A pék fia - Tizenötödik fejezet

Sziasztok!

Bocsi a sok kihagyásért, kárpótolni foglak érte titeket! ;) Kezdetnek egy egész emberes fejezetet hoztam mára.

És lassan eljutunk oda is, hogy elkezdődjön a Viadal, juj, de izgi. :D Ebben a fejezetben ugyan még nem történik meg, de szerintem sokunk kedvence az a beszélgetés is, amit Katniss és Peeta folytat a tetőn. :)

Köszönöm az eddigi türelmet. :)

~Emma

Amikor a himnusz véget ér, visszatérünk a Kiképzőközpont előcsarnokába és beszállunk a liftekbe. Katniss kerül engem, amennyire csak lehet. Halkan sóhajtva szállok be a liftbe. Más kiválasztottak is vannak még ott, de egyikünk sem szólal meg, még akkor sem, amikor kiszállnak a saját emeletükön. A lift végül felér a tizenkettedikre, és én is kiszállok. Katniss már ott van, és a kezei hirtelen a mellkasomnak csapódnak.

Felkészületlenül ér a támadása, és váratlanul nagy erő szorult kis testébe - ezek együttes hatásaként elveszítem az egyensúlyomat és hátraesek. Lelökök egy művirágokkal teli vázát, ami ezernyi apró darabra törik a padlón, én pedig a szilánkokba esek. A tenyeremmel próbálom tompítani az esést, így az sérül meg. A vágásokból azonnal szivárogni kezd a vér.

- Ezt most miért csináltad? - kérdezem döbbenten.

- Ehhez nem volt jogod! Nem volt jogod, hogy ilyeneket mondjál rólam! - kiabál, arcát eltorzítja a düh. Nem tudom nem észrevenni, hogy még így is nagyon szép. Ekkor Effie, Haymitch, Cinna és Portia lép ki a liftből.

- Mi folyik itt? - kérdezi Effie hisztérikusan. - Elestél, Peeta?

- Katniss fellökött - motyogom, mialatt Effie és Cinna segít felkelni.

- Fellökted? - kérdezi Haymitch, Katniss felé fordulva.

- A maga ötlete volt, ugye? Hogy hülyét csináljanak belőlem az egész ország előtt?

- Az én ötletem volt - szólalok meg. Elkezdem kihúzogatni a szilánkokat a tenyeremből, és összerezzenek a fájdalomtól. - Haymitch csak segített kidolgozni.

- Na persze, hogy milyen segítőkész ez a Mr. Haymitch! Legalábbis veled - csattan fel.
- Te bolond vagy - mondja Haymitch utálkozva. - Gondolod, hogy ártani akart neked? Olyasvalamit kaptál tőle, amit egyedül sosem tudtál volna elérni - világosítja fel. Kihúzok néhány nagyobb kerámiadarabot a tenyeremből, a vér pedig végigfolyik a kezemen és a szőnyegre csöpög.
- Gyengének tűntem miatta.
- Egy nagy fenét! Vonzóvá tett. És nézzünk szembe a ténnyel: ezen a téren minden segítség elkel neked. Annyi romantika volt benned, mint egy darab kőben, amíg Peeta nem kürtölte világgá, hogy bejössz neki. Most viszont mindenki téged akar. És csak rólatok beszélnek majd. A Tizenkettedik Körzet elátkozott szerelmeseiről - mondja Haymitch. Nem tudok elfojtani egy apró mosolyt.
- De mi nem vagyunk elátkozott szerelmesek! - akad ki Katniss, amitől rögtön lehervad a vigyor a képemről.
Haymitch hirtelen megragadja Katnisst a vállainál fogva, és a falhoz löki. Már épp közbeavatkoznék, de Cinna felemeli az egyik karját, hogy megállítson.
- Kit érdekel? - szólal meg újra Haymitch. - Ez az egész csak egy nagy show. Csak az számít, hogy mit gondolnak rólad. Miután véget ért az interjúd, legfeljebb annyit tudtam volna mondani rólad, hogy elég helyes vagy, ami, tegyük hozzá, már önmagában véve is kisebbfajta csoda. Most viszont igazi szívtipró lett belőled. Ó, ó, ó, a fiúk odahaza elepedve omlanak a lábaid elé. Mit gondolsz, melyik Katniss Everdeen tud több támogatót szerezni?
Katniss ellöki magától Haymitchet, és undorodva felhúzza az orrát. Cinna mellé lép, és átkarolja, de ez alkalommal nem támad fel bennem a megszokott féltékenység, annyira felbosszantott a reakciója. Tudtam, hogy dühös lesz, de arra nem számítottam, hogy tettlegességig fajul a dolog.
- Haymitchnek igaza van, Katniss - jegyzi meg halkan Cinna.
- Szólniuk kellett volna, hogy ne tűnjek tisztára hülyének.
- Nem, Katniss, a reakciód tökéletes volt - próbálja nyugtatni Portia. - Ha előre tudod, mi fog történni, nem lett volna ilyen hiteles az egész.
- A fiúja miatt aggódik - morgom hirtelen, eldobva az utolsó cserépszilánkot is.
- Nincsen fiúm - vágja rá Katniss vörös arccal, még mindig kerülve a tekintetem.
- Na persze. De az biztos, hogy kiszúrta volna, ha blöffölsz. Ráadásul te nem mondtad, hogy szeretsz engem. - És soha nem is fogod, gondolom szomorúan. - Akkor meg mit számít? - fejezem be. Pedig számít. Legalábbis nekem számít. Le akarok lépni, ám úgy érzem, durva és mogorva lenne csak úgy kiviharzani egy vita közepéről.
- Miután Peeta szerelmet vallott, úgy tűnt, én is hasonlóan érzek iránta? - kérdezi Katniss az egybegyűlteket, mire mindenki helyesel. Próbálok a földön maradni, és nem engedem, hogy magával sodorjon a gondolat. Természetesen nem vártam, hogy most majd hirtelen belém szeret, valamiért mégis csalódott vagyok.
- Bocs, hogy meglöktelek - kér elnézést.
- Semmi baj - vonok vállat. - Habár a szabályok tiltják az ilyesmit - teszem hozzá. Viccelni próbálok, de a hangom túl komoly marad.
- Nagyon fáj a kezed? - kérdezi Katniss. Most már nem vagyok rá mérges.
- Rendbe fog jönni - nyugtatom meg, majd az étkezőbe megyünk, hogy megvacsorázzunk.
Azon vagyok, hogy figyelmen kívül hagyjam a szúró fájdalmat, amíg eszek, de rövidesen vércseppek kerülnek a levesembe. Portia felkel az asztaltól, és kivezet az ebédlőből. Előveszi a kötszert, és nem kis meglepetésemre, ő maga kezdi bekötözni a kezem.
- Biztos, hogy jól vagy? - kérdezi kedvesen, mire bólintok. Miután bekötözte a kezem, még sokáig szótlanul néz rám. Sóhajtok.
- Soha nem fogja elhinni, hogy ez több volt egy cselnél, ugye? - kérdezem csendesen, a kezeimet bámulva. Portia arca ellágyul, miközben lemossa a vért a másik kezemről, és azt is elkezdi bekötözni.
- Szerintem attól függ, hogyan alakulnak a dolgok - felel.
- De néhány napon belül egyikünk meg fog halni. Mindig azt fogja hinni, hogy csak a támogatókért csináltam - sóhajtok, és hirtelen nagyon levertnek érzem magam.
Portia az arcomra teszi az egyik kezét, és kedvesen rám mosolyog.
- Te egy csodálatos fiú vagy, Peeta Mellark.
Többet nem beszélgetünk, mialatt visszamegyünk az étkezőbe, épp, mikor a következő fogást tálalják. Senkire sem nézek, amikor belépek. Nyilvánvaló, hogy egyikük elől sem tudom elrejteni a bekötözött mancsomat.
Vacsora után át kell mennünk a társalgóba, hogy megnézzük az interjúk ismétlését, amit felettébb feleslegesnek tartok, mivel mindannyian ott voltunk, egész idő alatt. Amikor a képernyő elsötétül, ráébredek, hogy most van itt a búcsú ideje. Hajnalban felébresztenek, hogy elvigyenek az arénába.
Effie szemét könnyek lepik el, ahogy megfogja a kezünket, és köszönetet mond, amiért a legjobb kiválasztottak voltunk, akikkel valaha dolgozott. Ám úgy fejezi be: - Nem lennék meglepve, ha jövőre végre valami rendes körzetbe küldenének.
Hiába, soha nem fogom megérteni a kapitóliumiak észjárását.
Effie mindkettőnk arcára puszit nyom, mielőtt kiviharzik a szobából, bár azt nem tudom eldönteni, hogy szomorúságában vagy izgalmában nem bír magával.
Haymitch keresztbe fonja a karját, és csak néz minket.
- Nem akar még valami jó tanácsot adni? - kérdezem.
- Ha megszólal a gong, gyorsan szívódjatok fel. Nem vagytok felkészülve a vérfürdőre, amit a Bőségszarunál rendeznek. Tűnjetek el, menjetek minél messzebbre a többiektől, és keressetek vizet. Világos?
- És utána? - kérdezi Katniss.
- Maradjatok életben - ismétli magát, ám ez alkalommal józan. Mindketten bólintunk.
Katniss távozik a szobájába, de én még maradok, hogy beszéljek Portiával. Meg akarom köszönni a munkáját. Azt hittem, ez az utolsó alkalom, hogy találkozhatunk, de Portia felvilágosít, hogy reggel még ott lesz, hogy felébresszen és felkészítsen. Ezek után én is a szobámba megyek, lezuhanyozom; kimosom a hajamból a zselét, és ledörzsölöm az arcomról a csillámport. Miután megszárítkoztam és felöltöztem, néhány percig szemezek az ágyammal. Aludnom kellene, de túl sok gondolat zsong a fejemben. Úgy döntök, felmegyek a tetőre.
A szokásos helyemre ülök, a korlát mellé, ahonnan jó kilátásom nyílik a városra, a valódi szépségében. Ügyetlenül tartom bekötözött kezeimet, mert nem szeretném, ha még jobban megsérülnének. Ülök, és nézem a várost, elmerülve a gondolataimban a Viadalról, az arénáról, és hogy miként fogom segíteni Katnisst. Kíváncsi vagyok, csinált-e már ilyet egy másik kiválasztott valaha; fordította-e arra valaki az arénában töltött idejét, hogy valaki mást próbáljon élve kijuttatni. Kétlem.
Néhány napon belül halott leszek, semmi több, mint egy bábu a játékukban. Csak egy statiszta.
Az alant elterülő utcákat figyelem. Égnek a lámpák, az emberek pedig ünneplik a Viadal előtti utolsó éjszakát. Ünneplik a közelgő halálunkat.
Hirtelen nagyon dühös leszek. Érzem, ahogy az izmok megfeszülnek az állkapcsomon, miközben nézem őket. Nem akarok az ő szórakoztatásukra meghalni.
- Aludnod kéne egy kicsit - összerezzenek a hangjára, de továbbra is előre szegezem a tekintetem. Nem akarok ránézni a lányra, aki soha nem fogja megtudni, hogy szeretem őt. Megrázom a fejem.
- Nem akartam lemaradni a buliról. Elvégre a mi tiszteletünkre rendezik - mondom keserűen.
Katniss közelebb jön, és a korlátnak támaszkodva pillant le az utcákon táncoló tömegre.
- Jelmezben vannak? - kérdezi.
- Ki tudja? Amilyen őrült szerkókban képesek mászkálni! Te sem tudsz aludni? - kérdezem. Még mindig nem merek ránézni. Inkább a táncoló embereket nézem. Olyanok, mint a színek egy furcsa hulláma, amik nem passzolnak össze.
- Egyfolytában pörög az agyam - erősíti meg.
- A családodra gondolsz?
- Nem - mondja, halvány bűntudattal a hangjában. - A holnapi nap jár a fejemben. Aminek persze az égvilágon semmi értelme. Nagyon sajnálom, hogy megsérült a kezed.

- Nem számít, Katniss. Sosem akartam részt venni ebben a vérengzésben - mondom, még mindig kerülve a tekintetét. Fogalma sincs, mi a valódi oka annak, hogy nem vagyok a Viadal esélyese.
- Így nem állhatsz hozzá - dorgál.
- Miért nem? Ha egyszer ez az igazság. Legjobb esetben is annyit érhetek el, hogy nem hozok szégyent magamra, és... - habozok, nem tudom, hogyan fejezzem ki magam.
- És mi? - noszogat Katniss.
- Nem tudom pontosan megfogalmazni. Szeretnék... szeretnék önmagamként meghalni. Érted, mit akarok mondani? - kérdezem, és végül ránézek. Válaszként a fejét rázza. - Nem akarom, hogy megváltoztassanak, hogy valami szörnyeteggé váljak, ami valójában nem vagyok - magyarázom, és közben arra gondolok, amit Haymitch javasolt: hogy csatlakozzak a Hivatásosakhoz. Azokhoz, akiknek az a célja, hogy szó szerint levadásszák a többi játékost. Észreveszem, hogy Katniss az alsó ajkába harap.
- Úgy érted, nem fogsz megölni senkit?
- Nem, amikor eljön az idő, biztosan én is gyilkolni fogok, mint mindenki más. Nem adom fel küzdelem nélkül. Csak azon töprengek, bárcsak lenne valami módja, hogy... megmutassam a Kapitóliumnak: nem vagyok a tulajdonuk. Hogy több vagyok, mint a Viadal egyik kelléke - ecsetelem neki. Próbálom a lehető legjobban kifejezni a gondolataimat. A Viadal egy eszköz a Kapitólium számára, hogy bizonyítsa a felettünk gyakorolt hatalmát, hogy megmutassa, azt tehet velünk, amit csak akar. De én még mindig én vagyok, van személyiségem, van életem.
- Pedig nem vagy több. Egyikünk sem az. Így működik a Viadal.
- Világos, de ettől még nem kellene megszűnnie a személyiségünknek. Érted, mire gondolok?
- Azt hiszem igen. De... ne vedd sértésnek, Peeta, de mégis ki törődik ezzel? - kérdezi. Érzem, hogy egyre bosszúsabb leszek. Most már inkább mérges.
- Én. Úgy értem, semmi mással nem engedik, hogy törődjünk, nem igaz? - csattanok fel. A pillantásom mélyen az övébe fúródik, ahogy a válaszára várok. Nem mondhatom ki, hogy én csak egyetlen dologgal törődöm, és az ő. Ő, és hogy hogyan tudnám megvédeni.
Tesz egy lépést hátrafelé. - Törődj azzal, amit Haymitch mondott. És maradj életben.
De én nem akarok életben maradni, ha téged elveszítelek. Bárcsak elég bátor lennék ahhoz, hogy kimondjam! De pár nap múlva én már halott leszek, Katniss pedig élheti az életét.
Majdnem felhorkantok, de beérem egy meglehetősen gúnyos mosollyal. - Rendben. Kösz a tippet, drágaságom - mondom végül, bár Haymitch leereszkedő becenevének használatával talán túllőttem a célon. Felvillan az arcán a harag, és úgy érzem, mintha egy részem összetörne. Soha nem fogja tudni hogy szeretem, üt szöget a fejembe a felismerés, de Katniss előtt vissza kell fognom a szomorúságom.
- Nézd, ha életed utolsó óráit azzal szeretnéd tölteni, hogy valami nemes halálról szősz terveket, lelked rajta, engem nem érdekel. Én viszont a Tizenkettedik Körzetben szeretnék távozni az élők sorából.
- Nem lennék meglepve, ha összejönne. Add át az anyámnak a jókívánságaimat, ha visszatérsz, rendben? - A gúny csak úgy csöpög a hangomból. Vajon ő is kihallotta?
- Számíthatsz rám - vágja rá.
Amikor újra odanézek, ahol állt, Katniss már eltűnt, és én újra egyedül vagyok a tetőn, magányosan, a könnyeimmel.

Eredeti nyelven: fanfiction.net