A pék fia - Tizenegyedik fejezet

Szia mindenki!
Eddig jutottam a fordításban, nincs több rész ütemezve, és sajnos nem tudom, mikor lesz legközelebb friss. Sietek vele. Update: visszakaptam a laptopom, szóval most már aktívabban jelen tudok lenni. :) A jövő hét folyamán biztosan lesz két új fejezet, talán három is. :)
A nyolcadiktól a tizenegyedik fejezetig (az első öt részhez hasonlóan) Noncsi áldozta fel magát a béta szerepében, amit ezúton is köszönök. :)
Szerettem fordítani ezt a fejezetet, remélem, nektek is tetszik. :) De nem szaporítom tovább a szót, olvashattok! :D
~ Emma


Katniss csendben ül az asztalnál. A felnőttek beszélgetni kezdenek, de olyan témákról, amiknek semmi értelme vagy jelentősége. Azt hiszem, az időjárási előrejelzést vitatják meg. Katnissra nézek az asztal túlsó felén. Meglep, hogy rám néz; nem lehetek biztos a dolgomban, de úgy látom, mintha sírt volna. Kérdőn felvonom a szemöldököm, a biztos tudatban, hogy érti, mit kérdeztem - mi történt? Nem mond semmit, válaszul csak megrázza a fejét.

Ahogy tálalják a fő fogást, Haymitch végül megszólal, és felteszi a kérdést, ami valószínűleg mindenki más fejében is motoszkál.

- Rendben van, térjünk a lényegre. Meséljétek el, milyen pocsékul teljesítettetek.

Mielőtt a figyelem Katnissre irányulhatna, és arra, hogy mennyire ki volt bukva utána, bevetem magam.

- Nem tudtam, hogy ez ennyit számít. Amikor sorra kerültem, a Játékmesterek figyelemre sem méltattak, rám sem néztek. Csak ittak és dalolásztak. Én meg mindenféle súlyos tárgyakat hajigáltam, míg végül az egyikük szólt, hogy leléphetek. - A figyelemelterelés nem tartott sokáig, mert Haymitch Katnisshez fordul.

- És te, drágaságom? - A drágaságom kifejezés hallatán Katniss homlokán megjelent egy halvány ránc.

- Rálőttem íjjal a Játékmesterekre.

A kijelentését döbbent csend fogadja. Minden kés és villa megáll a levegőben, minden tekintet Katnissre szegeződik.

- Micsoda? - Effie rémültnek hallatszik.

- Kilőttem rájuk egy nyilat. Igazából nem is rájuk lőttem. Csak feléjük. Ugyanúgy viselkedtek velem is, mint Peetával. Csak lőttem a nyilakat, ők meg tudomást sem vettek rólam, és a végén... elvesztettem a fejemet, és kilőttem az almát annak a szerencsétlen malackának a pofájából!

- És mit szóltak hozzá? - kérdezi kedvesen Cinna.

- Semmit. Pontosabban nem tudom. Fogtam magam, és kisétáltam a teremből. - Nem nézett egyikünkre sem, de elöntött a csodálat. Elképesztően dacosan viselkedett, míg én csak golyókat dobáltam.

- Anélkül, hogy engedélyt kaptál volna a távozásra? - kap levegőért Effie.

- Engedélyt adtam magamnak a távozásra - javítja ki Katniss, még mindig nagyon kihívóan.

- Nos, akkor erről ennyit - zárja le a témát Haymitch, majd felkap egy zsemlét, hogy megvajazza.

- Mit gondol, le fognak csukni? - kérdezi Katniss, és felnézve észreveszem a halvány rémületet a szemében, amit mások talán nem szúrnak ki. Ráébredek, hogy miután olyan sokat néztem, rengeteg mindent ki tudok olvasni az arckifejezéséből, amit egyébként igyekszik elrejteni.

- Kizárt. Ebben a szakaszban már nehéz lenne másik résztvevőt keríteni - fejti ki Haymitch.

- És mi lesz a családommal?  Meg fogják büntetni őket? - Hát persze. Nem saját maga miatt aggódott: az anyját és a húgát féltette.

- Nem hinném. Nem lenne sok értelme. Ahhoz ugyanis fel kéne fedniük a Kiképzőközpontban történteket, hogy Panem lakossága tudja, miből kell okulnia. Az embereknek meg kellene tudniuk, hogy mit csináltál. Valószínűbb, hogy inkább az arénában fogják pokollá tenni az életed - magyarázza Haymitch, és van logika az okfejtésében.

- Hát, ezt már úgyis megígérték, a történtektől függetlenül - szúrom közbe, utalva a Viadal lényegére: hogy szenvedjünk; hogy emlékeztessen minket, hogy a Kapitólium gyakorolja felettünk a hatalmat; hogy csak azért élünk, mert ők megengedik.

- Milyen igaz - kap a szón Haymitch, én pedig megkockáztatok egy újabb Katnissre vetett pillantást. Némileg vidámabbnak látszik ahhoz képest, mint amikor asztalhoz ült. Haymitch újra enni kezd, a tőle megszokott módon, ami grimaszolásra készteti Effie-t, majd felnevet. - És milyen képet vágtak?

Hirtelen mosoly jelenik meg Katniss arcán.

- Sokkot kaptak. Összecsinálták magukat. Röhejesek voltak. Az egyikük hátralépett, és belecsücsült egy puncsos tálba.

És hirtelen mindannyian nevetni kezdünk, Effie-t leszámítva. Ő még mindig próbál komoly képet vágni.

- Nos, úgy kell nekik. Az lenne a dolguk, hogy megnézzék a Viadal résztvevőit. Az a tény, hogy ti a  Tizenkettedik Körzetből érkeztetek, még nem mentség arra, hogy figyelemre se méltattak benneteket - jelenti ki Effie, meglepve mindannyiunkat, majd idegesen körbepillant a szobában. - Elnézést, de ez a véleményem - teszi hozzá.

- Biztos csúnyán lepontoznak.

- Csak az számít, ha magas pontszámot érsz el, a középmezőnnyel és a leggyengébbekkel senki sem foglalkozik. Akár arra is gyanakodhatnak, hogy direkt nem mutattad meg, mit tudsz, azért kaptál olyan  kevés pontot. Sokan élnek ezzel a taktikával - magyarázza Portia.

- Remélem, az emberek is így értelmezik majd a dolgot, amikor meglátják, hogy csak négy pontot kaptam - viccelődöm, bár nem teljesen alaptalanul. - Már ha adnak annyit egyáltalán. De most komolyan, el tudtok képzelni kevésbé hatásos dolgot annál, hogy valaki felkap egy nehéz labdát, és elhajítja pár méterre.  Ráadásul az egyiket majdnem sikerült a lábamra ejtenem. - Katniss rám vigyorog az asztal túloldaláról, én pedig azonnal visszamosolygok. Még akkor is virul a fejem, amikor enni kezd, és még egy pillanatig figyelem őt, mielőtt elszakítom róla a tekintetem.

Mikor végzünk a vacsorával, mind átmegyünk a társalgóba, bekapcsoljuk a tévét, és várjuk a pontokat. Az első néhány eredmény nem meglepő. A Hivatásosak magas pontokat kapnak, a többiek pedig közepeseket. A kis árnyékunk, Ruta meglepetésre hét pontot kap, elképzelésem sincs, hogy mit csinálhatott az a kislány a Játékmesterek előtt. Végre eljön a mi időnk.  Meglepetésre az én nevem mellett egy nyolcas tűnik fel, szóval csak számított valamit, hogy legalább néhányan figyeltek. Katniss arca tűnik fel a képernyőn, amire mind némán meredünk egy pillanatra, ahogy előbukkan a tizenegy pont.

Mindannyian felvillanyozódunk, mindenki Katniss hátát lapogatja gratuláció gyanánt, Effie még fel is sikkant izgalmában.

- Biztosan tévedés történt. Hogyan... Hogyan fordulhatott ez elő? - kérdezi Katniss Haymitch-et.

- Biztos csípték, hogy ilyen kis heves vagy. Elvégre a műsornak minél látványosabbnak kell lennie. Szükség van néhány tüzesebb játékosra - feleli vigyorogva.

- Katniss, a lány, aki lángra lobbant - mosolyog Cinna, mielőtt megöleli Katnisst. Elönt a féltékenység hulláma. Féltékeny vagyok, mert a stylistja megölelheti őt, de én valószínűleg soha nem tehetem meg ugyanezt. - És még nem láttad a ruhádat, amit az interjúra készítettünk.

- Még több láng? - kérdezi Katniss.

- Valami olyasmi - felel huncutul.

Katniss-szel gratulálunk egymásnak. Meg akarom ölelni, elmondani neki, milyen ügyes volt, megnyugtatni, hogy minden rendben lesz; a karjaimban akarom tartani, és meg akarom csókolni. De be kell érnem azzal, hogy kezet rázok vele, és sután mosolygok rá; viszonozza a mosolyt.

Nem sokkal később elszökik a szobájába, én pedig úgy határozok, fellógok a tetőre. A korlát mellett ülök és a várost nézem, csodálom a színeket, és figyelem, ahogy az emberek az éjszakai életüket élik. Ebben a városban minden polgár a halálunkat várja. Alig várják, hogy végignézhessék, ahogy lemészároljuk egymást. Ezen gondolkodom, és eszembe jut a tény, hogy néhány nap múlva már az arénában leszek. És Katniss is az arénában lesz. És egyikünknek meg kell halnia.

Katniss tizenegy pontjára gondolok, meg az én nyolc pontomra. Örvénylenek bennem a nagyon eltérő érzelmek. Mit akarok jobban? Katniss élje túl, vagy inkább én? Megpróbálom elképzelni, hogy milyen lenne visszatérni a Tizenkettedik Körzetbe, ha Katniss meghalna az arénában, és valahogy én kerülnék ki győztesen. Nem lennének lopott pillantások a téren, nem lennének mókusok a hátsó ajtónál, eltűnnének a szürke szemek az életemből. A gondolat elviselhetetlen, ezért az elmém legeldugottabb zugába száműzöm őket. Visszamegyek a szobámba, hogy legalább addig kizárjam ezeket a gondolatokat, amíg alszom.

Eredeti nyelven: fanfiction.net