A pék fia - Tizenharmadik fejezet

Párszor kinyitom, majd összezárom a számat, mialatt próbálok egy értelmes mondatot összetákolni a fejemben.
- Mondjam el a... de hát még Katnissnak sem mertem bevallani! - hitetlenkedem. Ezt nem mondhatta komolyan.
- Akkor épp itt az ideje, hogy felfedd az érzéseidet - von vállat Haymitch, mintha nem lenne semmi jelentősége.
- De... - kezdem, de nem találom a szavakat. Nem tudom, hogy vitatkozzak ezzel. Eszembe jut, mit mondott a tetőn Cinna. Szeretniük kell titeket. - Egyáltalán hogy hozzam fel az interjún? Nem jelenthetem ki csak úgy.
- Ceasar kérdezni fog a lányokról, gyakran nekiszegezi ezt a kérdést a kiválasztottaknak. Különösen a magadfajta sármőröknek. Van egy olyan érzésem, hogy nagyon jól ki fogtok jönni egymással - mondja Haymitch. Emésztgetem az információt, de fogalmam sincs, mihez kezdjek vele.
- Mi van, ha mégsem?
Haymitch néhány pillanatig csak bámul rám, de aztán vállat von. - Akkor neked kell megpróbálnod beilleszteni valahová. Ha nem sikerül, majd kitalálunk valamit. Eddig is csapatként tüntettünk fel titeket, mint bizonyára észrevetted. - Haymitch előredől, tekintetét az enyémbe fúrja. - Úgy intéztük, hogy kitűnjetek a többi kiválasztott közül, mert a közönségnek emlékeznie kell rátok. Hogyha kitálalsz az érzelmeidről, sokkal kiemelkedőbb leszel bárkinél, akit valaha betuszkoltak egy istenverte arénába. - Harag tölti meg a hangját, amikor az arénát említi, és bepillantást kapok, hogy mennyire gyűlöli a Viadalt. A győzelme óta minden évben vonatra kell szállnia azokkal a fiatalokkal a Tizenkettedik Körzetből. És minden évben végig kell néznie, ahogy meghalnak.
Azon tűnődom, hogy a gyerekek halála mekkora teher lehet a vállán.
- Jól van, rendben. Csak el kell mondanom mindenkinek, hogy szeretem, nem nagy cucc - mondom gyengén. Eléggé taszít ez az elképzelés. Különösen amikor eszembe jut, mit fog gondolni Katniss. Vajon hogy fog reagálni?
- Ő nem fog hinni neked - szólal meg Haymitch, mintha olvasna a gondolataimban. A hangja valamivel gyengédebbnek tűnik, de rá kell ébrednem, hogy csak azért, mert tompítani próbálja a mondandója élét. - Katniss azt fogja gondolni, csak kitaláltad, hogy szponzorokat szerezz - mondja lassan, és pontosan tudom, hogy igaza van. Az interjúk után Katniss végre érezni fog valamit irántam. Csak az a probléma, hogy ez az érzés a gyűlölet lesz, mert azt fogja gondolni, felhasználom őt, hogy előnyt kovácsoljak magamnak.
- Gondolja, hogy elhiszi valaha is? - Nem tudom, miért kérdezem meg, de tudom, hogy Haymitchtől kíméletlen őszinteségre számíthatok.
- Nem tudom. Nem tudom, lesz-e valaha lehetőség arra, hogy győzködni lehessen. - Ez a mondat sok kimondatlan gondolatot hordoz.
Továbblépünk. Haymitch játssza el a műsorvezetőt, nekem pedig válaszolgatnom kell a kérdéseire. A légkör megenyhül, később pedig megjegyzi, milyen jól csináltam. Összehozok egy halvány mosolyt, mielőtt valami máson kezdenék gondolkodni.
- Haymitch... hogyan védhetem meg őt az arénában? Amellett, hogy támogatókat szerzek, és elérem, hogy a kapitóliumiak szimpatizáljanak velünk? - Haymitch egy ideig hallgatásba burkolózik, és már arra gondolok, nem is fog válaszolni.
- A magas pontszám, amit kapott, céltáblává teszi, különösen a Hivatásos Kiválasztottak szemében - feleli végül, és felhúzza az egyik szemöldökét, hogy lássa, megértettem-e, amit mondott. Üres arckifejezésemből látja, hogy nem. - Távol kell tartanod tőle a Hivatásosokat, fiam - sóhajt.
- Azt mondja, csatlakoznom kell a csapatukhoz? - Cseppet sem tetszik a gondolat, és kíváncsi vagyok, hogyan érhetném el egyáltalán, hogy bevegyenek a kis bandájukba.
Haymitch nem válaszol, csak felkel a kanapéról.
- Azt hiszem, ebédidő van.
Csak ekkor veszem észre, hogy már órák óta üldögélünk, gyorsan elszaladt az idő. Haymitch és én kedélyesen csevegünk, amíg átmegyünk az étkezőbe, és ismét megdicsér, hogy milyen jól kezeltem az interjús kérdéseket.
- Szerintem van esélyed azon az interjún - morogja, szinte csak magának, felvillantva egy mosolyt, mielőtt az étel felé fordul.
Mielőtt befejezhetném az evést, Effie talpra ránt, és a szobám felé kezd tuszkolni. Nem vitatkozom vele, csak hagyom, hogy vezessen. Egy sötét öltöny fekszik az ágyamon, s bár szerintem nem ezt fogom viselni az interjún, a gyakorláshoz jó. Átöltözöm, Effie pedig azt kéri, járkáljak a szobában, folyton emlékeztetve, hogy mosolyogjak, mindig mosolyogjak. Kiegyenesíti a hátam, és azt mondja, túl görnyedt vagyok. Úgy teszek, mintha lenne egy zsák liszt a vállaimon, hátrahúzom őket, és teljesen mereven állok.
- Nos, ez sokkal egyszerűbb, mint Katnisst tanítani - mondja vidáman Effie, egy csipetnyi gúnnyal a hangjában. Felvont szemöldökkel pillantok rá.
- Nem ment jól a tréning? - kérdezem lazán, miközben folytatom a sétát, egyenes háttal, mosolyogva.
Effie gúnyosan elmosolyodik és égnek emeli a tekintetét, de aztán fegyelmezi magát, és felölti szokásos mosolyát, ami azt jelenti, hogy erről a témáról nem beszélünk többet. Azt gyakoroltatja velem, hogy üljek le egyenes háttal, és még szélesebben mosolyogva. Az arcizmaim már szinte fájnak, amikor végre bejelenti, hogy végeztünk.
Lecserélem az öltönyt egy kényelmes pólóra és nadrágra; megkönnyebbülök, hogy véget ért a nap. Habár ez egyben azt is jelenti, hogy nemsokára eljön az interjúk ideje, és ki kell tárulkoznunk a Kapitóliumnak az életünkkel és az érzéseinkkel kapcsolatban. Holnap az egész világ tudni fogja, mit érzek Katniss iránt. Holnap Katniss meg fog gyűlölni.
Csak Haymitch, Effie és én ülünk az asztalnál vacsora alatt, mert Katniss a szobájában maradt. Mindketten bókolnak, hogy milyen jól teljesítettem a nap során, és mikor észreveszik, hogy nincs sok kedvem társalogni, egymásnak áradoznak rólam tovább. Amíg eszem, feltűnik, hogy már nem viselkednek egymással olyan kínosan és gyűlölködően, majdnem olyan, mintha nem zavarná őket a másik társasága. Majdnem.
Mikor végzünk a vacsorával, ismét a tetőn találom magam. Úgy tűnik, ez az egyetlen hely, ahol úgy érzem, lélegzethez jutok. Belül fuldoklom az egész tervezgetés miatt, az interjú miatt, és a Viadal miatt. A tetőn nincs más, csak én és a szél, a város számára észrevétlenül.
A gondolataim ismét Katniss körül járnak, mint általában. Találgatom, mi lesz majd a reakciója, miután az egész Panem előtt szerelmet vallok neki. Holnap minden Körzet minden lakójának néznie kell az interjúkat. A Tizenkettedik Körzetben minden barátom figyelni fogja, ahogy felfedem az érzéseimet. Vajon a barátaim és a családtagjaim hogyan reagálnak? Tudom, hogy apám nem lesz meglepve, mert gyakran beszéltem neki a lányról a piros kockás ruhában, a két hajfonatával; a lányról, akivel sosem mertem beszélgetni. A lányról, aki el tudta hallgattatni az összes madarat, amikor énekelt; a lányról, aki egyre keményebbé vált az évek során.
Nem tudom, mennyi idő telt el, de a szemhéjam elnehezül, s bár az agyam pedig csordultig van gondolatokkal, nem tudok sokáig egy dologra koncentrálni. Legyőz a fáradtság. Úgy döntök, eljött az ideje, hogy visszamenjek a szobámba aludni.

Eredeti nyelven: fanfiction.net
A kép forrása: deviantart