A pék fia - Huszonhetedik fejezet

Hahó!

Megszületett az új fejezet magyarosítása. :) Elnézést a késésért, de el kellett rohannom itthonról, és elég későn értem haza, aztán netes haditanács volt... :D Most látok neki, úgy olvassátok, hogy hajnali negyed három van. :D Remélem, a sok cukiság értékéből mindez mit sem von le. :)

Hétvégére elutazom, de hogy a távollétemben se maradjatok olvasnivaló nélkül, szombat délutánra élesítek egy bejegyzést. :)

Kitartás, mindjárt weekend, és lehet egy picit lazítani a sulis hajtásban. :)

~ Emma

Katniss néhány órával később felébreszt, és megígéri, hogy másnap keres nekünk egy fát, ahol nyugodtan alhatunk. De az időjárás változatlan marad, vagy ha lehetséges, még rosszabbra fordul. Villámok cikáznak, és néha úgy érzem, még a föld is megremeg. Semmi kajánk nem maradt, ezért felajánlom, hogy kimegyek, és próbálok keresni valami ehetőt. Katniss azonban nem enged ki, és meggyőz, hogy ebben a viharban nem lenne értelme kint lófrálni. Egy sóhajtással feladom, de ahogy telik az idő, egyre jobban fáj a hasam az éhségtől. Biztosra veszem, hogy Katniss sincs jobb állapotban. A hálózsákban maradunk, összebújva, hogy melegen tartsuk egymást. Katniss egyszerre megtöri a hosszúra nyúlt csendet.

- Peeta. Azt mondtad az interjúban, hogy belém vagy zúgva, mióta az eszedet tudod. Ez pontosan mióta tart?  - kérdezi. Ez igen váratlanul ért. De nem kell gondolkoznom a válaszon, azonnal tudom. Az az emlék beleégett az emlékezetembe.

- Nos, lássuk csak. Ha jól emlékszem, az első tanítási nap óta. - Előhívom az emlékképet az első napról, amikor megláttam Katniss Everdeen-t. - Ötévesek voltunk. Rajtad piros skótkockás ruha volt, a hajadat pedig… akkoriban még két copfban hordtad, nem egyben, mint most. Az apám mutatott meg, amikor sorban álltunk a beiratkozásnál.

- Az apád? Ezt nem értem - lepődik meg. Ekkor eszembe jut, hogy nem tudja, mi történt a szüleink között.

- Azt mondta: „Látod azt a kislányt? Feleségül akartam venni az anyukáját, de megszökött egy szénbányásszal” - mesélem, és felidéződik bennem apám elveszett tekintete.

- Micsoda? Ezt most találod ki - kiált fel hitetlenkedve.

- Nem, tényleg így volt. Mire én így szóltam: „Egy szénbányásszal? Miért akart volna hozzámenni egy szénbányászhoz, amikor ott voltál te?” Erre apa azt mondta: „Mert az a férfi olyan szépen énekelt, hogy a madarak is megálltak, hogy meghallgassák.”

- Ez igaz. Tényleg mindig megállnak. Már úgy értem, megálltak... - mondja Katniss, kissé meglepve.

- Aznap a zeneteremben a tanárunk megkérdezte, ki tudja elénekelni a völgydalt. Te rögtön jelentkeztél. A tanár felállított egy sámlira, te pedig elénekelted nekünk a dalt. Esküszöm, hogy az összes madár elhallgatott az ablak előtt. - Mosolyognom kell, ahogy eszembe jut a kicsi Katniss, amint áll azon a sámlin és énekel, ártatlanul, szívét-lelkét beleadva.

- Jaj, ne már - nevet.

- Pedig így volt.

- Nem, tényleg így történt. És mire befejezted a dalt, tudtam, hogy elvesztem, ahogyan az anyukád is. A következő tizenegy évben próbáltam összeszedni a bátorságomat, hogy megszólítsalak. - És borzalmasan elbuktam.

- Nem jött össze - jegyzi meg Katniss.

- Nem jött össze - bólintok. - Így aztán, amikor az aratáson kihúzták a nevemet, alig hittem, hogy ekkora mázlim lehet.

- Neked aztán… jó a… memóriád - jegyzi meg Katniss.

- Veled kapcsolatban mindenre emlékszem - ismerem be, eltűrve egy tincset a füle mögé. - Te nem figyeltél.

- Most már figyelek. - Majdnem elnevetem magam. Hát, másra nem figyelhet, ha egyszer kettesben ragadtunk ebben a barlangban.

- Hát, ami azt illeti, most nem nagyon kell tartanom a vetélytársaktól.

- Neked most már sehol nem kell tartanod a vetélytársaktól - leheli, aztán felém hajol. Újra érzem a bizsergést a gyomromban, és a szívem heves kalapálását a mellkasomban - ezek jelzik, hogy ez valóságos. Az ajkznk épp csak súrolják egymást, amikor félbeszakít egy koppanás kintről. Mindketten felugrunk, Katniss azonnal az íjáért nyúl, és bekészít egy nyílvesszőt, hogy lőhessen. De minden csendes, a vihart leszámítva. Lassan felkelek, és óvatosan kikukucskálok a sziklák között. Senki nincs ott, de látok valamit. Összeszedem magam, kilibbenek az esőre, és felkapom a kosarat. Beadom Katnissnak, aztán visszamászok.

- Úgy látszik, Haymitch megunta, hogy éhezni lát bennünket - jelentem ki vidáman.

- Úgy látszik. - A szeme azonnal a húsra vándorol. Már az illatába is belekordul a gyomrom.

- Csak óvatosan azzal a hússal. Emlékszel az első éjszakára a vonaton? A zsíros kaja teljesen kikészítette a gyomromat, pedig akkor nem éheztem.

- Igazad van. Pedig szeretném befalni az egészet! - Ismerős érzés, de a hasunkra való tekintettel, jobban tesszük, ha lassítunk. Amikor végeztünk az adagunkkal, Katniss közli, hogy kér még.

- Én is. Kitaláltam, hogy mit csináljunk. Várunk egy órát, és ha addig nem jön vissza a kaja, akkor eszünk még - javaslom.

- Rendben van. Hosszú lesz az az egy óra.

- Nem biztos. Mit kezdtél mondani, mielőtt megérkezett a kaja? Valami olyasmit mondtál, hogy… nem kell tartanom a vetélytársaktól… meg mondtál valamit a legjobb dologról, ami valaha történt veled… - kérdezem viccelődve.

- Erre a részre nem emlékszem - feleli, halvány pírral az arcán.

- Ó, igen, igazad van. Ezt csak én gondoltam - mondom. - Bújj ide, megfagyok. - Helyet csinál a hálózsákban, hogy odaférjek mellé, a hátamat a falnak támasztom. Katniss a vállamra hajtja a fejét, mire átölelem. Ez megint nagyon jó érzés. Magamban vigyorgok. Erre vágytam öt éves korom óta. Hogy a karomban tarthassam Katnisst. Hogy megcsókolhassam. És most itt vagyunk.

- Szóval ötéves korunk óta egyetlen lány sem keltette fel a figyelmedet?

- Nem, szinte kivétel nélkül mindegyik lány felkeltette a figyelmemet - végül is emberből és pasiból vagyok - de rajtad kívül egyikük sem tett rám komoly benyomást - ismerem be. Senki sem érhet fel hozzá, nincs senki a világon, akivel szívesebben lennék.

- A szüleid biztosan kiugranak majd a bőrükből örömükben, ha megtudják, hogy egy perembeli lány tetszik neked.

- Kizárt. De nem is érdekel. - Nem mintha az anyám valaha is tudta volna. Úgy tűnt, apám megérti, és soha nem mondta, hogy talán valaki mást kellene választanom, valakit, aki jobban illik hozzám. Biztos vagyok benne, hogy otthon az anyám most okoz némi fájdalmat szegény öregemnek. - Különben is, ha élve hazajutunk, nem a Peremben fogsz lakni, hanem a Győztesek Falujában.

- De akkor Haymitch lesz az egyetlen szomszédunk!

- Hú, az király lesz - kuncogok, és még szorosabban ölelem Katnisst. - Te, én és Haymitch. Nagyon meghitt. Együtt piknikezünk, együtt ünnepeljük a szülinapunkat, a hosszú téli estéken meg a Viadalról szóló, véres anekdotákkal szórakoztatjuk egymást - tréfálkozom.

- Mondtam már, hogy utál engem!

- Csak néha. Nem hallottam, hogy józanon akár csak egyetlen negatív megjegyzést tett volna rád.

- De ha sohasem józan! - ellenkezik Katniss.

- Ez igaz. Összekevertem valakivel. De kivel is? Ja, megvan. Cinna kedvel téged. De valószínűleg csak azért, mert nem rohantál el, amikor felgyújtott. Másrészt viszont Haymitch… nos, a helyedben nagy ívben elkerülném. Gyűlöl téged.

- Mintha az előbb azt mondtad volna, hogy én vagyok a kedvence.

- Engem jobban utál. Szerintem Haymitchnek úgy általában az emberi nemmel vannak problémái. - Azon kezdek töprengeni, vajon Haymitch mit gondolhat, miközben ezt nézi. Ha az italtól elhomályosult tudattal érti egyáltalán, hogy mi történik.

- Szerinted hogyan csinálta? - kérdezi hirtelen.

- Kicsoda? És mit?

- Haymitch. Hogyan győzött a Viadalon?

Csendbe burkolózva gondolkozom a kérdésén. Nyilván nem lehetett részeg, amikor részt vett az Éhezők Viadalán. Fiatal, erős pasas lehetett. Habár nem olyan mértékben, mint Cato vagy Thresh. Kétlem, hogy túl sok támogatót szerezhetett volna a Tizenkettedik Körzetből, és nem tekinthető különösebben jóképűnek sem. Csak egy lehetséges megoldást látok.

- Túljárt a többiek eszén - jelentem ki. Katniss bólint, de nem fűz hozzá semmit a témához.

Nem telik le az egy óra, mielőtt újra szednénk a bárányraguból, de nem vitatkozom Katnisszal, amikor közli, hogy enni fog. Megszólal a himnusz, mialatt kiszed két adag ragut, én pedig kikémlelek az égre a sziklák repedései között.

- Ma este nem lesz semmi látnivaló. Semmi sem történt, különben hallottuk volna az ágyúlövést.

- Katniss - mondom csendesen, próbálva felhívni a figyelmét az égre vetített arcra, de túlságosan lefoglalja a kaja.

- Mi van? Felezzünk el még egy zsemlét?

- Katniss - mondom újra, de nem úgy tűnik, hogy szándékában áll válaszolni. Arra gondolok, talán tudja, mi következik, csak nem akar szembenézni vele.

- Mindegy, elfelezek még egyet. Viszont a sajtot elteszem holnapra. - Addig bámulok rá, míg végül felnéz. - Mi van?

- Thresh meghalt.

- Az lehetetlen.

- Biztosan elsütötték az ágyút, csak a viharban nem hallottuk.

- Biztos vagy benne? Úgy értem, még mindig szakad az eső. Az orra hegyéig alig lát az ember.

Tagadás. Félretol az útból, és ő maga pillant az égre, még épp idejében, mielőtt Thresh arcképe eltűnik. Lassan lecsúszik a földre, és látszólag teljesen elfelejtkezett a második adag raguról.

- Jól vagy? - kérdezem gyengéden. Csak vállat von, majd felhúzza és átkarolja a térdét. Szinte látom, ahogy felhúzza a falat, ami mögé az érzéseit rejti.

- Csak arról van szó, hogy… ha nem mi győzünk… azt akartam, hogy Thresh nyerjen. Mert elengedett. Meg Ruta miatt.

- Igen, tudom. Viszont ez azt is jelenti, hogy megint egy lépéssel közelebb kerültünk a Tizenkettedik Körzethez - emlékeztetem. A kezébe adom az egyik tányért. - Egyél. Még meleg. - Katniss bekap egy falatot a raguból.

- Akkor Cato most már ránk vadászik - mutat rá Katniss.

- És van élelme is.

- Nem lehet, hogy megsebesült? - veti fel Katniss.

- Mégis miből gondolod?

- Thresh biztosan nem adta olcsón a bőrét. Nagyon erős, úgy értem, erős volt. És valószínűleg Thresh felségterületén csaptak össze.

- Értem. Minél súlyosabb Cato sérülése, annál jobb. Azon gondolkodom, vajon mi lehet a rókaképű lánnyal?

- Szerintem jól megvan. Talán őt könnyebben el tudnánk kapni, mint Catót.*

- Talán majd elkapják egymást, mi meg szépen hazamehetünk - mondom reménykedve. - Mostantól még óvatosabbnak kell lennünk őrségben. Elbóbiskoltam néhányszor.

- Én is. De ma éjjel nem fogok.

Én kezdem az őrködést. Katniss bebújik a hálózsákba, és az arcába húzza a kapucniját. Ülök mellette, és tapintatosan hagyom, hogy összeszedje magát.

Eredeti nyelven: fanfiction.net

A kép forrása: leabharlann.deviantart.com

* Fordítói megjegyzés: Szerintem ez a magyar könyvben picit félre lett fordítva. Nem vagyok perfekt angolos, de szerény tudásommal teljesen másképp értelmezem ezt a mondatot. Az eredeti szöveg így hangzik: 'Oh, she's fine. Probably be easier to catch Cato than her." Ami azt jelenti, hogy "Szerintem jól megvan. Talán még Catót is könnyebb lenne elkapni, mint őt." Így még több értelme is van. De ahogy eddig is mindig, most is megtartottam az eredeti magyar szöveget a ficben. :)

Ilyen apróbb ferdítések több helyen is vannak egyébként, de ez nagyon szúrta most a szemem.

Ha vannak az olvasók között nálam jobb angolosok, szóljanak bátran, hogy hol az igazság. :) :D

Ja, és még valami, csak a fáradtság-szintről: az utolsó bekezdésben azt, hogy "bebújik", első nekifutásra simán leírtam gy-vel, másodikra ly-nal. :'D Hajnali négy óra van. No comment. :D

And now... I'm beat. Night, guys! :) x