Az édesanyja utasítását követve Katniss ágyban tölti ideje nagy részét. Most az egyszer nem vitatkozik velünk, sőt, még azt is megengedi Mrs Everdeen-nek, hogy ápolja. Azt hiszem, kissé csüggedté vált.
Egyik délután elballagok a pékségbe. Feltűnik, hogy nem zümmög a kerítés, a Békeőrök pedig megpróbálják a kerítés alját a talajhoz rögzíteni. Ez egyben azt is jelenti, hogy kevesebb rendfenntartó van a téren.
Családi vacsi van a pékségben, még a bátyáim is megjelentek, és mindannyian jó hangulatban vannak.
- Peeta! Jó ideje nem toltad ide a képed - bődül el Gareth, amikor belépek, ami nevetésre fakaszt.
- Bocs, zajlik az élet mostanság. Most itt vagyok.
- Épp idejében. Lemaradtál a nagy hírről. - Grimaszolva gondolkodni kezdek, vajon mi lehet az. Egy röpke pillanatra eltűnődöm, hogy talán köze lehet a dolognak Katnisshoz és a Békeőrökhöz, de aztán a szélesen vigyorgó Lukail lép be az étkezőbe. Boldogabbnak látszik, mint bárki, akit az utóbbi időben láttam.
- Eljegyeztem magam, öcskös.
Kell egy pillanat, hogy felfogjam, de aztán nevetni kezdek meglepetésemben és örömömben. Annyira lefoglalt a saját dolgom Katnisszal és a többiekkel, hogy teljesen megfeledkeztem róla, hogy a családom is éli a saját életét.
- Ez fantasztikus, Lukail! Meg kell ünnepelnünk! - Anyám ciccegni kezd és megrázza a fejét a konyha túlsó végén, nyilvánvalóvá téve a véleményét. Remélem, a bátyám menyasszonya előtt nem viselkedik így. Megölelem a bátyámat és mindannyian leülünk az asztalhoz, hogy vacsorázzunk, és még anyámnak is sikerül valahogy barátságosan viselkednie. Bár izgatott és boldog vagyok a bátyám miatt, az agyam egy kis szegletében azért ott bujkál a féltékenység. Egy olyan nőt jegyzett el, aki tiszta szívből szereti őt. Kétség sem férhet hozzá, mennyire szeretik egymást, és boldog házasságban fognak élni. Elmerengek, vajon Katniss és az én számomra mit tartogat a jövő, és hogy van-e némi arra, hogy akár csak egy kicsit is boldogok legyünk.
Másnap reggel meglátogatom Katnisst egy adag frissen sült sajtos zsemlével. Sokat csinálok, mióta rájöttem, hogy az a kedvence. Az ágya mellett ülök egy széken, és figyelem, ahogy majszol.
- Kikapcsolták a kerítést - mondom, ő pedig rám néz és felvonja a szemöldökét. - A földhöz rögzítik a drótháló alját. Thread biztosan azt hiszi, valahogy át tudtál mászni alatta - somolygok, és ő is elvigyorodik.
- Peeta, tudnál segíteni... valamiben? - kérdezi félénken, és felvesz valamit az éjjeliszekrényéről.
- Persze, ha tudok - válaszolom azonnal vállvonogatva. Átadja a könyvet, amit a kezében tartott. Átfutom a régi lapokat, amelyeken különböző növényeket ábrázoltak. A rajzok mellett magyarázatok vannak, némelyikhez extra megjegyzéseket is fűztek számomra ismeretlen kézírással.
- Arra gondoltam, te talán segíthetnél nekem lerajzolni néhány növényt, amit szeretnék hozzátenni. Én nem tudok rajzolni, de leírom azokat, amiket nem ismersz, és van néhány préselt mintánk is - gyorsan és idegesen beszél, mintha attól félne, hogy visszautasítom. Micsoda abszurd feltételezés!
- Természetesen segítek - nevetgélek melegen, mire az ő arcán is megjelenik a mosoly szikrája. - Egyébként mi ez? - kérdezem, megfordítva a könyvet a kezemben.
- Anya egyik felmenője kezdte írni. Lerajzolta a növényeket, amiket gyógyításra használtak, aztán apa hozzátette azokat, amik ehetők. Kezdetben nagy segítségemre volt. Ennek köszönhetjük, hogy nem haltunk éhen. - Figyelem őt, mialatt magyaráz, és látom a fájdalmat az arcán, amikor az apját említi. Felpillant; valószínűleg csak most veszi észre, hogy nézem. Gyorsan elkapta a pillantását, és elkezd magyarázni az első növényről, amit hozzá akar tenni.
A következő néhány napot azzal töltöm, hogy reggel segítek apának a pékségben, aztán rohanok Katnisshoz néhány sajtos zsemlével és a festékeimmel. Órákat töltünk a gyógynövényes könyv felett. Először külön lapokra készülnek vázlatok a növényekről, és amikor elégedett az eredménnyel, berajzolom a könyvbe. Amikor a rajz elkészül, Katniss leír mindent, amit tud a növényről. Ezek a csendes órák, amíg Katniss nézi, ahogy rajzolok, aztán én nézem őt, ahogy ír, a legboldogabb időszakok. Egyik délután befejezem az árnyékolást az egyik növényen, és felnézek Katnissra. Régóta érzem magamon a tekintetét, ahogy általában, amikor rajzolok. Amikor hirtelen felnézek rá, összerezzen.
- Szerintem most először csinálunk valami normális dolgot együtt - mélázok.
- Igazad van. Fő a változatosság - feleli, mire egyetértőn bólintok, és arra gondolok, mennyire más most a kapcsolatunk; már nem szól minden a Viadalról. Délutánonként, amikor végzünk a könyvel, leviszem Katnisst a lépcsőn, és gyakran bekapcsolja a tévét. Nem tudom, mire számít, amikor a képernyő életre kel. Próbálok a lehető legkevesebbet járni a városba; nem megyek be, ha nem feltétlenül szükséges. Haymitch néha beugrik, és híreket hoz arról, hogy egyre többen kapnak büntetést, és hogy egyre többen vannak az éhhalál szélén. A helyzet folyamatosan romlik a körzetben.
- Ma este kötelező adás lesz a tévében - mondja apa, mintegy mellékesen, miközben dolgozunk. Homlokráncolva nézek rá, a kezem megáll a tésztadagasztásban.
- Miért? - kérdezem, és visszatérek a puha tésztához.
- Senki nem tudja biztosan, bár néhányan találgatnak. Egyesek úgy gondolják, köze van a dolognak a menyasszonyod esküvői ruhájához. - Nincs nyilvánvaló érzelem az arcán, de a hangja feszült. Ő ismeri minden gondolatomat ezzel az esküvővel kapcsolatban, és valószínűleg - Katnisst és Haymitch-et leszámítva - ő az egyetlen a körzetben, aki tisztában van a helyzettel.
- Nézhetem én azt egyáltalán? Azt hittem, a vőlegény nem láthatja a ruhát az esküvő előtt - gondolkozom hangosan, apa pedig csak megvonja a vállát és mormog valamit.
- Valószínűleg lesz valami bejelentés is. Tudod, milyen az elnök.. szereti túldramatizálni a dolgokat. - Kipréselek magamból egy félmosolyt, majd a sütőbe teszem a két cipót, amit elkészítettünk. Hirtelen rám néz. - Nem akarsz itt maradni? - Azt is értem, amit nem mondott ki. Szükségem van a családom támogatására?
- Minden rendben, majd otthon nézem - mondom mosolyogva. Bólint, és mást már nem fűz hozzá a témához.
Aznap este a pattogó tűz előtt ülök, és a nappalim sarkában álló tévé be van kapcsolva, villódzó fénnyel töltve be a szobát. Időnként belekortyolok a kihűlőfélben lévő teámba, majd Caesar Flickerman jelenik meg a képernyőn, és a különböző ruhákról készült képekről beszél. Látni bennük Katnisst izgatottá tesz, ugyanakkor rosszul is vagyok. Egy esküvő. Ahol Katniss a menyasszonyom. Egy frigy, amit egyikünk sem akar különösebben. Nem akarom ezt az ál-mennyegzőt, a látszat miatt, a Kapitólium és az elnök kedvéért. Felállok, hogy kikapcsoljam a készüléket, mert eleget láttam, de Caesar megállít. Bejelenti a közönségnek, hogy még egy nagy esemény következik.
- Idén hetvenötödik alkalommal kerül megrendezésre az Éhezők Viadala, ami azt jelenti, hogy ez egyben a harmadik Nagy Mészárlás éve is - kiáltja az izgatott tömegnek. Visszazuhanok a fotelbe és a képernyőre meredek. A következő Viadalig még hónapok vannak hátra. Hirtelen idegessé válok. Győztes vagyok, Katniss is győztes, többé már nem kell részt vennünk a Viadalon. Mentorok leszünk a Kiválasztottak számára, és a ma esti bejelentés érinteni fogja őket.
Egyszerre Snow elnök jelenik meg a képernyőn, ami majdnem elég, hogy kikapcsoljam. Egy fiatal, fehér ruhás fiú követi, aki egy fadobozt tart. Abban a dobozban van a kártya, ami elárulja, mi lesz az idei Nagy Mészárláson. Az elnök a Viadalról beszél, és felidézi, mi történt az előző két Mészárláson. A fiú előrelép, és az elnök felé nyújtja a nyitott dobozt, ami a borítékokat rejti. A férfi habozás nélkül olvassa fel a kártyán lévő szavakat.
- A hetvenötödik évfordulón, emlékeztetőül, hogy még a legerősebb lázadó sem győzheti le a Kapitóliumot, a kiválasztottakat a Viadal eddigi győztesei közül sorsoljuk ki.
A bögre kiesik a kezemből, a langyos tea pedig beborítja a padlót és a közeli falat. A képernyőre meredek, ahogy az elnök szavai visszhangoznak a fejemben.
... a Viadal eddigi győztesei közül... Győztesek. Ez azt jelenti, hogy hárman vagyunk: Haymitch, Katniss és én. Ami azt jelenti, hogy Katniss visszamegy az arénába. Talpra ugrok és kiviharzok a házból, még arra sem pazarlok időt, hogy kabátot vagy csizmát húzzak. Alig érzem a kavicsokat a talpam alatt, ahogy átsétálok az utcán és bemegyek Haymitch házába. Fényt látok a folyosón a konyhából, és hallom, hogy a tévé elnémul. Fel sem néz, amikor belépek a konyhájába. Azonnal meglátom a fehérszeszes üvegeget a kezében, egy másikat pedig a pulton.
- Tehát igaz a hír, hogy Ripper visszatért - jegyzem meg, de nem méltat válaszra. Csak az ajkaihoz emeli az üveget és meghúzza. - Látta a bejelentést. - Ez nem kérdés, és Haymitch még mindig nem szól semmit. l- Tudja, miért vagyok itt - teszek előre egy lépést, és végre rám néz. Még stabilan ül a széken, mert csak néhány kortynyi pia hiányzik az üvegből. Még azelőtt érkeztem, hogy alkoholos mámorba süppedt.
- Meg akarod menteni - mondja, mire bólintok.
- Én akarok menni az arénába, hogy megvédhessem. - Haymitch éles nevetésre fakad, és újra meghúzza az üveget.
- Hát persze. Miből gondolod, hogy én nem tudom megtenni ugyanezt? - kérdezi hangosan, rám mutatva az üveggel. Majdnem kiönti a tartalmát az asztalra.
- Mert valószínűleg szenvedni fog az elvonási tünetektől, és csak összegömbölyödne az aréna sarkában - dörrenek rá. A haragom kezd kicsúszni az irányításom alól, koncentrálnom kell, hogy megtarthassam a kontrollt. Most sem kapok választ. Újabb korty pia. Ha tartja ezt a tempót, néhány órán belül kidől. - Tartozik nekem, Haymitch! - Felvonja a szemöldökét és kinyitja a száját, valószínűleg azért, hogy visszavágjon, vagy hogy megkérdezze, hogy jöttem rá. - Legutóbb őt választotta, engem magamra hagyott meghalni. Szóval most nekem kell szívességet tennie. Én akarok visszamenni vele az arénába.
Haymitch a szemembe néz.
- Jól átgondoltad, fiam?
- Ha magát sorsolják ki, jelentkezni fogok. De ha én leszek a Kiválasztott, ne váltson ki - tisztázom a szabályokat. Bólint, majd ismét a távolba réved. Megfordulok, hogy elhagyjam a házat, és egyenesem hazamegyek. Nekidőlök az ajtónak és bezárom magam után. Kiveszem a konyhaszekrényből a kis üvegcsét az altatóval, és legurítom a tartalmát. Keserű, összerándulok az ízétől. De nem sokkal később elálmosodom, így elmegyek lefeküdni. Ma éjjel nem akarok rémálmokat, mert tudom, miről fognak szólni. Ma éjjel nem akarom meglátogatni az arénát, és újra végignézni Katniss halálát. Szinte azonnal elönt az öntudatlanság, amint a fejem a párnához ér.
Másnap reggel álmosan ébredek, és túlzottan melegben. Nem nyitottam ki az ablakot, mielőtt elaludtam, és mindig utáltam hőségben ébredni. Sokkal jobb, ha egy kis hűs szellő söpör végig a szobán. Felülök, és az első utam a fürdőszobába vezet. Egy gyors zuhany után meleg ruhákat veszek és elhagyom a házat. Késő reggel van, így beugrok Katniss házába, hogy megnézzem, hogy viseli az esti híreket. Mrs Everdeen nyit ajtót, amikor halkan bekopogok, és félénken néz rám.
- Ó, Peeta. Jó reggelt!
- Jó reggelt, Mrs Everdeen! Gondoltam átjövök, és megnézem, hogy van Katniss.
- Nos, még mindig ágyban van, és van egy olyan érzésem, hogy még néhány órát ott is marad. - Zavarodott arckifejezésemet látva Mrs Everdeen sóhajt egyet. - Tegnap este átment Haymitch-hez... a bejelentés után. Részegen jött haza.
Meglepetésemben felszalad a szemöldököm. Próbálom kitalálni, mit mondjak erre.
- Ó... - krákogom - nos, akkor majd visszajövök később. - Kipréselek egy mosolyt, és megfordulok, hogy elinduljak. Megállok az utcán, és azon tűnődöm, mit csináljak. Be akarok rohanni Haymitch házába, hogy leordítsam a fejét, amiért hagyta, hogy Katniss leigya magát. De semmi haszna sem lenne, biztosan Katniss saját döntése volt. Haymitch csak a szeszt adta. Fogcsikorgatva elindulok a városba.
- P-Peeta! Meglepő itt látni téged. Haymitch eléggé bevásárolt magának - mondja Ripper, miután berobbanok az otthonába. Majdnem egy órába telt, mire megtaláltam, hol lakik.
- Nem ezért jöttem, Ripper. Ennél kevésbé... kellemes a téma - mondom, hirtelen elbizonytalanodva. De aztán eszembe jut az elnök bejelentése, kihúzom magam, és egyenesen a nő szemébe nézek. - Mostantól nem árulhatsz Haymitch-nek. És Katnissnak sem - jelentem ki, meglepően nyugodt hangon.
- Na várjunk csak... mi a csudáról beszélsz, fiacskám? Azt hiszed, hogy csak azért, mert megnyerted a Viadalt, idejöhetsz, és utasítgathatsz, és... - kezdi sértődötten.
- Biztos vagyok benne, hogy a Békeőrök érdekesnek találnák az üzleted. - A fenyegetés hallatán azonnal elhallgat, és új szemmel kezd méregetni. Nem akarom bántani ezt a nőt, de ez az egyetlen megoldás. Haymitch-nek le kell állnia a piáról, és Katniss sem kezdhet el vedelni.
- Fenyegetsz? - kérdezi vadul villogó szemekkel.
- Igen, mert csak ez használ. Ha továbbra is szeszt adsz el Haymitch-nek vagy Katnissnak, kénytelen leszek beszámolni a Békeőröknek arról, milyen üzletet vezetsz idehaza. - A zsebembe nyúlok, és a kezébe nyomok némi pénzt. - Itt egy kis kárpótlás a kiesésért. Megegyeztünk? - kérdem felvont szemöldökkel. Sóhajt, diszkréten megszámolja a pénzt, majd zsebre vágja az érméket.
- Úgy tűnik, nem hagysz más választást. Haymitch nem kap tőlem szeszt - mondja, én pedig elégedetten bólintok.
- Még valami - van egy kartondobozod, amit használhatnék?
A dobozzal a kezemben elindulok a Győztesek Falujába, és egyenesen besétálok Haymitch házába. Felemeli a fejét az asztalról, homályos tekintettel rám néz, aztán visszadől. Tudomást sem veszek róla, csak előszedem a fehérszeszes üvegeit a szekrényből, és kiöntöm a tartalmukat a mosogatóba, az üres üvegeket pedig a dobozba teszem. Átnézem a házat, mindenhonnan összeszedem az üvegeket. Ismerem néhány rejtekhelyét, de a többi zugba is benézek pia után kutatva. Sokáig tart, és miután végeztem, lemegyek Haymitch-hez. Most már ébren van, és Katniss is ott ül mellette az asztalnál. Az asztalra dobom az üres üvegekkel teli dobozt.
- Ennyi, vége.
Haymitch alig látja, mi van előtte. Még csak abban sem vagyok biztos, hogy észrevette.
- Mi történt? - kérdezi Katniss.
- A lefolyóba öntöttem az összes piát - közlöm velük. Haymitch felpattan, és kiszedi az üvegeket a dobozból, a szesz nyomait kutatva.
- Hogy mi?
- Kiöntöttem a szajrét.
- Vesz helyette másikat - mondja Katniss.
- Nem, nem fog. Ma reggel megkerestem Rippert, és megmondtam neki, hogy abban a pillanatban felnyomom, amint megtudom, hogy piát adott el nektek. A biztonság kedvéért még le is fizettem, de nem hiszem, hogy szeretné, ha a közeljövőben megint bekasztliznák a Békeőrök.
Haymitch nekem támad a késsel, amit általában magánál tart, de olyan lassú és bizonytalan a mozgása, hogy könnyedén kitérek az útjából.
- Mégis mi közöd hozzá, hogy mit csinál? - csattan fel dühösen Katniss.
- Nagyon is sok közöm van hozzá. Bárhogy alakul a helyzet, ketten megint bemegyünk az arénába, a harmadik pedig mentor lesz. Nem engedhetjük meg, hogy piások legyenek a csapatban. Főleg te nem piálhatsz, Katniss - mondom, és jelentőségteljes pillantást vetek rá.
- Mi van? - háborodik fel. Meglepettnek tűnik, és látszólag zavarban van. - Tegnap éjjel rúgtam be életemben először.
- Igen, azt tudom, de nézd csak meg, hogy elintézted magad. - Most nincs idő udvariaskodni. Katniss Haymitch-hoz fordul.
- Ne aggódjon, majd én szerzek piát - mondja neki, nekem pedig vissza kell nyelnem a mérgem.
- Akkor mindkettőtöket feljelentelek. Majd a zárkában kijózanodtok.
- És mit akarsz elérni ezzel? - kérdezi Haymitch.
- Azt, hogy hármunkból ketten hazatérjenek a Kapitóliumból. Egy mentor és egy győztes. Effie már elküldte nekem a felvételeket az összes még élő győztesről. Megnézzük a Viadalokat, amiken szerepeltek, és mindent megtudunk a harcmodorukról. Felhizlaljuk és kigyúrjuk magunkat. Úgy csinálunk, mint a hivatásos kiválasztottak. És az egyikünk megint megnyeri a Viadalt, akár tetszik nektek, akár nem! - Azzal kicsörtetek a házból és bevágom magam mögött az ajtót. Azt mondtam, egyikünk, de úgy értettem, hogy Katniss és Haymitch fog hazatérni. Minden erőmmel azon leszek, hogy ez megtörténjen, és ez azt is jelenti, hogy át kell vennem az irányítást. Ráeszmélek, hogy tulajdonképpen még fel sem hívtam Effie-t, így felkapom a kagylót, amint hazaérek.
- Peeta! Édes Istenkém, Peeta, el sem hiszem! - sápítozik Effie a telefonban, miután bemutatkoztam. Beletelik néhány percbe, hogy lenyugodjon annyira, hogy beszélhessek vele.
- Effie, szükségem lenne a segítségedre valamiben. Kellenének a felvételek az összes élő győztesről, hogy tanulmányozhassuk a harcmodorukat.
- Ó, természetesen, ebben segíthetek. Máris megszerzem és elküldöm őket.
- Köszönöm, Effie! - sóhajtok megkönnyebbülten, mert legalább már ez sínen van.
- Na és hogy vise... - kezdi Effie, de közbevágok.
- Ne haragudj, de most mennem kell. Hamarosan beszélünk - mondom gyorsan, aztán leteszem. Nem akarok arról beszélni, hogy viselem. Nem akarok még csak gondolni sem arra, hogy mi történik. A nap hátralévő részét a pékségben töltöm.
Beletelik pár napra, de végül Haymitch és Katniss beleegyezik, hogy együtt dolgozzunk, megismerjük a többi győztest, és úgy készüljünk, akár a Hivatásosak. A szabadidőm legnagyobb részét a szalagok tanulmányozásával töltöm, amiket Effie küldött, és lejegyzetelem az információkat, amiket összegyűjtök. Haymitch felajánlja, hogy személyes tapasztalatokat is megoszt a többiekről, ami szintén segít, hiszen ő sokszor találkozott már velük az évek során. Kezdjük megjegyezni az alapvető információkat azokról az emberekről, akikkel néhány hónap múlva meg kell küzdenünk.
Általános gyakorlatikat végzünk, hogy a fizikumunkat is formában tartsuk és megerősödjünk. Reggelente edzünk, délután pedig a harcot gyakoroljuk, és fegyverekkel készülünk. Senki nem próbálja megakadályozni, hogy tréningezzünk, habár hivatalosan nem szabadna. Talán nem tudják, mit is csinálunk, bár nem hiszem, hogy bárki is mérges lenne érte. Ahogy várható volt, Haymitchnek a legnehezebb. A rövid futás után is rendesen kifullad, bár láthatóan még mindig erős. A keze folyamatosan remeg, így a harci feladatokban alig talál el valamit szándékosan. Katniss és én nagyon jól haladunk, és a hozzánk legközelebb állók igyekeznek megadni minden segítséget, amit csak tudnak. Mrs Everdeen kézben tartja az étrendünket, hogy izmosabbak legyünk és lefogyjunk, Madge pedig csúsztat kapitóliumi újságokat, amiket az apjától szerez. Prim masszírozza a fájó izmainkat a különösen kemény edzések után, Gale pedig megtanítja nekünk a hurokcsomózást. Az, hogy Gale is jelen volt, először kissé kínos volt, de aztán szinte barátságosan viselkedünk egymással. Még mindig érezhető némi feszültség, de azt hiszem, csak saját magunkat okolhatjuk, amiért kétségbeesetten próbáljuk gyűlölni a másikat. Amikor nincs belőve, Gale egész jó fej.
Eredeti nyelven: fanfiction.net
