A pék fia - Huszonhatodik fejezet

Sziasztok!

Remélem, mindenki túlélte az első hetet a suliban. :) Sűrű elnézést kell kérnem a hosszas kihagyás miatt, de egyrészt úgy gondoltam, hagyok egy kis időt felzárkózni az újonnan érkezett olvasóknak, másrészt pedig kicsit szét vagyok csúszva magánjellegű dolgok miatt. :)

A jövő hét folyamán két fejezettel számolhattok, az egyiket feltehetőleg szerdán teszem majd ki, a másikat pedig hétvégére időzítem. :)

Jó szórakozást!

~ Emma

Észreveszem, hogy Katniss szemében könnyek gyülekeznek, és aggódni kezdek, hogy talán a sebe fájdult meg ennyire.

- Mi a baj? Nagyon fáj a sebed? - Úgy emlékszem, maradt még néhány fájdalomcsillapító pirulánk, de nem tudom, beadhatom-e neki erre a sérülésre. Bár azt hiszem, egy-két szem nem árthat.

- Haza akarok menni, Peeta - mondja, akár egy kisgyerek.

- Haza fogsz menni. Ígérem. - Lehajolok, hogy megcsókoljam a homlokát.

- Most akarok hazamenni - teszi hozzá, és ettől nekem is honvágyam támad. Mennyit kell még szenvednünk itt?

- Megmondom, mit csináljunk. Most szépen visszaalszol, és az otthonodról fogsz álmodni. És mire észbe kapsz, már tényleg otthon leszel. Jó lesz így? - Legalábbis remélem, hogy így lesz. Nem akarok tovább ebben az átkozott arénában maradni, fel akarom adni, hogy végre véget érjen az egész. De ezt nem tehetem. Meg kell győződnöm róla, hogy Katniss hazatér a családjához, és mindazokhoz, akik számítanak rá a Tizenkettedik Körzetben. Gale is eszembe jut, de figyelmen kívül hagyom a gondolatot.

- Jó - suttogja Katniss. - Ébressz fel, ha őrködni kell.

- Jól vagyok, és kipihentem magamat, hála neked és Haymitchnek. Ráadásul fogalmam sincs, meddig tart még - teszem hozzá, s közben arra gondolok, mennyi haladékot kapunk még, mielőtt újra szembe kell néznünk a valósággal: hogy még nem ért véget a Viadal, és még mindig vannak itt rajtunk kívül kiválasztottak, akiknek meg kell halniuk, hogy mi hazamehessünk. Mennyi időm van még, mielőtt Katniss újra kételkedni kezd az érzéseimben, amelyek valószínűleg nem találnak nála viszonzásra.

Mialatt Katniss alszik, az otthonomra gondolok, bár korábban gondosan kerültem ezeket az emlékeket. Azon tűnődöm, vajon hogy mehet az üzlet? Gareth vagy Lukail segít apának? Talán többen vásárolnak most a pékségben, hogy kifejezzék az együttérzésüket, és biztosítsák róla a családomat, hogy a Körzet ugyanúgy szurkol nekem is, ahogy Katnissnak. Az anyám biztosan nem engedi, hogy bezárják a boltot, az túl nagy veszteség lenne. Nem mintha számítanék rá, hogy megáll az élet, csak mert én az arénában vagyok. Az embereknek tovább kell lépniük, még akkor is, ha az ő lányukat vagy fiúkat sorsolták ki az aratáson. A Tizenkettedik Körzet lakói pedig pláne nem engedhetik meg maguknak, hogy pihenőnapot tartsanak.

Az eső egyre inkább rákezd, mostanra felhőszakadássá erősödött. A műanyag takaró nem fedi be az egész barlang tetejét, és kicsit át kell rendezgetnem, hogy Katniss ne ázzon meg. Ahogy az ég még inkább elsötétedik odakint, felébresztem Katnisst. A gyomrom korog, de nem akarok egyedül enni, mert mindkettőnknek elég kell legyen az étel. Amikor felébred, lassan felül, és már sokkal jobban néz ki. Kipakoljuk a készleteink maradékát, ami nem túl sok. Csak két adat guvathús, némi aszalt gyümölcs, és egy kis péppé zúzott gumó maradt. Ez nem fog sokáig kitartani, még akkor sem, ha spórolunk vele, de remélem, Katniss hamarosan elég jó állapotban lesz ahhoz, hogy vadászhasson. És abban is bízom, hogy a vihar hamar véget ér. Élvezem a Katnisszal kettesben töltött időt, de örökké nem élünk túl a barlangban.

- Megpróbáljuk beosztani?

- Nem, együk csak meg az egészet. A guvat úgyis hamarosan megromlana, és azt hiszem, egyikünknek sem hiányzik most egy komolyabb gyomorrontás - magyarázza, mialatt két egyforma részre osztja az élelmet. Próbálok lassan enni, de farkaséhes vagyok, ezért néhány perc alatt elpusztítom a rám eső részt, ám nem érzem úgy, hogy jóllaktam volna.

- Holnap vadászatot rendezünk - jelenti be Katniss, amit hálásan fogadok. Ám még mindig úgy gondolom, kicsit több időre lenne szüksége a felépüléshez.

- Nem sok hasznomat fogod venni - ismerem be. - Még soha életemben nem vadásztam. - Az nem nevezném vadászatnak, hogy elkaptam pár nyulat, amíg a Hivatásosak falkájával voltam. Inkább csak sántikáltam az erdőben, és néhány könnyű prédát kaptam el.

- Én elejtem a vadat, te pedig megfőzöd. Gyűjtögetni pedig bármikor tudsz.

- Bárcsak lenne valami kenyérbokor a környéken - sóhajtok. A kenyér egyszerű, azt ismerem.

- A kenyér, amit a Tizenegyedik Körzet küldött nekem, még meleg volt, amikor megkaptam - sóhajt Katniss is élvezettel az emlékre. - Tessék, rágcsáld ezt! - nyom a markomba néhány mentalevelet. Nincs is rossz íze.

Nem fordítok sok figyelmet az égre vetített címernek. Ma nem halt meg senki, ami azt jelenti, hogy Cato és Thresh még mindig odakint vannak. És valahol az Ötödik Körzetből való lány is leskelődik még. Hogy is nevezte el Katniss? A rókaképű lány.

- Merrefelé indult el Thresh a Bőségszarutól? Úgy értem, nem derült ki, hogy mi van a síkság túloldalán? - rángat ki Katniss hangja a gondolataimból. Visszapörgetek az emlékeim között oda, amikor a Hivatásosakkal voltam, és úgy emlékszem, valaki említette, hogy Thresh az ellenkező irányba szívódott fel. Arra is emlékszem, hogy végignéztem a hátborzongató, üres területen. Egy egyszerű, átlagos mezőnek tűnik, magas fű és gabonanövények borítják, ahol bármi könnyedén megbújhat. Mindig olyan érzést keltett bennem, hogy ha valaki betéved oda, egyszerűen eltűnik.

- Egy hatalmas mező - felelem Katnissnak. - Vállmagasságig ér a fű, ameddig a szem ellát, fűtenger hullámzik. Nem tudom, talán gabonanövények is vannak. Különböző színű parcellákat láttam. Viszont nincsenek ösvények.

- Biztosan terem arrafelé gabona. Mibe fogadjunk, hogy Thresh tudja, melyik ehető? Bemerészkedtél oda?

- Nem. Senkinek nem volt kedve hajtóvadászatot indítani Thresh után abban a magas fűben. Van valami vészjósló abban a mezőben. Ha ránézek, mindig azon jár az agyam, mi rejtőzhet benne. Kígyók, veszett állatok, futóhomok. Fogalmam sincs, mi minden lehet arrafelé.

- Talán akad ott valami kenyérgabona. Talán ezért tűnt olyan jól tápláltnak Thresh, jobb húsban volt, mint a Viadal elején - gondolkozik hangosan Katniss.

- Vagy sikerült szert tennie néhány igen bőkezű támogatóra. Azon gondolkodom, mit kellene tennünk, hogy Haymitch küldjön nekünk egy kis kenyeret. - Elég lenne egy kevés is, hogy a gyomrom megnyugodjon kissé, és kibírjam, amíg el tudunk menni vadászni. Katniss megfogja a kezem. Ezzel meglep, mivel a lakoma óta nem igazán voltak ilyen gyengéd megnyilvánulásaink egymás felé. Hát, legalábbis nem akkor, amikor Katniss magánál volt.

- Talán túl sokba került a cucc, amivel ki tudtalak ütni - mondja Katniss egy halvány mosoly kíséretében. Erről eszembe jut, hogy mérgesnek kell lennem.

- Na igen, az meglehet. - Összekulcsolom az ujjainkat. - Nehogy még egyszer megpróbálj átvágni, rendben? - próbálom komoly hangon fenyegetni.

- Mert akkor mi lesz? - kérdezi.

- Mert... akkor... - kinyitom a számat, de aztán be kell csuknom, és inkább megrázom a fejem. - Egy pillanat.

Katniss vigyorogni kezd.

- Valami baj van?

- Az a baj, hogy még mindig életben vagyunk mindketten. Ez pedig csak megerősít téged abban, hogy helyesen cselekedtél.

- De ha egyszer helyesen cselekedtem!

- Nem, Katniss! Nincs igazad! - Megszorítom a kezét, és harag szűrődik a hangomba. - Ne halj meg értem. Azzal nem teszel nekem szívességet. Megértetted? - A hangom most már újra higgadt. És őszinte, nagyon őszinte. Nem halhat meg, főleg nem miattam. Nem mehetek vissza a Tizenkettedikbe, ha ő meghal. Az élet elviselhetetlenül sivár lenne.

- Talán magam miatt csináltam az egészet, Peeta. Erre még nem gondoltál? Talán nem te vagy az egyetlen, aki… aki azon aggódik, hogy... mi lenne, ha… - Katniss habogni kezd, én pedig csak bámulok rá egy percig, míg a gondolataim örvénylenek.

- Mi lenne, ha...? Katniss? - kérdezem halkan. Lazítok a kezünk szorításán.

- Haymitch a lelkemre kötötte, hogy nagy ívben kerüljem el ezt a témát - feleli, kerülve a tekintetem.

Újabb hazugság? Nem tudom eldönteni, hogy Haymitch mondhatott-e ilyet, vagy sem. Ő javasolta, hogy kürtöljem világgá, mit érzek Katniss iránt. Miért mondta volna Katnissnak, hogy kerülje a témát?

- Akkor kénytelen leszek a képzeletemre hagyatkozni, ha kíváncsi vagyok a válaszra. - Közelebb húzódok hozzá, és gyengéden megcsókolom. Az ajka meleg és puha. Habozás nélkül visszacsókol, és ez nagyon jó érzés. Ennek a csóknak teljes egészében tudatában vagyok, nem úgy, mint azoknak a rövid csókoknak, amiket akkor váltottunk, amikor a lázas agyam nem feltétlenül tudott feldolgozni minden információt. Érzem a szokásos bizsergést, amit csak Katniss tud előidézni, és további csókokra éhezem. Ahogy lassan elhúzódok, látom, hogy most már kicsit jobban átázott a kötés a fején. Óvatosan megpuszilom az orra hegyét.

- Azt hiszem, megint vérzik a sebed. Gyere, feküdj le, amúgy is későre jár. - Megnézem, hogy megszáradt-e már a zoknija, és felhúzom a lábára, hogy melegen tartsa. Ragaszkodik hozzá, hogy visszavegyem a kabátom. Ennek örülök, mert őszintén szólva baromi hideg van. Biztosan Cato és Thresh miatt húzták le ennyire a hőmérsékletet a Játékmesterek.

- Én kezdem az őrködést, te alhatsz egy keveset - mondja Katniss.

- Nem, én jól vagyok. Inkább neked kellene aludnod - javaslom, de ragaszkodik hozzá, hogy ébren maradjon. Annyi kikötést azért teszek, hogy addig nem fekszem le, amíg be nem bújik mellém a hálózsákba. Túl hideg van ahhoz, hogy üldögéljen mellettem. A vérmérgezésen már túl vagyunk, nincs szükségünk egy tüdőgyulladásra is. Elhelyezkedünk a hálózsákban. Katniss az egyik karomon nyugtatja a fejét, a másikkal pedig védelmezőn átkarolom. Elég kényelmes így. Behunyom a szemem, de még egy darabig nem tudok elaludni, mert pörög az agyam. Arra a csókra gondolok, amit az első valódi csókunkként tartok számon. Végül sikerül elaludnom, mosollyal a szám sarkában.

Eredeti nyelven: fanfiction.net