A pék fia - Huszonharmadik fejezet

Valaki megráz, hogy felébredjek. Arra számítok, hogy Portia az, ám amikor felnézek, Katniss néz vissza rám. Ez sokkal inkább kedvemre való.

- Peeta, most már indulni kell - mondja sürgetően. A félig még alvó, lázas agyam nem érti, mire gondol.

- Indulni? Hová?

- El, minél messzebbre innen. A folyásirányban. Keresnünk kell egy helyet, ahol pihenni tudsz, és kicsit megerősödsz.

Nem vitatkozom vele, csak kényszerítem magam, hogy megmozduljak. Amikor ráállok a bal lábamra, össze kell szorítanom a fogaimat, hogy ne adjak ki semmilyen hangot. Bár az tetszik, hogy Katniss arcán aggodalmat látok felvillanni.

- Gyerünk. Meg tudod csinálni - nyugtat meg. Gyorsan bólintok, és némán bátorító beszédet tartok magamnak. Meg tudom csinálni; hát persze, hogy meg tudom csinálni. Nem engedhetem meg, hogy most gyengének tűnjek, főleg, mivel Katniss itt van. És mert az egész világ figyel. Úgyhogy teszek egy lépést, aztán még egyet, és még egyet. Katnissra kell támaszkodnom, mialatt a folyóban botladozunk. Pontosabban én botladozom, Katniss pedig megakadályozza, hogy pofára essek. Nem jutunk messzire. Minden lépéssel sötétebb lesz a világ. Próbálom tartani magam, és rávenni a lábaimat, hogy folytassák az utat. Katniss természetesen észreveszi, milyen rémes állapotban vagyok, és leültet; a fejemet a térdeim közé nyomja, hogy kicsit magamhoz térjek.

Katniss a terepet személi és tervet sző, mialatt én arra koncentrálok, hogy ne haljak meg. Amikor a világ már nem forog, Katniss újra mozgásra bír, ezúttal felfelé megyünk a parton, a sziklák felé. Ettől a rövid kis sétától is úgy kezdek zihálni, mintha egy kilométert sprinteltem volna. A hőmérséklet is nagyot zuhant, folyamatosan ráz a hideg.

Tökéletesen haszontalannak érzem magam, amíg ott állok, és nézem, ahogy Katniss kicsit kényelmesebbé varázsolja a barlangot. Amikor begyömöszöl a hálózsákjába, arra gondolok, hogy ez olyasvalami, amit egy anya csinálna a gyermekével. Egy olyan rituálé, amin én soha nem estem át az anyámmal. Visszautasítom az ételt, amit Katniss felkínál, és az arcán tartom a tekintetem, mialatt a bejáratnál munkálkodik. A gyönyörű, egyenes, határozott vonásain. Időnként bizonytalanul hátrapillant rám, de gyorsan elkapja rólam a tekintetét, amikor észreveszi, hogy még mindig bámulom. Kis idő múlva csalódottan söpri félre az indákat, amikkel álcázni próbálta a bejáratot.

- Katniss - szólítom meg, mire odajön hozzám, és kisöpri a hajam a homlokomból. Jó érzés. - Kösz, hogy megkerestél. - Csak kolonc vagyok a nyakán, és csökkentem az esélyeit, hogy megnyerhesse a Viadalt, de akkor is, hihetetlenül megkönnyebbültem, hogy itt van.

- Te is megkerestél volna, ha olyan állapotban vagy. - Gyengéden a homlokomra teszi a kezét, és aggodalmasan ráncolja a homlokát.

- Igen. Figyelj, ha nem úszom meg...

- Ezt meg sem hallom - vág a szavamba. - Nem ezért tisztítottam ki azt a rengeteg gennyet a sebedből.

- Tudom. De ha mégis...

- Nem, Peeta, erről nem nyitok vitát. - Nem engedi, hogy folytassam, még az ujjait is az ajkamra szorítja, hogy elhallgattasson.

- De én... - kezdem újra, mire megcsókol. Teljesen összezavarodok, az agyam túlpörög. Katniss. Ajkai. Csókolnak. Engem. Barlang. Álom? Még mielőtt teljesen felfoghatnám, mi is történik, Katniss elhúzódik.

- Nem fogsz meghalni. Megtiltom. Megértetted? - Megadom magam, és talán nem is csak azért, mert még mindig nagyon zavarodott vagyok.

- Megértettem - suttogom. Katniss kimászik a barlangból, és magamra hagy, hogy egy kis rendet tehessek a gondolataim között. Azonban úgy tűnik, hogy ehelyett elszundítok.

Arra ébredek, hogy Katniss megcsókol, amin megdöbbenek. Miért lett hirtelen ilyen gyengéd? Na nem mintha bánnám... Csak furcsa. Ezelőtt soha nem mutatta semmi jelét annak, hogy kedve volna megcsókolni, és most kétszer is megtette, nagyjából tíz perc alatt.

- Peeta, nézd, mit küldött neked Haymitch - mondja majdnem fülig érő szájjal, és feltart valamit, ami leginkább egy fazéknak látszik.

- Mi ez? - kérdezem álmosan.

- Húsleves. Jót fog tenni.

- Nem kell - mondom, és lejjebb csúszok a hálózsákban, mintegy nyomatékosítva a véleményem.

- Kérlek, Peeta! Enned kell. - Katniss megpróbál győzködni, s elhúzza az arcomból a hálózsákot. Különböző módszerekkel próbál rávenni, hogy megegyem a húslevest, fenyegetőzik és könyörög. De az a leghatékonyabb, amikor felajánlja, hogy megcsókol minden kanál leves után. Ez az alku eléggé ösztönöz, hogy megegyem az egészet, a lehető legtöbb korty formájában.

A hasam tele van, a délutáni mozgás elszívta minden energiámat, a hálózsákban meleg van, és tudom, hogy Katniss ott van velem - mindezek azt eredményezik, hogy gyorsan elalszom.

Eredeti nyelven: fanfiction.net