A pék fia - Tizenkettedik fejezet

Sziasztok!

Meghoztam a hétre beígért három rész közül az elsőt (a másik kettő csütörtökön és szombaton kerül fel.)

Úgy látom, hogy egyre többen vagytok, aminek nagyon örülök, de kissé meg is lepődtem. Köszönöm az érdeklődést! :') Mikor belevágtam ebbe a "projektbe", kíváncsi voltam, hogy érdekel-e majd bárkit is, de nem fűztem hozzá sok reményt, hogy igen. :D Szóval köszönöm, hogy vagytok, és nem csak magamnak pötyörészek itt. :')) :D

Remélem, tetszeni fog ez a rész is. Szerintem aranyos. :)

~ Emma

Ismerős kopogás hallatszik az ajtó felől, amit csak egy "Nagy, nagy, nagy nap!" követhet. Felmordulok és megrázom a fejem, mintegy elutasítva, hogy kikeljek az ágyból, bár semmi értelme nem volt, előbb-utóbb úgyis fel kell kelnem. Akár azt is megtehetem, hogy elmegyek zuhanyozni, mielőtt érdemben is elkezdődik a nap, vagy ágyban maradhatok, amíg ki nem rángatnak belőle, szagosan és piszkosan. Az első verzió mellett döntök, mert eszembe jut, hogy beszélni akarok Haymitchcsel és a többiekkel.

Villámgyorsan lezuhanyozok és sietve felkapom a ruháimat, mert Katniss előtt akarok az ebédlőbe érni. Svédasztal van. A tányéromra halmozom a reggelit, mert tudom, hogy ennem kell, de valójában nincs étvágyam. Inkább a hányingerrel küzdök; rosszul vagyok a gondolattól, hogy mi lesz majd Katniss reakciója.
Haymitch már falatozik, mikor leülök mellé.
- Jó reggelt, fiam!
Azt hiszem, motyogok valamit köszönés gyanánt, és beleharapok a sárgadinnyémbe. Épp mikor megkérdezném, merre jár, Effie besétál az étkezőbe.
- Jó reggelt, jó reg...
- Külön akarok felkészülni - bukik ki belőlem, félbeszakítva Effie-t a mondat közepén. Mindketten rám merednek. - Én... Én azt akarom, hogy Katniss és én mostantól külön készüljünk - motyogom a végét, üresnek érezve magam. Ki kellett mondanom; ezek a szavak már tegnap este óta emésztettek belülről.
- Biztos vagy benne? - kérdezi Haymitch. Bólintok. Elveszek még valamit a tányéromról, és rágni kezdem, de nem tudom, mi az, vagy hogy van-e valami íze egyáltalán. Effie leül a másik oldalamra, és Haymitchcsel elkezdik megvitatni a tervet, és hogy melyikünk kivel lesz először. Csendben ülök, amíg újra felém nem fordulnak.
- Van valami különösebb oka annak, hogy meggondoltad magad, Peeta? - kérdezi Effie. Megrázom a fejem, és folytatom az evést. Nem is emlékszem, miket pakoltam a tányérra.
- Később szeretném ezt megbeszélni - motyogom, amikor Katniss is megérkezik az étkezőbe; alig pillant ránk, ahogy Haymithc és Effie folytatják a megbeszélést. Nem tudva, hogy mi történik, Katniss leül és elkezdi belapátolni a raguját. Effie és Haymitch hallgatásba burkolózik. Én is inkább a reggelimmel foglalkozom, minthogy a többiekre nézzek. Katnissnak feltűnik, hogy csend borult a helyiségre.
- Nos, mi a helyzet? Lemaradtam valamiről? Ma az interjúra fogunk készülni, ha nem tévedek?
- Pontosan - erősíti meg Haymitch egy apró bólintással.
- Nem kell megvárniuk, amíg befejezem. Tudok egyszerre figyelni és enni - mondja, mire összerezzenek. Ez már nem lesz így sokáig.
- Nos, változás van az eredeti tervben. Mármint a pillanatnyi stratégiában - válaszol Haymitch, és magamban átkozom, amiért így előkészítette. Csak mondja ki. Csak mondja el neki. Én képtelen vagyok megtenni. Haymitchnek tudnia kell, hogy én nem vagyok rá képes.
- És mégis mi lenne az?
A szemem sarkából látom, hogy Haymitch megvonja a vállát. - Peeta szeretne külön készülni.
Ennyi. Kimondta. Most már nincs visszaút.

Tudom, hogy nem figyel rám, amíg emésztgeti az információt, ezért felpillantok rá. Látom átsuhanni az érzelmeket az arcán, de néhányat nem tudok értelmezni. Látom a zavart a szemében. Valószínűleg próbálja kitalálni, miért gondoltam meg magam. Ennél is valószínűbb, hogy rossz következtetésre jut.
- Jó - mondja végül, ami kicsit fáj. - Mi a terv? - ez minden, amit mond. Érzem, ahogy elönt a csalódottság. Mire is számítottam? Gondoltam, talán feldühíti az ötlet, de természetesen nem így van. Az én érzéseim egyre erősebbek lettek, mióta kisorsoltak minket az aratáson, de Katniss ugyanolyan maradt. Számára nem voltam több, mint egy fiú, aki ugyanabban a Körzetben élt, amelyikben ő. Élt, múlt időben, mert nem számítok rá, hogy valaha hazamegyek.
Amikor felocsúdok a gondolataimból, látom, hogy Effie és Katniss már elmentek, ami azt jelenti, hogy engem először Haymitch készít fel az interjúra. Átmegyünk a társalgóba, és a kanapé felé int, hogy üljek le. Rövid szünet áll be közöttünk, mielőtt végre megszólal.
- Külön akarsz készülni, mi? - csak ennyit kérdez, és hátradől, amíg a magyarázatot várja.
A pillantásom végigpásztázza a szobát, mintha arra számítanék, hogy Katniss ott hallgatózik valahol, de ez nevetséges; ő a szobájában van Effie-vel. Végül Haymitchre nézek, aki várakozóan néz vissza rám. Előrehajolok, egymás körül csavargatom az ujjaimat, az alsó ajkamba harapok, és azon gondolkodom, hogyan magyarázzam el neki.
- Az arénában... meg akarom védeni Katnisst. Azt akarom, hogy éljen - fejtegetem -, de ő nem tudhatja meg, hogy mit tervezek. Soha nem fogadná el; hiszen látta, milyen. Nem szereti, ha valaki védelmezi.
- Miért? - A kérdés váratlanul ér, és felnézek. Haymitch nyílt kíváncsisággal vizsgál. Nem világos, hogy értette: miért akarom megvédeni, vagy  hogy ő miért nem szereti, ha istápolják. - Miért akarod megvédeni? - pontosítja.
- Mivel... nos, mert... én... hát... - nem találom a szavakat; nem tudom, hogyan magyarázzam el ennek az iszákos, megtört pasasnak.
- Mert szereted - mondja hirtelen, és csodálkozást vélek felfedezni a hangjában. A felismerés kiül az arcára is, és ha nem tévedek, megértést látok tükröződni a szemeiben. Mintha tudná, milyen érzés. Eltűnődöm, vajon volt-e egyszer egy lány az életében, akit meg akart védeni. Szerelmes volt valakibe, mielőtt kihúzták a nevét a gömbből? Haymitch jóval azelőtt nyerte meg az Éhezők Viadalát, hogy én megszülettem volna, ezért nem voltam tisztában a győzelme körülményeivel - csak annyit tudtam, amennyit a Kapitólium látni engedett.
Azt hiszem, talán túl keményen ítéltem meg Haymitchet.
- Igen - sóhajtok. - Mert szeretem. - Végre kimondtam. Szerelmes vagyok Katniss Everdeenbe; már nagyon hosszú ideje szerelmes vagyok belé.
- Nahát - mondja. - Nahát, nahát, nahát. - Csendben nézem, és várom, hogy végre megszólaljon. - Azt hiszem, az interjúra való felkészítésed nagyon könnyű lesz. Te egy szimpatikus fiú vagy. Van egy olyan érzésem, hogy a közönség imádni fog. - Ráncolom a homlokom, és a tenyerembe támasztom az államat, hogy megőrizzem a hidegvérem.
Most mondtam neki, hogy szerelmes vagyok Katnissba, mire gyorsan az interjúkra terelte a szót.
- És szükségünk is van rá, hogy szeressenek, mert ők lesznek azok, akik segíthetnek neked abban az arénában. - bólintok, és átgondolom, amit mondott.
- És mi lesz Katnisszal? - kérdezem - Az ő modora nem túl... megnyerő. A legtöbb ember számára - teszem hozzá, hirtelen bűnösnek érezve magam amiatt, amit mondtam. Ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy ez az igazság. A legtöbb ember Katnissra nézve egy mogorva, ellenséges nőt lát - én erőt látok. Észreveszem, hogy Haymitch ajkán egy halvány kis mosoly bujkál.
- Nos, fiam, világgá fogod kürtölni, hogy szerelmes vagy belé.

Eredeti nyelven: fanfiction.net