Minél tovább várok rá, annál reménytelenebbnek tartom, hogy Katniss eljön értem. Nem hagyna itt, vagy igen? Tudnia kell, hogy életben vagyok, de azzal talán nincs tisztában, hogy megsebesültem. Nem tudok aludni, csak nézem az eget. Végül elönt a kétségbeesés. Nem jön el. Talán hallotta, milyen súlyos a sérülésem, és úgy döntött, az lesz a legjobb, ha itt hagy meghalni; nem vállal kockázatot, és nem pazarolja rám a készleteit. Nem jön. Itt fogok meghalni a sárban, lassan. Csak az a kérdés, hogy a sérülések, az éhhalál, vagy a kiszáradás végez velem előbb.
Ezek léptek? Olyan, mintha valaki közeledne. Halálos mozdulatlanságban és csendben maradok, várva, hogy az ismeretlen elhaladjon mellettem. Azonban ahelyett, hogy még közelebb jönne, elmegy mögöttem a parton.
- Peeta! Peeta!
Lefagyok, túlságosan is meglepődtem, hogy válaszoljak. Ez Katniss hangja.
- Azért jöttél, hogy végezz velem, drágaságom? - kérdezem, mire szünet áll be. Kilesek a szempilláim mögül; nem nyitom ki a szemeimet, mert így nem lát meg. Körbefordul, és azt keresi, hol lehetek. Ez tényleg ő. Megkönnyebbülés és valamiféle boldogság önt el már a puszta látványára is, és a tudattól, hogy ez tényleg az ő hangja, nem csak a fantáziám szüleménye. Ismét szólít, de már halkabban, lassan haladva a part mentén. Veszélyesen közel került.
- Csukd be a szemed egy pillanatra - kéri izgatottan, és én örömmel engedelmeskedem neki. Amikor újra kinyitom a szemem, Katniss már mellettem térdel. Az érzéseim egy nagy összevisszaságot alkotnak, nem is tudom pontosan meghatározni, mit érzek. Csak az biztos, hogy meg akarom csókolni most, hogy végre megérkezett. Biztos akarok lenni benne, hogy soha nem fog elhagyni, el akarom magyarázni, hogy én egész idő alatt rá akartam vigyázni. - Úgy látom, nem hiába díszítetted a pékségben a süteményeket - viccelődik.
- Na igen, a cukormáz. A haldoklók utolsó mentsvára - nevetgélek nem túl lelkesen.
- Nem fogsz meghalni - mondja határozottan. Ezt most hallom először.
- Mégis ki szerint? - teszem fel a kérdést. Most már napok óta nem beszéltem, a torkom száraz, és fáj. Valahogy nehezemre esik szavakat formálni.
- Szerintem. Egy csapatban vagyunk, ugye hallottad?
- Igen, hallottam. Kedves tőled, hogy megkerested, ami maradt belőlem. - Várjuk ki, amíg meglátja a sebeimet. Egészen biztos vagyok benne, hogy akkor fel fogja adni a reményt. Legfeljebb arról gondoskodhat, hogy kényelmesek legyenek az utolsó pillanataim. Egy palack vizet tart a kezében. Az ajkaimhoz emeli, és vizet csorgat a számba. Ó, édes nektár! Az ital nagyon jó, egy pillanatig a számban tartom, mielőtt lenyelném. A folyadék valamennyire enyhíti a fájdalmat a torkomban.
- Cato tényleg megsebesített? - Tényleg? Ó, igen, hát persze. A vadászdarazsak támadása után.
- Megvágta a bal lábamat. A combomnál - világosítom fel. Azt nem kentem be a piszkos sárral. Forró, égető fájdalom lüktet a vágásban.
- Bele kellene feküdnöd a patakba, hogy le tudjam mosni rólad a sarat, akkor megnézhetnénk, milyen mély a seb.
Rémes és fájdalmas. Tudom, hogy Katniss anyja gyógyító-féleség, de vajon Katniss is képes ellátni a sebesülteket? Katniss tevékenykedik, készen áll, hogy segítsen talpra állni.
- Előbb feküdj mellém egy percre. Mondanom kell valamit. - Fölém hajol, és az ajkaim magasságába engedi a fülét, hogy meghallgassa, amit mondani akarok. - Ne felejtsd el, hogy őrülten egymásba vagyunk zúgva, szóval bármikor nyugodtan megcsókolhatsz, ha kedved van - suttogom, és nem tudom megállítani a mosolyt, ami a szám szélét rángatja. Katniss elkapja a fejét, s egy pillanatra meglepettnek látszik, de aztán felnevet, ami örömmel tölt el. Milyen gyönyörű hang!
- Kösz, majd észben tartom.
A viccelődés oldja a feszültséget, egészen addig, amíg Katniss megpróbál besegíteni a patakba. Hamar ráébred, hogy használhatatlan vagyok és egyáltalán nem vagyok képes önállóan mozogni, ezért megpróbál egymaga odébb vonszolni. Fájdalom hasít szinte minden porcikámba. Szorosan összezárom az ajkaimat és próbálom csendben viselni a szenvedést, de minden gyötrelmesen megtett centiméterrel éles kiáltások szakadnak fel belőlem. Korábban semmi sem készíthetett fel ilyen mértékű fájdalomra. Nem csak a sebek kínoznak, hanem az is megnehezíti a helyzetet, hogy minden izmom teljesen elgémberedett, mialatt olyan sokáig hevertem ott mozdulatlanul. Katniss egy hatalmas rántással tud csak kiszabadítani a sárból és a növények közül. Nem tudom visszatartani a kicsordulni készülő könnyeimet. Összeszorítom a fogaimat, és megteszek mindent, amit csak lehet, de fáj, mindenem annyira fáj.
- Figyelj, Peeta, megpróbállak átfordítani, belegördítelek a vízbe. Itt nagyon sekély a patak, rendben?
- Pompás - szűröm összeszorított fogsoromon át.
- Háromra. Egy, kettő, három!
Átfordít, és szinte biztos vagyok benne, hogy a hang, amit kiadok, már nem is nevezhető emberinek. Már a patakban vagyunk?
- Rendben van, módosítom a tervet. Mégsem görgetlek bele teljesen a vízbe - közli.
- Nincsen több görgetés? - kérdezem reménykedve.
- Nincsen, végeztünk. - Úgy nézek Katnissra, mint ahogy egy gyermek néz az anyjára, vigasztalást és biztonságot keresve. - Inkább lemoslak. Addig, ha tudod, tartsd szemmel az erdőt, rendben?
Csak fekszem, amíg Katniss lemossa rólam a sarat és a leveleket, ami eltart egy darabig. Nagy nehezen előkerülnek a koszréteg alól a ruháim. Magamban győzködöm a szívemet, hogy ne kalapáljon olyan veszettül, amikor lehúzza a kabátom cipzárját és kigombolja az ingem. Csak a sebeimet vizsgálja, ez minden. Katniss felhúz, és ültömben a sziklapárkánynak támaszkodom. Ez sokkal jobb, mint az eget bámulni. Katniss a vadászdarazsak csípéseivel kezd babrálni. Nem annyira rossz, mint amikor átfordított, de még ettől is összerezzenek. Valamiféle leveleket nyom a csípések helyére, amitől rögtön milliószor jobban érzem magam. Megkönnyebbülten felsóhajtok - legalább ennyi fájdalommal kevesebbel kell megbirkóznom. Ráken valamit a mellkasomon lévő égési sebre is. Vajon mi lehet az? Kutatni kezd a hátizsákjában, és elővesz még valamit.
- Ezt nyeld le. - Teszem, amit mond, mert száz százalékig megbízom benne. - Biztosan éhes vagy - mondja Katniss. Fáj a gyomrom, de nem érzek késztetést, hogy egyek. Már egy ideje nem.
- Nem igazán. Fura, de napok óta nem érzek éhséget - mondom, miközben Katniss hússal kínál. Válaszul ráncolom az orrom és megrázom a fejem. Még a szagától is rosszul vagyok.
- Peeta, muszáj enned valamit - mondja szigorúan.
- Rögtön visszajönne az egész. - Ez a kevés mozgás és a vízivás is teljesen kimerített. - Kösz. Sokkal jobban vagyok, de tényleg. Most már alhatok, Katniss? - kérdezem, remélve, hogy hagyja majd, hogy kiüssem magam egy időre.
- Mindjárt. - A hangja megnyugtató, mint egy édesanyáé. - De előbb meg kell néznem a sebet a lábadon.
Hát persze, rendben van. Készen vagyunk a darázscsípésekkel és az égési sebekkel, már csak egy maradt. Lassan lehúzza a bakancsaimat, majd centiről centire a nadrágomat is. Megint meg kell próbálnom megfékezni a szívem őrült zakatolását. Nyugi, csak a sebről van szó. Feszülten figyelem az arcát, ahogy szemügyre veszi a sérülést. Világosan látszik a borzalom az arcán, ebből tudom, mekkora gáz van; én még nem mertem közelebbről megvizsgálni a sebet.
- Csúnya, mi?
- Tűrhető - vonja meg a vállát, mire majdnem elnevetem magam a béna színjátékán. - Látnod kellene azokat a sebesülteket, akiket anyához szoktak hozni a bányából. Először alaposan ki kell tisztítani a sebet. - Elég magabiztosnak hangzik, ami megnyugtat. Csendben várok, amíg dolgozik, és lemossa a lábam. - Mi lenne, ha kicsit szellőztetnénk, aztán... - a sebre bámul, az agya sebesen dolgozik. Ez megválaszolja a kérdést, hogy mennyi tudás ragadt rá az anyjáról.
- Aztán befoltozod? - nézek rá együttérzően.
- Úgy van. Te pedig szépen megeszed ezeket. - A kezembe nyom néhány félbevágott aszalt körtét, és a folyó felé fordul. Egy pillanatig csak bámulom az ételt és hezitálok, de tisztában vagyok vele, hogy ha nem eszem meg önszántamból, Katniss nyomja le a torkomon. Nincs más választásom, rágcsálni kezdek, bár nem túl lelkesen. - Muszáj lesz kísérletezni - ismeri be végül. Kísérletezni. A halálos sérülésemen. Ígéretesen hangzik. Olyan leveleket nyom a sebre, amilyenekkel a vadászdarázs mérgét semlegesítette. Nem akarom megkérdőjelezni a módszereit, főleg, mivel maga is beismerte, hogy csak próbálkozik. Egyszerre elsápad, és látom leomlani a falat, amely elrejti az érzelmeit.
- Katniss? - Felnéz, szürke tekintete az enyémbe fúródik. - Na, mit szólnál most ahhoz a csókhoz? - Felnevet. Azt hiszem, nem egészen erre számítottam. - Valami baj van? - adom az ártatlant.
- Én... én nem vagyok jó ebben. Én nem az anyám vagyok. Fogalmam sincs, mit csinálok, és felfordul a gyomrom a gennytől. Hú! - Felnyög, amit egy újabb követ, miután kicseréli a leveleket egy másik adagra.
- Ha ezt nem bírod, hogyan szoktál vadászni? - faggatom. A gyilkolás sem épp tiszta meló.
- Hidd el, sokkal könnyebb megölni egy állatot, mint ez. Bár, ami azt illeti, lehet, hogy éppen most öllek meg téged.
- Nem tudnád kicsit gyorsabban csinálni? - kérdezem. Egyáltalán nem bánom, a halál felüdülést jelentene az elmúlt napok után, és még jobb lenne, ha Katniss közben mellettem lenne.
- Nem. Fogd be a szádat, és edd meg a körtét!
Elrágcsálom az utolsó két körtét is, és közben tovább nézem Katnisst. Ki akarom nyújtani a kezem, hogy megérintsem, csak hogy meggyőződjek róla, tényleg itt van. Olyan sok látomásom és álmom volt az elmúlt napokban, hogy nem lehetek teljesen biztos benne, hogy ez nem egy újabb.
- Mi a következő lépés, Everdeen doktornő?
- Teszek rá egy kicsit a balzsamból, amivel az égési sebeket bekentem. A fertőzések ellen biztosan jó. Aztán bekötözöm. - Vállat vonok, és Katnissra hagyom.
Úgy jár el, ahogy eltervezte, és látszólag jobban érzi magát, miután végzett, és a sebet már eltakarja a kötés.
Összezavarodom, amikor a kezembe nyom egy táskát.
- Tessék, takard be magad ezzel, és akkor kimosom a gatyádat.
- Ó, engem nem zavar, ha meztelenül látsz. - Ez csak félig igaz. Egy kicsit azért zavar, de nem annyira, mintha egy idegen látna. Azt hiszem, annyira nem lennék fesztelen, mint Portiával, de jól kezelném a helyzetet.
- Olyan vagy, mint a családom többi tagja. Engem viszont zavar, rendben? - ezzel elfordul.
Mozgásra kényszerítem merev végtagjaimat, és lehúzom az alsógatyámat, majd a patakba dobom, hogy Katniss kimoshassa. A táskát használom, hogy eltakarjam a férfiasságomat, ahogy Katniss meghagyta. Elég furcsának találom, hogy ez a lány, akit valószínűleg a legveszélyesebb kiválasztottként tartanak számon az arénában, nem tudja elviselni, ha valakit meztelenül, vagy vérezni és gennyedzni lát.
- Tudod, gyilkos csaj létedre elég finnyás vagy - jegyzem meg, miközben kövekhez csapkodja az alsómat. - Hagynom kellett volna, hogy te fürdesd meg Haymitchet. - Elég mulatságos látványt nyújtott volna, hogy milyen kényelmetlenül érzi magát, miközben segíteni próbál.
- Küldött neked már valamit?
- Semmit - mondom, és szünetet tartok, mert leesik, hogy értette. Haymitch küldött neki egy ajándékot, talán többet is. Nem tudom, hogy érezzek ezzel kapcsolatban, hisz megegyeztünk, hogy Katnisst akarom megvédeni. Egyszerűen csak nem fogtam fel, hogy ez azt jelenti, hogy engem hagy meghalni, magányosan és lassan. - Miért, neked mit küldött?
- A balzsamot - zavartnak hangzik? Talán megbánta, hogy felhozta a témát. - És egy kis kenyeret.
- Mindig is tudtam, hogy te vagy a kedvence - próbálom lerázni magamról a zavart, de nem tagadhatom, hogy ez egy kicsit fájt. Igaz, nem annyira, mint a lábam.
- Ne már, rosszul van, ha csak a közelemben kell lennie.
- Mert túlságosan hasonlítotok egymásra - motyogom, de nem biztos, hogy meghallotta.
Katniss már nem mond mást, engem pedig lassan elnyom az álom. Nem a mostanában megszokott fájdalmas eszméletlenségbe süppedek, hanem tényleg alszom. Lenyűgöző, hogy Katniss milyen hatással bír.
A viccelődés oldja a feszültséget, egészen addig, amíg Katniss megpróbál besegíteni a patakba. Hamar ráébred, hogy használhatatlan vagyok és egyáltalán nem vagyok képes önállóan mozogni, ezért megpróbál egymaga odébb vonszolni. Fájdalom hasít szinte minden porcikámba. Szorosan összezárom az ajkaimat és próbálom csendben viselni a szenvedést, de minden gyötrelmesen megtett centiméterrel éles kiáltások szakadnak fel belőlem. Korábban semmi sem készíthetett fel ilyen mértékű fájdalomra. Nem csak a sebek kínoznak, hanem az is megnehezíti a helyzetet, hogy minden izmom teljesen elgémberedett, mialatt olyan sokáig hevertem ott mozdulatlanul. Katniss egy hatalmas rántással tud csak kiszabadítani a sárból és a növények közül. Nem tudom visszatartani a kicsordulni készülő könnyeimet. Összeszorítom a fogaimat, és megteszek mindent, amit csak lehet, de fáj, mindenem annyira fáj.
- Figyelj, Peeta, megpróbállak átfordítani, belegördítelek a vízbe. Itt nagyon sekély a patak, rendben?
- Pompás - szűröm összeszorított fogsoromon át.
- Háromra. Egy, kettő, három!
Átfordít, és szinte biztos vagyok benne, hogy a hang, amit kiadok, már nem is nevezhető emberinek. Már a patakban vagyunk?
- Rendben van, módosítom a tervet. Mégsem görgetlek bele teljesen a vízbe - közli.
- Nincsen több görgetés? - kérdezem reménykedve.
- Nincsen, végeztünk. - Úgy nézek Katnissra, mint ahogy egy gyermek néz az anyjára, vigasztalást és biztonságot keresve. - Inkább lemoslak. Addig, ha tudod, tartsd szemmel az erdőt, rendben?
Csak fekszem, amíg Katniss lemossa rólam a sarat és a leveleket, ami eltart egy darabig. Nagy nehezen előkerülnek a koszréteg alól a ruháim. Magamban győzködöm a szívemet, hogy ne kalapáljon olyan veszettül, amikor lehúzza a kabátom cipzárját és kigombolja az ingem. Csak a sebeimet vizsgálja, ez minden. Katniss felhúz, és ültömben a sziklapárkánynak támaszkodom. Ez sokkal jobb, mint az eget bámulni. Katniss a vadászdarazsak csípéseivel kezd babrálni. Nem annyira rossz, mint amikor átfordított, de még ettől is összerezzenek. Valamiféle leveleket nyom a csípések helyére, amitől rögtön milliószor jobban érzem magam. Megkönnyebbülten felsóhajtok - legalább ennyi fájdalommal kevesebbel kell megbirkóznom. Ráken valamit a mellkasomon lévő égési sebre is. Vajon mi lehet az? Kutatni kezd a hátizsákjában, és elővesz még valamit.
- Ezt nyeld le. - Teszem, amit mond, mert száz százalékig megbízom benne. - Biztosan éhes vagy - mondja Katniss. Fáj a gyomrom, de nem érzek késztetést, hogy egyek. Már egy ideje nem.
- Nem igazán. Fura, de napok óta nem érzek éhséget - mondom, miközben Katniss hússal kínál. Válaszul ráncolom az orrom és megrázom a fejem. Még a szagától is rosszul vagyok.
- Peeta, muszáj enned valamit - mondja szigorúan.
- Rögtön visszajönne az egész. - Ez a kevés mozgás és a vízivás is teljesen kimerített. - Kösz. Sokkal jobban vagyok, de tényleg. Most már alhatok, Katniss? - kérdezem, remélve, hogy hagyja majd, hogy kiüssem magam egy időre.
- Mindjárt. - A hangja megnyugtató, mint egy édesanyáé. - De előbb meg kell néznem a sebet a lábadon.
Hát persze, rendben van. Készen vagyunk a darázscsípésekkel és az égési sebekkel, már csak egy maradt. Lassan lehúzza a bakancsaimat, majd centiről centire a nadrágomat is. Megint meg kell próbálnom megfékezni a szívem őrült zakatolását. Nyugi, csak a sebről van szó. Feszülten figyelem az arcát, ahogy szemügyre veszi a sérülést. Világosan látszik a borzalom az arcán, ebből tudom, mekkora gáz van; én még nem mertem közelebbről megvizsgálni a sebet.
- Csúnya, mi?
- Tűrhető - vonja meg a vállát, mire majdnem elnevetem magam a béna színjátékán. - Látnod kellene azokat a sebesülteket, akiket anyához szoktak hozni a bányából. Először alaposan ki kell tisztítani a sebet. - Elég magabiztosnak hangzik, ami megnyugtat. Csendben várok, amíg dolgozik, és lemossa a lábam. - Mi lenne, ha kicsit szellőztetnénk, aztán... - a sebre bámul, az agya sebesen dolgozik. Ez megválaszolja a kérdést, hogy mennyi tudás ragadt rá az anyjáról.
- Aztán befoltozod? - nézek rá együttérzően.
- Úgy van. Te pedig szépen megeszed ezeket. - A kezembe nyom néhány félbevágott aszalt körtét, és a folyó felé fordul. Egy pillanatig csak bámulom az ételt és hezitálok, de tisztában vagyok vele, hogy ha nem eszem meg önszántamból, Katniss nyomja le a torkomon. Nincs más választásom, rágcsálni kezdek, bár nem túl lelkesen. - Muszáj lesz kísérletezni - ismeri be végül. Kísérletezni. A halálos sérülésemen. Ígéretesen hangzik. Olyan leveleket nyom a sebre, amilyenekkel a vadászdarázs mérgét semlegesítette. Nem akarom megkérdőjelezni a módszereit, főleg, mivel maga is beismerte, hogy csak próbálkozik. Egyszerre elsápad, és látom leomlani a falat, amely elrejti az érzelmeit.
- Katniss? - Felnéz, szürke tekintete az enyémbe fúródik. - Na, mit szólnál most ahhoz a csókhoz? - Felnevet. Azt hiszem, nem egészen erre számítottam. - Valami baj van? - adom az ártatlant.
- Én... én nem vagyok jó ebben. Én nem az anyám vagyok. Fogalmam sincs, mit csinálok, és felfordul a gyomrom a gennytől. Hú! - Felnyög, amit egy újabb követ, miután kicseréli a leveleket egy másik adagra.
- Ha ezt nem bírod, hogyan szoktál vadászni? - faggatom. A gyilkolás sem épp tiszta meló.
- Hidd el, sokkal könnyebb megölni egy állatot, mint ez. Bár, ami azt illeti, lehet, hogy éppen most öllek meg téged.
- Nem tudnád kicsit gyorsabban csinálni? - kérdezem. Egyáltalán nem bánom, a halál felüdülést jelentene az elmúlt napok után, és még jobb lenne, ha Katniss közben mellettem lenne.
- Nem. Fogd be a szádat, és edd meg a körtét!
Elrágcsálom az utolsó két körtét is, és közben tovább nézem Katnisst. Ki akarom nyújtani a kezem, hogy megérintsem, csak hogy meggyőződjek róla, tényleg itt van. Olyan sok látomásom és álmom volt az elmúlt napokban, hogy nem lehetek teljesen biztos benne, hogy ez nem egy újabb.
- Mi a következő lépés, Everdeen doktornő?
- Teszek rá egy kicsit a balzsamból, amivel az égési sebeket bekentem. A fertőzések ellen biztosan jó. Aztán bekötözöm. - Vállat vonok, és Katnissra hagyom.
Úgy jár el, ahogy eltervezte, és látszólag jobban érzi magát, miután végzett, és a sebet már eltakarja a kötés.
Összezavarodom, amikor a kezembe nyom egy táskát.
- Tessék, takard be magad ezzel, és akkor kimosom a gatyádat.
- Ó, engem nem zavar, ha meztelenül látsz. - Ez csak félig igaz. Egy kicsit azért zavar, de nem annyira, mintha egy idegen látna. Azt hiszem, annyira nem lennék fesztelen, mint Portiával, de jól kezelném a helyzetet.
- Olyan vagy, mint a családom többi tagja. Engem viszont zavar, rendben? - ezzel elfordul.
Mozgásra kényszerítem merev végtagjaimat, és lehúzom az alsógatyámat, majd a patakba dobom, hogy Katniss kimoshassa. A táskát használom, hogy eltakarjam a férfiasságomat, ahogy Katniss meghagyta. Elég furcsának találom, hogy ez a lány, akit valószínűleg a legveszélyesebb kiválasztottként tartanak számon az arénában, nem tudja elviselni, ha valakit meztelenül, vagy vérezni és gennyedzni lát.
- Tudod, gyilkos csaj létedre elég finnyás vagy - jegyzem meg, miközben kövekhez csapkodja az alsómat. - Hagynom kellett volna, hogy te fürdesd meg Haymitchet. - Elég mulatságos látványt nyújtott volna, hogy milyen kényelmetlenül érzi magát, miközben segíteni próbál.
- Küldött neked már valamit?
- Semmit - mondom, és szünetet tartok, mert leesik, hogy értette. Haymitch küldött neki egy ajándékot, talán többet is. Nem tudom, hogy érezzek ezzel kapcsolatban, hisz megegyeztünk, hogy Katnisst akarom megvédeni. Egyszerűen csak nem fogtam fel, hogy ez azt jelenti, hogy engem hagy meghalni, magányosan és lassan. - Miért, neked mit küldött?
- A balzsamot - zavartnak hangzik? Talán megbánta, hogy felhozta a témát. - És egy kis kenyeret.
- Mindig is tudtam, hogy te vagy a kedvence - próbálom lerázni magamról a zavart, de nem tagadhatom, hogy ez egy kicsit fájt. Igaz, nem annyira, mint a lábam.
- Ne már, rosszul van, ha csak a közelemben kell lennie.
- Mert túlságosan hasonlítotok egymásra - motyogom, de nem biztos, hogy meghallotta.
Katniss már nem mond mást, engem pedig lassan elnyom az álom. Nem a mostanában megszokott fájdalmas eszméletlenségbe süppedek, hanem tényleg alszom. Lenyűgöző, hogy Katniss milyen hatással bír.
Eredeti nyelven: fanfiction.net
Remek fejezet, egyre jobban imádom. Alig várom a következő fejezetet. Köszönöm, hogy ilyen jól és hamar fordítasz!
VálaszTörlésMost kezdem fordítani a következő részt, hamarosan kint lesz. :)
VálaszTörlésÁltalában egyszerre 4-5 fejezetet fordítok le, és beállítom, hogy maguktól megjelenjenek adott időpontokban, de most nem dolgoztam előre. :$ :D Próbálom úgy elosztani őket, hogy 2-3 új rész jusson egy hétre. Egyébként nem is a fordítás tart sokáig, hanem megfelelő gif-eket találni illusztrációnak. :D