A győztes - Hetedik fejezet

Örömmel esek be az ajtón, amikor visszaérek a házamba. Egy kicsit hűvös van odabent, ezért tüzet gyújtok, majd letelepszem a kanapéra. Próbálok elterelni a gondolataimat Gale-ről, de természetesen semmi másra nem tudok gondolni. Gale és Katniss kapcsolatán tépelődöm, s közben nagyon jólesik a tűz melege... Nem tudom biztosan, elszunyálok-e, de a telefon csörgése riaszt fel. Az első gondolatom az, hogy biztosan Portia jelentkezik be.

- Hallo?

- Szia, Peeta. - Nem Portia keres. Katniss hangját ismerem fel a vonalban. - Csak tudni akartam, hogy épségben hazaértél-e. - Futólag elmosolyodom.

- Katniss, itt lakom három házzal melletted.

- Tudom, de aggódtam, nehogy eltévedj a viharban.

- Kösz, jól vagyok. Rendes tőled, hogy érdeklődtél - mondom és szünetet tartok. Még soha nem beszéltünk telefonon. Nem tudom, miről beszéljünk, vagy hogy be kellene-e fejeznem a hívást. - Hogy van Gale? - kérdezem halkan.

- Jobban. Anya és Prim bekenték a hátát hókenőccsel. - Valószínűleg nem fog emlékezni a hajnali beszélgetésünkre, amikor felébred.

- És az arcod?

- Nekem is jutott egy kevés a cuccból. Nem láttad Haymitchet? - kérdezi.

- Benéztem hozzá. Hullarészeg. Begyújtottam a kandallóba, és otthagytam neki egy kis kenyeret.

- Szerettem volna megbeszélni veled valamit... veled és Haymitchcsel. - Nem fejti ki ennél jobban, és meg is értem miért. Nem tudhatjuk, ki hallgatja le a beszélgetést.

- Ezzel várni kéne, amíg eláll a hóvihar. Amíg ilyen szörnyű idő van, úgysem történik semmi.

- Hát nem valószínű - mondja.

- Nos, rendben... Most megyek - mondom esetlenül, és megvárom, hogy elköszönjön, mielőtt visszateszem a kagylót. Egy percig a telefonra meredek, mintha bármelyik pillanatban lábakat növeszthetne és körbeugrálhatná a szobát.

Nem szeret téged... Csak ez az egy mondat jár a fejemben, amióta eljöttem Katniss házából. Egyszerre tesz szomorúvá és dühössé. Hangosan átkozódva földhöz vágom az első lámpát, ami a kezem ügyébe akad, szinte teljes sötétségbe borítva a nappalit. A kandalló az egyetlen fényforrás, ám ez nem csillapítja fortyogó érzéseimet. Kiviharzok a konyhába, kinyitom a szekrényajtókat, és kiszedem az összes tányért és csészét, és minden edényt, amit össze tudok törni. A földhöz csapott tányérok darabkái halmokba gyűlnek a lábam körül. A csészéket áthajítom a helyiségen, hogy egy kis vigasztalást találjak a hangos csattanásukban. Amikor a legtöbb edényem szilánkokban hever a földön, leülök a padlóra.
Az arcomat könnyek áztatják, a talpamon és a kezemen vágások vannak, és még mindig nem érzem magam egy fikarcnyival sem jobban.

Nem tudom, meddig ülök a konyha közepén a porcelánszilánkok között. Végül aztán felkelek, készítek magamnak egy kis teát, és beleöntöm a Mrs Everdeen-től kapott szirup felét a forró italba. Visszamegyek a nappaliba, leülök a sötétbe. Csak bámulom a táncoló lángokat és kortyolgatom a teát. A gyűlölködés közepette valamikor sikerül elaludnom.
Vacogva ébredek. A kandallóban már nincs semmi, ami melegen tartson, és odakint is csak a hó vár rám. A kezeim fájnak, és alvadt vér tapad rájuk. Úgy érzem, a talpamon is van néhány vágás, és enyhén fáj a fejem is, de nem voltak rémálmaim. Végigaludtam az éjszakát, egészen délutánig. Jó érzés.

Felkelek a kanapéról és nyújtózkodom egyet, hogy kiűzzem a zsibbadást a tagjaimból. Kibattyogok a konyhába, hogy keressek valami kaját, és hangosan felnyögök az elém táruló látványra. A rémálmok elmaradása felett érzett örömömben megfeledkeztem a pusztításról. Egy sóhajtással nekiállok, hogy eltakarítsam a kuplerájt, amit dühömben csináltam, és mélységesen szégyellem magam. Miután rendet tettem, előveszem az elsősegély-ládát, és ellátom a sebeimet.

A hóvihar miatt három napra ragadok a házban. Találok néhány tálat, amit nem törtem össze, ezeket használom, és néhányszor felhívom Portiát. Fontosak az emberi kapcsolatok, meg minden. Minden este fontolóra veszem, hogy iszom még az altatószirupból, de aztán eszembe jut Haymitch, és végül a konyhaszekrény egyik polcának hátuljába rejtem az üvegcsét. Nem akarom így végezni, függővé válni, és orvossággal kiiktatni a rossz álmokat.
Amint megtisztítanak egy ösvényt, amin járhatunk, Katniss felhív, és megkérdezi, bemegyünk-e a városba. Tudtam, hogy nem fog sokáig várni. Haymitch háza előtt találkozunk, és bemegyünk, hogy felébresszük. Katniss javasolja, hogy öntsük nyakon hidegvízzel, de sikerül meggyőznöm, hogy az is elég lesz, ha főzünk neki egy jó erős kávét, és elég erősen rázzuk a vállát. Haymitch morog és szitkozódik, de nem tűnik olyan dühösnek, mint amilyennek látszani akar. Nemsokára észhez tér, és elindulunk. Sokáig egyikünk sem mond semmit, amíg a Győztesek Faluját már rég magunk mögött nem tudtuk.
- Szóval akkor lelépünk, és irány a nagy ismeretlen, ugye? - töri meg végül a kínos csendet Haymitch.
- Nem. Változott a terv - felel Katniss különös elszántsággal a hangjában. Tudtam, hogy már nem tervezi a körzet elhagyását, túl sok minden történik.
- Talán rájöttél, hogy nem lenne olyan egyszerű megvalósítani? Vagy valami új ötleted van? - kérdezi Haymitch.
- Felkelést akarok kirobbantani. - Meglepetésemben szólni sem tudok, Haymitch azonban nevetésre fakad.
- Hát erre innom kell valamit. Azért majd meséljétek el, hogy mégis hogyan akarjátok megvalósítani ezt a zseniális tervet - kuncog.
- Miért, maga mit akar csinálni? - csattan fel Katniss.
- Én azt szeretném, ha minden flottul menne az esküvőtökön - közli higgadtan Haymitch, mire összeszorítom a fogaimat. - Felhívtam őket, és átszerveztem a fotózást, de nem részleteztem, hogy miért nem tudtok a megbeszélt időpontban megjelenni.
- De hiszen nincs is telefonja - mondja Katniss.
- Effie megjavíttatta. Megkérdezte, hogy szeretnélek-e az oltár elé vezetni. Azt feleltem, hogy minél előbb túl vagyunk rajta, annál jobb. - Szó nélkül lépkedek mellettük. Nem tudom, mit mondjak erre; vagy hogy egyáltalán mit gondoljak.
- Haymitch. - mondja Katniss, Haymitch pedig utánozni kezdi a hanghordozását.
- Katniss. Nem fog menni.
Néhány férfi halad el mellettünk, így csendbe burkolóznak. Még akkor sem szólalunk meg, amikor a munkások már hallótávolságon kívül vannak, mert addigra odaérünk a térre. Amint megpillantjuk, mindhárman megtorpanunk. A területet teljesen kitakarították. A Törvényszék épületéről hatalmas zászló log, Panem címerével. A Békeőrök vakítóan fehér egyenruhát viselnek, a tetőkön pedig géppuskafészkek sorakoznak. A legrosszabbak a tér közepére helyezett építmények: egy szégyenfa, néhány karó és egy akasztófa. Rosszul vagyok tőlük.
- Ez a Thread nem sokat szórakozik - motyogja Haymitch. Néhány utcányira lángok csapnak fel, és füst száll az ég felé. Biztosra veszem, hogy a Zugot égetik fel, és hogy ezzel Katniss és Haymitch is tisztában van. Néhányszor jártam ott, különösen az utóbbi időben, amióta visszajöttünk a Viadalról, és baráti kapcsolatot kezdtem ápolni Haymitch-csel. Amikor semmi egyéb tennivalóm nem akadt, szerettem oda járni, és ott költeni a pénzem. Nem is beszélve a sok üveg piáról, amit Haymitch-nek vettem. Tartok otthon vagy egy rekesszel, mióta láttam, milyen rohamok törnek rá józanon.
- Haymitch, nem gondolja, hogy az emberek még odabent... - Katniss nem fejezi be a mondatot.
- Nem, azért ilyen könnyen nem lehet csőbe húzni őket. Téged sem lehetne, ha nem lennél ilyen fiatal. Azt hiszem, én most beugrom a patikába, és megnézem, mennyi sósborszeszük van raktáron - mondja Haymitch, majd minden további magyarázat nélkül odébbáll. Katniss megfordul és zavartan néz rám.
- Az meg minek kell neki? - kérdezi, de közben leesik neki. - Nem hagyhatjuk, hogy igyon abból a löttyből. Meg fog vakulni, vagy kinyírja magát. Otthon elrejtettem néhány üveg fehérszeszt.
- Én is. Talán azzal kihúzza, amíg Ripper újra árulni kezd. Be kell ugranom a családomhoz. - Na és vennem kell néhány tányért, meg ilyesmi.
- Én meg elmegyek Hazelle-hez - mondja. Emlékszem, hogy ő Gale anyja. Észreveszem az aggodalmat Katniss szemében. - Arra számítottam, hogy azonnal átjön hozzánk, amint eláll a hóesés. De már napok óta nem adott életjelet magáról.
- Veled megyek. Majd hazafelé benézek a pékségbe - ajánlom fel.
- Kösz - sóhajt. Követem Katnisst, ahogy átkelünk a szinte kihalt utcákon. Érzem, hogy az emberek figyelnek minket a zárt ajtók és a behúzott függönyök mögül. A városnak nem kellene ilyen csöndesnek lennie. Hátborzongató és nyugtalanító érzés.
Elérünk Hazelle házához, ahol a nő egy beteg, kiütéses kisgyereket ápol. Oldalt állok, amíg ők ketten beszélgetnek.
- Nem hagyhattam itt egyedül. Tudtam, hogy Gale a legjobb kezekben van - mondja Hazelle, szinte bocsánatkérően.
- Még szép. Sokkal jobban van. Anya azt mondja, pár hét, és visszamehet dolgozni.
- Lehet, hogy addig nem is fogják újranyitni a bányákat. Azt beszélik, hogy további értesítésig zárva maradnak. - világosít fel minket Hazelle.
- Te is bezártad a boltot? - kérdezi Katniss.
- Hivatalosan nem. De senki sem mer munkát adni nekem.
- Talán csak a hóvihar miatt nem jelentkeztek - mondom. Próbálok optimista lenni.
- Nem, Rory ma reggel körbejárta a házakat. De úgy látszik, senkinek nincsen kimosandó szennyese. - Egy másik gyerek tűnik fel, és átöleli az anyját. - Nem lesz semmi baj - próbál megnyugtatni minket.
Katniss elővesz a zsebéből némi pénzt, és leteszi az asztalra. - Anya majd küld valamit Posynak.
Hamarosan távozunk. Amikor kilépünk a hidegbe Katniss hozzám fordul.
- Menj vissza. Én elsétálok a Zug felé.
- Ilyen könnyen nem rázol le.
- Ne csináld, Peeta. Már így is csomó mindenbe belerángattalak - mondja, mire felvonom az egyik szemöldököm.
- És ha most nem sétálok el veled a Zughoz... akkor majd minden egy csapásra rendbe jön, mi? - Mosolygok és megfogom a kezét, majd elindulunk egymás oldalán. Abban a pillanatban nem érdekel semmi más, csak hogy vele vagyok. Megállunk a Zugnál; nézzük, ahogy az épület a lángok martalékává válik, megolvasztva a havat. Katniss lepillant a feketére színeződött vízre.
- A rengeteg szénpor a régi időkből, amikor az épületet raktárnak használták - meséli. - Meg akarom nézni, hogy van Greasy Sae.
- Ne, Katniss, ma ne - próbálok észérvekkel hatni rá. - Senkinek sem segítünk azzal, ha meglátogatjuk.
Katniss bólint, és visszasétálunk a térre. Beugrunk a pékségbe. Tudom, hogy nyitva találjuk. Apám a pult mögött áll, és mosolyogva néz fel ránk.
- Szia! Bocsi, hogy nem jöttem egy ideje... Kicsit összejöttek a dolgok - exkuzálom magam halkan, amikor gyorsan megölel, de Katnisst lefoglalja a sütiválogatás.
- Emiatt ne fájjon a fejed, fiam. Ilyen időben jobb is behúzódni.
Még beszélgetünk egy kicsit az időjárásról, amíg Katniss megveszi a péksüteményeket, aztán elindulunk. Kellemesen cseverészünk, szót sem ejtve a tér közepén álló kínzóeszközökről, vagy az új Békeőrökről és a fenyegető fegyvereikről.
Elbúcsúzom apámtól, és megígérem, hogy hamarosan újra meglátogatom. Katnisszal visszamegyünk a Győztesek Falujába. A háza előtt válunk el. Fontolóra veszem, hogy felajánlom, vele tartok, de úgy döntök, inkább visszamegyek a saját házamba. Furcsa lenne átmenni, miközben Gale még mindig ott lábadozik. Még nem akarok találkozni vele, habár nem tudom, emlékszik-e a szóváltásunkra.
Ahogy telnek a napok, úgy tűnik, minden rosszabbra fordul. Olyan ritkán megyek a főtérre, amennyire csak lehet. Nem akarom látni, ahogy kínozzák az embereket, akiket egész életemben ismertem - olyan feltételezett bűnökért, amelyekről sokan nem is tudták, hogy tilos. Olyan régen volt igazi szigor a körzetben, hogy látszólag senki nem tudja, hogyan kezelje a helyzetet. Katniss eléri, hogy Haymitch felvegye Hazelle-t házvezetőnek. Frissítőleg hat egy tiszta házba belépni. A szesz, amit betáraztunk Katnisszal, kezd elfogyni, nem számít, milyen gondosan próbáljuk beosztani. Nincs jele annak, hogy Ripper a közeljövőben újra árusítani kezdene, ami aggodalommal tölt el. Nem akarom újra megtapasztalni, milyen a józan Haymitch.
Épp egy adag frissen sült sajtos zsemlét húzok ki a sütőből, amikor Haymitch megjelenik a konyhában.
- Nem adok még egy üveggel, Haymitch - sóhajtok.
- Nem ezért jöttem - mondja, miközben kiszedem a zsemléket hűlni. - Átmegyünk Katnisshoz. Tegnap hívott meg az anyja egy teára. - A hangja feszült, nekem pedig nem rémlik semmilyen meghívás. Megfordulok, hogy ránézzek, de nem hagy időt kérdésekre. - Itt vannak a Békeőrök. Mérget vennék rá, hogy Katnissra várnak. Nem tudom, hol lehet, úgyhogy indulás. - Először nem mozdulok, csak zavartam pislogok rá. Felsóhajt. - Felkapcsolták az áramot a kerítésben - világosít fel. Nem szólok egy szót sem, csak felöltözöm, és követem Katniss házába. Az anyukája nyit ajtót, és a szokásos kedvességével invitál beljebb, habár feszültebb a mosolya a szokásosnál, és idegesség bujkál a hangjában. Nem lepődöm meg, amikor megpillantom a konyhában álló egyenruhás nőt és férfit, de Haymitch-csel mindketten előadjuk, hogy nem számítottunk erre.
- Ó. Nem tudtam, hogy extra társaságunk lesz ma este - mondja Haymitch, mire összenéznek. Mrs Everdeennek látszólag nincs szüksége magyarázatra, hogy Haymitch-csel miért hívtuk meg magunkat hirtelen.
- Hivatalos ügyben járunk - mondja a nő komolyan.
- Igazán? És vajon mi lenne az? - kérdezi Haymitch. Leteszem a sajtos zsemléket a pultra.
- Köszönjük, Peeta, drágám! Katniss imádni fogja - mosolyog rám az édesanyja. Próbál olyan fesztelennek tűnni, amennyire csak lehet.
- Ha már szóba került, hol van Everdeen kisasszony? - kérdezi a férfi.
- Még nem mondták, mit akarnak a menyasszonyomtól - jegyzem meg mellékesen. Habár az egész kamu, azon kapom magam, hogy élvezem, hogy a menyasszonyomként hivatkozom Katnissra.
- Erről nem adhatok tájékoztatást Miss Everdeen távollétében.
- Akkor jobb lesz, ha kényelembe helyezzük magunkat, amíg várjuk, hogy Miss Everdden befusson - gúnyolódik Haymitch a Békeőrön, Katniss vezetéknevét használva.
A Békeőrök nem túl beszédesek, és csak esetlenül állnak a fal mellett, mialatt mi előadjuk a boldog, családi estét. Megőrzöm a semleges arckifejezésem, de a gondolataim száguldanak. A kerítésbe áramot vezettek, és Katniss nincs itthon. Valószínűleg odakint járt. De vajon Gale-lel? Talán rájöttek, hogy a kerítés üzemel, és nem tudtak visszajönni, vagy talán végül mégis úgy döntött, hogy kitart az eredeti terve mellett, és megszökik. De hátrahagyná a húgát és az anyját? Nem, soha. Az kizárt.
- Mit szólsz egy sakkpartihoz, fiam? - kérdezi Haymitch. Bólintok, és örülök, hogy akad valami, amivel lekötöm magam. Leülünk és játszani kezdünk, de nem tudok rendesen koncentrálni, az ujjaimmal az asztallapon dobolok, és azon tűnődöm, vajon ezúttal mibe keveredett Katniss. Haymitch élesem rám pillant, mire abbahagyom a dobolást, és leveszem a huszárát a futómmal. Finoman bólint. Innentől több figyelmet fordítok a kis játszmánkra. Végül nyílik az ajtó, és meg kell állnom, hogy megkönnyebbülten felsóhajtsak, mivel a Békeőrök még mindig minket vizslatnak. A konyhaajtóban állnak, így Katniss őket veszi észre először.
- Jó estét - hallom a hangját, amiből semmilyen érzelmet nem tudok leszűrni. Mrs Everdeen a lányához fordul, és fenntartja a lelkes mosolyát, mialatt én úgy teszek, mintha a játékra összpontosítanék.
- Na, itt is van a kis csavargó, pont időben érkezett a vacsorához.

- Segíthetek valamiben? - kérdezi Katniss a Békeőröket a konyhába lépve. Lopva vetek rá egy pillantást, de közben úgy teszek, mintha fontos lépést tennék a sakktáblán.

- Üzenetet hoztunk Thread Főbékeőrtől - szólal meg a nő hivatalos hangon.

- Már órák óta várják, hogy visszagyere - szól közbe az anyukája. És milyen csodás órák voltak ezek. Megmozdítok egy bábut a táblán, habár annak sem vagyok tudatában, melyiket.

- Biztos nagyon fontos üzenetet hoztak - jegyzi meg Katniss hanyagul.

- Megkérdezhetjük, hogy merre járt, Miss Everdeen?

- Inkább azt kérdezzék, merre nem jártam - mondja Katniss ingerülten, és megfordul, hogy Primre nézzen, majd Haymitchre és rám téved a pillantása.

- Nos, hol nem jártál, Katniss? - teszi fel a kérdést Haymitch, pont a megfelelő mennyiségű unalommal a hangjában.

- Hát nem jártam a kecskés embernél, hogy megbeszéljem vele, mikor vihetjük hozzá pároztatni Prim kecskéjét, mert valaki rosszul tájékoztatott arról, hogy hol lakik az illető - sóhajt, és Primre néz.

- Nem, ez nem igaz - védekezik Prim. - Pontosan megmondtam, hogy hol lakik.

- Azt mondtad, hogy a bánya nyugati bejárata mellett keressem.

- A keleti bejárat mellett - javítja ki Prim a fejét rázva.

- Határozottan emlékszem, hogy a nyugati bejáratot mondtad, még arra is emlékszem, hogy visszakérdeztem: „A salakhányó mellett?", mire te azt felelted: „Igen".

- A salakhányó a keleti bejárat mellett van - mondja Prim, a türelmes hugica.

- Nem igaz. Ezt mikor mondtad?

- Tegnap éjjel - szól közbe Haymitch.

- Tuti biztos, hogy a keleti bejáratot mondta - teszem hozzá, majd Haymitchre pillantok. Mindkettőnkből kitör a nevetés. Tökéletesen játsszuk a szerepet. Mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy volt Katniss, de a dolognak semmi köze a kecskés emberhez. Katniss gyilkos pillantást lövell felém, mire abbahagyom a nevetést, és próbálok bűnbánó képet vágni. - Bocs, de tényleg ezt mondtuk. Sosem figyelsz, amikor mondunk neked valamit.

- Fogadni mernék, hogy szóltak neked, hogy nem ott lakik, de te nem figyeltél rájuk - mondja Haymitch, mire Katniss megsértődik.

- Fogja be, Haymitch! - Haymich-csel megint nevetgélni kezdünk. Még élvezem is ezt a kis adok-kapokot, kicsit olyan, mintha tényleg egy család lennénk. De a másik felem nagyon is tudatában van annak, hogy két Békeőr figyel minket, és próbál hazugságon kapni. - Jól van. Akkor majd valaki más fogja megszervezni, hogy felcsinálják azt a hülye kecskét - kötekszik Katniss, mire ismét nevetni kezdünk. Egy pillanatra elmélázom, vajon tényleg szükség lesz-e pároztatni a kecskét, hogy alátámasszuk a sztorit. Katniss visszafordul a Békeőrökhöz; a férfi mosolyog, szemlátomást meggyőzte a kis műsorunk, a nő azonban gyanakvóbb.

- Mi van a táskában? - kérdezi élesen, mire elönt a pánik. Ó, Istenem, kérlek mondd, hogy nem hozott haza fácánt vagy valamit, kérlek, kérlek, kérlek...

- Tessék, nézze csak meg - mondja Katniss, miután kiborítja a táskája tartalmát az asztalra.

- Jaj, de jó - mondja Mrs Everdeen, és felvesz valami anyagot. - Úgyis kifogytunk kötszerből.

Felkelek és az asztalhoz lépek, hogy megszemléljem a táska tartalmát. Látok egy zacskó édességet is. Kibontom.

- Ó, borsmentás cukorka - mondom örömmel, és bekapok egyet.

- Az az enyém - Katniss megpróbálja elvenni a zacskót, de már tovább is passzoltam Haymitch-nek, aki elkapja, és egy egész marék cukorkát töm a szájába, majd továbbadja a zacskót a kuncogó Primnek. - Nem érdemlitek meg az édességet! - csattan fel ismét Katniss.

- Miért? Mert igazunk van? - kérdezem, és közelebb lépek hozzá, majd átkarolom. Végül is a vőlegénye vagyok, játszanom kell a szerepet. Fájdalmasan felkiált, amikor megérintem a hátát. A Békeőrök miatt próbálja felháborodásnak álcázni a megnyilvánulást, de ebből tudom, hogy megsérült, ezért enyhítek a szorításon. - Jól van, Prim tényleg a nyugati bejáratot mondta. Határozottan emlékszem. Szóval akkor mindannyian sík hülyék vagyunk, jó?

- Eggyel jobb - hagyja rám, és gyors csókot váltunk, aztán visszafordul a Békeőrökhöz. - Szóval valami üzenetet hoztak?

- Thread Főbékebírótól. Szólni akart, hogy a Tizenkettedik Körzetet körülvevő biztonsági kerítés napi huszonnégy órában áram alatt lesz - mondja a nő. Láthatóan nem boldog, amiért nem tudták odakint fülön csípni Katnisst.

- Miért, eddig nem volt? - teszi fel a kérdést ártatlanul Katniss.

- Thread Főbékebíró úgy gondolta, esetleg meg akarja osztani az információt az unokatestvérével.

- Köszönöm. Megmondom neki. Biztos vagyok benne, hogy mindenki jobban fog aludni, most, hogy sikerült pótolni a biztonsági rendszer hiányosságait - pimaszkodik Katniss, nekem pedig el kell fojtanom egy nyögést. Nem képes visszafogni magát. A nő most még mogorvábbnak tűnik. Kurtán bólint, majd távoznak. Katniss nem mozdul, amíg a bejárati ajtó be nem záródott mögöttük, aztán az asztalra borul, és kiül az arcára a fájdalom.

- Mi baj van? - kérdezem és szorosan átkarolom.

- Beütöttem a bal lábamat. A sarkamat. És a farcsontom is megsínylette a mai napot. - Segítek neki átvágni a konyhán, hogy leülhessen. Az anyukája máris ott terem, és lassan lehúzza a bakancsát.

- Mi történt? - kérdezi.

- Megcsúsztam és elestem - meglepetten nézek rá, és biztosra veszem, hogy mindenki más is így tesz. - A jégen - teszi hozzá, de tovább nem részletezi. Még a saját otthonában sem mer nyíltan beszélni. Mrs Everdeen számba veszi a sérüléseit, mi pedig leülünk Haymitch-csel; tudjuk, hogy most nincs ránk szükség. Bekapok még egy cukorkát, és Katnisst figyelem. Amikor a lábára felkerül a kötés, és laposakat kezd pislogni, felállok.

- Szívesen felviszem a szobájába, ha gondolja - ajánlom fel, Mrs Everdeen pedig mosolyogva bólint.

- Az jó lenne. Köszönöm, Peeta.

Segítek Katnissnak felállni, aztán a karomba veszem és felviszem az emeletre, mialatt a fejét a vállamon nyugtatja. Óvatosan leteszem az ágyára, és betakargatom. Amikor elköszönnék és indulnék, Katniss elkapja a kezem, és visszahúz. Vár, mintha próbálná kitalálni, mit mondjon, és érzem, hogy rossz döntés lenne automatikusan bemászni mellé az ágyba.

- Maradj még, kérlek! Várd meg, amíg elalszom - mondja végül. Leülök az ágy szélére, és két kezembe fogom a kezét, hogy megmelegítsem.

- Már azt hittem, megint meggondoltad magad. Annyit késtél a vacsoráról.

- Tudod, hogy szóltam volna neked - motyogja álomittasan. Nem tudok elfojtani egy mosolyt. Az arcához húzza a kezem, és máris kezd öntudatlanságba zuhanni. - Ne menj el! - motyogja ismét. Elmosolyodom és kisöpröm a haját az arcából, hogy jól láthassam őt és a békét, ami elönti. Gyengéden megpuszilom a homlokát, és a bőrébe suttogok.

- Örökké.

Eredeti nyelven: fanfiction.net