A győztes - Harmadik fejezet

Üdv mindenkinek! :)
Bocsánat - megint - a késésért. :$ :( Végre meghoztam a harmadik fejezetet, és egy kis extrát is: Enikő jóvoltából letölthettek 2 csengőhangot, amelyek a Catching Fire zenei albumán szereplő Who We Are-ból készültek. Én nagyon szeretem az Imagine Dragons-t, már majdnem egy éve a Radioactive (A burok végefőcím-dala) a csengőhangom, és ez is egy nagyon jó kis szám, ezért úgy gondoltam, megosztom veletek is. :)
Remélem, mindenkinek jól indult az éve. :)
~ Emma


Amikor leszállunk a vonatról, nyolc Békeőr fogad minket, akik némán egy páncélozott furgonhoz terelnek. Nem épp a legbarátságosabb fogadtatás, aminek Effie hangot is ad.

- Mintha közönséges bűnözők lennénk! - mormogja. A modor nagyon fontos Effie számára, és van egy olyan érzésem, hogy ezért valaki a közeljövőben meg fogja ütni a bokáját.

A furgon leparkol a Törvényszék épülete mögött, és még mielőtt lélegzethez juthatnánk, a bejárati ajtóhoz kísérnek, ahol már halljuk a himnusz szólamait. Valaki egy mikrofont erősít az ingemre, majd ismét haladásra ösztökél. Megfogom Katniss kezét; részben a történet miatt, amit elhitettünk az országgal, részben azért, hogy stabilan álljak a lábamon, részben pedig azért, mert tudom, milyen nehéz ebbe a Körzetbe jönni Katnissnak. Ruta a szövetségese volt, nagyon megszerette a kislányt, és végig kellett néznie, ahogy meghal.
- Aztán mosolyogni ám! - mondja Effie, miközben előreterel. Kilépünk a verandára, ahol hangos taps fogad, ám jobbára erőltetett, nincs az az üdvrivalgás, ami a Kapitóliumban megszokott. A teret körülvevő épületek falát zászlók borítják, szerintem azért, hogy ne látszódjék, mennyire lerobbantak. Sokan zsúfolódtak össze a téren, de biztos vagyok benne, hogy felét sem látjuk a Körzet lakóinak.
A polgármester beszédet tart a tiszteletünkre, utána pedig nekem kell beszélnem. Egy előre megírt szöveget kell felolvasnom, amit Katniss fejez be. Van még egy kártya, amit én írtam, de nem kell elővennem a lapokat, mert egyébként is tudom, mi áll rajtuk.
- Thresh és Ruta a maguk módján mindketten erősek voltak, és elszomorít, hogy nem ismerhettem őket. Meggyőződésem, hogy ha ugyanabban a Körzetben éltünk volna, jó barátok lettünk volna a rettegett és erős Thresh-sel. Volt egy rendkívül érző oldala is, amit mindannyian láthattunk, amikor elengedte Katnisst a lakomán. Örökké hálás leszek Thresh-nek és Rutának, amiért segítettek Katnissnak  túlélni az arénában, és ezzel az én életemet is megmentették. Ezt soha nem fogjuk tudni meghálálni. - Habozom; a következő részt is el akarom mondani, habár nem írtam le. Effie úgysem engedte volna. - Tudjuk, hogy ez nem kárpótolja őket szeretteik elvesztéséért, de hálánk jeléül szeretnénk felajánlani, hogy a Viadal győzteseinek járó jutalomból egyhavi összeget életünk végéig minden évben a Tizenegyedik Körzet gyászoló családjai kapjanak meg. - Most, hogy már kimondtam, a Kapitólium nem tagadhatja meg a családoktól, még akkor sem, ha törvénybe ütközik, vagy valami. A tömegben többen levegőért kapnak, és fojtott mormogás hallatszik.
Katniss némi meglepetéssel a szemében néz rám. Rámosolygok, bár valószínűleg nem ez életem legvidámabb mosolya. Hirtelen lábujjhegyre áll, és gyengéden megcsókol. A polgármester átad nekünk egy nagy plakettet, de Katniss oldalra néz, Ruta családjára.
- Várjanak! - szólal meg váratlanul, és a plakettet a mellkasához szorítva a színpad széléhez botladozik. - Várjanak, kérem! - Minden szem rá szegeződik. - Szeretnék hálát mondani a Tizenegyedik Körzet kiválasztottjainak. Csak egyszer beszéltem Threshsel. De az a beszélgetés elég hosszú volt ahhoz, hogy megmentse az életemet. Nem ismertem őt, de mindig is nagyra tartottam. Az ereje miatt. És azért, mert csak a saját szabályai szerint volt hajlandó játszani a Viadalon. A Hivatásosak kezdettől fogva megpróbálták beszervezni a csapatukba, de Thresh nem állt be közéjük. És azért nagyon tisztelem őt. - A tömeg csendes, sokkal csendesebb, mint amilyennek egy ekkora tömeget valaha is hallottam. Teszek néhány lépést, és megállok Katniss mögött, a tekintetem végig rá szegeződik. Most kicsit elfordul, hogy Ruta családjára nézzen. - Rutát viszont ismertem, és úgy érzem, örökké velem marad. Minden gyönyörű dologról ő jut eszembe. Őt látom a sárga virágokban, amik a Réten, a házam mellett nőnek. Őt látom a fák ágain éneklő fecsegőposzátákban. És őt látom a húgomban, Primben is. - Megint elfordítja a fejét, hogy a rá meredő emberekre nézhessen. - És mindnyájuknak köszönöm a kenyeret.
Egy néma pillanatig mindenki Katnisst nézi, majd egy öregember a tömegben elfütyüli a négy hangból álló dalt, amit Katnisstól hallottam már korábban - azt, amit Ruta tanított neki.

Egyszerre mindenki az ajkához emeli a bal keze három középső ujját, és kinyújtják a karjukat Katniss felé. Annyira összhangban mozognak, hogy kizárt, hogy valami spontán akció legyen. Ezt meg kellett tervezniük. Ez nem egy elterjedt jel, amit a többi körzetben is látni lehet, ezzel a Tizenkettedik Körzetben tisztelgünk egymásnak. Ez az egész furcsa, és biztos vagyok benne, hogy mélyen megérintette Katnisst a gesztus.
A polgármester átveszi a dolgok irányítását. Újra megfogom Katniss kezét, és visszaindulunk az ajtóhoz. Katniss megáll, és úgy néz ki, mintha rosszul lenne, és zaklatottnak látszik.
- Jól vagy? - kérdezem.
- Kicsit szédülök. Olyan erősen tűzött a nap. - Lepillant a kezemben tartott virágcsokorra. - Otthagytam a csokromat - motyogja.
- Visszamegyek érte.
- Ne fáradj, majd én - feleli. Együtt megfordulunk, és olyasmit látunk, amit nem kellene.
Az öregembert, aki elfütyülte Ruta dalát, a lépcső tetejére hurcolják, ahol nemrég még mi álltunk. Térdre kényszerítik, és mindenki szeme láttára golyót röpítenek a fejébe.
Láttam már embert meghalni. Végtére is ott voltam az arénában, ahol huszonkét ember halt meg. De ez a férfi nem a Viadal kiválasztottja volt, ő csak egy idős munkás a Tizenegyedik Körzetből. Azért lőtték le, mert fütyülni mert? Ebben a körzetben ennyire nincs biztonságban senki? Számos fehér egyenruhás Békeőr állja el az utat, néhányan felénk fordítják a fegyverüket, ahogy az ajtó felé tolnak. Egyikük elkezdi lökdösni Katnisst, amit nem hagyhatok szó nélkül.
- Hé, megyünk már! - csattanok fel. - Felfogtuk, rendben? Gyere, Katniss! - Védelmezőn átkarolom a vállát, és bekísérem az épületbe. A Békeőrök csak akkor szakadnak le rólunk, amikor már odabent vagyunk. Haymitch, Effie, Portia és Cinna már várnak ránk, az arcuk feszültségről árulkodik.
- Mi történt? Katniss gyönyörű beszéde után megszakadt az adás, és Haymitch valami olyasmit magyarázott hogy lövést hallott, persze én mondtam neki, hogy ne röhögtessen, hiszen ez képtelenség, de hát ki tudja? Tele a világ eszelősökkel! - Effie kezd beindulni, és nyilvánvaló, hogy senkinek nem használ, ha megtudja az igazságot.
- Nem történt semmi, Effie. Csak egy öreg teherautó kipufogója durrant. - Két újabb durranás hallatszik odakintről, mire összerezzenek. Vajon ezúttal kiket lőhettek le?
- Ti ketten. Gyertek velem - mondja Haymitch, Katnissra és rám mutatva. Követjük, magunk mögött hagyva a többieket. A Békeőrök nem követnek minket.
Haymitch felvezet minket egy kanyargós, márvány lépcsőházba, majd belépünk a terembe, amit nekünk készítettek elő. Hirtelen Haymitch letépi a mikrofonokat a ruhánkról, és a kanapé párnája alá gyűri őket, majd tovább indulunk a lépcsők és nyikorgó ajtók labirintusában. Azon tűnődöm, hogy emlékezhet az útra, mert biztos vagyok benne, hogy ha magamra maradnék, egyedül nem találnék vissza.
Végül megállunk. A Törvényszék épületének kupolája alatt vagyunk, régi, poros bútorok között. Az ablak is annyira koszos, hogy alig tör át rajta némi fény. Haymitch sarjon fordul, és ránk néz.
- Ez meg mi a fene volt?
Elmondom, mi történt a téren a beszédünk után. Beszélek az öregemberről, aki elfütyülte a dalt, arról, hogy az emberek a Tizenkettedik Körzet jelét használták, és arról, hogy az öreget lelőtték. Az emléktől még mindig összerezzenek; sokkoló volt látni élettelenül a földre rogyni a férfit. - Mi folyik itt, Haymitch?
Mert ezek nem normális dolgok. Az idős férfit nem lőhették le csak azért, mert fütyült. Katniss feszült és titokzatos, amióta csak elkezdődött a Győzelmi Körút. És láttam őket sugdolózni a félhomályban.
- Jobb lenne, ha te mondanád el neki - néz Katnissra Haymitch. A lány felé fordulok. Katniss elmondja, hogy eddig mit tartott titokban előttem; beszél Snow elnök látogatásáról, és hogy az ország a forradalom kirobbanásának szélén áll. Minden azzal kezdődött, hogy fellázadtunk a bogyókkal. Minden Katniss vállát nyomja.
- A Győzelmi Körúton kellene rendbe tennem a dolgokat. El kellene hitetnem a kétkedőkkel, hogy a szerelem elvette az eszemet, azért akartam öngyilkos lenni az arénában. Le kellene hűtenem a kedélyeket. Erre ma megöletek három ártatlan embert, ráadásul mindenkit meg fognak büntetni, aki ott volt a téren. - Katniss leül egy öreg, törött kanapéra.
- Akkor én is csak tovább rontottam a helyzetet. Azzal, hogy felajánlottam nekik a pénzt - jelentem ki, és beleütök egy lámpába. A lámpa darabokra törik a padlón. Nem csak a Kapitóliumra vagyok dühös, hanem Katnissra és Haymitchre is. Miért titkolják előlem ezeket az információkat, amikor annyi ember van veszélyben? A cselekedeteim az én családomat is veszélybe sodorhatják, mert fogalmam sincs, mi folyik körülöttem. - Véget kell vetni ennek. Most azonnal. Elegem van ebből a... a játékból, elegem van belőle, hogy ti ketten minden titkot megosztotok egymással, előlem meg mindent elhallgattok, mintha olyan jelentéktelen, ostoba vagy gyenge ember lennék, aki nem tudna mit kezdeni ezekkel a dolgokkal - fakadok ki.

- Nem erről van szó, Peeta... - kezdi Katniss, de a szavába vágok.
- De, pontosan erről van szó! - kiáltok rá. - Én is aggódom, Katniss! Nekem is van családom és vannak barátaim, akiket hátrahagytam a Tizenkettedik Körzetben, és akik ugyanúgy meghalnak, mint a te rokonaid és barátaid, ha nem vetünk véget ennek az őrületnek. Azok után, amit végigcsináltunk az arénában, arra sem tartotok méltónak, hogy megmondjátok nekem az igazat? - hadarom, a mellkasom vadul hullámzik a dühtől.
- Rád mindig lehet számítani, Peeta. Roppant ügyesen viselkedsz a kamerák előtt. Nem akartam, hogy bármi megzavarjon.
- Nos, úgy látszik, ezúttal túlbecsülte a képességeimet, Haymitch. Mert ma csúnyán elszúrtam a dolgokat. Mit tippel, mit csinálnak Ruta és Thresh családjával? Maga szerint megkapják a jutalomból felajánlott pénzt? Maga szerint sikerült biztosítanom számukra a nyugodt jövőt? Mert szerintem már akkor mázlistának mondhatják magukat, ha megélik a nap végét! - csattanok fel.
- Peetának igaza van, Haymitch. Rosszul tettük, hogy nem avattuk be. Már a Kapitóliumban is másként kellett volna csinálnunk - szólal meg Katniss. Ettől egy kicsit jobban érzem magam. De nem sokkal. Még mindig maradt mondandóm.
- Ti ketten már az arénában kidolgoztatok valami rendszert, ugye? - Visszaveszek a hangerőből, és egyikükre sem nézek beszéd közben. - Valamit, amiből szintén kihagytatok.

- Nem. Legalábbis hivatalosan nem. Egyszerűen csak kitaláltam, hogy mit akar tőlem Haymitch, abból, hogy milyen ajándékokat küldött. Vagy épp nem küldött - feleli Katniss. Nos, legalább nem azelőtt fundáltak ki valamiféle kódot, hogy bementünk az arénába.
- Hát nekem sajnos nem nyílt lehetőségem ilyesmire. Mert nekem sosem küldött semmit, amíg te fel nem tűntél a színen - mondom.
Nos, mindig is tudtam, hogy Katniss a kedvence. De félretettem ezt a gondolatot, mert nem volt értelme ilyesmiken rágódni, ám most minden a felszínre tört.
- Idehallgass, fiam... - kezdi Haymitch.
- Ne fáradjon, Haymitch. Tudom, hogy választania kellett közülünk. Én is azt akartam volna, hogy Katnisst válassza. De itt most valami másról van szó. A Békeőrök embereket öldösnek. És még többen meghalhatnak, ha nem csináljuk jól a dolgunkat. Nem titok, hogy nem vagyok olyan lámpalázas a kamerák előtt, mint Katniss. Nem kell előre betanítani, hogy mit mondjak. Arról viszont nem árt, ha tudok, hogy milyen csapdába sétálok bele. - A harag most már elpárolgott a hangomból.
- Mostantól mindenről tájékoztatni fogunk.
- Hát azt ajánlom is - mondom, és távozom anélkül, hogy egy pillantást is vetnék Katnissra. Egyedül kell végiggondolnom a helyzetet. Valahogy visszatalálok a labirintusban, amin Haymitch végigvezetett minket, és beállok a zuhany alá. Nem olyan szép, mint a kapitóliumiak, de legalább forró vizet lövell. Még azután is a vízsugár alatt maradok, hogy megfürödtem, és azt kívánom, a forró víz bár elmoshatná a haragot, ami megfeszíti az izmaimat. Még mindig Katniss szavai járnak az eszemben.
"Snow elnök tudja, hogy csókolóztunk Gale-lel..."
Összezárom a szemeimet, és igyekszem száműzni a mondatot a memóriámból, de nem megy. Megcsókolta Gale-t... vagy Gale őt. Többről van szó, vagy csak egy alkalom volt? Ezzel töltötte az idejét, mióta visszatértünk? Gale-lel az erdőben, a fák árnyékában? Rémlik valami arról, hogy Gale most már a bányában dolgozik, de ez nem azt jelenti, hogy nincs némi szabadideje. Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy őt saját akaratából csókolta meg, nem csak álcából, hogy életben maradjon.
Fogalmam sincs, meddig maradok a zuhany alatt, de az előkészítő csapatom kiszed onnan, és felöltöztet. Hagyom, hogy végezzék a munkájukat, ahogy már oly sokszor tettem. Nem is vagyok zavarban, amiért meztelenül állok előttük. Úgy tűnik, észre sem veszik. Nyilvánvaló, hogy fogalmuk sincs, mi történt ma, vagy a fenyegetésről, amivel Katnisszal szembe kell néznünk. Meglehetősen egyszerű ruhába öltöztetnek estére: fekete nadrág, ing, rózsaszín nyakkendő és fekete zakó.
Haymitch jelenik meg a szobában, és kitereli az előkészítő csapat tagjait, hogy találkozzanak a többiekkel. Meglep a hirtelen felbukkanása, nem tudom, mi sül ki ebből. Felkészítem magam, akármi is következik; valószínűleg megmossa a fejem a korábbi kirohanásom miatt.
- Sosem láttalak még ilyen mérgesnek - mondja, kifürkészhetetlen arckifejezéssel.
- Nem. Hát, kezd elegem lenni a hazugságokból - motyogom, és nem teszem hozzá, mennyire megbántott és összetört a legutóbbi adag titok.
- Nem kellene olyan keményen bánnod Katnisszal. Én mondtam neki, hogy ne beszéljen veled, mert azt gondoltam, az lesz a legjobb, ha te kimaradsz az egészből. Csak azt tette, amire utasítottam. - A zakóm ujját babrálom, nem tudom, mit feleljek.
- De belement a játékba - motyogom. - Úgy tűnik, csak hazudozni képes, ha rólam van szó.
Elfordítom a fejem, remélve, hogy nem látja meg a szememben a fájdalmat.
- Fiam, úgy viselkedsz, mintha te sosem hazudtál volna neki. - Felhúzom a szemöldököm. - Addig vártál, hogy elmondd, bele vagy esve, amíg egész Panem előtt álltál.  - Bele vagy esve, nem pedig voltál. Tudja, hogy az érzés nem múlt el. Bólintok, amit Haymitch látszólag valamiféle bocsánatkésérként értelmez, mert megfordul, hogy távozzon. Néhány lépés után megáll, és visszanéz rám.
- Azok a rémálmok... gyakran kísértenek? - Ránézek. Kíváncsiságot és megértést látok rajta. Időnként úgy érzem, egyszerűbb lenne, ha kinyitnék egy üveg piát, ahogy Haymitch. Feltehetőleg így lehet megszabadulni tőlük.
- Könnyebb lesz valaha? - kérdezem halkan. Haymitch horkant és megrázza a fejét, tekintetét a földre szegezi.
- Nem tudhatom. Sosem próbáltam - mondja, majd eltűnik. Egy ideig a hűlt helyét bámulom, de aztán úgy döntök, erről majd később gondolkozom.
Néhány perccel később Portia is felbukkan. Mosolyogva sétál be, és tart valamit a kezében. Azon gondolkozom, vajon tudja-e... Észreveszem, hogy egy ezüst lánc van nála, amit a nyakamba csatol. A kezével a vállamon közel hajol, és halkan a fülembe mormol:
- Jól fogod csinálni. Tudom, hogy menni fog. - Széles mosollyal húzódik vissza, és tudom, hogy még mást is akar mondani. Rendesen akar beszélni velem, anélkül,  hogy félne a kameráktól. Ekkor döbbenek rá, hogy ő igaz barátom, olyasvalaki, akivel bátran megoszthatom a gondolataimat. - Ne felejtsd el a legszélesebb mosolyod!
A pink nyakkendő furcsának tűnik, de megértem az okát, amikor találkozom a többiekkel. Katniss halvány rózsaszín ruhát visel. Még soha nem láttam a haját hullámosan, de ugyanolyan gyönyörű, mint mindig. Csak barátok vagyunk, emlékeztetem magam. Kivéve a kamerák előtt. Vicces, hogy csak meg kellene játszanunk magunkat, mégis a kamerák kereszttüzében viselkedhetek igazán őszintén.

Eredeti nyelven: fanfiction.net