A pék fia - Harmincadik fejezet

Sziasztok!
Uhh... Igazából nem is merek már mondani semmit, csak hogy befejeztem a fejezet fordítását. Négyszer már nekiestem, ötödszörre illő volt a végére érni. :) És a történet is befejeződik hamarosan; nincs már sok rész hátra, szeretném a hónap végére lezárni. :) Óriási köszönöm illet téged, és igen, téged is, és mindenkit egyesével, aki maradt és megvárta. :)
Jó olvasást! :)
~ Emma


Katniss elkezd felmászni a Bőségszarura, én pedig futok; minden energiámat arra használom, hogy előreküzdjem magam. Hallom, ahogy a szörnyek lihegnek mögöttem, de már közel vagyok a szaruhoz. A szívem kalapál. Mindazok után, ami történt, most már nem veszíthetek. Főleg nem egy mutáns miatt. Elérem a Bőségszaru szélét, de utolértek - felkiáltok, amikor meglátom, milyen közel vannak.

- Mássz! - Katniss hangja kirángat a sokkból, és mászni kezdek az aranyozott emelvényre. A felülete tűzforró az egész napos napsütés után, de tovább mászom a szaru bemélyedéseibe kapaszkodva.
Közel sem vagyok olyan gyors és ügyes, mint Katniss, és kis híján le is zuhanok, amikor éles fájdalom hasít a lábamba. Nem egyszerű úgy mászni, hogy még a kést is szorongatom, de nincs időm megállni, hogy jobb helyet keressek neki, főleg annak tudatában, hogy azok az izék milyen közel vannak hozzám. Felérek Katniss lábához, mire megragadja a karomat, és felsegít. Adok magamnak egy pillanatot, hogy lélegzethez jussak, és felnézek Catóra, amikor megszólal.
- Mi van? - kérdezi Katniss.
- Azt kérdezte, hogy fel tudnak-e mászni - válaszolom. Katniss lepillant a lényekre, amik a szaru lábánál gyülekeznek. Egy percig nem szól semmit, de aztán hirtelen felsikolt, mire talpra ugrok és megragadom a karját. - Katniss?
- Ez ő volt! - nyögi, mire felhúzom a szemöldököm.
- Kicsoda? - Jobbra-balra kapkodja a fejét, és egyre csak a falkát fürkészi. Megrázom a vállát, hogy rám figyeljen. - Mi van, Katniss?
- Ők azok. Mind. A többiek. Ruta és a rókaképű lány… és a többi kiválasztott - mondja végül. Döbbenten nézek le a földre, ahol a mutánsok gyülekeznek. Először nem értem, mire gondol, amíg az egyikük fel nem emeli a fejét. Mintha egyenesen rám nézne. Levegőért kapok, miközben Glimmer szemébe nézek. De... hogyan?
- Mit csináltak velük? Ugye ez nem… ez nem az igazi szemük? - kiráz a hideg a gondolatra. A mutánsok két csoportra szakadnak, és a Bőségszaru két oldalán indítanak támadást. Elrugaszkodnak erős hátsó lábukról, és megpróbálnak felmászni. Hirtelen rémes fájdalmat érzek a lábszáramban. Felkiáltok, és lenézek a hatalmas lényre, ami a húsomba vájta éles fogait. Elkezd visszazuhanni, de nem adja fel, inkább erősebben szorítja az állkapcsát. Én is csúszni kezdek, és egy kézzel megragadom Katniss karját, míg a másikkal továbbra is a kést markolom.
- Öld meg, Peeta! Öld meg! - kiált Katniss. Lecsapok a késsel, és el is találom a szörnyet az orrán, mire az felnyüszít és elenged, majd visszazuhan a földre. Katniss ismét felhúz, és elindulunk felfelé, ahol a mutánsok már nem érnek el. Katniss lőni kezd rájuk, én pedig a lábamon lévő harapásra szorítom a kezem, hogy csillapítsam a vérzést.
Hirtelen egy kéz kulcsolódik a torkom köré, és Cato félreránt, el Katnisstól. Karmolni kezdem izmos kezét, ám ez nem sokat ér, és a vér ömlik a vádlimból. Vajon mi végez velem előbb: a fulladás vagy a vérveszteség? Cato nevetni kezd, s ekkor észreveszem, hogy Katniss célba vette őt az íjjal.
- Ha lelősz, a szépfiú is lezuhan velem - mondja Cato. Hosszú szünet áll be, Katniss és Cato csak állnak, és farkasszemet néznek. Levegőért kapkodok, és azt kívánom, Cato bár lazítana egy picit a szorításon. Szűkében vagyok a levegőnek, és pontosan tudom, hogy ha ez így folytatódik, hamarosan halott leszek. Katniss nem lőheti le Catót, mert akkor engem is magával ránt a halálba. Valahogy el kell érnie, hogy elengedjen.
Még mindig levegőért kapkodva felemelem a véres kezemet, és lassan egy béna X-et rajzolok Cato kézfejére, üzenve Katnissnak, hogy hová célozzon. A lány azonnal megérti, és még mielőtt felfoghatnám mit csinál, a nyílvessző már bele is fúródott Cato karjába. Kiszabadulok; a testem örömmel fogadja a tüdőmbe áramló oxigént. Meglököm Catót, aztán érzem, hogy én is kibillenek az egyensúlyomból. Belém hasít, hogy ugyanaz lesz a sorsom, mint a Második Körzet kiválasztottjának, de Katniss valahogy elkap, és visszahúz a Bőségszaru nyújtotta biztonságba. Hallom, ahogy Cato odalent földet ér.
Kicsit köhécselek és köpködök, a torkom fáj Cato gyilkos szorításától, de még mindig erősen kapaszkodok Katnissba. Várunk, hogy a mutánsok végezzenek Catóval, várjuk az ágyúdörgést, és hogy végre hazamenjünk. Próbálok eltekinteni a földről felszűrődő hangoktól, a morgástól, vicsorgástól, ahogy a szörnyek Catót tépik, ám nincs könnyű dolguk, mivel a fiút védi a páncél.
Úgy tűnik, folytatódik a küzdelem, hallgatjuk a rémes hangokat, ahogy a mutánsok próbálják széttépni Catót, és ahogy a fiú harcol velük. Biztosan volt nála elrejtve valahol egy kés. Sok idő telik el, mire Catót végül legyűri a túlerő, és a mutánsok elkezdik vonszolni a testét. Még akkor sem dörren el az ágyú, amikor a himnuszt játsszák, ami azt jelenti, hogy még mindig életben van. Meddig tud még életben maradni?
A vádlim még mindig csúnyán vérzik, de minden felszerelésünket a tónál hagytuk, amikor rohanni kezdtünk. Ez gondolkodásra késztet: vajon én meddig húzom még? Egyre nagyobb lesz a vérveszteség. Próbálok ülve maradni, és figyelmen kívül hagyni a hideget, ami átkúszik a ruháimon. Észre sem veszem, amikor Katniss szétcipzározza a kabátját.
- Gyere, dőlj le egy kicsit. Meg kell néznem a lábad - sóhajt, és szelíd erőszakkal hátradönt, én pedig ügyesen szót fogadok. Összeszorítom a fogam, amikor Katniss nyomókötést csinál a sebre. Becsukom a szemem, és arra gondolok, milyen jó lenne aludni egy kicsit. - Ébren kell maradnod. - Kinyitom a szemem, és ránézek. Vacog.
- Fázol? - kérdezem, és lehúzom a dzsekim cipzárját. Katniss hozzám bújik, mindkettőnknek jobb így, hogy melegítjük egymást.
- Lehet, hogy mégis Cato fog győzni - suttogja.
- Ne áltasd magad! - felelem, és a fejére húzom a kapucniját, hogy ennyivel is melegebben tartsam. Nem törődöm vele, hogy ráz a hideg, sokáig csendben maradunk, csak Cato halálhörgése hallatszik, ahogy lassan, nagyon lassan haldoklik.
- Miért nem ölik már meg? - kérdezi Katniss. A válasz nyilvánvaló: szórakoztatásból.
- Tudod jól - mondom csendesen.
Ahogy leszáll az éjszaka, a fáradtság kezd úrrá lenni rajtam, és elszundítok. De minden alkalommal, amikor elbóbiskólnék, Katniss ott van, hogy felébresszen. Minden maradék akaraterőmet arra használom, hogy ébren maradjak. Nem hagyhatom egyedül Katnisst az arénában, ezekkel a borzalmas hangokkal. Az égre szegezem a tekintetem, és Katniss figyelmét is felhívom a hold helyzetének változásaira. Megjegyzem, hogy ez azt jelenti, hogy már sok idő eltelt. Az órák lassan kúsznak. Ismét hosszú csend borul ránk, mialatt végig az égre, és Katniss testének melegére koncentrálok. Ébren kell maradnom.
Az égbolton fényindák kezdenek kúszni, és meglepetésemben pislogni kezdek Körbenézek, hogy biztos lehessek a dolgomban. Igen, a nap kezd előbújni.
- Pirkad - suttogom Katnissnak. A lábam iszonyúan fáj, ugyanúgy, mint korábban. Ám ezúttal Katniss itt van velem, nem egyedül fekszem a sárban. Katniss a Bőségszarura szorítja a fülét, és hallgatózik. Cato még mindig nyöszörög, még mindig életben van. Iszonyatosan gyötrelmes hang.
- Szerintem itt van valahol a közelben. Katniss, nem tudod lelőni? - kérdezem. Azt akarom, hogy véget érjen a szenvedése.
- Az utolsó nyílvessző a nyomókötésben van - mondja. Ez azt jelenti, hogy megint csúnyán vérezni fog a seb, de nincs más választásunk. Ha Katniss leszedi Catót, vége lesz. A Kapitóliumban majd meggyógyítanak.
- Visszaadom - döntök, és újra szétcipzárazom a kabátom, hogy Katniss felkelhessen. Ökölbe szorítom a kezem, amikor Katniss leszedi a kötést, majd megpróbálja újra összecsomózni az anyagot. A szaru széléhez kúszik, mire automatikusan kinyúlok, és szorosan megfogom a lábát, nehogy leessen. Csendben várok, amíg meghallom a nyílvessző suhogását, aztán visszahúzom az emelvény széléről. - Eltaláltad? - suttogom. Nem felel, mert az ágyú megadja helyette a választ. - Akkor győztünk, Katniss.
- Éljen - mondja örömtelenül.
Végre, gondolom magamban. Végre vége van. A mutánsok eltűnnek, ami elég nagy megkönnyebbüléssel tölt el. Nagyon nyugtalanítóak voltak. Várunk, arra számítunk, hogy feltűnik egy légpárnás, hogy elszállítsa Cato maradványait. Nem történik semmi. Mostanra már véget kellett volna érnie, mi a csudát keresünk még itt?
- Hé! - kiált Katniss - Mi folyik itt? - Nem érkezik válasz, csak az aréna és az élővilág megszokott hangjai hallatszanak.
- Talán a test miatt nem fejezik be. Talán arrébb kellene mennünk - találgatok bizonytalanul. A többi gyilkosságnál így megy a dolog, de mi a helyzet a fináléval? Nem emlékszem, és a fájdalom miatt nem tudok tisztán gondolkodni.
- Rendben van. Mit gondolsz, el tudsz menni a tóig, Peeta?
- Muszáj lesz megpróbálnom. - Mert tudom, hogy már majdnem vége. Csak ketten maradtunk Katnisszal, ami azt jelenti, hogy mindketten hazamehetünk. Már csak ezt a rövid utat kell megtennem. Lassan, centiről centire mászunk le a Bőségszaruról. Gyötrelmes feladat, és a vádlim a legkevésbé sincs elragadtatva a mozgástól. De összeszorítom a fogam, és megyek tovább; egyszer már végigcsináltam ezt, most is menni fog. Lépésről lépésre, egyik lépés a másik után. Ez addig folytatódik, amíg el nem érjük a tavat, és újra a földre roskadhatok. Katniss vizet mer a tenyerébe és megitat, amit hálásan fogadok. Egy fecsegőposzáta füttye figyelmeztet minket a légpárnásra, mire megkönnyebbülten sóhajtok. Ideje volt.
Várom, hogy bejelentsék a Viadal végét, de semmi.
- Mi a fenére várnak? - kérdezem, és én is hallom, milyen gyenge a hangom. Nedvesnek és melegnek érzem a vádlimat a vértől.
- Nem tudom - feleli Katniss. Felkel és távolodik tőlem néhány lépést, én pedig egy pillanatra sem veszem le róla a szemem. Claudius Templesmitch hangja berobban az arénába.
- Üdvözlet a Hetvennegyedik Viadal utolsó két versenyzőjének. Felülvizsgáltuk és visszavontuk a korábbi szabálymódosítást. A szabálykönyv alaposabb áttanulmányozása után arra a következtetésre jutottunk, hogy a Viadalnak csak egy győztese lehet. Sok szerencsét, és sose hagyjon el benneteket a remény!

Eredeti nyelven: fanfiction.net