak... mi a csudáról beszélsz, fiacskám? Azt hiszed, hogy csak azért, mert megnyerted a Viadalt, idejöhetsz, és utasítgathatsz, és... - kezdi sértődötten.

- Biztos vagyok benne, hogy a Békeőrök érdekesnek találnák az üzleted. - A fenyegetés hallatán azonnal elhallgat, és új szemmel kezd méregetni. Nem akarom bántani ezt a nőt, de ez az egyetlen megoldás. Haymitch-nek le kell állnia a piáról, és Katniss sem kezdhet el vedelni.

- Fenyegetsz? - kérdezi vadul villogó szemekkel.

- Igen, mert csak ez használ. Ha továbbra is szeszt adsz el Haymitch-nek vagy Katnissnak, kénytelen leszek beszámolni a Békeőröknek arról, milyen üzletet vezetsz idehaza. - A zsebembe nyúlok, és a kezébe nyomok némi pénzt. - Itt egy kis kárpótlás a kiesésért. Megegyeztünk? - kérdem felvont szemöldökkel. Sóhajt, diszkréten megszámolja a pénzt, majd zsebre vágja az érméket.

- Úgy tűnik, nem hagysz más választást. Haymitch nem kap tőlem szeszt - mondja, én pedig elégedetten bólintok.

- Még valami - van egy kartondobozod, amit használhatnék?

A dobozzal a kezemben elindulok a Győztesek Falujába, és egyenesen besétálok Haymitch házába. Felemeli a fejét az asztalról, homályos tekintettel rám néz, aztán visszadől. Tudomást sem veszek róla, csak előszedem a fehérszeszes üvegeit a szekrényből, és kiöntöm a tartalmukat a mosogatóba, az üres üvegeket pedig a dobozba teszem. Átnézem a házat, mindenhonnan összeszedem az üvegeket. Ismerem néhány rejtekhelyét, de a többi zugba is benézek pia után kutatva. Sokáig tart, és miután végeztem, lemegyek  Haymitch-hez. Most már ébren van, és Katniss is ott ül mellette az asztalnál. Az asztalra dobom az üres üvegekkel teli dobozt.

- Ennyi, vége.

Haymitch alig látja, mi van előtte. Még csak abban sem vagyok biztos, hogy észrevette.

- Mi történt? - kérdezi Katniss.

- A lefolyóba öntöttem az összes piát - közlöm velük. Haymitch felpattan, és kiszedi az üvegeket a dobozból, a szesz nyomait kutatva.

- Hogy mi?

- Kiöntöttem a szajrét.

- Vesz helyette másikat - mondja Katniss.

- Nem, nem fog. Ma reggel megkerestem Rippert, és megmondtam neki, hogy abban a pillanatban felnyomom, amint megtudom, hogy piát adott el nektek. A biztonság kedvéért még le is fizettem, de nem hiszem, hogy szeretné, ha a közeljövőben megint bekasztliznák a Békeőrök.

Haymitch nekem támad a késsel, amit általában magánál tart, de olyan lassú és bizonytalan a mozgása, hogy könnyedén kitérek az útjából.

- Mégis mi közöd hozzá, hogy mit csinál? - csattan fel dühösen Katniss.

- Nagyon is sok közöm van hozzá. Bárhogy alakul a helyzet, ketten megint bemegyünk az arénába, a harmadik pedig mentor lesz. Nem engedhetjük meg, hogy piások legyenek a csapatban. Főleg te nem piálhatsz, Katniss - mondom, és jelentőségteljes pillantást vetek rá.

- Mi van? - háborodik fel. Meglepettnek tűnik, és látszólag zavarban van. - Tegnap éjjel rúgtam be életemben először.

- Igen, azt tudom, de nézd csak meg, hogy elintézted magad. - Most nincs idő udvariaskodni. Katniss Haymitch-hoz fordul.

- Ne aggódjon, majd én szerzek piát - mondja neki, nekem pedig vissza kell nyelnem a mérgem.

- Akkor mindkettőtöket feljelentelek. Majd a zárkában kijózanodtok.

- És mit akarsz elérni ezzel? - kérdezi Haymitch.

- Azt, hogy hármunkból ketten hazatérjenek a Kapitóliumból. Egy mentor és egy győztes. Effie már elküldte nekem a felvételeket az összes még élő győztesről. Megnézzük a Viadalokat, amiken szerepeltek, és mindent megtudunk a harcmodorukról. Felhizlaljuk és kigyúrjuk magunkat. Úgy csinálunk, mint a hivatásos kiválasztottak. És az egyikünk megint megnyeri a Viadalt, akár tetszik nektek, akár nem! - Azzal kicsörtetek a házból és bevágom magam mögött az ajtót. Azt mondtam, egyikünk, de úgy értettem, hogy Katniss és Haymitch fog hazatérni. Minden erőmmel azon leszek, hogy ez megtörténjen, és ez azt is jelenti, hogy át kell vennem az irányítást. Ráeszmélek, hogy tulajdonképpen még fel sem hívtam Effie-t, így felkapom a kagylót, amint hazaérek.

- Peeta! Édes Istenkém, Peeta, el sem hiszem! - sápítozik Effie a telefonban, miután bemutatkoztam. Beletelik néhány percbe, hogy lenyugodjon annyira, hogy beszélhessek vele.

- Effie, szükségem lenne a segítségedre valamiben. Kellenének a felvételek az összes élő győztesről, hogy tanulmányozhassuk a harcmodorukat.

- Ó, természetesen, ebben segíthetek. Máris megszerzem és elküldöm őket.

- Köszönöm, Effie! - sóhajtok megkönnyebbülten, mert legalább már ez sínen van.

- Na és hogy vise... - kezdi Effie, de közbevágok.

- Ne haragudj, de most mennem kell. Hamarosan beszélünk - mondom gyorsan, aztán leteszem. Nem akarok arról beszélni, hogy viselem. Nem akarok még csak gondolni sem arra, hogy mi történik. A nap hátralévő részét a pékségben töltöm.

Beletelik pár napra, de végül Haymitch és Katniss beleegyezik, hogy együtt dolgozzunk, megismerjük a többi győztest, és úgy készüljünk, akár a Hivatásosak. A szabadidőm legnagyobb részét a szalagok tanulmányozásával töltöm, amiket Effie küldött, és lejegyzetelem az információkat, amiket összegyűjtök. Haymitch felajánlja, hogy személyes tapasztalatokat is megoszt a többiekről, ami szintén segít, hiszen ő sokszor találkozott már velük az évek során. Kezdjük megjegyezni az alapvető információkat azokról az emberekről, akikkel néhány hónap múlva meg kell küzdenünk.

Általános gyakorlatikat végzünk, hogy a fizikumunkat is formában tartsuk és megerősödjünk. Reggelente edzünk, délután pedig a harcot gyakoroljuk, és fegyverekkel készülünk. Senki nem próbálja megakadályozni, hogy tréningezzünk, habár hivatalosan nem szabadna. Talán nem tudják, mit is csinálunk, bár nem hiszem, hogy bárki is mérges lenne érte. Ahogy várható volt, Haymitchnek a legnehezebb. A rövid futás után is rendesen kifullad, bár láthatóan még mindig erős. A keze folyamatosan remeg, így a harci feladatokban alig talál el valamit szándékosan. Katniss és én nagyon jól haladunk, és a hozzánk legközelebb állók igyekeznek megadni minden segítséget, amit csak tudnak. Mrs Everdeen kézben tartja az étrendünket, hogy izmosabbak legyünk és lefogyjunk, Madge pedig csúsztat kapitóliumi újságokat, amiket az apjától szerez. Prim masszírozza a fájó izmainkat a különösen kemény edzések után, Gale pedig megtanítja nekünk a hurokcsomózást. Az, hogy Gale is jelen volt, először kissé kínos volt, de aztán szinte barátságosan viselkedünk egymással. Még mindig érezhető némi feszültség, de azt hiszem, csak saját magunkat okolhatjuk, amiért kétségbeesetten próbáljuk gyűlölni a másikat. Amikor nincs belőve, Gale egész jó fej.

Eredeti nyelven: fanfiction.net

A győztes - Hetedik fejezet

Örömmel esek be az ajtón, amikor visszaérek a házamba. Egy kicsit hűvös van odabent, ezért tüzet gyújtok, majd letelepszem a kanapéra. Próbálok elterelni a gondolataimat Gale-ről, de természetesen semmi másra nem tudok gondolni. Gale és Katniss kapcsolatán tépelődöm, s közben nagyon jólesik a tűz melege... Nem tudom biztosan, elszunyálok-e, de a telefon csörgése riaszt fel. Az első gondolatom az, hogy biztosan Portia jelentkezik be.

- Hallo?

- Szia, Peeta. - Nem Portia keres. Katniss hangját ismerem fel a vonalban. - Csak tudni akartam, hogy épségben hazaértél-e. - Futólag elmosolyodom.

- Katniss, itt lakom három házzal melletted.

- Tudom, de aggódtam, nehogy eltévedj a viharban.

- Kösz, jól vagyok. Rendes tőled, hogy érdeklődtél - mondom és szünetet tartok. Még soha nem beszéltünk telefonon. Nem tudom, miről beszéljünk, vagy hogy be kellene-e fejeznem a hívást. - Hogy van Gale? - kérdezem halkan.

- Jobban. Anya és Prim bekenték a hátát hókenőccsel. - Valószínűleg nem fog emlékezni a hajnali beszélgetésünkre, amikor felébred.

- És az arcod?

- Nekem is jutott egy kevés a cuccból. Nem láttad Haymitchet? - kérdezi.

- Benéztem hozzá. Hullarészeg. Begyújtottam a kandallóba, és otthagytam neki egy kis kenyeret.

- Szerettem volna megbeszélni veled valamit... veled és Haymitchcsel. - Nem fejti ki ennél jobban, és meg is értem miért. Nem tudhatjuk, ki hallgatja le a beszélgetést.

- Ezzel várni kéne, amíg eláll a hóvihar. Amíg ilyen szörnyű idő van, úgysem történik semmi.

- Hát nem valószínű - mondja.

- Nos, rendben... Most megyek - mondom esetlenül, és megvárom, hogy elköszönjön, mielőtt visszateszem a kagylót. Egy percig a telefonra meredek, mintha bármelyik pillanatban lábakat növeszthetne és körbeugrálhatná a szobát.

Nem szeret téged... Csak ez az egy mondat jár a fejemben, amióta eljöttem Katniss házából. Egyszerre tesz szomorúvá és dühössé. Hangosan átkozódva földhöz vágom az első lámpát, ami a kezem ügyébe akad, szinte teljes sötétségbe borítva a nappalit. A kandalló az egyetlen fényforrás, ám ez nem csillapítja fortyogó érzéseimet. Kiviharzok a konyhába, kinyitom a szekrényajtókat, és kiszedem az összes tányért és csészét, és minden edényt, amit össze tudok törni. A földhöz csapott tányérok darabkái halmokba gyűlnek a lábam körül. A csészéket áthajítom a helyiségen, hogy egy kis vigasztalást találjak a hangos csattanásukban. Amikor a legtöbb edényem szilánkokban hever a földön, leülök a padlóra.
Az arcomat könnyek áztatják, a talpamon és a kezemen vágások vannak, és még mindig nem érzem magam egy fikarcnyival sem jobban.

Nem tudom, meddig ülök a konyha közepén a porcelánszilánkok között. Végül aztán felkelek, készítek magamnak egy kis teát, és beleöntöm a Mrs Everdeen-től kapott szirup felét a forró italba. Visszamegyek a nappaliba, leülök a sötétbe. Csak bámulom a táncoló lángokat és kortyolgatom a teát. A gyűlölködés közepette valamikor sikerül elaludnom.
Vacogva ébredek. A kandallóban már nincs semmi, ami melegen tartson, és odakint is csak a hó vár rám. A kezeim fájnak, és alvadt vér tapad rájuk. Úgy érzem, a talpamon is van néhány vágás, és enyhén fáj a fejem is, de nem voltak rémálmaim. Végigaludtam az éjszakát, egészen délutánig. Jó érzés.

Felkelek a kanapéról és nyújtózkodom egyet, hogy kiűzzem a zsibbadást a tagjaimból. Kibattyogok a konyhába, hogy keressek valami kaját, és hangosan felnyögök az elém táruló látványra. A rémálmok elmaradása felett érzett örömömben megfeledkeztem a pusztításról. Egy sóhajtással nekiállok, hogy eltakarítsam a kuplerájt, amit dühömben csináltam, és mélységesen szégyellem magam. Miután rendet tettem, előveszem az elsősegély-ládát, és ellátom a sebeimet.

A hóvihar miatt három napra ragadok a házban. Találok néhány tálat, amit nem törtem össze, ezeket használom, és néhányszor felhívom Portiát. Fontosak az emberi kapcsolatok, meg minden. Minden este fontolóra veszem, hogy iszom még az altatószirupból, de aztán eszembe jut Haymitch, és végül a konyhaszekrény egyik polcának hátuljába rejtem az üvegcsét. Nem akarom így végezni, függővé válni, és orvossággal kiiktatni a rossz álmokat.
Amint megtisztítanak egy ösvényt, amin járhatunk, Katniss felhív, és megkérdezi, bemegyünk-e a városba. Tudtam, hogy nem fog sokáig várni. Haymitch háza előtt találkozunk, és bemegyünk, hogy felébresszük. Katniss javasolja, hogy öntsük nyakon hidegvízzel, de sikerül meggyőznöm, hogy az is elég lesz, ha főzünk neki egy jó erős kávét, és elég erősen rázzuk a vállát. Haymitch morog és szitkozódik, de nem tűnik olyan dühösnek, mint amilyennek látszani akar. Nemsokára észhez tér, és elindulunk. Sokáig egyikünk sem mond semmit, amíg a Győztesek Faluját már rég magunk mögött nem tudtuk.
- Szóval akkor lelépünk, és irány a nagy ismeretlen, ugye? - töri meg végül a kínos csendet Haymitch.
- Nem. Változott a terv - felel Katniss különös elszántsággal a hangjában. Tudtam, hogy már nem tervezi a körzet elhagyását, túl sok minden történik.
- Talán rájöttél, hogy nem lenne olyan egyszerű megvalósítani? Vagy valami új ötleted van? - kérdezi Haymitch.
- Felkelést akarok kirobbantani. - Meglepetésemben szólni sem tudok, Haymitch azonban nevetésre fakad.
- Hát erre innom kell valamit. Azért majd meséljétek el, hogy mégis hogyan akarjátok megvalósítani ezt a zseniális tervet - kuncog.
- Miért, maga mit akar csinálni? - csattan fel Katniss.
- Én azt szeretném, ha minden flottul menne az esküvőtökön - közli higgadtan Haymitch, mire összeszorítom a fogaimat. - Felhívtam őket, és átszerveztem a fotózást, de nem részleteztem, hogy miért nem tudtok a megbeszélt időpontban megjelenni.
- De hiszen nincs is telefonja - mondja Katniss.
- Effie megjavíttatta. Megkérdezte, hogy szeretnélek-e az oltár elé vezetni. Azt feleltem, hogy minél előbb túl vagyunk rajta, annál jobb. - Szó nélkül lépkedek mellettük. Nem tudom, mit mondjak erre; vagy hogy egyáltalán mit gondoljak.
- Haymitch. - mondja Katniss, Haymitch pedig utánozni kezdi a hanghordozását.
- Katniss. Nem fog menni.
Néhány férfi halad el mellettünk, így csendbe burkolóznak. Még akkor sem szólalunk meg, amikor a munkások már hallótávolságon kívül vannak, mert addigra odaérünk a térre. Amint megpillantjuk, mindhárman megtorpanunk. A területet teljesen kitakarították. A Törvényszék épületéről hatalmas zászló log, Panem címerével. A Békeőrök vakítóan fehér egyenruhát viselnek, a tetőkön pedig géppuskafészkek sorakoznak. A legrosszabbak a tér közepére helyezett építmények: egy szégyenfa, néhány karó és egy akasztófa. Rosszul vagyok tőlük.
- Ez a Thread nem sokat szórakozik - motyogja Haymitch. Néhány utcányira lángok csapnak fel, és füst száll az ég felé. Biztosra veszem, hogy a Zugot égetik fel, és hogy ezzel Katniss és Haymitch is tisztában van. Néhányszor jártam ott, különösen az utóbbi időben, amióta visszajöttünk a Viadalról, és baráti kapcsolatot kezdtem ápolni Haymitch-csel. Amikor semmi egyéb tennivalóm nem akadt, szerettem oda járni, és ott költeni a pénzem. Nem is beszélve a sok üveg piáról, amit Haymitch-nek vettem. Tartok otthon vagy egy rekesszel, mióta láttam, milyen rohamok törnek rá józanon.
- Haymitch, nem gondolja, hogy az emberek még odabent... - Katniss nem fejezi be a mondatot.
- Nem, azért ilyen könnyen nem lehet csőbe húzni őket. Téged sem lehetne, ha nem lennél ilyen fiatal. Azt hiszem, én most beugrom a patikába, és megnézem, mennyi sósborszeszük van raktáron - mondja Haymitch, majd minden további magyarázat nélkül odébbáll. Katniss megfordul és zavartan néz rám.
- Az meg minek kell neki? - kérdezi, de közben leesik neki. - Nem hagyhatjuk, hogy igyon abból a löttyből. Meg fog vakulni, vagy kinyírja magát. Otthon elrejtettem néhány üveg fehérszeszt.
- Én is. Talán azzal kihúzza, amíg Ripper újra árulni kezd. Be kell ugranom a családomhoz. - Na és vennem kell néhány tányért, meg ilyesmi.
- Én meg elmegyek Hazelle-hez - mondja. Emlékszem, hogy ő Gale anyja. Észreveszem az aggodalmat Katniss szemében. - Arra számítottam, hogy azonnal átjön hozzánk, amint eláll a hóesés. De már napok óta nem adott életjelet magáról.
- Veled megyek. Majd hazafelé benézek a pékségbe - ajánlom fel.
- Kösz - sóhajt. Követem Katnisst, ahogy átkelünk a szinte kihalt utcákon. Érzem, hogy az emberek figyelnek minket a zárt ajtók és a behúzott függönyök mögül. A városnak nem kellene ilyen csöndesnek lennie. Hátborzongató és nyugtalanító érzés.
Elérünk Hazelle házához, ahol a nő egy beteg, kiütéses kisgyereket ápol. Oldalt állok, amíg ők ketten beszélgetnek.
- Nem hagyhattam itt egyedül. Tudtam, hogy Gale a legjobb kezekben van - mondja Hazelle, szinte bocsánatkérően.
- Még szép. Sokkal jobban van. Anya azt mondja, pár hét, és visszamehet dolgozni.
- Lehet, hogy addig nem is fogják újranyitni a bányákat. Azt beszélik, hogy további értesítésig zárva maradnak. - világosít fel minket Hazelle.
- Te is bezártad a boltot? - kérdezi Katniss.
- Hivatalosan nem. De senki sem mer munkát adni nekem.
- Talán csak a hóvihar miatt nem jelentkeztek - mondom. Próbálok optimista lenni.
- Nem, Rory ma reggel körbejárta a házakat. De úgy látszik, senkinek nincsen kimosandó szennyese. - Egy másik gyerek tűnik fel, és átöleli az anyját. - Nem lesz semmi baj - próbál megnyugtatni minket.
Katniss elővesz a zsebéből némi pénzt, és leteszi az asztalra. - Anya majd küld valamit Posynak.
Hamarosan távozunk. Amikor kilépünk a hidegbe Katniss hozzám fordul.
- Menj vissza. Én elsétálok a Zug felé.
- Ilyen könnyen nem rázol le.
- Ne csináld, Peeta. Már így is csomó mindenbe belerángattalak - mondja, mire felvonom az egyik szemöldököm.
- És ha most nem sétálok el veled a Zughoz... akkor majd minden egy csapásra rendbe jön, mi? - Mosolygok és megfogom a kezét, majd elindulunk egymás oldalán. Abban a pillanatban nem érdekel semmi más, csak hogy vele vagyok. Megállunk a Zugnál; nézzük, ahogy az épület a lángok martalékává válik, megolvasztva a havat. Katniss lepillant a feketére színeződött vízre.
- A rengeteg szénpor a régi időkből, amikor az épületet raktárnak használták - meséli. - Meg akarom nézni, hogy van Greasy Sae.
- Ne, Katniss, ma ne - próbálok észérvekkel hatni rá. - Senkinek sem segítünk azzal, ha meglátogatjuk.
Katniss bólint, és visszasétálunk a térre. Beugrunk a pékségbe. Tudom, hogy nyitva találjuk. Apám a pult mögött áll, és mosolyogva néz fel ránk.
- Szia! Bocsi, hogy nem jöttem egy ideje... Kicsit összejöttek a dolgok - exkuzálom magam halkan, amikor gyorsan megölel, de Katnisst lefoglalja a sütiválogatás.
- Emiatt ne fájjon a fejed, fiam. Ilyen időben jobb is behúzódni.
Még beszélgetünk egy kicsit az időjárásról, amíg Katniss megveszi a péksüteményeket, aztán elindulunk. Kellemesen cseverészünk, szót sem ejtve a tér közepén álló kínzóeszközökről, vagy az új Békeőrökről és a fenyegető fegyvereikről.
Elbúcsúzom apámtól, és megígérem, hogy hamarosan újra meglátogatom. Katnisszal visszamegyünk a Győztesek Falujába. A háza előtt válunk el. Fontolóra veszem, hogy felajánlom, vele tartok, de úgy döntök, inkább visszamegyek a saját házamba. Furcsa lenne átmenni, miközben Gale még mindig ott lábadozik. Még nem akarok találkozni vele, habár nem tudom, emlékszik-e a szóváltásunkra.
Ahogy telnek a napok, úgy tűnik, minden rosszabbra fordul. Olyan ritkán megyek a főtérre, amennyire csak lehet. Nem akarom látni, ahogy kínozzák az embereket, akiket egész életemben ismertem - olyan feltételezett bűnökért, amelyekről sokan nem is tudták, hogy tilos. Olyan régen volt igazi szigor a körzetben, hogy látszólag senki nem tudja, hogyan kezelje a helyzetet. Katniss eléri, hogy Haymitch felvegye Hazelle-t házvezetőnek. Frissítőleg hat egy tiszta házba belépni. A szesz, amit betáraztunk Katnisszal, kezd elfogyni, nem számít, milyen gondosan próbáljuk beosztani. Nincs jele annak, hogy Ripper a közeljövőben újra árusítani kezdene, ami aggodalommal tölt el. Nem akarom újra megtapasztalni, milyen a józan Haymitch.
Épp egy adag frissen sült sajtos zsemlét húzok ki a sütőből, amikor Haymitch megjelenik a konyhában.
- Nem adok még egy üveggel, Haymitch - sóhajtok.
- Nem ezért jöttem - mondja, miközben kiszedem a zsemléket hűlni. - Átmegyünk Katnisshoz. Tegnap hívott meg az anyja egy teára. - A hangja feszült, nekem pedig nem rémlik semmilyen meghívás. Megfordulok, hogy ránézzek, de nem hagy időt kérdésekre. - Itt vannak a Békeőrök. Mérget vennék rá, hogy Katnissra várnak. Nem tudom, hol lehet, úgyhogy indulás. - Először nem mozdulok, csak zavartam pislogok rá. Felsóhajt. - Felkapcsolták az áramot a kerítésben - világosít fel. Nem szólok egy szót sem, csak felöltözöm, és követem Katniss házába. Az anyukája nyit ajtót, és a szokásos kedvességével invitál beljebb, habár feszültebb a mosolya a szokásosnál, és idegesség bujkál a hangjában. Nem lepődöm meg, amikor megpillantom a konyhában álló egyenruhás nőt és férfit, de Haymitch-csel mindketten előadjuk, hogy nem számítottunk erre.
- Ó. Nem tudtam, hogy extra társaságunk lesz ma este - mondja Haymitch, mire összenéznek. Mrs Everdeennek látszólag nincs szüksége magyarázatra, hogy Haymitch-csel miért hívtuk meg magunkat hirtelen.
- Hivatalos ügyben járunk - mondja a nő komolyan.
- Igazán? És vajon mi lenne az? - kérdezi Haymitch. Leteszem a sajtos zsemléket a pultra.
- Köszönjük, Peeta, drágám! Katniss imádni fogja - mosolyog rám az édesanyja. Próbál olyan fesztelennek tűnni, amennyire csak lehet.
- Ha már szóba került, hol van Everdeen kisasszony? - kérdezi a férfi.
- Még nem mondták, mit akarnak a menyasszonyomtól - jegyzem meg mellékesen. Habár az egész kamu, azon kapom magam, hogy élvezem, hogy a menyasszonyomként hivatkozom Katnissra.
- Erről nem adhatok tájékoztatást Miss Everdeen távollétében.
- Akkor jobb lesz, ha kényelembe helyezzük magunkat, amíg várjuk, hogy Miss Everdden befusson - gúnyolódik Haymitch a Békeőrön, Katniss vezetéknevét használva.
A Békeőrök nem túl beszédesek, és csak esetlenül állnak a fal mellett, mialatt mi előadjuk a boldog, családi estét. Megőrzöm a semleges arckifejezésem, de a gondolataim száguldanak. A kerítésbe áramot vezettek, és Katniss nincs itthon. Valószínűleg odakint járt. De vajon Gale-lel? Talán rájöttek, hogy a kerítés üzemel, és nem tudtak visszajönni, vagy talán végül mégis úgy döntött, hogy kitart az eredeti terve mellett, és megszökik. De hátrahagyná a húgát és az anyját? Nem, soha. Az kizárt.
- Mit szólsz egy sakkpartihoz, fiam? - kérdezi Haymitch. Bólintok, és örülök, hogy akad valami, amivel lekötöm magam. Leülünk és játszani kezdünk, de nem tudok rendesen koncentrálni, az ujjaimmal az asztallapon dobolok, és azon tűnődöm, vajon ezúttal mibe keveredett Katniss. Haymitch élesem rám pillant, mire abbahagyom a dobolást, és leveszem a huszárát a futómmal. Finoman bólint. Innentől több figyelmet fordítok a kis játszmánkra. Végül nyílik az ajtó, és meg kell állnom, hogy megkönnyebbülten felsóhajtsak, mivel a Békeőrök még mindig minket vizslatnak. A konyhaajtóban állnak, így Katniss őket veszi észre először.
- Jó estét - hallom a hangját, amiből semmilyen érzelmet nem tudok leszűrni. Mrs Everdeen a lányához fordul, és fenntartja a lelkes mosolyát, mialatt én úgy teszek, mintha a játékra összpontosítanék.
- Na, itt is van a kis csavargó, pont időben érkezett a vacsorához.

- Segíthetek valamiben? - kérdezi Katniss a Békeőröket a konyhába lépve. Lopva vetek rá egy pillantást, de közben úgy teszek, mintha fontos lépést tennék a sakktáblán.

- Üzenetet hoztunk Thread Főbékeőrtől - szólal meg a nő hivatalos hangon.

- Már órák óta várják, hogy visszagyere - szól közbe az anyukája. És milyen csodás órák voltak ezek. Megmozdítok egy bábut a táblán, habár annak sem vagyok tudatában, melyiket.

- Biztos nagyon fontos üzenetet hoztak - jegyzi meg Katniss hanyagul.

- Megkérdezhetjük, hogy merre járt, Miss Everdeen?

- Inkább azt kérdezzék, merre nem jártam - mondja Katniss ingerülten, és megfordul, hogy Primre nézzen, majd Haymitchre és rám téved a pillantása.

- Nos, hol nem jártál, Katniss? - teszi fel a kérdést Haymitch, pont a megfelelő mennyiségű unalommal a hangjában.

- Hát nem jártam a kecskés embernél, hogy megbeszéljem vele, mikor vihetjük hozzá pároztatni Prim kecskéjét, mert valaki rosszul tájékoztatott arról, hogy hol lakik az illető - sóhajt, és Primre néz.

- Nem, ez nem igaz - védekezik Prim. - Pontosan megmondtam, hogy hol lakik.

- Azt mondtad, hogy a bánya nyugati bejárata mellett keressem.

- A keleti bejárat mellett - javítja ki Prim a fejét rázva.

- Határozottan emlékszem, hogy a nyugati bejáratot mondtad, még arra is emlékszem, hogy visszakérdeztem: „A salakhányó mellett?", mire te azt felelted: „Igen".

- A salakhányó a keleti bejárat mellett van - mondja Prim, a türelmes hugica.

- Nem igaz. Ezt mikor mondtad?

- Tegnap éjjel - szól közbe Haymitch.

- Tuti biztos, hogy a keleti bejáratot mondta - teszem hozzá, majd Haymitchre pillantok. Mindkettőnkből kitör a nevetés. Tökéletesen játsszuk a szerepet. Mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy volt Katniss, de a dolognak semmi köze a kecskés emberhez. Katniss gyilkos pillantást lövell felém, mire abbahagyom a nevetést, és próbálok bűnbánó képet vágni. - Bocs, de tényleg ezt mondtuk. Sosem figyelsz, amikor mondunk neked valamit.

- Fogadni mernék, hogy szóltak neked, hogy nem ott lakik, de te nem figyeltél rájuk - mondja Haymitch, mire Katniss megsértődik.

- Fogja be, Haymitch! - Haymich-csel megint nevetgélni kezdünk. Még élvezem is ezt a kis adok-kapokot, kicsit olyan, mintha tényleg egy család lennénk. De a másik felem nagyon is tudatában van annak, hogy két Békeőr figyel minket, és próbál hazugságon kapni. - Jól van. Akkor majd valaki más fogja megszervezni, hogy felcsinálják azt a hülye kecskét - kötekszik Katniss, mire ismét nevetni kezdünk. Egy pillanatra elmélázom, vajon tényleg szükség lesz-e pároztatni a kecskét, hogy alátámasszuk a sztorit. Katniss visszafordul a Békeőrökhöz; a férfi mosolyog, szemlátomást meggyőzte a kis műsorunk, a nő azonban gyanakvóbb.

- Mi van a táskában? - kérdezi élesen, mire elönt a pánik. Ó, Istenem, kérlek mondd, hogy nem hozott haza fácánt vagy valamit, kérlek, kérlek, kérlek...

- Tessék, nézze csak meg - mondja Katniss, miután kiborítja a táskája tartalmát az asztalra.

- Jaj, de jó - mondja Mrs Everdeen, és felvesz valami anyagot. - Úgyis kifogytunk kötszerből.

Felkelek és az asztalhoz lépek, hogy megszemléljem a táska tartalmát. Látok egy zacskó édességet is. Kibontom.

- Ó, borsmentás cukorka - mondom örömmel, és bekapok egyet.

- Az az enyém - Katniss megpróbálja elvenni a zacskót, de már tovább is passzoltam Haymitch-nek, aki elkapja, és egy egész marék cukorkát töm a szájába, majd továbbadja a zacskót a kuncogó Primnek. - Nem érdemlitek meg az édességet! - csattan fel ismét Katniss.

- Miért? Mert igazunk van? - kérdezem, és közelebb lépek hozzá, majd átkarolom. Végül is a vőlegénye vagyok, játszanom kell a szerepet. Fájdalmasan felkiált, amikor megérintem a hátát. A Békeőrök miatt próbálja felháborodásnak álcázni a megnyilvánulást, de ebből tudom, hogy megsérült, ezért enyhítek a szorításon. - Jól van, Prim tényleg a nyugati bejáratot mondta. Határozottan emlékszem. Szóval akkor mindannyian sík hülyék vagyunk, jó?

- Eggyel jobb - hagyja rám, és gyors csókot váltunk, aztán visszafordul a Békeőrökhöz. - Szóval valami üzenetet hoztak?

- Thread Főbékebírótól. Szólni akart, hogy a Tizenkettedik Körzetet körülvevő biztonsági kerítés napi huszonnégy órában áram alatt lesz - mondja a nő. Láthatóan nem boldog, amiért nem tudták odakint fülön csípni Katnisst.

- Miért, eddig nem volt? - teszi fel a kérdést ártatlanul Katniss.

- Thread Főbékebíró úgy gondolta, esetleg meg akarja osztani az információt az unokatestvérével.

- Köszönöm. Megmondom neki. Biztos vagyok benne, hogy mindenki jobban fog aludni, most, hogy sikerült pótolni a biztonsági rendszer hiányosságait - pimaszkodik Katniss, nekem pedig el kell fojtanom egy nyögést. Nem képes visszafogni magát. A nő most még mogorvábbnak tűnik. Kurtán bólint, majd távoznak. Katniss nem mozdul, amíg a bejárati ajtó be nem záródott mögöttük, aztán az asztalra borul, és kiül az arcára a fájdalom.

- Mi baj van? - kérdezem és szorosan átkarolom.

- Beütöttem a bal lábamat. A sarkamat. És a farcsontom is megsínylette a mai napot. - Segítek neki átvágni a konyhán, hogy leülhessen. Az anyukája máris ott terem, és lassan lehúzza a bakancsát.

- Mi történt? - kérdezi.

- Megcsúsztam és elestem - meglepetten nézek rá, és biztosra veszem, hogy mindenki más is így tesz. - A jégen - teszi hozzá, de tovább nem részletezi. Még a saját otthonában sem mer nyíltan beszélni. Mrs Everdeen számba veszi a sérüléseit, mi pedig leülünk Haymitch-csel; tudjuk, hogy most nincs ránk szükség. Bekapok még egy cukorkát, és Katnisst figyelem. Amikor a lábára felkerül a kötés, és laposakat kezd pislogni, felállok.

- Szívesen felviszem a szobájába, ha gondolja - ajánlom fel, Mrs Everdeen pedig mosolyogva bólint.

- Az jó lenne. Köszönöm, Peeta.

Segítek Katnissnak felállni, aztán a karomba veszem és felviszem az emeletre, mialatt a fejét a vállamon nyugtatja. Óvatosan leteszem az ágyára, és betakargatom. Amikor elköszönnék és indulnék, Katniss elkapja a kezem, és visszahúz. Vár, mintha próbálná kitalálni, mit mondjon, és érzem, hogy rossz döntés lenne automatikusan bemászni mellé az ágyba.

- Maradj még, kérlek! Várd meg, amíg elalszom - mondja végül. Leülök az ágy szélére, és két kezembe fogom a kezét, hogy megmelegítsem.

- Már azt hittem, megint meggondoltad magad. Annyit késtél a vacsoráról.

- Tudod, hogy szóltam volna neked - motyogja álomittasan. Nem tudok elfojtani egy mosolyt. Az arcához húzza a kezem, és máris kezd öntudatlanságba zuhanni. - Ne menj el! - motyogja ismét. Elmosolyodom és kisöpröm a haját az arcából, hogy jól láthassam őt és a békét, ami elönti. Gyengéden megpuszilom a homlokát, és a bőrébe suttogok.

- Örökké.

Eredeti nyelven: fanfiction.net