A pék fia - Huszonnyolcadik fejezet

Sziasztok!

Nem szeretek segget csinálni a számból, ha valamit ígérek, azt általában be is tartom. Itt az utóbbi időben nem igazán sikerült tartani magam az időpontokhoz a beígért folytatások tekintetében, de most hozom a régi formám. :) Szombat délután kettőre ígértem folytatást, hát itt van. :)

Ez megint egy ilyen hajnalok hajnalán készült fejezet, ezért elnézést kérek, ha sok benne a gépelési hiba vagy a szóismétlés, de már nincs kapacitásom átolvasni.

Remélem, azért élvezhető. :)

~ Emma

Néhány óra elteltével ismét megéhezem. A kosárnyi étel gúnyolódik velem, szinte könyörög, hogy egyek valamit. Még visszafogom magam pár órán át, de aztán elkenek némi kecskesajtot egy fél zsemlén. Felszeletelek egy almát és a sajtra borítom a gyümölcsöt, ami megízesít minden falatot. A zsemle másik felét előkészítem Katnissnak, majd felébresztem, úgy nyújtva felé a kaját, akár a fehér zászlót.

- Ne húzd fel magad. Muszáj volt ennem valamit. Itt a te részed.

- Jól van - feleli egyszerűen, és nagyot harap a zsemlébe.

- Mi is szoktunk kecskesajtot és almatortát csinálni a pékségben - mesélem.

- Biztosan egy vagyonba kerül.

- Mi sem tudjuk megfizetni - ismerem be. - Csak akkor kapunk belőle, ha nem tudjuk eladni, és megszárad. Ami azt illeti, igazából mindig száraz kenyeret szoktunk enni - árulom el, mielőtt beburkolózom a hálózsákba. Nemsokkal később már alszom.

Valaki a vállamat rázogatja, hogy kirángasson az édes álmokból. Álmosan pislogok körbe, de kipihent vagyok. Katniss néz le rám, és én magamhoz húzom, az ajkunk azonnal utat talál egymáshoz. Hosszú, mély csókot váltunk, és őszintén szólva tökéletesen elégedett lennék, ha minden nap ez lenne az ébresztőm. Végül Katniss elhúzódik, ami miatt csalódott vagyok, de lusta mosollyal nézek fel rá.

- Elvesztegetjük az időt, amit vadászatra fordíthatnánk.

- Azért ezt nem nevezném elvesztegetett időnek - replikázok rögtön, és ásítozva felülök. - Üres gyomorral megyünk vadászni, hogy ne lanyhuljon a figyelmünk?

- Kizárt - feleli Katniss. - Jól belakmározunk, hogy bírjuk a strapát.

- Számíthatsz rám, van étvágyam - vonok vállat. Katniss két tányérra halmozza a maradékot, ami meglep. Nem kellene valamennyit félretenni ínségesebb időkre? - Mindet? - kérdezem, amikor a kezembe nyomja a telepakolt tányért.

- Nyugi, még ma pótoljuk a készletet - mondja magabiztosan. Úgy érzem, megbízhatok benne, és elkezdem belapátolni a kaját, ami még hidegen is nagyon finom. - Effie Trinket kitér a hitéből, ha meglátja, hogyan eszem.

- Hé, Effie, ezt figyeld! - kiáltom, azzal a hátam mögé hajítom a villát. Felemelem a tányért, és tisztára nyalogatom, ami meglepően jól esik. Aztán dobok egy puszit a barlang egyik fala felé, hogy a kamerák biztosan elkapják a mozdulatot. - Hiányzol nekünk, Effie! - Erre Katniss nevetésben tör ki, a kezével takarva el a száját.

- Hagyd abba! Lehet, hogy Cato itt ólálkodik a barlang előtt - szűri a nevetésen keresztül. Elhúzom a kezét a szájáról, és magamhoz húzom.

- Tőlem ugyan ott ólálkodik, ahol akar. Hiszen itt vagy, hogy megvédj - vigyorgok.

- Ne csináld már, Peeta! - méltatlankodik. Gyorsan megcsókolom, mielőtt kiszabadíthatná magát, és felkelhetne. Sóhajtok, és én is felkászálódok, hogy segítsek Katnissnak összeszedni a cuccainkat. A hangulat azonnal megváltozik, amikor kilépünk a barlangból. A barlang volt a mi kis mennyországunk, ahol önmagam lehettem, Katnisszal az oldalamon. A valódi énem, az érzéseimmel és mindennel együtt. De a kis kuckónkból való kilépés emlékeztet, hogy az arénában vagyunk, és még mindig van itt két ember, akiknek meg kell halniuk ahhoz, hogy mi hazamehessünk. Visszasandítok a barlangra, és azt kívánom, bárcsak visszamászhatnék és összegömbölyödhetnék a hálózsákban. Csókkal ébrednék, együtt ennénk és a Tizenkettedik Körzetről beszélgetnénk. Ám még vár ránk a vadászat.

Katniss a kezembe nyom egy kést, amit az övembe csúsztatok, és odébbállunk. A valóság újra belénk mar.

- Biztosan a nyomunkba eredt. Cato nem az a fajta, aki megvárja, hogy odasétáljon elé a préda.

- De ha megsérült... - kezdi Katniss, de közbevágok.

- Az nem számít. Ha mozogni tud, akkor elindult, hogy megkeressen bennünket. - Cato elszánt, agresszív srác. Van egy olyan érzésem, hogy Katnissra különösen pipa Clove halála óta. Kíváncsi vagyok, vajon az volt-e az igazi indítéka Tresh levadászására, hogy bosszút álljon a lányért. Biztosan több kapcsolat volt közöttük annál, hogy kiválasztottakként együttműködtek az arénában. Clove biztosan bolondult Catoért, de nem tudom, a fiú viszonozta-e az érzéseit.

Megállunk a megduzzadt pataknál, hogy feltöltsük a vízkészleteinket.

- Ha enni akarunk, vissza kell mennünk a korábbi vadászterületemre - mondja Katniss, én pedig nem szállok vitába vele. Fogalmam sincs, hogyan kell nekiállni egy vadászatnak, szóval inkább csak követem az utasításait.

- Te döntesz. Csak mondd meg, hogy mit csináljak.

- Tartsd nyitva a szemedet. Maradj a köveken, amennyire csak tudsz, nem kellene nyomokat hagyni Catónak. És mindkettőnk helyett neked kell hallgatózni. - Hát persze, a füle. Nem gyógyult meg a robbanás óta. Furcsa érzés megint mozgásban lenni, és ami azt illeti, a lábam sincs még száz százalékos egészségi állapotban. Az elmúlt pár napban nem szenteltem neki nagy figyelmet, mivel nem jelentett nagy erőnléti kihívást a barlangban való ücsörgés. De most, hogy újra sétálnom kell, érzem a szúró fájdalmat a seb körül. Figyelmen kívül hagyom, és haladok tovább, követem Katnisst az erdőben. Kis idő múltán hirtelen megfordul és rám néz.

- Mi van? - kérdezem.

- Halkabban kell mozognod. És nem csak Cato miatt. Tíz mérföldes körzetben elüldözöd az összes nyulat.

- Tényleg? - Azt hittem, halk vagyok. - Sajnálom, nem tudtam. - Ismét elindulunk, és ezúttal jobban figyelek, hogy a lépteim még csendesebbek legyenek, Katniss mégis ingerültnek tűnik.

- Mi lenne, ha levennéd a bakancsodat? - kérdezi. Körbe pillantok.

- Itt? - kérdezek vissza hitetlenkedve; végtére is, az erdő közepén vagyunk. Nem épp olyan hely, ahol szívesen császkálnál mezítláb.

- Igen. Én is le fogom venni. Így mindketten halkabban tudunk majd menni. - Úgy tűnik, mintha erőfeszítéseket kellene tennie, hogy türelmesen tudjon beszélni velem. Nyoma veszett minden gyengédségnek, amit a barlangban tanúsított. Mindketten lehúzzuk a bakancsot és a zoknit, és mezítláb folytatjuk utunkat a fák között. A föld durva, mindenfelé ágak hevernek, amikre sorra rálépek. Próbálom figyelmen kívül hagyni a fájdalmat, ami a talpam közepébe nyilall, és tovább csörtetek. A környezetünkre koncentrálok, ellenőrizve, hogy nincsenek gyanús, furcsa hangok, amelyek Cato közeledtére utalhatnak. Ám minden csendes, a zaj egyetlen forrása látszólag én vagyok. Figyelem, hogyan lépked hangtalanul Katniss, és próbálom leutánozni a mozdulatait. Nem vezet eredményre, főleg nem a lábamba hasító fájdalommal.

Órákig kóborlunk az erdőben, mialatt próbáljuk megtalálni a tábort, ahol Katniss szövetséget kötött Rutával. Ez idő alatt semmi nem akadt, amit Katniss lelőhetett volna. Biztosan tudom, mi ennek az oka. Figyelmeztettem Katnisst, hogy nem veszi hasznomat a vadászat során, de akkor még fogalmam sem volt róla, hogy ennyire haszontalan vagyok. Nem értem, hogy tud Katniss ilyen halkan mozogni. Végül megállunk pihenni, és iszom néhány korty vizet, miközben azon gondolkozom, hogyan tudnánk elkapni akár csak egy madarat is. A válasz nyilvánvaló. Katnissnak egyedül kell lennie, csendben, mert szemmel láthatólag én csak hátráltatom.

- Katniss, - hívom fel magamra a figyelmét - szét kell válnunk. Tudom, hogy elüldözöm az állatokat.

- Csak azért, mert még nem gyógyult meg a lábad. - Természetesen próbál kedves lenni. Az, hogy fáj a lábam, nehezíti a helyzetet, de az a nagyobb probléma, hogy képtelen vagyok olyan csendesen járni, ahogyan Katniss. Alkalmatlan vagyok a vadászatra.

- Tudom - felelem. - Akkor rajta, menj vadászni. Mutass nekem néhány növényt, amit érdemes gyűjteni, és akkor nekem is hasznomat vesszük.

- Kivéve, ha Cato errefelé téved, és végez veled - mondja, amitől az az érzésem támad, hogy nem igazán bízik a képességeimben. Elnevetem magam, ami látszólag meglepi Katnisst.

- Ne aggódj, el tudok bánni Catóval. Egyszer már harcoltam vele, nem igaz? - Egy pillanatig meredten bámul rám, és azt hiszem tudom, mi járhat a fejében. Hogy a Catóval való küzdelmem oda vezetett, hogy a sárban haldokoltam, amíg Katniss el nem jött, hogy megmentsen. Bár javára legyen mondva, nem vágja a fejemhez.

- Mi lenne, ha felmásznál egy fára, és őrködnél, amíg én vadászom? - kérdezi. Ó, őrködés. Próbálja fontos feladatként feltüntetni, de mindketten tisztában vagyunk vele, hogy ez csak azt a célt szolgálja, hogy ne legyek láb alatt.

- Mi lenne, ha mutatnál nekem néhány ehető bogyót a környéken, aztán elmennél, és szereznél nekünk húst? - utánzom a hangját. - Csak ne menj nagyon messze, hogy szükség esetén ki tudjalak húzni a csávából. - Katniss nagyot sóhajt, és végül beadja a derekát. Mutat néhány ehető gyökérfajtát, és megtanít egy egyszerű dallamra, amit fütyülve tudathatjuk egymással, hogy jól vagyunk. A fütyülésben szerencsére jobbnak bizonyulok, mint a lopakodásban, és Katniss távozik, hogy szerezzen nekünk egy kis húst.

Nekilátok a gyűjtögetésnek, hogy legyen mit ennünk a hús mellé, akármit is lő nekünk Katniss. A folyó közelében találok egy bokrot, teli gyümölccsel, és próbálok visszaemlékezni, hogy milyen bogyókat mutattak a kiképzésen. Azokra a bogyókra is emlékszem, amiket Katniss hozott, hogy péppé törje őket. Ez a bogyó... olyan a színe, mint az ehetőnek? Vagy van egy másik, ami kicsit halványabb? Rendszeres időközönként elfütyülöm a dallamot, és visszamegyek oda, ahol a hátizsákot hagytuk. A műanyagterítőt kiterítem a földre, és ráhalmozom a gyümölcsöt. A napra húzom a terítőt, hogy a bogyókat érje a fény. Felmérve a mennyiséget úgy vélem, ennyi nem lesz elég. Fogalmam sincs, Katniss milyen zsákmánnyal tér vissza, de úgy érzem, ugyanannyit kell hozzátennem.

Visszamegyek a bokorhoz és a bogyósgyümölcshöz. Újabb tenyérnyi gumót szedek, és óvatosan elindulok velük, vissza a hátizsákhoz. Egy fa lehajló ágai és több bokor között török utat, hogy visszaérjek a tisztásra. Felnézek, és majd' kiugrik a szívem, ahogy szemmel követem a nyílvesszőt, ami mellettem csapódik egy fatörzsbe. Megdöbbenve nézek Katnissra.

- Te meg mit művelsz? Itt kellene várnod, ehelyett az erdőben bóklászol!? - ripakodik rám.

- Találtam a patakparton valami bogyót - mentegetőzöm, még mindig zavartan. Nemrég váltunk el egymástól, és nem mentem messzire.

- Fütyültem. Miért nem fütyültél vissza?

- Nem hallottam. Biztosan túl hangosan zúgott a folyó. - Odasétálok Katnisshoz, és a rázkódó vállára teszem a kezem.

- Azt hittem, Cato megölt! - szinte már kiabál.

- Nem ölt meg. Jól vagyok. - Átölelem, de ő merev és hallgatag marad. - Katniss? - Ellök magától, még mindig ráncolva a szemöldökét.

- Ha két ember megállapodik, hogy füttyel jelez egymásnak, akkor az azt is jelenti, hogy hallótávolságon belül maradnak. Mert ha az egyik nem jelez vissza, akkor baj van, jól mondom?

- Igen, igazad van.

- Rendben van. Ugyanis pontosan ez történt Rutával, és végig kellett néznem a haláltusáját! - kiáltja, és elfordul, hogy felvegyen egy palack vizet. Sóhajtok, és hirtelen bűnösnek érzem magam. Csak bámulom a hátát, de meg sem próbálom megvigasztalni. - És nélkülem ettél! - kiabál ismét, ami összezavar. Nem nyúltam semmihez, épp azon voltam, hogy még többet gyűjtsek.

- Micsoda? Nem, ez nem igaz.

- Ó, akkor biztosan az almák haraptak a sajtból.

- Nem tudom, mi evett a sajtból - mondom lassan, hogy megőrizzem a hidegvérem. Semmi jóra nem vezetne, ha mindketten dühbe gurulnánk. - De az biztos, hogy nem én voltam. A patakparton gyűjtögettem a bogyókat. Kérsz? - Felkínálom neki a gyümölcsöt, mint egy békejobbot. Remélhetőleg. Katniss nem szól semmit, csak megvizsgálja a bogyókat, amiket gyűjtöttem. Felvesz egy szemet, és forgatja az ujjai között. Hirtelen ágyúszó dördül, ami rendesen rám hozza a frászt. Ki lehetett? Cato vagy a rókaképű lány? Nem is tudom, minek örülnék jobban.

Felnézünk az égre, ahol egy légpárnás a rókaképű lány testét húzza a magasba. Elég könnyű felismerni a vörös hajáról. Ez azt jelenti, hogy Cato valahol a közelben van. A légpárnás nem volt túl messze tőlünk, szóval neki is itt kell lennie valahol. Egy megvolt, még kettő maradt, ami azt jelenti, hogy azonnal elindítja utánunk a hajtóvadászatot.

- Nyomás, mássz fel! Cato mindjárt itt lesz. Odafenn jobbak az esélyeink.

Katniss nem kezd el mászni; leállít és higgadtan néz rám.

- Nem, Peeta, a rókaképű lányt nem Cato ölte meg, hanem te.

- Micsoda? - Teljesen össze vagyok zavarodva. Azt hiszi, megléptem, hogy végezzek a lánnyal, amíg ő odavolt vadászni? - A Viadal kezdete óta nem láttam. Mégis hogyan ölhettem volna meg? - Ahelyett, hogy bármit mondana, csak kinyújtja a karját, és felmutatja a markában tartott bogyókat. Értetlenül nézek rájuk.

- Mielőtt felrobbantottam a Hivatásosak készleteit, a rókaképű lány odaszaladt, és csórt a kajájukból. Tudta, hová kell lépni, hogy elkerülje az aknákat, amiket a Harmadik Körzetből való fiú állított fel. Az volt a taktikája, hogy elrejtőzött, és figyelte a többieket, és amikor azok nem figyeltek, vagy őrizetlenül hagyták a holmijukat, odaszaladt, és csak annyit vett el belőle, hogy ne lehessen észrevenni - magyarázza Katniss. - Biztosan ránk talált, és várt, amíg itt hagytad a táskát és a bogyókat. Fel sem merült benne, hogy gond lehet vele, mivel úgy tűnt, azért hordod ide, hogy mi együk meg. Biztosan ott állt meg, hogy egyen. - Hagyom leülepedni az információt. Szóval nem Cato ölte meg a lányt, hanem én. Azt hiszem, az ehető bogyóknak mégis más színük van.

- Kíváncsi lennék, hogyan talált meg minket - gondolkodom hangosan, de nem olyan nehéz kitalálni. - Gondolom, az én hibám, ha tényleg olyan hangosan trappolok, mint mondod.

- Nagyon okos lány, Peeta. Illetve nagyon okos volt, amíg túl nem jártál az eszén. - Ez úgy hangzik, mintha szándékosan csináltam volna. Csak leszedtem néhány szem bogyót, hogy később megegyük, de úgy látszik, még a gyűjtögetésre sem vagyok képes.

- Nem direkt csináltam. Valahogy nem tűnik tisztességesnek a dolog. Úgy értem, már mindketten halottak lennénk, ha nem ő eszik elsőként a bogyóból - megállok, mert eszembe jut, hogy Katniss felismerte a termést. - Dehogy haltunk volna meg. Hiszen te felismerted a bogyót, ugye? - Bólint.

- Mifelénk éjfürtnek hívják.

Eredeti nyelven: fanfiction.net

:'D