A pék fia - Tizenhetedik fejezet

Sziasztok!

Itt a mai friss. :) Ez a perc is eljött, elkezdődik a Viadal. :D A következő pár fejezetből kiderül, mi minden történik Peetával az arénában, mielőtt Katniss rátalál a folyóparton. ;) :D

Jó szórakozást!

~ Emma

Hatvan másodperc. Itt kell állnom hatvan másodpercig, mielőtt megszólal a gong, és elkezdődik. Az egész testemben végigszáguld az adrenalin. Itt vagyunk. Valahogy sikerül rendezni a gondolataimat, és szemügyre veszem, hogy mi minden hever előttem. Sok mindent szétszórtak a Bőségszaru körül, többek között fegyvereket, élelmiszert, sátrakat, és gyógyszereket. Azok a cuccok vannak közelebb a Bőségszaruhoz, amelyek értékesebbek.Van néhány pokróc is. A tekintetem leragad az íjnál és a nyilaknál, Katniss fegyverén. Balra sandítok, Katniss öt kiválasztottal arrébb áll tőlem. Körbenéz, a szemében a vadászok rutinjával. Menj az erdőbe, menj be az erdőbe, kántálom magamban, de úgy tűnik, futáshoz készülődik. Eláraszt a rettegés, amikor rájövök, mire készül: elindul, hogy megszerezze magának a fegyvert. Ha nem kezd el azonnal menekülni, az első órát sem éli túl. Nem vagyok hajlandó hagyni, hogy ez megtörténjen, még akkor sem, ha ez azt jelenti, hogy nekem is maradnom kell, és szembe kell szállnom mindenkivel, aki a közelébe megy. Tovább bámulom, hátha ő is rám néz.

Hirtelen felém fordul. Találkozik a pillantásunk. Finoman megrázom a fejem, abban a reményben, hogy megérti az üzenetet. Ne csináld, tűnj el innen. Az egy perc majdnem lejárt, Portia könnyeire, Haymitch tanácsaira és Katnissra gondolok.

A gong megszólal, és az erdőre gondolok. Be kell rohannom a fák közé. A lábaim mégis a Bőségszaru felé kezdenek vinni. Van egy nagy kés a közelemben, azt elérhetném, és úgy tűnik, senki más nem startolt rá. Felkapom a fegyvert és megfordulok, a szemem ösztönösen Katnisst kezdi keresni. Bárhol felismerném az alakját. Egy fiú megpróbálja elvenni tőle a narancssárga hátizsákot, amit szorongat. Tartsd magad távol tőle, morgom magamban. Megiramodok feléjük, épp, amikor a lány a Második Körzetből beleállít egy kést a fiú hátába. Nem állok meg, ahogy a lány sem hagyja abba a késdobálást. Eszembe jut, hogy talán én is eldobhatnám felé a kést, amit a kezemben tartok, de tuti, hogy még csak meg sem sebesíteném. Rémesen célzok.
Katniss rohan, a hátizsákot használva pajzsként, ahogy egy újabb kés szeli át a levegőt az irányában. Engedélyezek magamnak egy röpke pillanatot, hogy megkönnyebbüljek, hogy sikerült elmenekülnie. Visszafordulok az íj és a tegez felé, és elhatározom, hogy megszerzem őket Katnissnak.
Valaki belém rúg. Annyira lefoglalt a bámészkodás, hogy az illető jó fogást talált a derekam körül, és mindketten a földre zuhanunk. A bokám kifordul, de nincs időm felszisszenni. Lerúgom magamról az idegen testet, a talpamra gördülök, és guggolva maradok. A Második Körzetből való lánnyal találom szembe magam, aki rosszindulatúan mosolyog rám.
- Á, a hősszerelmes - vihog, egy késsel hadonászva. - Először megszabadulok tőled, aztán megkeresem a kis barátnődet is.
Elönt a gyűlölet a gondolattól, hogy ez a a lány Katniss után ered, hogy végezzen vele. Eszembe jut, hogy még mindig szorongatom a kést, és jobb fogást keresek a markolaton. A lány támad, a kés pengéje fényesen villan a napsütésben. Megpróbálok kitérni a vágás útjából, de a lány nagyon gyors: fájdalom hasít a karomba. Sikerül oldalba rúgnom, aminek következtében elveszti az egyensúlyát, és a földre roskad. A vágásra szorítom a kezem, és grimaszolok kínomban. Amikor elveszem a kezem, síkos a vértől. A lány nem marad lent sokáig, máris talpon van, és mérgesen néz le rám. Látom, hogy vér szivárog az alkarján lévő sebből. A tekintete megakad a vérre az én karomon, és mosolyra rándul a szája, átmenetileg megfeledkezve róla, hogy nekem is sikerült megsebesítenem őt.
Meg fog próbálni megölni. Tisztán látom a szemeiben. Ahogy fogja a kést, és próbálja kiszámítani a mozdulataimat. Nem vár sokáig, újra rám ront. Ez alkalommal sikerül kikerülnöm a kést, és a saját testsúlyomat használva lököm oldalba. Úgy vélem, a könyöke csapódik az arcomba, amin meglepődök. Meglököm, a földre taszítom, a kés pedig kirepül a kezéből, és elég messzire gurul a földön ahhoz, hogy a lány ne érje el.
Hezitálok, amíg erkölcsi csatát vívok magammal. Nem üthetem meg - mégiscsak egy lány! De ha nem teszem, végezhet velem, és Katniss nyomába eredhet. És az alapján, amit láttam, nagyon jól bánik a késsel. Mielőtt újra felkelhetne, lefogom, hogy távol tartsam a fegyverétől, amíg kitalálom, hogy mihez kezdjek. Tudom, hogy nem engedhetem el; arra edzett, hogy levadássza és megölje a többi kiválasztottat. De ülhetek itt, és fojtogathatom ezt a lányt mindaddig, amíg már nem lélegzik?
Mialatt morális harcot vívok magammal, teljesen elfelejtem, hogy más játékosok is vannak körülöttünk. Kezek ragadnak meg, és húznak hátra. Először kapálózom, a lány fuldoklik a szorításomban, ahogy a másik kiválasztott próbál elvonszolni tőle. Egy újabb pár kezet is megérzek magamon, és akkor elengedem. Túlerőben vannak. Egy ököl csapódik az arcomba, de fogalmam sincs, kihez tartozik.
Letörlöm a vért a számról, és felpillantok a Hivatásos Kiválasztottakra.
- Mit csináljunk vele, Cato? - Öljetek meg, és csináljátok gyorsan.
Észreveszem, hogy az ég kék, a nap tüzesen süt le az arénára. Eltűnődöm, ez vajon az igazi nap, vagy csak a Játékmesterek műve? A Kapitóliumban is ilyen verőfényes napsütés van?
- Had öljem meg! Kérlek, Cato! - Felismerem a lány hangját, ő támadott meg. Ránézek, és látom, hogy még mindig a nyakát dörzsölgeti ott, ahol az ujjaim köré fonódtak. Világosan látszik rajta, hogy ha a pillantással ölni lehetne, már halott lennék. Néhány méterre tőlem egy lány könyörög az életéért. Pár másodperccel később a húsba csapódó penge émelyítő hangja hallatszik, majd egy fojtott, fájdalmas nyögés. Aztán csend. Egy pillanatra becsukom a szemem, és kényszerítem magam, hogy lassan lélegezzek ki és be. Hogy ne mutassak félelmet.
- Clove - mondja szigorúan Cato. A vezető arckifejezésével gyorsan rápillant a lányra, mire az meghátrál. Eltöprengek ezen a néma kommunikáción. Egy vezető és a követője? Vagy egy olyan fiú és lány váltott pillantást, akik nem akarnak egymás ellen harcolni? Egy fiú és egy lány, akik szívesebben csókolnának, mint gyilkolnának. Váratlanul felnevetek a gondolatra, nem tudom megállni. Hihetetlenül nevetségesnek tűnik a gondolat, hogy a Hivatásosoknak vannak érzelmeik. Minden szempár rám szegeződik, és gyanakodva méregetnek.
- Mi olyan vicces, hősszerelmes? - kérdezi Clove, szinte sziszegve. Kíváncsi vagyok, vajon mindvégig így fog hívni?
- Talán máris megőrült - veti fel egy másik.
- Nem tudjátok elkapni. - Hallom magam, ahogy kimondom a szavakat, és elmosolyodok, mert tudom, hogy ez az igazság. Cato és Clove összenéznek, de ez alkalommal nem töröm magam az analizálással.
- Miről beszél? - kérdezi valaki, de nem tudom, kihez tartozik a hang.
- A kis barátnőjéről - fröcsögi Clove. Nem javítom ki. Legalább egy ember elhiszi, hogy Katniss a barátnőm lehet.
- Túl gyors. Túl erős. Túl okos. Nem fogjátok elkapni - ismétlem vigyorogva.
Cato megragadja a karomat. Először hátrálok előle, de talpra ránt.
- Igazad lehet. Valószínűleg mi nem tudjuk elkapni... de te igen. - Vállon vereget és elmosolyodik, mielőtt elfordul, és elsétál. Clove a nyomába szegődik. A mosolyom elhalványul, de aztán eszembe jut, hogy ez volt a terv. Csatlakoznom kellett a Hivatásosakhoz. Ettől függetlenül még mindig taszít az elképzelés. Ezek az emberek levadásszák a többieket; bárkit, aki gyengébb náluk. És valószínűleg még élvezik is a dolgot.
- Jól van, srácok! Össze kell gyűjtenünk innen az összes felszerelést, hogy egy helyen legyenek - mondja Cato.
Veszek egy mély lélegzetet, és összerezzenek az éles fájdalomtól, ami az oldalamba hasít, ott, ahol Clove megütött. Vagy az ütés, vagy az esés következtében megsérülhetett a bordám, de úgy tűnik, nem szenvedtem maradandó károsodást. A kezem még mindig szúr, ezért tartok egy gyors vizsgálatot. Néhány seb kinyílt, és a tenyeremet vér borítja. A jobb karomon lévő vágás is vérzik még, a pólóm szegélye ragacsos a vértől. A kificamodott bokám is fáj, ezért nem túl magabiztos a járásom. Az arcom is fáj egy kicsit, és érzem, hogy máris véraláfutások keletkeztek rajta. Van elsősegélydoboz is a megmaradt hátizsákok között. Előveszek némi kötszert, hogy szorosan bekössem a karomat, és elállítsam a vérzést.
Engedélyezek magamnak egy lopott pillantást az erdő irányában. Tudom, hogy valahol ott bujkál Katniss. Azt latolgatom, vajon még mindig fut-e, hogy a lehető legnagyobb távolság válassza el tőlünk. Ránk kelletlenül gondolok így, csapatként. Ez nem az az oldal, ahol igazából lenni akarok. Mégis, ez a legjobb módja annak, hogy kezeskedhessek a biztonságáról.
Visszafordulok oda, ahol a többiek elkezdik felhalmozni a készleteket. A lélegzetem kissé elakad az elém táruló kép láttán. Mindenütt testek hevernek; tizenegy halott vagy haldokló gyereket számolok. A füvet vörösre festi a vér.
Engedélyezek magamnak egy hosszú, reszkető lélegzetet, hogy megerősítsem magam, és megkeményítsem az arcom. Nem gyászolhatom a halott kiválasztottakat. Emlékeztetem magam, hogy nem is ismertem ezeket a srácokat. De annak hatására, hogy látom őket szanaszét heverni a földön, és tudom, hogy a Hivatásosak máris megfeledkeztek róluk, keményen megüt a felismerés.
Ez itt a valóság. Most küzdenem kell, és nem csak a saját túlélésemért, hanem Katniss életéért is.

Eredeti nyelven: fanfiction.net