A pék fia - Harmadik fejezet

Csak állok ott és nézem, ahogy Haymitch megpróbál feltápászkodni, majd visszazuhan a saját mocskába. Effie szavai visszhangoznak a fejemben, és lassan rájövök, hogy igazat beszélt: nincs sok esélyünk a túlélésre Haymitch segítsége nélkül. Katnissra nézek, és ahogy találkozik a tekintetünk, nyilvánvalóvá válik, hogy ő is ugyanerre a következtetésre jutott. Figyelmen kívül hagyom a gyomromban kergetőző pillangókat; fontosabb dolog is akad annál, mint hogy elolvadjak egyetlen pillantásától.

Mindketten odalépünk Haymitchhez, hogy felsegítsük, és úgy tűnik, egy ember sokkal nehezebb, mint egy zsák liszt. Haymitch mond valamit, de nem töröm magam azzal, hogy odafigyeljek rá. Ezután megpróbálja megtörölni az orrát, de csak annyit ér el, hogy szétkeni a hányást az arcán. Minden akaraterőmre szükségem van, hogy lent tartsam a vacsorát, amit nemrég fogyasztottam el.

- Jöjjön, visszakísérjük a fülkéjébe - mondom összeszorított foggal. - Kicsit rendbe tesszük magát.

Nem hiszem, hogy meghallotta, teljesen elveszett a részeg kábulatban. Katniss-szel többnyire mi vonszoljuk a fülkéjébe, betuszkoljuk a kádba, és megnyitjuk a csapot. A víz zubogni kezd, de Haymitch még csak meg sem mozdul. Katnissra pillantok a szemem sarkából, aki látszólag nagyon kényelmetlenül érzi magát.

- Rendben van, innentől már átveszem.- nyugtatom meg. Az arcáról leolvasható a megkönnyebbülés.

- Jól van. Hozhatok segítséget, ha gondolod - ajánlja fel, és tudom, hogy csak arra vágyik, hogy eltűnhessen innen. Megrázom a fejem.

- Nem. Nem akarom, hogy idejöjjenek - döntöm el. Valamiért betolakodónak érezném őket. Haymitch talán egy részeg disznó, de a mi Körzetünkből való részeg disznó. Katniss bólint, és magamra hagy a rendkívül mókás feladattal, hogy vetkőztessem le és fürdessem meg Haymitchet. A ruháit a sarokba hajítom; majd kimossa valaki.

A lehető legjobban lecsutakolom, anélkül, hogy túl közel hajolnék, elvégre az én gyomrom tűrőképességének is van határa. Az alsógatyáját rajta hagyom, mivel azt nem mocskolta össze a hányadék, bár már átázott.

- Gyerünk, Haymitch! Szedje össze magát! - nyögöm, és a hóna alá nyúlok, hogy kirángassam a kádból, és kivonszoljam a kis hálószobába. Eltart  egy darabig, de sikerül eljuttatni az ágyáig. Motyog valamit az orra alatt, ami horkolásba csap át, amikor elvágódik az ágyon. Ahelyett, hogy beljebb tolnám, az ágy széléhez igazítom a fejét, hogy ne hányhassa megint össze magát.

Kimerült vagyok, amikor elhagyom a szobáját, és a saját fülkémbe megyek. Nem tudom megállni, hogy ne torpanjak meg Katniss szobájának ajtajában. Már majdnem bekopogok, de aztán megálljt parancsolok magamnak. Sóhajtok, és inkább csak a tenyeremet simítom az ajtóra, jóéjszakát suttogva a fának, mielőtt tovább indulok. Alsónadrágra evetkőzöm, és az ágyra hanyatlok, még arra sem veszem a fáradságot, hogy betakarózzak. A fejem alá teszem a kezeimet, összekulcsolom az ujjaimat, és a plafont bámulom.

Azon gondolkodom, mi lehet otthon. A családom otthon ül, bezárkózva, és a kis tévénket nézi? Aztán szöget üt a fejemben az a bosszantó gondolat, hogy anyám biztosan inkább nyitva akarja tartani a pékséget, hogy ne essen ki a bevétel, és ne menjen kárba a ma reggeli munkánk. Nem tudok túlságosan haragudni rá, elvégre az üzletnek jól kell mennie, hogy négyen megélhessenek belőle. Tudom, hogy Katnissnek nincsenek ilyen kétségei: világos, hogy az anyja és Prim szomorúan ül a házukban - és valószínűleg Gale is ott van velük.

A gondolataim arra terelődnek, hogy milyen küzdelmek várnak Katnissre és rám: bedugnak minket egy arénába, hogy huszonkét másik kiválasztott ellen harcoljunk, akik közül néhányan egész életükben erre edzettek. Azon tűnődöm, milyen lenne, ha bekövetkezne az elképzelhetetlen - ha megnyerném a Viadalt, és újra a vonaton találnám magam, útban hazafelé.

Alvás. Aludnom kell, és nem szabad hagynom, hogy elragadjon az otthon gondolata, és az, hogy a szeretteim vajon mit csinálnak vagy nem csinálnak. Megütögetem a párnám, hogy kényelmesebb legyen, és behunyom a szemeimet.

Elalhattam, mert arra eszmélek, hogy valaki kopog az ajtómon, és egy harsány hang szűrődik be a fülkémbe.

– Fel, fel, fel! Nagy, nagy, nagy nap ez a mai!

Effie nem marad, be sem jön a szobámba, csak továbbáll. Biztosan most megy felébreszteni Katnisst is. Felnyögök, és a fejemre húzom a párnám, hogy kizárjam a világot, és az előttem álló napot. Nem akarom ezt a nagy, nagy, nagy napot. Egy pékségben töltött napot akarok, segíteni az apámnak a sütikkel, és zsákokat cipelni. Megfordulok, hogy felkeljek, de álmomban nagyon sokat forgolódhattam, mert a mozdulattól a padlón találom magam. Felkelek a földről, és lustán felhúzom azt a nadrágot, amit előző nap viseltem, kikapok a szekrényből egy sima, fehér pólót, és áthúzom a fejemen, majd végigfuttatom az ujjaimat összekócolódott hajamon.

Az étkező felé indulok, ahol már ott ül Haymitch és Effie; Effie már most idegesnek látszik, Haymitch pedig másnaposnak.

- Á, jó reggelt, fiam! - szól Haymitch mogorván; küzdenie kell, hogy rám tudjon fókuszálni az étkezőn keresztül. Effie int, hogy foglaljak helyet. Azt hiszem, leginkább megkönnyebbült, hogy van még rajta kívül valaki a helyiségben - Haymitchtól eltekintve. Amint leülök, valaki felszolgálja nekem a reggelit; azonnal a zsemléért nyúlok, és az arcom elé tartom. Nem olyan friss az illata, mint annak, amit apám süt reggelente, ám még így is az otthonomra emlékeztet. Haymitch mond valamit, ami Effie-nek nem tetszik, de nem figyeltem, mit. Akármi is volt, Effie az orra alatt motyog miatta, és nem tehetek róla, megsajnálom. Katniss ekkor sétál be a szobába.

Elszakadok a zsemlétől, hogy beigyam a látványát. Némi fáradtság lengi körbe, de még így is kecsesen sétál az asztalhoz; minden mozdulatában ott van a Vadász. Velem szemben ül le, de alig vesz tudomást róla, hogy én is ott vagyok, ahogy oly sok éven át, mióta először felfigyeltem rá. Észreveszem, hogy az italokat fürkészi kíváncsian, főleg egy bögre forró csokit - valami olyasmit, ami ritka luxus volt odahaza a bátyáimnak és nekem. Aztán leesik, hogy Katniss valószínűleg soha nem kóstolt még ilyet, ahogy bárki más sem, aki a Peremen él.

- Forró csokinak hívják - szólalok meg, azon gondolkodva, mi mást mondhatnék még. - Egész jó - fejezem be végül, majd felkapom a saját bögrémet, és belekortyolok. A csészébe rejtem a mosolyom, nézve Katnisst, ahogy először kóstolja meg az édességet. A szemöldöke megemelkedik a meglepetéstől, és kortyol belőle még egyet. Megesküdnék rá, hogy az italtól kissé ellazul az arca.

Válogatni kezdek az előttem elterülő gazdag kínálatból, de vigyázok, mert nem akarok rosszul lenni, mint előző este - különösen azért, mert néhány óra múlva szembe kell néznem az egész Kapitóliummal. Katniss lecsap a kínálatra, és annyit eszik, amennyit csak bír, Haymitch elővesz egy laposüveget, hogy felturbózza a dzsúszt, Effie annyi ételt szed össze, amennyit megfelelőnek gondol, én pedig zsemledarabokat mártogatok a forró csokiba. Apám soha nem ivott forró csokit zsemle nélkül, és mi is felvettük ezt a szokást a bátyáimmal. Így is finom.

- Szóval maga fog nekünk tanácsot adni? - mondja Katniss Haymitchnek. Ráemelem a tekintetem.

- Mindjárt adok is egyet: maradj életben! - válaszolja Haymitch utálatos nevetéssel, amitől csikorgatni kezdem a fogaimat. Összenézünk Katnisszel, mielőtt újra Haymitchra fordítjuk a tekintetünket.

- Ez marha vicces - mondom színtelen hangon, megpróbálva visszatartani az iszákos elleni haragom. De kudarcot vallok. Nem úgy tűnik, hogy megértené, az ő alkoholos mámora fog kinyírni minket; miatta fog Katniss meghalni. Ez a gondolat elég ahhoz, hogy a düh kicsússzon az irányításom alól, és hirtelen kiütöm a kezéből a poharat, ami a padlón csattan, és akármit is ivott, az szétterül a földön. - De valahogy nincs kedvem röhögni - teszem hozzá, szinte sziszegve.

Rövid csend áll be, aztán egy ököl csapódik az arcomba. Igazából még soha nem húztak be nekem; a legdurvább, amiben részem volt, egy kis testvéri bunyó volt a pékség hátuljában, esetleg egy kis birkózás a suliban, ami hamar véget ért. Haymitch öklének erejétől hátrazuhanok, és elterülök a padlón. Kínos. Valami puffan az asztalon, és ahogy felállok, látom, hogy Katniss kése volt az.  Megakadályozta, hogy Haymitch egy újabb pohárért nyúljon.

Úgy tűnik, mintha Haymitch először nézne meg magának minket, mióta Kiválasztottak lettünk.

- Nos, mit akartok? Csak nem sikerült idén két harcost kisorsolni? - kérdezi. Belemarkolok az egyik tálba, és az államhoz emelem a jeget. - Ne - mondja Haymitch, elhúzva a jeget az arcomtól. - Hadd lássák az ütés nyomát. A nézők azt hiszik majd, hogy már azelőtt összeverekedtél valakivel, hogy beraktak volna az arénába.

- Ez szabályellenes - ráncolom a homlokom, míg azt fontolgatom, hogy figyelmen kívül hagyom az utasítását, és lehűtöm az államat, mivel baromira fáj.

- Csak ha rajtakapnak. Az ütésnyomból tudni fogják, hogy verekedtél, ráadásul még el sem kaptak.

Tisztában vagyok vele, hogy ez jó stratégia, és talán azt is semlegesítheti, hogy a vasútállomáson az egész Kapitólium láthatta, hogy sírtam. Amíg mérlegelek, Haymitch a dobóképességeiről kérdezi Katnisst. Mindketten figyelmesen nézzük, ahogy a lány felveszi a kést, és átdobja a termen - a penge két panel közötti résben áll meg a falban. Lenyűgöző.

- Álljatok oda! - rendel minket a szoba közepére. Félszegen állunk, ő pedig körülöttünk köröz, és magában a stílustanácsadókról motyog.

- Rendben van, kössünk üzletet - sóhajt, hogy felhívja a figyelmünket. - Ti nem szóltok bele, hogy mikor iszom, én pedig elég józan maradok ahhoz, hogy segíteni tudjak nektek. De akkor pontosan azt kell tennetek, amit mondok.

Valószínűleg ez a legjobb ajánlat, amit remélhetünk Haymitchtól, de már jobban állunk, mint néhány perccel korábban, amikor még az volt a terve, hogy kómába issza magát. Ki tudja, talán össze tudja szedni magát annyira, hogy nyújthasson nekünk némi segítséget az arénában.

- Remek - egyezem bele. Katniss az arénáról kezdi kérdezgetni, és arról, hogy mit kellene csinálnunk, de félbeszakítja. Helyette inkább a stylistokról beszél, és hogy mindent meg kell tennünk, amit csak kérnek tőlünk, a legkisebb ellenállás nélkül.

- Nincs semmi „de”. Ne ellenkezzetek - nyomatékosítja, majd elhagyja a kocsit, a piásüvege társaságában.

Eredeti nyelven: fanfiction.net