A pék fia - Huszonnegyedik fejezet

Sziasztok! :)
Ebben a fejezetben nem csak Claudius-nak van közleménye, hanem nekem is. :D
Ez már a huszonnegyedik rész, és szerintem nem lövök le nagy poént, ha elárulom, hogy a történet harmincnégy fejezetből áll, szóval ezt leszámítva tíz rész van még hátra. Az előzetes ütemterv alapján szeptember huszadikán kerül fel a befejező rész. Az oldalsávba kitettem egy szavazást, ahol eldönthetitek, hogy szeretnétek-e, ha lefordítanám a Futótűz Peetásított verzióját is. Szeptember 19-én, 23:59-kor zárul a szavazás, ami azt jelenti, nagyjából három és fél hetetek van, hogy eldöntsétek, hogyan tovább. :) Megmondom őszintén, azt még nem olvastam, így nem tudok támpontot adni a minőségét illetően.
Egyébként ezen a héten még két fejezetet teszek ki, ezek csütörtökre és szombatra várhatók.
Élvezzétek ki a vakáció utolsó hetét! :)
~ Emma


Amikor felébredek, körbenézek, az alvástól még kissé tompán. Egy barlangban vagyok, és tudok mozogni. Nem fáj a gyomrom, és a többi fájdalom is eltűnt. Nem az égre bámulok fel. Hát persze. Katniss. Az előző délután emlékére még hevesebben pislogok körbe. Nincs itt. Mély rettegés tölt el. Itt hagyott meghalni? Nem, nem tenne ilyet. Vagy mégis? A kétségeket az agyam egy eldugott zugába száműzöm, amikor ráébredek, mennyire nevetséges vagyok.
De mi van, ha nem önszántából hagyott itt? Akkor lehetséges egy másik magyarázat is. Cato és Clove valószínűleg még kint csatangolnak az arénában, vérszomjasan, és mindenre elszántan. Rátalálhattak a kis kuckónkra, és elragadhatták Katnisst az éjszaka során? Így még annak is van értelme, hogy engem miért hagytak itt. Felmérték az állapotom, látták, hogy hasznavehetetlen vagyok, és nem jelentek semmilyen fenyegetést.
Lassan megpróbálok felülni. A testem legnagyobb része még nem gyógyult meg teljesen, ezért fájdalmas a mozgás, és nem is könnyű. Félig már feltornázom magam, amikor Katniss megjelenik a barlang bejáratánál. Minden korábbi feszültségem azonnal elolvad.
- Felébredtem, és nem találtalak sehol. Aggódtam miattad. - Katniss nevet, és visszanyom a földre.
- Te aggódtál miattam? Láttad mostanában, hogy nézel ki? - kérdezi.
- Azt hittem, Cato és Clove megtaláltak. Szeretnek éjjel vadászni - világosítom fel sötéten.
- Clove? Melyikük az? - Clove, melyikük is az? Az arcok és a nevek egy pillanatra összezavarodnak az agyamban, mielőtt kapcsolatot találok köztük. Azt hiszem, nem vagyok túl jó formában. Talán a vérmérgezéstől? Vagy valami más betegségtől ilyen kuszák a gondolataim?
- A lány a Második Körzetből. Még életben van, ugye?
- Igen, rajtunk kívül már csak ők ketten vannak, meg Tresh és a rókaképű lány. Rókaképűnek neveztem el a lányt az Ötödik Körzetből. Hogy érzed magad?
- Jobban, mint tegnap - ismerem be. Bár a végtagjaim még mindig merevek, és a lábam is nagyon fáj. - Hatalmas erőlelépés ez a dagonyázáshoz képest. Tiszta ruha, orvosság, hálózsák... és te. - Furcsa érzés egyszerűen csak elmondani neki, hogy mit érzek. Itt, a mi kis barlangunkban elfeledkezem a kamerákról, amik figyelnek, itt csak Katniss és én vagyunk. Az érzéseimet már nem kell eltemetnem, ahogy hosszú évekig tettem, miközben csak titkos pillantásokat engedtem meg magamnak, és azt kívántam, bár köszönhetnék neki.
Katniss megérinti az arcom, mire elkapom a kezét, és az ajkaimhoz szorítom. Megnyugtató, hogy tényleg velem van, és nem a sárban fetrengve delirálom az érintését.
- Nem csókolhatsz meg, amíg nem eszel valamit - korhol Katniss, és segít, hogy felüljek. Csók? Ó, ja igen, rengeteget csókolóztunk tegnap. Halványan elpirulok az emlékre, nem is értem, hogy mehetett ki a fejemből, hogy megcsókoltam Katniss Everdeent. Ez a láz rosszabb lehet, mint gondoltam. Megetet velem valamilyen gyümölcsös kását, aztán hússal kínál, de azt elutasítom, mert nem hiszem, hogy valami nehezebbel is megbirkózna a gyomrom. Mást nem tudok enni húslevesen és gyümölcskásán kívül. Most először nézek rendesen Katniss arcára, mióta felébredtem, és észreveszem a szeme alatt húzódó sötét karikákat, és hogy elég lassan mozog. Másoknak talán nem tűnne fel, hogy nem úgy mozog, mint általában, de ők nem figyelték őt évekig a távolból.
- Nem aludtál.
- Jól vagyok. - Hazudik.
- Aludj egyet. Majd én őrködöm. Felébresztelek, ha bármi történik - biztosítom, de még mindig habozik. - Katniss, nem maradhatsz ébren örökké.
- Rendben van - adja meg magát. - De csak néhány órát alszom. Mindenképpen kelts fel.
A barlangon kívüli világot kémlelem, mialatt Katniss leheveredik mellettem, egyik kezét az íján tartva. - Gyerünk, most már aludjál - mondom csendesen, miközben kisöpröm a haját a homlokából. Tovább simogatom, míg végül elalszik, és elbűvölve nézem, ahogy a feszültség eltűnik az arcáról. Annyira békésnek látszik.
Néhány óra múltán tudom, hogy fel kellene ébresztenem őt, de minden csendes, és elragadó látványt nyújt, amikor alszik. Semmi sem történik, ezért inkább hagyom pihenni. Délutánig alszik. Amikor kinyitja a szemét és felül, látszólag rögtön tudja, hogy nem tartottam be a szavam.
- Peeta, nem úgy volt, hogy felébresztesz?
- Mégis minek? Az égvilágon semmi sem történt. És különben is szeretem nézni, ahogy alszol. Olyankor nem ráncolod a homlokodat. Sokkal helyesebb így az arcod - viccelődök. A megjegyzésemre természetesen azonnal ráncokba szalad a homloka, amin vigyorogni kezdek. Hirtelen nyugtalanná válik és az arcomra szorítja a kezét.
- Ittál? - kérdezi, s felkapja az egyik vizes palackot.
- Hát persze - hazudom, de nem hiszem, hogy sikerült meggyőznöm. Megitat velem két liter vizet, és megint bead néhány szem lázcsillapítót. Ülök és nézem, ahogy elkezdik ellátni a sebeimet, a kisebbekkel kezdve. Az arcán tartom a tekintetem, amikor odaér a combomhoz. Mindent látok az arcán. Rossz a helyzet.
- Hát, jobban bedagadt, viszont már nem gennyes - mondja bizonytalan hangon. Nagyon édesnek találom, hogy próbál megnyugtatni. De én magam is látom a sebet. Látom azokat a vörös csíkokat, amik felfelé kúsznak a lábamon, és tudom, hogy mi az.
- Tudom, hogy vérmérgezésem van, Katniss. Még ha az anyám nem is gyógyító.
- Túl kell élni a többieket, Peeta. Ha győzünk, a Kapitóliumban majd meggyógyítanak. - Gúnyosan elmosolyodom.
- Ez jó ötlet - mondom, olyan őszintén, ahogy csak tudom. Biztos vagyok benne, hogy ő is látja a buktatókat a tervben, hiszen járni is alig tudok. Hogyan tudnék így szembeszállni a többi kiválasztottal? Csak arra számíthatok, hogy Katniss vigyáz rám, amíg a többiek mind meghalnak.
- Enned kell. Muszáj jó erőben maradnod. Csinálok neked levest.
- Ne gyújts tüzet! Nem éri meg.
- Majd meglátjuk. - Katniss figyelmen kívül hagyja a kérésem, és úgy döntök, nem vitatkozom vele, mert úgysem lenne értelme. Kimegy a barlangból a főzéshez szükséges kellékekkel. Nagyon meleg van, de a barlang még mindig hűvösebb, mint a kinti levegő. Lefekszem és kinyújtózom a hálózsákon, amíg várom, hogy Katniss visszatérjen. A fájdalom nem csökkent, de nem is rosszabb, mint korábban volt. Még mindig lázasnak érzem magam. Azt sem tudom, a hideg ráz-e, vagy izzadok.
Jobban érzem magam, amikor meglátom Katniss arcát. Visszatért, elsimítva ezzel a fájdalom egy részét az arcomról. Vizes ruhát terít a homlokomra, legalábbis azt hiszem, vizes. Olyan érzés, mintha simán csak egy darab rongy lenne a homlokomon, cseppet sem hűt le.
- Kérsz valamit? - kérdezi, a hangába aggodalom szűrődik. Ez kedves.
- Nem, köszönöm. - Szünetet tartok, és meggondolom magam. - Várj, mégis kérnék valamit. Mesélj nekem.
- Meséljek? Mégis miről? - Mit akarok hallani? Bármit, csak halljam a hangját.
- Mesélj egy vidám történetet. Meséld el életed legboldogabb napját. - Mérgesen felsóhajt, majd hosszú szünet áll be, mialatt Katniss azon filózik, melyik történetét szedje elő.
- Azt még nem meséltem, hogyan szereztem Primnek egy kecskét, ugye? - kérdezi hirtelen. Megrázom a fejem, és várakozóan nézek rá, míg kényelembe helyezkedik a történethez.
Mikor a történet végére ér, felhangzanak a harsonák. Ez azt jelenti, hogy bejelentenek valamit. Katniss azonnal reagál, a barlang szájához siet. Claudius Templesmith hangja tölti be az arénát. Lakomára hívja a még talpon maradt kiválasztottakat. Az egy vérfürdő. Hozzáteszi, hogy mindenkinek sürgősen szüksége van valamire, amit csak így szerezhet meg. Katniss hátára meredek, és tudom, mi lesz a nekünk kikészített hátizsákban. Gyógyszer, ami megmenti az életem.
Nagy nehézségek árán talpra evickélek, és Katniss mögé botladozom. Megszorítom a vállát, hogy rám nézzen.
- Ne. Ne tedd kockára az életedet miattam.
- Ki mondta, hogy kockára akarom tenni? - kérdezi közönyösen.
- Szóval akkor nem fogsz odamenni? - kérdezem, hogy tisztázzuk a helyzetet. Nem fogom megengedni, hogy odamenjen, akármi is az ára. Túl kell élnie, akár meghalok, akár kihúzom valahogy a végéig, ez nem számít. Nem megyek vissza a Tizenkettedikbe Katniss nélkül, mert úgy üres lenne az életem. Nem engedem, hogy meghaljon, miközben az én életemet próbálja megmenteni.
- Még szép, hogy nem megyek. Ne nézz teljesen hülyének, ha megkérhetlek! Szerinted majd ölre megyek Catóval, Clove-val meg Tresh-sel, hogy megkaparintsak egy hátizsákot? Ne légy már ennyire hülye - dorgál, majd megfogja a karom és visszatámogat a hálózsákhoz. - Hagyom, hadd gyilkolják egymást, holnap este megnézzük, ki maradt még életben, aztán kitaláljuk, mit csináljunk - próbál nyugtatni, de nem néz a szemembe.
- Nem tudsz hazudni, Katniss. Fogalmam sincs, hogyan tudtál életben maradni. - Utánozni kezdem a hangját: - Naná, hogy örültem, hiszen az a kecske valóságos aranybánya. Mintha kicsit lement volna a lázad. Még szép, hogy nem megyek. - Csóválom a fejem. - Ígérd meg, hogy soha nem fogsz kártyázni. Elvesztenéd minden pénzedet.
Az arca kipirul a méregtől. - Jól van, el fogok menni, te pedig nem akadályozhatod meg.
- Akkor követlek. Legalábbis egy darabig. Talán nem jutok el a Bőségszaruig, de ha elég hangosan kiabálom a nevedet, előbb-utóbb valaki meg fog találni. És akkor tuti, hogy meghalok - mondom makacsul, mert akkor a kísérlete hiábavaló lesz. Tudom, hogy úgy érzi, meg kell mentenie, a családom és a barátaim miatt, vagy valami más okból. Talán saját maga miatt is?
- Száz méterre sem tudnál elvánszorogni innen, amilyen állapotban a lábad van. - Ez jogos.
-  Akkor majd vonszolom magam. Ha te mész, én is megyek.
- Most mégis mit csináljak? Üljek itt, és ölbe tett kézzel nézzem, ahogy meghalsz?
- Nem fogok meghalni. Megígérem. Ha te cserébe megígéred, hogy nem mész oda a Bőségszaruhoz. - Ez nem olyasmi, amit így megígérhetek, de bármire képes vagyok, hogy itt tartsam, távol a vérfürdőtől. Az álla megfeszül, ahogy mérlegeli a problémát.
- Akkor viszont azt kell tenned, amit mondok. Megiszod a vizet, felkeltesz, amikor kérem, és az utolsó kanálig megeszed a levest, függetlenül attól, milyen gusztustalannak találod! - csattan fel, a düh még mindig tisztán leolvasható az arcáról.
- Megegyeztünk. Elkészült már? - Nem akarom megenni a levest, a gondolattól máris kezdek rosszul lenni. De nincs sok választásom, ha Katnisst itt akarom tartani.
- Várj egy percet. - Megint kimegy a barlangból, és nem sokkal később vissza is tér egy fazék levessel, amit előttem rak le. Az egészet megeszem, még a sűrűbb részt is kikanalazom az aljáról, hogy megmutassam, milyen lelkes vagyok. Nem tudom, a gyomrom kibírja-e.
- Nagyon finom! Nagyon jól főzöl, Katniss. - Én jobban hazudok, mint ő. Válaszul ismét lázcsillapítót kapok.
Csendben ülök, amíg ő kimegy elmosogatni. Elég gyorsan visszatér, és egy újabb adag gyümölcskásával fenyeget. Milyen csodás! De nem tiltakozom, csak kinyitom a szám, és várom, hogy megetessen. A bogyónak más íze van, mint korábban volt, most sokkal édesebb. - Nagyon édes - jegyzem meg.
- Igen, mézbogyónak hívják. Anya lekvárt szokott főzni belőle. Még sosem ettél ilyet? - kérdezi, miközben egy újabb kanál pépet nyom a számba.
- Nem. De olyan ismerős az íze. Mézbogyó? - Hasonlít azokhoz a bogyókhoz, amikkel korábban etetett meg, de nem hiszem, hogy valaha hallottam volna róla.
- Hát, a piacon nem árulnak ilyesmit, csak az erdőben lehet szedni - újabb nagy kanálnyit nyelek le ezekből a furcsa, édes bogyókból.
- Olyan édes, mint a szirup - merengek hangosan. Szirup... odakint volt, ahol nem láttam. Haymitchnek elég ideje volt, hogy küldjön neki valamit. Szirup, ezért volt olyan ismerős. Amikor nem tudtam elaludni, mert hetekig rémálmok gyötörtek, az apám elment Katniss anyjához, hogy segítséget kérjen. Altatóért. Döbbenten nézek Katnissra. - Szirup. - Katniss a számra tapasztja a kezét, hogy ne köphessem ki a pépet, amit még nem nyeltem le.
Amikor elenged, kétségbeesetten nyomom le az ujjaimat a torkomon, hogy kihányjam, de máris kezdem kábán érezni magam. Az alvás úrrá lesz rajtam. Úgy érzem, elárultak. Aztán már semmit sem érzek.

Eredeti nyelven: fanfiction.net