Sziasztok! :)
Sajnos még mindig nincs gépem, de tudtam kölcsönözni egyet annyi időre, hogy fordíthassak nektek néhány fejezetet. :)
Ez a rész eredetileg június 17-én került volna ki, és 20-ra terveztem a következőt, mert ez ilyen kis rövidke (és mert túl sok munkám egyébként sem volt vele, nagyrészt csak ki kellett másolgatnom a könyvből a párbeszédeket). A dátumok csúsztak ugyan, de a koncepció maradt - három nap múlva lehet számítani a folytatásra. :)
Ha megengedtek ennyi személyeskedést, bevallom, nekem ez az egyik kedvenc részem a regényben és a filmben egyaránt. Roppant szórakoztatónak találom Katniss és Peeta szóváltását, Haymitch kedélyes higgadtsága pedig hab a tortán. :D
Jó szórakozást!
Visszatérek a szobámba, felhúzok egy bő pólót és egy nadrágot, mielőtt bezuhanok az ágyba, majd a fejemre húzom a takarót, hogy kizárjam a világot. Zaklatott álomba merülök, és sokszor felébredek az éjszaka folyamán, gyakran verejtékben fürödve. Végül sikerül néhány órát egyhuzamban végigaludnom, és amikor legközelebb kinyitom a szemem, már reggel van.
Sajnos még mindig nincs gépem, de tudtam kölcsönözni egyet annyi időre, hogy fordíthassak nektek néhány fejezetet. :)
Ez a rész eredetileg június 17-én került volna ki, és 20-ra terveztem a következőt, mert ez ilyen kis rövidke (és mert túl sok munkám egyébként sem volt vele, nagyrészt csak ki kellett másolgatnom a könyvből a párbeszédeket). A dátumok csúsztak ugyan, de a koncepció maradt - három nap múlva lehet számítani a folytatásra. :)
Ha megengedtek ennyi személyeskedést, bevallom, nekem ez az egyik kedvenc részem a regényben és a filmben egyaránt. Roppant szórakoztatónak találom Katniss és Peeta szóváltását, Haymitch kedélyes higgadtsága pedig hab a tortán. :D
Jó szórakozást!
~ Emma
Visszatérek a szobámba, felhúzok egy bő pólót és egy nadrágot, mielőtt bezuhanok az ágyba, majd a fejemre húzom a takarót, hogy kizárjam a világot. Zaklatott álomba merülök, és sokszor felébredek az éjszaka folyamán, gyakran verejtékben fürödve. Végül sikerül néhány órát egyhuzamban végigaludnom, és amikor legközelebb kinyitom a szemem, már reggel van.
A zuhanyzóban kezdem a napot, hogy lemossam magamról az izzasztó álmok nyomát. Szerencsére most már mesterien kezelem a gombokat, szóval nem tart sokáig a fürdés. Amíg a zuhany alatt voltam, valaki előkészítette számomra a ruhát. Megnyugtató, hogy nagyjából úgy néz ki, mint amit otthon is viselnék. A fekete nadrág az én ízlésemnél valamivel szűkebbnek látszik, de azt hiszem, nincs sok beleszólásom; viszont a hosszú ujjú felső és a bőrcipő rendben van. Szép és egyszerű.
Meglep, hogy még senki nem jött értem, hogy reggelizni hívjon, de Haymitch a főnök, aki nem épp egy koránkelő típus, és valószínűleg csak az után fog beporoszkálni, hogy Katniss és én már ettünk. Legnagyobb meglepetésemre Haymitch-et a folyosón találom, amikor kilépek a szobámból.
- Ó, Peeta, épp időben. Jó reggelt!
- Jó reggelt, Haymitch.
Csendben megyünk át az étkezőbe. Katniss már az asztalnál ül, a reggelije fölött. Haymitccsel kórusban köszönünk neki. Észreveszem, hogy ő is olyan ruhát visel, mint én, ami azt jelenti, hogy a stílustanácsadóink még mindig kitartanak azon ötlet mellett, hogy egy csapatnak kell látszanunk. El kell fojtanom a mosolyomat, amikor meglátom, hogy úgy mártogatja a zsemlét a forró csokiba, ahogy tőlem látta a vonaton. Nem hiszem, hogy az anyja tanította neki, hiszen azt sem tudta, mi az a forró csoki, amíg el nem mondtam.
Meglep, hogy még senki nem jött értem, hogy reggelizni hívjon, de Haymitch a főnök, aki nem épp egy koránkelő típus, és valószínűleg csak az után fog beporoszkálni, hogy Katniss és én már ettünk. Legnagyobb meglepetésemre Haymitch-et a folyosón találom, amikor kilépek a szobámból.
- Ó, Peeta, épp időben. Jó reggelt!
- Jó reggelt, Haymitch.
Csendben megyünk át az étkezőbe. Katniss már az asztalnál ül, a reggelije fölött. Haymitccsel kórusban köszönünk neki. Észreveszem, hogy ő is olyan ruhát visel, mint én, ami azt jelenti, hogy a stílustanácsadóink még mindig kitartanak azon ötlet mellett, hogy egy csapatnak kell látszanunk. El kell fojtanom a mosolyomat, amikor meglátom, hogy úgy mártogatja a zsemlét a forró csokiba, ahogy tőlem látta a vonaton. Nem hiszem, hogy az anyja tanította neki, hiszen azt sem tudta, mi az a forró csoki, amíg el nem mondtam.
Sokáig csendben ülünk. Semmit sem mondunk, amíg Haymitch úgy nem érzi, hogy eleget evett, majd jól meghúzza a flaskáját.
- Nos, akkor térjünk a tárgyra. A kiképzés. Először is, ha akarjátok, külön-külön készítelek fel benneteket. Döntsétek el. Most - mondja, és előredől a székében, minket vizsgálva.
- Miért kellene külön készülnünk? - kérdezi rögtön Katniss, ami - valamely ismeretlen okból - felvillanyoz.
- Mondjuk, mert van valami titkos trükköd, és nem akarod, hogy a másik tudjon róla - feleli Haymitch, mire Katniss és én gyorsan összenézünk.
- Nekem nincsenek titkos trükkjeim - vonok vállat. - Azt pedig már tudom, hogy te mihez értesz nagyon, nem igaz? Úgy értem, elég sok mókust ettem, amit te ejtettél el - teszem hozzá gyorsan, mielőtt zavarba hoznám magam.
- Együtt készítsen fel bennünket - dönt Katniss, én pedig egyetértőn bólintok.
- Nos, akkor térjünk a tárgyra. A kiképzés. Először is, ha akarjátok, külön-külön készítelek fel benneteket. Döntsétek el. Most - mondja, és előredől a székében, minket vizsgálva.
- Miért kellene külön készülnünk? - kérdezi rögtön Katniss, ami - valamely ismeretlen okból - felvillanyoz.
- Mondjuk, mert van valami titkos trükköd, és nem akarod, hogy a másik tudjon róla - feleli Haymitch, mire Katniss és én gyorsan összenézünk.
- Nekem nincsenek titkos trükkjeim - vonok vállat. - Azt pedig már tudom, hogy te mihez értesz nagyon, nem igaz? Úgy értem, elég sok mókust ettem, amit te ejtettél el - teszem hozzá gyorsan, mielőtt zavarba hoznám magam.
- Együtt készítsen fel bennünket - dönt Katniss, én pedig egyetértőn bólintok.
- Rendben van, akkor most meséljetek kicsit, hogy mihez értetek.
- Én semmihez - vágom rá azonnal. - A kenyérsütést leszámítva - teszem hozzá.
- Sajnálom, de azzal nem sokra mész. Katniss. Azt már tudom, hogy ügyesen bánsz a késsel - mondja Haymitch elismerően.
- Nem igazán. De tudok vadászni. Íjjal és nyíllal - ismeri be.
- És jól megy?
- Megyeget - felel végül. Égnek emelem a tekintetem, de senki nem figyel rám.
- Nagyon ügyes - teszem hozzá. - Az apám tőle szokott mókust venni. A nyílvessző sosem lyukasztja át az állat testét. Mindig pontosan a szemébe fúródik. És ugyanígy szokta a nyulakat is leteríteni, amiket a hentesnek ad el. Egy szarvast is simán leszed - tájékoztatom Haymitchet, mire Katniss meglepetten pislog rám, majd gyanakodva húzza össze a szemét.
- Sajnálom, de azzal nem sokra mész. Katniss. Azt már tudom, hogy ügyesen bánsz a késsel - mondja Haymitch elismerően.
- Nem igazán. De tudok vadászni. Íjjal és nyíllal - ismeri be.
- És jól megy?
- Megyeget - felel végül. Égnek emelem a tekintetem, de senki nem figyel rám.
- Nagyon ügyes - teszem hozzá. - Az apám tőle szokott mókust venni. A nyílvessző sosem lyukasztja át az állat testét. Mindig pontosan a szemébe fúródik. És ugyanígy szokta a nyulakat is leteríteni, amiket a hentesnek ad el. Egy szarvast is simán leszed - tájékoztatom Haymitchet, mire Katniss meglepetten pislog rám, majd gyanakodva húzza össze a szemét.
- Mit művelsz?
Most rajtam van a sor, hogy meglepődjek. Fogalmam sincs, hogy érti ezt.
- Mit művelek? - ismétlem meg. - Ha Haymitch segít neked, tudnia kell, mire vagy képes. Ne becsüld alá a képességeidet.
- És veled mi a helyzet? - csattan fel. - Láttalak a piacon. Simán felkaptál egy ötven kilós liszteszsákot. Miért nem meséled el neki? Ez azért nem semmi. - Ez valamiért felbosszant, és az jár a fejemben, hogy ezek az észrevételek mennyire mások. Ő tud íjjal és nyíllal lőni; én fel tudok emelni egy zsák lisztet. Ugyanakkor azt mondta, látott engem a piacon. Azon kattogok, hogyan látott - kifejezetten engem figyelt, vagy csak véletlenül esett rám a pillantása?
- Na persze, tuti, hogy az aréna tele lesz liszteszsákokkal, hogy meg tudjam dobálni valamivel a többieket. Ez nem ugyanaz, mint amikor jól bánsz valamilyen fegyverrel. Te is tudod, hogy ez nem ugyanaz a kategória.
- Jól birkózik. Tavaly második lett az iskolai bajnokságon. Csak a bátyja tudta legyőzni.
- És mégis mire megyek vele? Hányszor láttad, hogy a viadalon halálra birkózzak egymást az emberek? - Megrázom a fejem. Bosszant, hogy azok a készségek, amikre rámutatott, nem segíthetnek rajtam néhány nap múlva, amikor az összes többi kiválasztottal kell majd szembeszállnom.
- Mindig van kézitusa. Ha megtanulsz egy kicsit bánni a késsel, akkor van esélyed az életben maradásra. Ha valaki rám veti magát, nekem annyi! - Katniss emelni kezdi a hangerőt, ahogy egyre idegesebb lesz, és érzem, hogy bennem is kezd felszínre törni az indulat.
- Mégis hogyan? Végig fenn tanyázol majd a fákon, nyers mókushúst falatozol, és szépen leszedegeted a többieket az íjaddal - vágok vissza; hirtelen nagyon bosszantani kezd a hozzáállása. - Tudod, mit mondott az anyám, amikor eljött, hogy elbúcsúzzon tőlem? Lelket akart önteni belém, ezért azt mondta, talán idén a Tizenkettedik Körzet kiválasztottja nyeri a viadalt. Rögtön leesett, hogy nem rám gondol, hanem rád! - tör ki belőlem, és szinte azonnal meg is bánom, hogy kimondtam.
- Ó, biztosan rád célzott - mondja Katniss, és int egyet, mintegy visszautasítva a gondolatot.
- Azt mondta, "Ez a lány igazi túlélő." Ez a lány - világosítom fel nyugodtan, mire megdermed, és csak bámul rám az asztal fölött.
- De csak azért, mert valaki segített nekem - szólal meg halkan. A szemem rátalál a kezében tartott zsemlére, és tudom, hogy mindketten ugyanarra gondolunk. Vállat vonok, mintha semmiség lett volna.
- Az arénában is biztosan segítenek majd. Agyon fogják taposni egymást, hogy téged támogathassanak.
- Pont annyira, mint téged - feleli. Megint égnek emelem a tekintetem, és Haymitchhez fordulok, aki végig követte a beszélgetést. Derültséget vélek felfedezni az arckifejezésében.
- Fogalma sincs. Nem tudja, milyen hatással van az emberekre - mondom, az asztal felé fordítva a figyelmem, ujjaimmal a fa erezetének mintáit követve. Katniss nem válaszol. Túlságosan zavarban vagyok ahhoz, hogy felnézzek rá, így nem látom a reakcióját, de kétségem sincs afelől, hogy félreértette a kijelentésem.
- Nocsak, nocsak. Katniss, nincs rá garancia, hogy az arénában találsz majd íjat és nyilakat, de a Játékmestereknek tartott bemutatón mutasd meg, mire vagy képes. Addig viszont ne foglalkozz az íjászattal. Értesz a csapdaállításhoz?
- Ismerek néhány hurkos csapdát - motyogja. Felpillantok rá, de ő a kezében tartott zsemlére szegezi a tekintetét.
- Ennek még nagy hasznát veheted az élelemszerzésben. Peeta, Katnissnak igaza van, az arénában soha nem becsülheted alá az erődet. Nagyon gyakran a testi erő dönti el a küzdelmet egyik vagy másik játékos javára. A Kiképzőközpontban lesznek súlyzók, de ne áruljátok el a többiek előtt, mekkora súlyt vagytok képesek megemelni. Mindketten ugyanazt fogjátok csinálni. Csapatedzésen fogtok részt venni. Arra használjuk az időt, hogy valami olyasmit sajátítsatok el, amit még nem tudtok. A dárdahajítást. A buzogánypörgetést. Vagy megtanulhatjátok, hogyan kell tisztességes csomót kötni. A játékmestereken kívül senki sem láthatja, hogy miben vagytok a legjobbak. Megértettétek?
Mindketten bólintunk, és azon kezdek gondolkodni, hogy vajon Haymitch tényleg olyan részeges volt-e az évek során, mint amilyennek mindvégig tartottuk? Vagy ezek olyan tanácsok, amelyekre abból az időből emlékszik, amikor ő maga volt kiválasztott?
- És még valami. Azt akarom, hogy amikor nyilvános helyre mentek, mindig maradjatok egymás mellett. - Ahogy ebben a pillanatban haragszunk egymásra Katniss-szel, erre a kijelentésre mindketten ellenkezni kezdünk. Habár jobban átgondolva, nem tűnik rossz kilátásnak, hogy több időt tölthetek vele. - Minden percben! Vita nincs! Megállapodtunk, hogy azt teszitek, amit mondok! Együtt maradtok, és úgy tesztek, mintha kedvelnétek egymást. Most pedig tűnés. Effie tízkor vár benneteket a liftnél, és irány az edzés.
Mindketten felállunk, és távozunk. Katniss elviharzik mellettem, és hallom, ahogy bevágja maga mögött a szobája ajtaját. A szemem forgatom, majd csendesen becsukom az enyémet.
Most rajtam van a sor, hogy meglepődjek. Fogalmam sincs, hogy érti ezt.
- Mit művelek? - ismétlem meg. - Ha Haymitch segít neked, tudnia kell, mire vagy képes. Ne becsüld alá a képességeidet.
- És veled mi a helyzet? - csattan fel. - Láttalak a piacon. Simán felkaptál egy ötven kilós liszteszsákot. Miért nem meséled el neki? Ez azért nem semmi. - Ez valamiért felbosszant, és az jár a fejemben, hogy ezek az észrevételek mennyire mások. Ő tud íjjal és nyíllal lőni; én fel tudok emelni egy zsák lisztet. Ugyanakkor azt mondta, látott engem a piacon. Azon kattogok, hogyan látott - kifejezetten engem figyelt, vagy csak véletlenül esett rám a pillantása?
- Na persze, tuti, hogy az aréna tele lesz liszteszsákokkal, hogy meg tudjam dobálni valamivel a többieket. Ez nem ugyanaz, mint amikor jól bánsz valamilyen fegyverrel. Te is tudod, hogy ez nem ugyanaz a kategória.- Jól birkózik. Tavaly második lett az iskolai bajnokságon. Csak a bátyja tudta legyőzni.
- És mégis mire megyek vele? Hányszor láttad, hogy a viadalon halálra birkózzak egymást az emberek? - Megrázom a fejem. Bosszant, hogy azok a készségek, amikre rámutatott, nem segíthetnek rajtam néhány nap múlva, amikor az összes többi kiválasztottal kell majd szembeszállnom.
- Mindig van kézitusa. Ha megtanulsz egy kicsit bánni a késsel, akkor van esélyed az életben maradásra. Ha valaki rám veti magát, nekem annyi! - Katniss emelni kezdi a hangerőt, ahogy egyre idegesebb lesz, és érzem, hogy bennem is kezd felszínre törni az indulat.
- Mégis hogyan? Végig fenn tanyázol majd a fákon, nyers mókushúst falatozol, és szépen leszedegeted a többieket az íjaddal - vágok vissza; hirtelen nagyon bosszantani kezd a hozzáállása. - Tudod, mit mondott az anyám, amikor eljött, hogy elbúcsúzzon tőlem? Lelket akart önteni belém, ezért azt mondta, talán idén a Tizenkettedik Körzet kiválasztottja nyeri a viadalt. Rögtön leesett, hogy nem rám gondol, hanem rád! - tör ki belőlem, és szinte azonnal meg is bánom, hogy kimondtam.
- Ó, biztosan rád célzott - mondja Katniss, és int egyet, mintegy visszautasítva a gondolatot.
- Azt mondta, "Ez a lány igazi túlélő." Ez a lány - világosítom fel nyugodtan, mire megdermed, és csak bámul rám az asztal fölött.
- De csak azért, mert valaki segített nekem - szólal meg halkan. A szemem rátalál a kezében tartott zsemlére, és tudom, hogy mindketten ugyanarra gondolunk. Vállat vonok, mintha semmiség lett volna.
- Az arénában is biztosan segítenek majd. Agyon fogják taposni egymást, hogy téged támogathassanak.
- Pont annyira, mint téged - feleli. Megint égnek emelem a tekintetem, és Haymitchhez fordulok, aki végig követte a beszélgetést. Derültséget vélek felfedezni az arckifejezésében.
- Fogalma sincs. Nem tudja, milyen hatással van az emberekre - mondom, az asztal felé fordítva a figyelmem, ujjaimmal a fa erezetének mintáit követve. Katniss nem válaszol. Túlságosan zavarban vagyok ahhoz, hogy felnézzek rá, így nem látom a reakcióját, de kétségem sincs afelől, hogy félreértette a kijelentésem.
- Nocsak, nocsak. Katniss, nincs rá garancia, hogy az arénában találsz majd íjat és nyilakat, de a Játékmestereknek tartott bemutatón mutasd meg, mire vagy képes. Addig viszont ne foglalkozz az íjászattal. Értesz a csapdaállításhoz?
- Ismerek néhány hurkos csapdát - motyogja. Felpillantok rá, de ő a kezében tartott zsemlére szegezi a tekintetét.
- Ennek még nagy hasznát veheted az élelemszerzésben. Peeta, Katnissnak igaza van, az arénában soha nem becsülheted alá az erődet. Nagyon gyakran a testi erő dönti el a küzdelmet egyik vagy másik játékos javára. A Kiképzőközpontban lesznek súlyzók, de ne áruljátok el a többiek előtt, mekkora súlyt vagytok képesek megemelni. Mindketten ugyanazt fogjátok csinálni. Csapatedzésen fogtok részt venni. Arra használjuk az időt, hogy valami olyasmit sajátítsatok el, amit még nem tudtok. A dárdahajítást. A buzogánypörgetést. Vagy megtanulhatjátok, hogyan kell tisztességes csomót kötni. A játékmestereken kívül senki sem láthatja, hogy miben vagytok a legjobbak. Megértettétek?
Mindketten bólintunk, és azon kezdek gondolkodni, hogy vajon Haymitch tényleg olyan részeges volt-e az évek során, mint amilyennek mindvégig tartottuk? Vagy ezek olyan tanácsok, amelyekre abból az időből emlékszik, amikor ő maga volt kiválasztott?
- És még valami. Azt akarom, hogy amikor nyilvános helyre mentek, mindig maradjatok egymás mellett. - Ahogy ebben a pillanatban haragszunk egymásra Katniss-szel, erre a kijelentésre mindketten ellenkezni kezdünk. Habár jobban átgondolva, nem tűnik rossz kilátásnak, hogy több időt tölthetek vele. - Minden percben! Vita nincs! Megállapodtunk, hogy azt teszitek, amit mondok! Együtt maradtok, és úgy tesztek, mintha kedvelnétek egymást. Most pedig tűnés. Effie tízkor vár benneteket a liftnél, és irány az edzés.
Mindketten felállunk, és távozunk. Katniss elviharzik mellettem, és hallom, ahogy bevágja maga mögött a szobája ajtaját. A szemem forgatom, majd csendesen becsukom az enyémet.
Nos, még mindig nagyon tetszik ez az egész történet így Peeta szemszögéből. Köszönöm a fordítási munkálataidat :)
VálaszTörlés